Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 472 (9421. - 9440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9440. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-03-18 11:24:21
Üzenet elküldve: 2016-03-18 11:24:21
ÚJ
![>Kaiss Tordemirr [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10231_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Ha a fogadóba megy úgy tesz, hogy mikor belép az ajtón nagyon nagy feltűnést ne keltsen lehetőleg, még a végén belefut valami kellemetlen alakba. Noha a Pegazus viszonylag a kulturált helyek közé sorolható, sosem tudni nem e találkozik össze valami részeg disznóval aki provokálná.*
~Hát eddig még nem volt ilyen, de tényleg nem árt óvatosnak lenni. Legutóbb itt találkoztam Isqehaval, bár most nem tervezem olyan sokáig.~
*Kissé csalódott, hogy nem találkozott a főtéren azzal aki már a barátjának tekint, nagyon sok közös van bennük, és egy az érdeklődési körük. De mivel ő abban a gazdag házban szolgál ezért bizonyára nagyon elfoglalt. Lassan kertészkedhet is már.
A pulthoz lép, majd mikor elkapja a fogadós tekintetét rendel.*
-Jó napot. Szeretnék kérni egy bögre Kakaót. *csúsztatja az 5 aranyat a pultra.*
~Na most aztán minek néznek majd engem.~
*Megvárja amíg megkapja az "italát" majd nem kifejezetten ízlelgeti vagy kóstolgatja, hanem csak simán megissza. Noha már nem gyerek, legalábbis nem baba, de még mindig a kakaó a kedvence, akár minden nap is meg tudna belőle inni több pohárral is. Majd megköszöni, megtörli a szája szélét meg a bajuszkáját, és valószínűleg távozik is. Először úgy gondolta eszik is valamit, de jóllakott most a kakaóval, meg egyébként sem szabad az asztal oda, ahol az ablakon beszűrődik a fény, pedig kedveli azt a részt. Amilyen gyorsan jött olyan gyorsan távozik is, talán megy még egy kört a Piactéren.*
~Hát eddig még nem volt ilyen, de tényleg nem árt óvatosnak lenni. Legutóbb itt találkoztam Isqehaval, bár most nem tervezem olyan sokáig.~
*Kissé csalódott, hogy nem találkozott a főtéren azzal aki már a barátjának tekint, nagyon sok közös van bennük, és egy az érdeklődési körük. De mivel ő abban a gazdag házban szolgál ezért bizonyára nagyon elfoglalt. Lassan kertészkedhet is már.
A pulthoz lép, majd mikor elkapja a fogadós tekintetét rendel.*
-Jó napot. Szeretnék kérni egy bögre Kakaót. *csúsztatja az 5 aranyat a pultra.*
~Na most aztán minek néznek majd engem.~
*Megvárja amíg megkapja az "italát" majd nem kifejezetten ízlelgeti vagy kóstolgatja, hanem csak simán megissza. Noha már nem gyerek, legalábbis nem baba, de még mindig a kakaó a kedvence, akár minden nap is meg tudna belőle inni több pohárral is. Majd megköszöni, megtörli a szája szélét meg a bajuszkáját, és valószínűleg távozik is. Először úgy gondolta eszik is valamit, de jóllakott most a kakaóval, meg egyébként sem szabad az asztal oda, ahol az ablakon beszűrődik a fény, pedig kedveli azt a részt. Amilyen gyorsan jött olyan gyorsan távozik is, talán megy még egy kört a Piactéren.*
9439. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-03-18 08:51:47
Üzenet elküldve: 2016-03-18 08:51:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Otthon, édes otthon //
*A férfi színpadias mozdulatait nem bírja ki egy kis kuncogás nélkül. Ahogy pedig a helyfoglalásban megtorpan ő maga hátra is dől székén, karjait összefonva mellkasa előtt. Hosszan sóhajt fel, ahogy fejét megingatva vág lehető leggondterheltebb arcot, majd csak legyint beletörődően.*
- Bizony, bizony. Vadállat. A legveszélyesebb Arthenior utcáin.
*Hajol is közelebb a férfihoz, s bizalmaskodó hangon suttogja bele a fogadói levegőbe, hogy aztán halk nevetésével vesszen el az alkoholgőzös légtérben.*
- Valóban nem úgy néz ki, mint a bájolgó ficsúrok, akik bókokkal és ajándékokkal elhalmozva akarnának egy fehérnépet így felcsípni, de azért szerencsére nem is olyan riasztóan marcona, hogy ne néznék ki uramból egy kis úri emberséget.
*Kacsint is rá biztatóan, majd elégedett mosollyal, s egy apró biccentéssel nyugtázza a férfi azon szavait, miszerint egy ilyen helyen egyedül óvatosan kell egy nőnek ünnepelgetni.*
- Így-így kedves uram, s ez mutatja meg az igazi udvariasságát, s jólelkűségét, hogy nem hagy magára egy ilyen hölgyet a fogadó veszélyes vadjai között.
*Húzza is ki magát kissé a székén, s rövidkére nyírt fürtjeit úrhölgyeket megszégyenítő mozdulattal söpri is hátra, mindeközben le nem maradhat a 'ki, ha én nem' tekintet a színi repertoárból. Ha már komoly előadással nyitják a kis ismerkedésüket, akkor biza' ő megadja a módját.
Amíg a férfi újból igénybe veszi felszolgáló kisasszonyuk szolgálatait, addig ő eredeti, kedves vigyorához visszatérve süpped is újfent székébe, majd mikor a lányka készségesen siet is a dolgára ismét a férfira szegezi türkiz tekintetét.*
- Ha már ily jó szándékú velem ilyen ismeretlenül igazán megengedhetné, hogy cserébe törlesszek egy kicsit. Mondjuk azzal, hogy meglepem egy vacsorával, vagy legalábbis annak első fogásával, ha persze közli velem mire is korog ma a gyomra.
*Ahogy a lány végül meg is érkezik a két kupával, majd távozik is az érmékkel már kedvesebb mosolyát öltve fürkészi a jólelkű idegenjét. Közelebbről még inkább olybá tűnik, hogy jó fogás a férfi. A markáns arc, a több napos borosta, a ruházat alatt is jól kivehető izomzat mind olyan kellékek, amik a szende, fiatal lányokat hamar az ábrándozás fellegeibe repítené. Hisz oly sok romantikus történetet véstek már pergamenre, melynek főhősei, a lovagias megmentők java része ilyen jegyekkel büszkélkedhetett. Tudja jól, hisz romantika utáni szomját ő is nem egyszer ilyen irományokkal enyhítette. Csak, hát azóta már felnőtt, s tudja jól, hogy ezek a férfiak ritkán hős megmentő lovagok, inkább kardforgató vagy zsoldos életét élik. De szerencséjére ő nem egy akaratos, iszákos marconát fogott ki ma este, hanem valóban egy olyan férfit, kinek sötét íriszei még őt is elvarázsolják egy-egy pillanatra, s kis színésziességgel átitatott ismerkedésük egy pillanatra sem hagyja eddig unatkozni.*
- Akkor... igyunk erre a nem szokványos ismerkedésre, s egy lovagra, aki nem hagyja, hogy egy hölgy a kelleténél tovább szomjazzon?
*Fog is önkényesen az egyik mézsörrel telített pohárra, ahogy azt koccintásra emeli. Régóta érezte úgy, hogy ilyen felhőtlenül jó szórakozásnak néz elébe. Bár kedély kedvét lehet, hogy a két kupica pálinka, s már egy elfogyasztott pohárka bor, s egy másik kupa mézsör is elősegítette. Idejét sem tudja már mikor ivott utoljára ennyit. Talán akkor, mikor még egy vándorral próbálták egymást fogadásból az asztal alá inni. Az csúnya móka volt. De most az egy teljesen más történet. A lényeg, hogy akkor még abban a hitben volt, hogy a másnapi macskajaj hatására ő többet egy korttyal sem iszik.*
*A férfi színpadias mozdulatait nem bírja ki egy kis kuncogás nélkül. Ahogy pedig a helyfoglalásban megtorpan ő maga hátra is dől székén, karjait összefonva mellkasa előtt. Hosszan sóhajt fel, ahogy fejét megingatva vág lehető leggondterheltebb arcot, majd csak legyint beletörődően.*
- Bizony, bizony. Vadállat. A legveszélyesebb Arthenior utcáin.
*Hajol is közelebb a férfihoz, s bizalmaskodó hangon suttogja bele a fogadói levegőbe, hogy aztán halk nevetésével vesszen el az alkoholgőzös légtérben.*
- Valóban nem úgy néz ki, mint a bájolgó ficsúrok, akik bókokkal és ajándékokkal elhalmozva akarnának egy fehérnépet így felcsípni, de azért szerencsére nem is olyan riasztóan marcona, hogy ne néznék ki uramból egy kis úri emberséget.
*Kacsint is rá biztatóan, majd elégedett mosollyal, s egy apró biccentéssel nyugtázza a férfi azon szavait, miszerint egy ilyen helyen egyedül óvatosan kell egy nőnek ünnepelgetni.*
- Így-így kedves uram, s ez mutatja meg az igazi udvariasságát, s jólelkűségét, hogy nem hagy magára egy ilyen hölgyet a fogadó veszélyes vadjai között.
*Húzza is ki magát kissé a székén, s rövidkére nyírt fürtjeit úrhölgyeket megszégyenítő mozdulattal söpri is hátra, mindeközben le nem maradhat a 'ki, ha én nem' tekintet a színi repertoárból. Ha már komoly előadással nyitják a kis ismerkedésüket, akkor biza' ő megadja a módját.
Amíg a férfi újból igénybe veszi felszolgáló kisasszonyuk szolgálatait, addig ő eredeti, kedves vigyorához visszatérve süpped is újfent székébe, majd mikor a lányka készségesen siet is a dolgára ismét a férfira szegezi türkiz tekintetét.*
- Ha már ily jó szándékú velem ilyen ismeretlenül igazán megengedhetné, hogy cserébe törlesszek egy kicsit. Mondjuk azzal, hogy meglepem egy vacsorával, vagy legalábbis annak első fogásával, ha persze közli velem mire is korog ma a gyomra.
*Ahogy a lány végül meg is érkezik a két kupával, majd távozik is az érmékkel már kedvesebb mosolyát öltve fürkészi a jólelkű idegenjét. Közelebbről még inkább olybá tűnik, hogy jó fogás a férfi. A markáns arc, a több napos borosta, a ruházat alatt is jól kivehető izomzat mind olyan kellékek, amik a szende, fiatal lányokat hamar az ábrándozás fellegeibe repítené. Hisz oly sok romantikus történetet véstek már pergamenre, melynek főhősei, a lovagias megmentők java része ilyen jegyekkel büszkélkedhetett. Tudja jól, hisz romantika utáni szomját ő is nem egyszer ilyen irományokkal enyhítette. Csak, hát azóta már felnőtt, s tudja jól, hogy ezek a férfiak ritkán hős megmentő lovagok, inkább kardforgató vagy zsoldos életét élik. De szerencséjére ő nem egy akaratos, iszákos marconát fogott ki ma este, hanem valóban egy olyan férfit, kinek sötét íriszei még őt is elvarázsolják egy-egy pillanatra, s kis színésziességgel átitatott ismerkedésük egy pillanatra sem hagyja eddig unatkozni.*
- Akkor... igyunk erre a nem szokványos ismerkedésre, s egy lovagra, aki nem hagyja, hogy egy hölgy a kelleténél tovább szomjazzon?
*Fog is önkényesen az egyik mézsörrel telített pohárra, ahogy azt koccintásra emeli. Régóta érezte úgy, hogy ilyen felhőtlenül jó szórakozásnak néz elébe. Bár kedély kedvét lehet, hogy a két kupica pálinka, s már egy elfogyasztott pohárka bor, s egy másik kupa mézsör is elősegítette. Idejét sem tudja már mikor ivott utoljára ennyit. Talán akkor, mikor még egy vándorral próbálták egymást fogadásból az asztal alá inni. Az csúnya móka volt. De most az egy teljesen más történet. A lényeg, hogy akkor még abban a hitben volt, hogy a másnapi macskajaj hatására ő többet egy korttyal sem iszik.*
9438. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-03-17 16:09:06
Üzenet elküldve: 2016-03-17 16:09:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Ylsiana //
*Nincs szó világraszóló hahotázásról, az elf lány mégis megütközik az apró kacajon. Pedig az ő szellemes hozzászólása váltotta ki a férfiból a reakciót.*
- Az, ahogyan visszakérdeztél. „Ha van, miért nem használják. ” *Csóválja meg jókedvűen a fejét.* Bocsánat, lehet, hogy nem viccnek szántad. Igazából... Igazából meglehetősen szomorú eset, valóban. *Próbál meg elkomolyodni egy fintor kíséretében.*
- Hogy most? *Lepődik meg, miután lenyeli azt a fél kortyot amely a meghökkenés hatására megakad a torkán. Tulajdonképpen nem is rossz ötlet. Mióta Dryrron a városba érkezett sok helyen járt már, de nem mindenhol. Pedig egy jó városismerő végigjárja az összes lehetséges épületet; kocsmától könyvtáron és bordélyon át a fürdőig. Korábban is gondolt rá, hogy előbb-utóbb felkeresse a Fürdőházat, még ha nem is az ő erszényére szabták a helyet. Egy próba nem árthat, a kíváncsiság kedvéért, csupán. És ez sem rosszabb alkalom mint bármelyik másik amelyiket a fürdő meglátogatására használhatna.*
- Felőlem. Miért is ne. *Most rajta a sor, hogy egy vállrándítást mutasson be, még ha ő nem is gyakorolja olyan sűrűn és oly előszeretettel a mozdulatot, mint beszélgetőtársa. Az elf vállai biztosan jó lazák lehetnek ennyi vállrángatás után, amely hasznára válhat az íjászatban.*
- Azt nem tudom árulnak-e, de egy kedves mosollyal biztos sok mindenre rá lehet venni az urat. *Mutat a pultosra. Elvégre egy kása nem lehet sokkal bonyolultabb a babfőzeléknél.*
- Átokba. *Simogatja meg szakállát és néz rendkívül érdeklődően a hölgyre, hátha az többet is elárul a dologról. Nem csak tetteti, valóban egyre inkább felkelti érdeklődését ez a rejtélyes város, meg Ylsiana rejtélyes ügye. Ha pedig átkokról van szó, arról úgy gondolja különösképpen az ő asztala lehet.*
- Nem akarom, hogy kinevess. *Mondja félig komolyan egy újabb korty kíséretében. Ha még ma el akarnak jutni a szomszédba, jobb lesz megszaporáznia az ivótempót.*
- Ahhoz képest hogy épp a megmentésén fáradozol nagyon úgy hangzik, mintha nem kedvelnéd az otthonod. *~Vagy pont fordítva? Ahhoz képest mennyire nem kedveli Ryra népét, mégis a megmentésükön fáradozik.~*
// Ylsiana //
*Nincs szó világraszóló hahotázásról, az elf lány mégis megütközik az apró kacajon. Pedig az ő szellemes hozzászólása váltotta ki a férfiból a reakciót.*
- Az, ahogyan visszakérdeztél. „Ha van, miért nem használják. ” *Csóválja meg jókedvűen a fejét.* Bocsánat, lehet, hogy nem viccnek szántad. Igazából... Igazából meglehetősen szomorú eset, valóban. *Próbál meg elkomolyodni egy fintor kíséretében.*
- Hogy most? *Lepődik meg, miután lenyeli azt a fél kortyot amely a meghökkenés hatására megakad a torkán. Tulajdonképpen nem is rossz ötlet. Mióta Dryrron a városba érkezett sok helyen járt már, de nem mindenhol. Pedig egy jó városismerő végigjárja az összes lehetséges épületet; kocsmától könyvtáron és bordélyon át a fürdőig. Korábban is gondolt rá, hogy előbb-utóbb felkeresse a Fürdőházat, még ha nem is az ő erszényére szabták a helyet. Egy próba nem árthat, a kíváncsiság kedvéért, csupán. És ez sem rosszabb alkalom mint bármelyik másik amelyiket a fürdő meglátogatására használhatna.*
- Felőlem. Miért is ne. *Most rajta a sor, hogy egy vállrándítást mutasson be, még ha ő nem is gyakorolja olyan sűrűn és oly előszeretettel a mozdulatot, mint beszélgetőtársa. Az elf vállai biztosan jó lazák lehetnek ennyi vállrángatás után, amely hasznára válhat az íjászatban.*
- Azt nem tudom árulnak-e, de egy kedves mosollyal biztos sok mindenre rá lehet venni az urat. *Mutat a pultosra. Elvégre egy kása nem lehet sokkal bonyolultabb a babfőzeléknél.*
- Átokba. *Simogatja meg szakállát és néz rendkívül érdeklődően a hölgyre, hátha az többet is elárul a dologról. Nem csak tetteti, valóban egyre inkább felkelti érdeklődését ez a rejtélyes város, meg Ylsiana rejtélyes ügye. Ha pedig átkokról van szó, arról úgy gondolja különösképpen az ő asztala lehet.*
- Nem akarom, hogy kinevess. *Mondja félig komolyan egy újabb korty kíséretében. Ha még ma el akarnak jutni a szomszédba, jobb lesz megszaporáznia az ivótempót.*
- Ahhoz képest hogy épp a megmentésén fáradozol nagyon úgy hangzik, mintha nem kedvelnéd az otthonod. *~Vagy pont fordítva? Ahhoz képest mennyire nem kedveli Ryra népét, mégis a megmentésükön fáradozik.~*
9437. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-03-17 00:43:52
Üzenet elküldve: 2016-03-17 00:43:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Dryrron//
*A nevetésre enyhén félrehajtja a fejét, és értetlenül pislant a férfira.*
- Mi olyan vicces?
*Szegezi neki a kérdést. Valóban kíváncsi rá, s szeretné tudni. Legfeljebb nem mondják el neki.*
- Oh, vagy úgy. Szóval ez is egy olyan, melyet csak a magukat valamire is tartók illemhelye. *Bólint egyet, ahogy összegzi magában a hallottakat.*
- Akkor nem nézzük meg? *Vigyorog a férfiba. Önbizalomból nincs hiány az elfben, bár erre talán már Dryrron is ráeszmélt az elmúlt percek alatt.
Valamire tartja magát, de hogy mire? Jó kérdés.*
- Persze, megvárom én, amíg megiszod, nem kell emiatt sietned. *Vonja meg a vállát.*
- Babfőzelék. *Fintorodik el, miközben orrai mellett apró ráncok jelennek meg.*
- Annál még a kása is finomabb. *Állapítja meg, majd a hideg is kirázza. Nem szereti a babot, s annak semmilyen felhasználási formáját.*
- Inkább csak átokba, mely évek óta sújtja. Bár az már épp baj, szóval igen. Így is lehet fogalmazni. S lám, ennek ellenére is csökönyösek és makacsok. *Tárja szét kezeit, hogy ő ezzel nem tud mit kezdeni. S nem is akar.
A pultnál odaengedi maga mellé a könyöklő férfit, s érdekes mód érdeklődve hallgatja a... Semmit.*
- Na, én itt elmondom, mi járatban, mi célból és te még csak nem is viszonzod, csak sejtelmesen beszélsz? *Vonja fel szemöldökét.*
- Értem én, értem. *Legyint, mint akit nem is érdekel, hogy mi a férfi célja jelen pillanatban.*
- Hogy mit? Elintézem vele az ügyes bajos dolgaim, aztán húzok haza, hogy aztán ott élhessem szokásos életem. Zsörtölődjek, kiakasszam fajtársaimat, hallgassam az idiótább idiótább eszméiket, s vágyom az alkalmat, hogy mikor lőhetem őket fejbe végre. Vagy nem segítek, hagyom, hogy elpusztuljanak, s elmegyek máshova. *Vonja meg a vállát újra, mint akit nem érdekel saját városának sorsa, csak egy teher lenne, melyet rátettek az ő vállára.*
// Dryrron//
*A nevetésre enyhén félrehajtja a fejét, és értetlenül pislant a férfira.*
- Mi olyan vicces?
*Szegezi neki a kérdést. Valóban kíváncsi rá, s szeretné tudni. Legfeljebb nem mondják el neki.*
- Oh, vagy úgy. Szóval ez is egy olyan, melyet csak a magukat valamire is tartók illemhelye. *Bólint egyet, ahogy összegzi magában a hallottakat.*
- Akkor nem nézzük meg? *Vigyorog a férfiba. Önbizalomból nincs hiány az elfben, bár erre talán már Dryrron is ráeszmélt az elmúlt percek alatt.
Valamire tartja magát, de hogy mire? Jó kérdés.*
- Persze, megvárom én, amíg megiszod, nem kell emiatt sietned. *Vonja meg a vállát.*
- Babfőzelék. *Fintorodik el, miközben orrai mellett apró ráncok jelennek meg.*
- Annál még a kása is finomabb. *Állapítja meg, majd a hideg is kirázza. Nem szereti a babot, s annak semmilyen felhasználási formáját.*
- Inkább csak átokba, mely évek óta sújtja. Bár az már épp baj, szóval igen. Így is lehet fogalmazni. S lám, ennek ellenére is csökönyösek és makacsok. *Tárja szét kezeit, hogy ő ezzel nem tud mit kezdeni. S nem is akar.
A pultnál odaengedi maga mellé a könyöklő férfit, s érdekes mód érdeklődve hallgatja a... Semmit.*
- Na, én itt elmondom, mi járatban, mi célból és te még csak nem is viszonzod, csak sejtelmesen beszélsz? *Vonja fel szemöldökét.*
- Értem én, értem. *Legyint, mint akit nem is érdekel, hogy mi a férfi célja jelen pillanatban.*
- Hogy mit? Elintézem vele az ügyes bajos dolgaim, aztán húzok haza, hogy aztán ott élhessem szokásos életem. Zsörtölődjek, kiakasszam fajtársaimat, hallgassam az idiótább idiótább eszméiket, s vágyom az alkalmat, hogy mikor lőhetem őket fejbe végre. Vagy nem segítek, hagyom, hogy elpusztuljanak, s elmegyek máshova. *Vonja meg a vállát újra, mint akit nem érdekel saját városának sorsa, csak egy teher lenne, melyet rátettek az ő vállára.*
9436. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-03-16 18:55:59
Üzenet elküldve: 2016-03-16 18:55:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Ylsiana //
*Nos igen, egy kissé demotiváló a kontinenst benépesítő fajokra a természetet végtelen mértékben kihasználó vírusként tekinteni, de akárhogy vélekedjen a dologról valaki, az még nem változtatja meg az ügy valóját.
A megállapításra nem bírja ki, hogy ne nevessen fel egy kicsit még ha feszélyezetten is érzi magát a faji félreértések miatt.*
- Fogalmam sincs. Lehet nem felel meg az igényeiknek. *Közben a pultos leteszi elé az újabb Vajsört, amelyért a félvér már előkotorta zsebéből a 12 aranyat.* Úgy tudom inkább a pénzesebbje jár oda.
*Ebből vagy kiderül vagy nem, hogy bizony még a felemás szemű pulttámasztó sem járta meg a fürdőház illatozó szobáit és meleg vizű medencéit. Szerencsére a tisztálkodást megoldja máshogy is, így Ylsianának valószínűleg nem miatta kell elfintorodnia ahogyan a fogadó levegőjébe szagol.*
- Valószínűleg a babfőzeléket érzed. *Hagyja meg, ahogyan megkapja újabb italát és belekortyol. Mikor a korsó a pulton koppan, visszafordul az elf felé.*
- Ennek ellenére mégis bajba keveredett a város, ha jól értem. *Hiszen Ylsiana azt modta, a város védelmében kell megtalálnia ezt a bizonyos idegent. Furcsa egy történet ez, annyi bizonyos.
Dryrron kissé megköszörüli a torkát, és két könyökkel ő is rátámaszkodik a pultra a nő mellé, ha még oda tud préselődni.*
- Éppenséggel van célom, igen. De ebbe beletartozik az árral történő sodródás is néha. *~Túl sokáig voltam egy helyben és csináltam amit mások akarnak. Most végre a magam ura vagyok és olyannal foglalkozhatom ami elevenen tart.~ Egy darabig némán nézi a lányt.*
- Hát te mihez kezdesz, ha megtaláltad az idegened? *Tereli a szót magáról vissza az elfre.*
// Ylsiana //
*Nos igen, egy kissé demotiváló a kontinenst benépesítő fajokra a természetet végtelen mértékben kihasználó vírusként tekinteni, de akárhogy vélekedjen a dologról valaki, az még nem változtatja meg az ügy valóját.
A megállapításra nem bírja ki, hogy ne nevessen fel egy kicsit még ha feszélyezetten is érzi magát a faji félreértések miatt.*
- Fogalmam sincs. Lehet nem felel meg az igényeiknek. *Közben a pultos leteszi elé az újabb Vajsört, amelyért a félvér már előkotorta zsebéből a 12 aranyat.*
Úgy tudom inkább a pénzesebbje jár oda. *Ebből vagy kiderül vagy nem, hogy bizony még a felemás szemű pulttámasztó sem járta meg a fürdőház illatozó szobáit és meleg vizű medencéit. Szerencsére a tisztálkodást megoldja máshogy is, így Ylsianának valószínűleg nem miatta kell elfintorodnia ahogyan a fogadó levegőjébe szagol.*
- Valószínűleg a babfőzeléket érzed. *Hagyja meg, ahogyan megkapja újabb italát és belekortyol. Mikor a korsó a pulton koppan, visszafordul az elf felé.*
- Ennek ellenére mégis bajba keveredett a város, ha jól értem. *Hiszen Ylsiana azt modta, a város védelmében kell megtalálnia ezt a bizonyos idegent. Furcsa egy történet ez, annyi bizonyos.
Dryrron kissé megköszörüli a torkát, és két könyökkel ő is rátámaszkodik a pultra a nő mellé, ha még oda tud préselődni.*
- Éppenséggel van célom, igen. De ebbe beletartozik az árral történő sodródás is néha. *~Túl sokáig voltam egy helyben és csináltam amit mások akarnak. Most végre a magam ura vagyok és olyannal foglalkozhatom ami elevenen tart.~ Egy darabig némán nézi a lányt.*
- Hát te mihez kezdesz, ha megtaláltad az idegened? *Tereli a szót magáról vissza az elfre.*
9435. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-03-16 00:37:01
Üzenet elküldve: 2016-03-16 00:37:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Dryrron//
- A természet ezen kincsét is csak úgy használjuk ki, mint minden mást. Felhasználjuk a célunk elérésbe, ha meg nem kell, akkor eldobjuk magunktól. *Vonogatja meg a vállát. Úgy tűnik, hogy ebben egyetért a félvérrel - még ha nem is tudja, hogy azzal áll szemben.
Szemöldökét csak felvonja a köhintésre, majd csak megvonja a vállát. Biztos csak megfázott, vagy félre nyelt. Mégis honnan tudhatná, hogy mi más jelentése lehet. Szerencsére nem gondolatolvasó.
Ha az lenne, biztos, hogy évekkel ezelőtt megölte volna már magát.
A fürkészés ideje alatt a poharát forgatja meg kezébe, nézve az almabor mozgását, s miként törik meg felszínén a fény.*
- Fürdő? No, mifene? Ha van, miért nem használják? *Ráncolja össze szemöldökét, majd csak megvonja újra a vállát. Nem az ő dolga. Vagyis addig nem, amíg nem kerülnek orrának hatótávolságába.
Ezért is szagol bele akaratlanul a levegőbe, s fintorodik el az arca.*
- Nem mintha itt jobb illatok lennének.
*Húzza el a száját.*
- Ne vedd magadra. Senki sem ismeri. Elzárt sziget, szinte senkit sem engednek be, csak akivel kereskedni akarnak. Mindenki mást meg kizárnak. Átutazó be sem teheti a lábát, mondván: "Ez a hely így van megvédve mindenkitől, így baj nem érhet." *Vékonyítja el a hangját újra, s szemeit újra csak megforgatja. Ebből is kitűnik, hogy mennyire nincs ínyére az ittléte.
Szemöldökét ívesen vonja fel.*
- Semmi cél? Semmi... akarat, hogy valamit meg akarj valósítani? Csak így sodródsz az árral? *Teszi fel a kérdést úgy, mint aki szánja szerencsétlen párát, amiért ennyire vitte, hogy így kelljen élnie. Ilyen szegényesen.*
// Dryrron//
- A természet ezen kincsét is csak úgy használjuk ki, mint minden mást. Felhasználjuk a célunk elérésbe, ha meg nem kell, akkor eldobjuk magunktól. *Vonogatja meg a vállát. Úgy tűnik, hogy ebben egyetért a félvérrel - még ha nem is tudja, hogy azzal áll szemben.
Szemöldökét csak felvonja a köhintésre, majd csak megvonja a vállát. Biztos csak megfázott, vagy félre nyelt. Mégis honnan tudhatná, hogy mi más jelentése lehet. Szerencsére nem gondolatolvasó.
Ha az lenne, biztos, hogy évekkel ezelőtt megölte volna már magát.
A fürkészés ideje alatt a poharát forgatja meg kezébe, nézve az almabor mozgását, s miként törik meg felszínén a fény.*
- Fürdő? No, mifene? Ha van, miért nem használják? *Ráncolja össze szemöldökét, majd csak megvonja újra a vállát. Nem az ő dolga. Vagyis addig nem, amíg nem kerülnek orrának hatótávolságába.
Ezért is szagol bele akaratlanul a levegőbe, s fintorodik el az arca.*
- Nem mintha itt jobb illatok lennének.
*Húzza el a száját.*
- Ne vedd magadra. Senki sem ismeri. Elzárt sziget, szinte senkit sem engednek be, csak akivel kereskedni akarnak. Mindenki mást meg kizárnak. Átutazó be sem teheti a lábát, mondván: "Ez a hely így van megvédve mindenkitől, így baj nem érhet." *Vékonyítja el a hangját újra, s szemeit újra csak megforgatja. Ebből is kitűnik, hogy mennyire nincs ínyére az ittléte.
Szemöldökét ívesen vonja fel.*
- Semmi cél? Semmi... akarat, hogy valamit meg akarj valósítani? Csak így sodródsz az árral? *Teszi fel a kérdést úgy, mint aki szánja szerencsétlen párát, amiért ennyire vitte, hogy így kelljen élnie. Ilyen szegényesen.*
9434. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-03-15 23:37:55
Üzenet elküldve: 2016-03-15 23:37:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Otthon, édes otthon //
*Nem lenne hazugság ha azt mondanánk, hogy egy kő esett le a szívéről mikor a lány int, hogy helyet foglalhat. Nem is lehetett volna pocsékabb az érkezése a városba ha kikosarazzák. Akkor most caplathatna fel egy üres szobába és elfeledkezve inkább mindenről nyugovóra térne. Már ha kap itt szobát. De nem így történt úgyhogy a pihentető alvás gondolatát most a háttérbe helyezi és inkább a bájos és kellőképpen pimasz lányra irányítja minden gondolatát.
Kihúzza magának a széket és már le is ülne mikor egy színész tehetségével egyenesedik ki hirtelen s néz körbe aggódóan a kocsmában.*
-Hogy egy nagydarab vadállat!?
*Aztán szinte egyszerre mosolyodik el ő is a lánnyal és befejezi az előző mozdulatsort.
Ahogy kényelembe helyezte magát, övén megigazította kardját és már keresi is tekintetével a kis fruskát aki kapcsolattartójuk volt még az imént s ha elkapja tekintetét biccent, hogy élnének a lehetőséggel és rendelnének.*
-Nos bár lehet kegyed nem nézi ki belőlem de talpig úriember vagyok!
*Húzza ki magát peckesen de ez sem tart sokáig, elneveti magát.*
-Persze megvolt a magam hátsó szándéka...
*Folytatja s előrébb hajol mintha csak valami titkot akarna a lány fülébe súgni.*
-Nem nézhettem tétlenül, hogy egy ilyen bájos teremtés mint maga egyedül mulasson egy ilyen helyen. Mert ki tudja miféle népek laknak ebben a városban.
*Időközben megérkezik a szolgálólány aki illedelmesen megvárja a kis páros csetlő botló ismerkedésének pillanatait.*
-Hozz nekünk kedves két kupával ebből a finom mézsörből!
*Mondja Themyr a lánynak aki már szalad is a dolgára.*
-A vacsorát meg utána megbeszéljük.
*Fordul vissza Aswea felé.
Amíg a lány válaszol végigméri újdonsült ismerősét még egyszer, most már így közelebbről. Magában elismerően bólint egyet nyugtázván, hogy nem kellett csalódnia, tényleg szépséges egy teremtés a lány s abból a pár mondatból amit eddig tőle hallott még az is kiszűrődött, hogy ha más nem, ma estére kellemes beszélgetőtársat talált magának.
Mindeközben a szolgálólány mint a villám már vissza is érkezik, két kupa habzó mézsörrel, egy kedves mosolyt ereszt meg mindkét fél felé miközben leteszi a korsókat majd tova is illan.
Themyrnek is épphogy csak van ideje odaadni neki a 28aranyat s már csak a jéghideg Mézsör jelzi a szolgáló jelenlétét. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.03.16 15:17:07, a következő indokkal:
Jeljavítás.
*Nem lenne hazugság ha azt mondanánk, hogy egy kő esett le a szívéről mikor a lány int, hogy helyet foglalhat. Nem is lehetett volna pocsékabb az érkezése a városba ha kikosarazzák. Akkor most caplathatna fel egy üres szobába és elfeledkezve inkább mindenről nyugovóra térne. Már ha kap itt szobát. De nem így történt úgyhogy a pihentető alvás gondolatát most a háttérbe helyezi és inkább a bájos és kellőképpen pimasz lányra irányítja minden gondolatát.
Kihúzza magának a széket és már le is ülne mikor egy színész tehetségével egyenesedik ki hirtelen s néz körbe aggódóan a kocsmában.*
-Hogy egy nagydarab vadállat!?
*Aztán szinte egyszerre mosolyodik el ő is a lánnyal és befejezi az előző mozdulatsort.
Ahogy kényelembe helyezte magát, övén megigazította kardját és már keresi is tekintetével a kis fruskát aki kapcsolattartójuk volt még az imént s ha elkapja tekintetét biccent, hogy élnének a lehetőséggel és rendelnének.*
-Nos bár lehet kegyed nem nézi ki belőlem de talpig úriember vagyok!
*Húzza ki magát peckesen de ez sem tart sokáig, elneveti magát.*
-Persze megvolt a magam hátsó szándéka...
*Folytatja s előrébb hajol mintha csak valami titkot akarna a lány fülébe súgni.*
-Nem nézhettem tétlenül, hogy egy ilyen bájos teremtés mint maga egyedül mulasson egy ilyen helyen. Mert ki tudja miféle népek laknak ebben a városban.
*Időközben megérkezik a szolgálólány aki illedelmesen megvárja a kis páros csetlő botló ismerkedésének pillanatait.*
-Hozz nekünk kedves két kupával ebből a finom mézsörből!
*Mondja Themyr a lánynak aki már szalad is a dolgára.*
-A vacsorát meg utána megbeszéljük.
*Fordul vissza Aswea felé.
Amíg a lány válaszol végigméri újdonsült ismerősét még egyszer, most már így közelebbről. Magában elismerően bólint egyet nyugtázván, hogy nem kellett csalódnia, tényleg szépséges egy teremtés a lány s abból a pár mondatból amit eddig tőle hallott még az is kiszűrődött, hogy ha más nem, ma estére kellemes beszélgetőtársat talált magának.
Mindeközben a szolgálólány mint a villám már vissza is érkezik, két kupa habzó mézsörrel, egy kedves mosolyt ereszt meg mindkét fél felé miközben leteszi a korsókat majd tova is illan.
Themyrnek is épphogy csak van ideje odaadni neki a 28aranyat s már csak a jéghideg Mézsör jelzi a szolgáló jelenlétét.
*A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.03.16 15:17:07, a következő indokkal:
Jeljavítás.
9433. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-03-15 18:01:21
Üzenet elküldve: 2016-03-15 18:01:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Otthon, édes otthon //
*A leányzó műsorát ő is pajkos mosollyal figyeli, majd ahogy amaz tovább is halad dolgára aprót biccent a férfinak, hogy valóban hálás a kis ajándékért. Noha nem gondolta volna, hogy érkeztét rögtön ilyen kellemesen koronázhatja meg kicsit jól esik lelkének, hogy azonnal nem teljes magányában kell megünnepelnie hazatértét. Persze, ha úgy adódott volna sem esik kétségbe, de az ember társas lény, s már kezdte megunni a magányt.*
~Nos akkor... talán, ha én...~
*Kezd is kissé felegyenesedni székéről, de a mozdulatot hamar abba is hagyja, amint pillantása ismét a férfi felé szegődik. Az idegen lassan kel is fel székéről, s határozott léptekkel mintha pont az ő asztala felé indulna. S mire észbe kap, s helyére ül már valóban is asztala túloldalán áll az ismeretlen. Szavaira csak halovány mosolyt ejt meg, majd aprót legyintve mutat az üresen maradt szék felé, hogy nyugodtan elfoglalhatja a helyet.*
- Egy úriember sosem vár viszonzást, igaz?
*Kacsint rá, majd kezeit ismét karba téve billenti félre a fejét. Szíve lovagja? Olyan nem igen fog már felbukkanni, de nem is ő lenne, ha nem kapna ezen a kis megjegyzésen, így arcára komoly mimikát öltve sóhajt fel drámaian.*
- Hát jó uram, akkor pedig jobb, ha átgondolja, hogy valóban leül e eme asztalhoz. Nehogy a végén még ne legyen ideje ezt a mennyei főztöt megkóstolni. Ha az a vadállat betoppan... itt kő kövön nem marad.
*Villantja a férfira komolyan türkiz szemeit, de sokáig nem tudja megállni, hogy ne vigyorodjon el.*
- Ugyan, ugyan... helyezze csak le magát kényelmesen. És az első adag rendelését, ha úgy gondolja tényleg állom én szívesen. Ha már így ismeretlenül is ennyire féltő és óvó volt egy magam fajta idegennel.
*Biztos, ami biztos helyet is csinál az asztalon. kalapját lepakolja lába mellé helyezett motyójára, s tányérját, poharait is úgy rendezi, hogy a férfinak sem legyenek útban. Amint pedig a rendezgetéssel végzett is figyelmét, s mosolyát újfent az idegennek szenteli.*
*A leányzó műsorát ő is pajkos mosollyal figyeli, majd ahogy amaz tovább is halad dolgára aprót biccent a férfinak, hogy valóban hálás a kis ajándékért. Noha nem gondolta volna, hogy érkeztét rögtön ilyen kellemesen koronázhatja meg kicsit jól esik lelkének, hogy azonnal nem teljes magányában kell megünnepelnie hazatértét. Persze, ha úgy adódott volna sem esik kétségbe, de az ember társas lény, s már kezdte megunni a magányt.*
~Nos akkor... talán, ha én...~
*Kezd is kissé felegyenesedni székéről, de a mozdulatot hamar abba is hagyja, amint pillantása ismét a férfi felé szegődik. Az idegen lassan kel is fel székéről, s határozott léptekkel mintha pont az ő asztala felé indulna. S mire észbe kap, s helyére ül már valóban is asztala túloldalán áll az ismeretlen. Szavaira csak halovány mosolyt ejt meg, majd aprót legyintve mutat az üresen maradt szék felé, hogy nyugodtan elfoglalhatja a helyet.*
- Egy úriember sosem vár viszonzást, igaz?
*Kacsint rá, majd kezeit ismét karba téve billenti félre a fejét. Szíve lovagja? Olyan nem igen fog már felbukkanni, de nem is ő lenne, ha nem kapna ezen a kis megjegyzésen, így arcára komoly mimikát öltve sóhajt fel drámaian.*
- Hát jó uram, akkor pedig jobb, ha átgondolja, hogy valóban leül e eme asztalhoz. Nehogy a végén még ne legyen ideje ezt a mennyei főztöt megkóstolni. Ha az a vadállat betoppan... itt kő kövön nem marad.
*Villantja a férfira komolyan türkiz szemeit, de sokáig nem tudja megállni, hogy ne vigyorodjon el.*
- Ugyan, ugyan... helyezze csak le magát kényelmesen. És az első adag rendelését, ha úgy gondolja tényleg állom én szívesen. Ha már így ismeretlenül is ennyire féltő és óvó volt egy magam fajta idegennel.
*Biztos, ami biztos helyet is csinál az asztalon. kalapját lepakolja lába mellé helyezett motyójára, s tányérját, poharait is úgy rendezi, hogy a férfinak sem legyenek útban. Amint pedig a rendezgetéssel végzett is figyelmét, s mosolyát újfent az idegennek szenteli.*
9432. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-03-15 17:22:23
Üzenet elküldve: 2016-03-15 17:22:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Otthon, édes otthon //
*Az ugyan akaratlanul de másodállásban postásnak felcsapó szolgálólány készséggel teljesítette Themyr óhaját így a férfi elégedetten dől hátra a székben, hogy megvárja a lány reakcióját. Poharát ő is megemeli viszonzásképpen és ahogy az erősre főzött mégis finoman gyümölcsös pálinka végighalad testében a lány mosolyában vesz el néhány pillanatra. Szemeire halovány fátylat borít az alkohol ahogy kiteljesedik s marni kezdi még üres gyomrát de ezt csak ő érzi, vagyis reméli, hogy pillanatnyi gyengeségére nem derül fény senki előtt.*
-A hölgy köszöni és kérdi, hogy mivel hálálhatná meg önnek ezt a... lovagiasságot!
*Szemében pajkos mosollyal adja át a lány válaszát majd mintha csak a legelőkelőbb úri körökben lennének egy esetlen pukedlivel tesz pontot a dolgok végére. Nem várja meg a választ, van neki dolga épp elég de a bájos, szinte még gyermeki mosoly az arcán nem engedi a férfinak, hogy akár egy pillanatig is haragudjon rá amiatt, hogy a lány nem játssza tovább a hírvivő szerepét.*
-Röpülök ha kérnének még valamit!
*Teszi hozzá még de már libben is tovább, hogy egy másik asztalnál teljesítse kötelességeit.
Themyr ugyan nem látja, igaz nem is a szolgálólányt figyeli de a kis fruska azért kiemelt figyelmet szentel az ő kis párosuknak, hogy mielőbb segítségükre legyen ha valamit kérnének.*
~És most?~
*Egy pár pillanatig még ül a helyén. Lehúzza a maradék sört ami még a korsóban volt majd mintha csak ez adott volna neki kellő bátorságot ahhoz, hogy cselekedjen feláll, visszateszi maga után a széket, igazít egyet ruháján és határozott léptekkel megindul a lány felé. Szemei végig a lány tekintetét fürkészik, szinte egy pillanatra sem szakítva meg a kontaktust.*
-Nem vártam viszonzást... megelégszem szépséged társaságával ha esetleg nem zavarná a jelenlétem... vagy ha nem kell számítsak szíve lovagjának felbukkanására. Tudja nem lenne most kedvem bajba keveredni... így vacsora előtt.
*Barátságos félig talán bohókás hangon szólal meg, egyenes tartással, próbálván a legjobb első benyomást kelteni a lányban. Jobb kezét közben finoman a lánnyal szembeni szék támlájára helyezi evvel is nyomatékosítva szándékát.*
*Az ugyan akaratlanul de másodállásban postásnak felcsapó szolgálólány készséggel teljesítette Themyr óhaját így a férfi elégedetten dől hátra a székben, hogy megvárja a lány reakcióját. Poharát ő is megemeli viszonzásképpen és ahogy az erősre főzött mégis finoman gyümölcsös pálinka végighalad testében a lány mosolyában vesz el néhány pillanatra. Szemeire halovány fátylat borít az alkohol ahogy kiteljesedik s marni kezdi még üres gyomrát de ezt csak ő érzi, vagyis reméli, hogy pillanatnyi gyengeségére nem derül fény senki előtt.*
-A hölgy köszöni és kérdi, hogy mivel hálálhatná meg önnek ezt a... lovagiasságot!
*Szemében pajkos mosollyal adja át a lány válaszát majd mintha csak a legelőkelőbb úri körökben lennének egy esetlen pukedlivel tesz pontot a dolgok végére. Nem várja meg a választ, van neki dolga épp elég de a bájos, szinte még gyermeki mosoly az arcán nem engedi a férfinak, hogy akár egy pillanatig is haragudjon rá amiatt, hogy a lány nem játssza tovább a hírvivő szerepét.*
-Röpülök ha kérnének még valamit!
*Teszi hozzá még de már libben is tovább, hogy egy másik asztalnál teljesítse kötelességeit.
Themyr ugyan nem látja, igaz nem is a szolgálólányt figyeli de a kis fruska azért kiemelt figyelmet szentel az ő kis párosuknak, hogy mielőbb segítségükre legyen ha valamit kérnének.*
~És most?~
*Egy pár pillanatig még ül a helyén. Lehúzza a maradék sört ami még a korsóban volt majd mintha csak ez adott volna neki kellő bátorságot ahhoz, hogy cselekedjen feláll, visszateszi maga után a széket, igazít egyet ruháján és határozott léptekkel megindul a lány felé. Szemei végig a lány tekintetét fürkészik, szinte egy pillanatra sem szakítva meg a kontaktust.*
-Nem vártam viszonzást... megelégszem szépséged társaságával ha esetleg nem zavarná a jelenlétem... vagy ha nem kell számítsak szíve lovagjának felbukkanására. Tudja nem lenne most kedvem bajba keveredni... így vacsora előtt.
*Barátságos félig talán bohókás hangon szólal meg, egyenes tartással, próbálván a legjobb első benyomást kelteni a lányban. Jobb kezét közben finoman a lánnyal szembeni szék támlájára helyezi evvel is nyomatékosítva szándékát.*
9431. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-03-15 17:12:53
Üzenet elküldve: 2016-03-15 17:12:53
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Vadameera, Wildont, Iluse//
*Hetyke, könnyed tartást, mint akit semmi gond nem kínoz, ugyanakkor magabiztosságról árulkodik, mint aki nem, fél, bármivel is állítsa szembe a sors, megbirkózik vele. A bőrvértet most is viseli, ahogy fegyvereik is a helyükön vannak, egyértelművé teszi harcos mivoltát. Elvégre soha nem szégyellte vagy titkolta, hogy a kardjából él. Kifejezetten büszke, hogy az oldalán hordott pengét mesterien forgatja.*
- Véletlen, szerencse, sors, ki miképp látja. Az viszont tény, nem én vagyok kegyed mélységije, persze ez még nem jelenti azt, hogy nem köthetünk üzletet. *Enged meg egy apró ragadozó mosolyt. Figyelmét nem kerülte el az apró grimasz, ami általános érvényűen valamilyen problémát jelent. Kellő mennyiségű aranyért, vagy megfelelő szívességért cserébe pedig ezer örömmel segít mások problémáin. Ha közben még el is láthatja egy-két felszíni, vagy az élet által gyengének bélyegzett mélységi baját, netalántán el kell tennie valakit láb alól, hát egye fene, nem lesz nyugtalan éjszakája.
Ám mielőtt esetlegesen részletekre vagy lényegre térhetnének, egy újabb alak érkezik az asztalhoz. Egy fajtársuk, ki a hímek táborát erősíti, s meglehetően érdekes modorral bír. Talán ő lenne az a személy, akire a Matróna várt? Kérdő tekintettel fordul az idősebb nősténye felé, elvégre mégis csak az ő asztalához kíván telepedni a hím. Őt különösebben nem zavarja a plusz egy fő esetleges társaság, így a döntés a Matróna kezében van, hogy elfogadja-e az újabb odatolongót. Egy gyors pillantással azért végig méri az idegen hímet, s megtippeli magában, miféle alak lehet, s esetlegesen milyen veszélyt jelenthet. A hírek, amiket kapott, nyugtalanítóak, ám érdekes módon pont az élőholtak jelentette fenyegetés az, amely most relatív biztonságot ad neki, de legalábbis késlelteti az utána küldött rosszakarókat.*
*Hetyke, könnyed tartást, mint akit semmi gond nem kínoz, ugyanakkor magabiztosságról árulkodik, mint aki nem, fél, bármivel is állítsa szembe a sors, megbirkózik vele. A bőrvértet most is viseli, ahogy fegyvereik is a helyükön vannak, egyértelművé teszi harcos mivoltát. Elvégre soha nem szégyellte vagy titkolta, hogy a kardjából él. Kifejezetten büszke, hogy az oldalán hordott pengét mesterien forgatja.*
- Véletlen, szerencse, sors, ki miképp látja. Az viszont tény, nem én vagyok kegyed mélységije, persze ez még nem jelenti azt, hogy nem köthetünk üzletet. *Enged meg egy apró ragadozó mosolyt. Figyelmét nem kerülte el az apró grimasz, ami általános érvényűen valamilyen problémát jelent. Kellő mennyiségű aranyért, vagy megfelelő szívességért cserébe pedig ezer örömmel segít mások problémáin. Ha közben még el is láthatja egy-két felszíni, vagy az élet által gyengének bélyegzett mélységi baját, netalántán el kell tennie valakit láb alól, hát egye fene, nem lesz nyugtalan éjszakája.
Ám mielőtt esetlegesen részletekre vagy lényegre térhetnének, egy újabb alak érkezik az asztalhoz. Egy fajtársuk, ki a hímek táborát erősíti, s meglehetően érdekes modorral bír. Talán ő lenne az a személy, akire a Matróna várt? Kérdő tekintettel fordul az idősebb nősténye felé, elvégre mégis csak az ő asztalához kíván telepedni a hím. Őt különösebben nem zavarja a plusz egy fő esetleges társaság, így a döntés a Matróna kezében van, hogy elfogadja-e az újabb odatolongót. Egy gyors pillantással azért végig méri az idegen hímet, s megtippeli magában, miféle alak lehet, s esetlegesen milyen veszélyt jelenthet. A hírek, amiket kapott, nyugtalanítóak, ám érdekes módon pont az élőholtak jelentette fenyegetés az, amely most relatív biztonságot ad neki, de legalábbis késlelteti az utána küldött rosszakarókat.*
9430. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-03-15 14:49:54
Üzenet elküldve: 2016-03-15 14:49:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Ylsiana //
- Úgy gondolom, hogy az. Csupán felhasználjuk kényünkre-kedvünkre, akár a tüzet. *Int valamerre a söntés mögé, ahol minden bizonnyal, és az illatokból ítélve épp valaki ebédje fő. ~Aztán ki a megmondhatója jól tesszük-e. Netán nem túl veszélyes-e?~ Kissé elbambul ahogyan erről gondolkodik, de Ylsiana szóval tartja, így csupán egy pillanatra zökken ki a fogadó zajos, sörszagú világából.
Dryrron különösen úgy tapasztalta, hogy Arthenior polgárai példának okáért meglehetősen barátságosak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az utcán vagy a fogadóban akár csak úgy szóba lehet elegyedni bárkivel, és eddig még nem bánta a nyaka, sem erszénye.*
- Főleg… Igen. *Toldja meg egy kis köhintéssel a megállapítást. ~Szóval elf, csak jól gondoltam.~ A férfi kezdi egyre kényelmetlenebbül érezni magát. Most már nem kétséges, elfnek nézik. Ez valami olyan félreértés, amire tanácsos nem felhívnia a lány figyelmét. ~Elvégre mit számít az?~ Egy darabig Ylsianát fürkészi és közben nagyon is tudja, hogy rengeteget számít.*
- Pedig még egy fürdő is van, képzeld. *Vigyorog, ezzel próbálja leplezni feszélyezett helyzetét.*
- Ryra. *A félvér dobol párat ujjaival a pulton.* Nem volt szerencsém, pedig utaztam egy ideig a tengeren. *Ebből le kell essen az elfnek, hogy beszélgetőpartnere sem az igazi artheniori büdös népség egyike.*
- Messze délen van egy nagyobb sziget, rajta pedig egy kicsi falu. Onnan jöttem. Semmi figyelemre méltó. *Kortyol bele a maradék vajsörbe, ezzel kiürítvén kupáját. Párszor meglötyköli az alján maradt fél kortyot, majd felhajtja.*
- Semmi titokzatos idegen és létfontosságú küldetés, attól tartok. Csak egy férfi aki néha utazgat, néha egy helyben tobzódik egy darabig. *Mosolyog vissza karjait széttárva, majd int a fogadósnak, hogy ebből jöhet még egy kör.*
// Ylsiana //
- Úgy gondolom, hogy az. Csupán felhasználjuk kényünkre-kedvünkre, akár a tüzet. *Int valamerre a söntés mögé, ahol minden bizonnyal, és az illatokból ítélve épp valaki ebédje fő. ~Aztán ki a megmondhatója jól tesszük-e. Netán nem túl veszélyes-e?~ Kissé elbambul ahogyan erről gondolkodik, de Ylsiana szóval tartja, így csupán egy pillanatra zökken ki a fogadó zajos, sörszagú világából.
Dryrron különösen úgy tapasztalta, hogy Arthenior polgárai példának okáért meglehetősen barátságosak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az utcán vagy a fogadóban akár csak úgy szóba lehet elegyedni bárkivel, és eddig még nem bánta a nyaka, sem erszénye.*
- Főleg… Igen. *Toldja meg egy kis köhintéssel a megállapítást. ~Szóval elf, csak jól gondoltam.~ A férfi kezdi egyre kényelmetlenebbül érezni magát. Most már nem kétséges, elfnek nézik. Ez valami olyan félreértés, amire tanácsos nem felhívnia a lány figyelmét. ~Elvégre mit számít az?~ Egy darabig Ylsianát fürkészi és közben nagyon is tudja, hogy rengeteget számít.*
- Pedig még egy fürdő is van, képzeld. *Vigyorog, ezzel próbálja leplezni feszélyezett helyzetét.*
- Ryra. *A félvér dobol párat ujjaival a pulton.* Nem volt szerencsém, pedig utaztam egy ideig a tengeren. *Ebből le kell essen az elfnek, hogy beszélgetőpartnere sem az igazi artheniori büdös népség egyike.*
- Messze délen van egy nagyobb sziget, rajta pedig egy kicsi falu. Onnan jöttem. Semmi figyelemre méltó. *Kortyol bele a maradék vajsörbe, ezzel kiürítvén kupáját. Párszor meglötyköli az alján maradt fél kortyot, majd felhajtja.*
- Semmi titokzatos idegen és létfontosságú küldetés, attól tartok. Csak egy férfi aki néha utazgat, néha egy helyben tobzódik egy darabig. *Mosolyog vissza karjait széttárva, majd int a fogadósnak, hogy ebből jöhet még egy kör.*
9429. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-03-15 11:48:15
Üzenet elküldve: 2016-03-15 11:48:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Otthon, édes otthon //
*Már érzi a hatást, ahogy a kellemes szédelgés a hatalmába keríti. Azért jól teszi, hogy rendesen megválasztotta az ételt is az italok mellé, így talán elkerüli azt, hogy az asztal alá feküdjön. Ahogy a pálinkáját kivégezte a gyümölcsöknek lát, melyekre lassan kortyolgatja rá a mézsört. A két íz kombinációja elégedett sóhajt szakít ki ajkai közül. Pár korty a finom nedűből, majd inkább kicsit pihenteti gyomrát, hogy az alkohol ne szálljon vészesen fejébe. Így amíg ismét az asztalok között cikázik tekintete csak a gyümölcsökből fal párat. Látszik, hogy most nem a bánat miatt iszik, hanem örömében áll az alkohol csábítása elé, mert már kezdi irigyelni azokat az asztalokat, ahol a társaság egy főnél nagyobb, s még jól is mulatnak. Régóta csak maga van, amivel egy részről megbirkózik, szüksége volt egy kis magányra, de másik oldalról nézve azért hiányzik is neki a valahová tartozás. Főként ez volt az ok, ami miatt honvágya oly hatalmasra nőtte ki magát.
Gondolataiból hamar ki is zökkentik mikor a felszolgáló lányka tér vissza hozzá. Egy pillanatra felsiklanak szemöldökei homlokára, mikor elgondolkodik, hogy mégsem fejezte be a rendelést, de ahogy egy újabb pohár pálinka az asztalára érkezik, s a lány bizalmasan hozzá hajolva átadja az óvó üzenetet halkan felkuncogva dől hátra, a mellkasa előtt összefonva a kezeit.*
- És melyik... őrangyalnak kell megköszönnöm az italt és a vigyázó szavakat?
*Billenti félre kíváncsian a fejét, s látja a lányka arcán, hogy habozik. Bizonyára az ki az italt küldte nem tette hozzá, hogy kiléte inkább maradjon titok, vagy a felszolgáló felfedheti a nő előtt kinek is kell hálálkodni. Látszik az arcán, hogy zavarba jött, amit Aswea nem tud egy újabb mosoly nélkül hagyni. A lányka kiegyenesedve sóhajt fel végül, s lopva a férfi asztala felé pillantgat. Aswea követi a pillantását, majd illedelmesen a pálinkás pohárra fog, kissé megemeli felé, mint aki köszöntőt mondana, s ahogy a férfi szemeibe fúrja saját tekintetét úgy hajtja is fel az italát. Ahogy a nedű lecsúszott az ajkába harapva hunyja le egy pillanatra a szemeit, ahogy ismét érzi a testét végigutazó bizsergést, s a meleget, mely minden porcikájában szétárad. Amint az ital célt ér újra kinyitja szemeit és a férfira emeli őket, közben a még mellette toporgó lány csuklójára fog és bizalmas szavakat intéz hozzá.*
- Mondd meg az úrnak, hogy hálás vagyok az italért és a figyelméért, de nagylány vagyok, vigyázok magamra. De kérdezd meg, hogy mi az, amivel meghálálhatom jólelkűségét. Például vacsorának valót nem látok az ő asztalán. Nehogy a végén neki ártson meg az ital helyettem.
*Apró vigyorral kacsint is a lány felé, aki sóhajtva bólint aprót, s már érzi, hogy mai munkájához lehet, hogy a postás szerep is hozzá tartozik, hacsak nem talál ki valami okosat saját megmentése érdekében. Végül csak megindul vissza a férfi asztalához, a szőkeség pedig újfent a mézsört kortyolgatva fürkészi ismét a férfit. Most, hogy így feltűntek egymásnak már alaposabban szemügyre veszi. Nem lehet sokkal idősebb nála az idegen, de meg lehetnek közöttük az évek. A markáns arca, a kidolgozott izomzat, a több napos borosta olyan képet kölcsönöz neki, mintha a zsoldosok közül került volna elő. Azok a fekete szemek hamar képesek lennének magával ragadni, de már kinőtt abból a korból, hogy oly hamar elvesszen egy idegen tekintetében. Viszont a szigorú szemekhez párosuló mosoly, mellyel a férfi időnként felé pillantgat az ő ajkaira is felcsal egy halovány vigyort. Végül, ahogy a lányka meg is érkezik az idegen asztalához, hogy átadja az üzenetet vissza is fordul tányérjához, s egy falat gyümölcsre újabb korty mézsört kortyolgat, ahogy időnként a többi vendéget is fürkészni kezdi.*
*Már érzi a hatást, ahogy a kellemes szédelgés a hatalmába keríti. Azért jól teszi, hogy rendesen megválasztotta az ételt is az italok mellé, így talán elkerüli azt, hogy az asztal alá feküdjön. Ahogy a pálinkáját kivégezte a gyümölcsöknek lát, melyekre lassan kortyolgatja rá a mézsört. A két íz kombinációja elégedett sóhajt szakít ki ajkai közül. Pár korty a finom nedűből, majd inkább kicsit pihenteti gyomrát, hogy az alkohol ne szálljon vészesen fejébe. Így amíg ismét az asztalok között cikázik tekintete csak a gyümölcsökből fal párat. Látszik, hogy most nem a bánat miatt iszik, hanem örömében áll az alkohol csábítása elé, mert már kezdi irigyelni azokat az asztalokat, ahol a társaság egy főnél nagyobb, s még jól is mulatnak. Régóta csak maga van, amivel egy részről megbirkózik, szüksége volt egy kis magányra, de másik oldalról nézve azért hiányzik is neki a valahová tartozás. Főként ez volt az ok, ami miatt honvágya oly hatalmasra nőtte ki magát.
Gondolataiból hamar ki is zökkentik mikor a felszolgáló lányka tér vissza hozzá. Egy pillanatra felsiklanak szemöldökei homlokára, mikor elgondolkodik, hogy mégsem fejezte be a rendelést, de ahogy egy újabb pohár pálinka az asztalára érkezik, s a lány bizalmasan hozzá hajolva átadja az óvó üzenetet halkan felkuncogva dől hátra, a mellkasa előtt összefonva a kezeit.*
- És melyik... őrangyalnak kell megköszönnöm az italt és a vigyázó szavakat?
*Billenti félre kíváncsian a fejét, s látja a lányka arcán, hogy habozik. Bizonyára az ki az italt küldte nem tette hozzá, hogy kiléte inkább maradjon titok, vagy a felszolgáló felfedheti a nő előtt kinek is kell hálálkodni. Látszik az arcán, hogy zavarba jött, amit Aswea nem tud egy újabb mosoly nélkül hagyni. A lányka kiegyenesedve sóhajt fel végül, s lopva a férfi asztala felé pillantgat. Aswea követi a pillantását, majd illedelmesen a pálinkás pohárra fog, kissé megemeli felé, mint aki köszöntőt mondana, s ahogy a férfi szemeibe fúrja saját tekintetét úgy hajtja is fel az italát. Ahogy a nedű lecsúszott az ajkába harapva hunyja le egy pillanatra a szemeit, ahogy ismét érzi a testét végigutazó bizsergést, s a meleget, mely minden porcikájában szétárad. Amint az ital célt ér újra kinyitja szemeit és a férfira emeli őket, közben a még mellette toporgó lány csuklójára fog és bizalmas szavakat intéz hozzá.*
- Mondd meg az úrnak, hogy hálás vagyok az italért és a figyelméért, de nagylány vagyok, vigyázok magamra. De kérdezd meg, hogy mi az, amivel meghálálhatom jólelkűségét. Például vacsorának valót nem látok az ő asztalán. Nehogy a végén neki ártson meg az ital helyettem.
*Apró vigyorral kacsint is a lány felé, aki sóhajtva bólint aprót, s már érzi, hogy mai munkájához lehet, hogy a postás szerep is hozzá tartozik, hacsak nem talál ki valami okosat saját megmentése érdekében. Végül csak megindul vissza a férfi asztalához, a szőkeség pedig újfent a mézsört kortyolgatva fürkészi ismét a férfit. Most, hogy így feltűntek egymásnak már alaposabban szemügyre veszi. Nem lehet sokkal idősebb nála az idegen, de meg lehetnek közöttük az évek. A markáns arca, a kidolgozott izomzat, a több napos borosta olyan képet kölcsönöz neki, mintha a zsoldosok közül került volna elő. Azok a fekete szemek hamar képesek lennének magával ragadni, de már kinőtt abból a korból, hogy oly hamar elvesszen egy idegen tekintetében. Viszont a szigorú szemekhez párosuló mosoly, mellyel a férfi időnként felé pillantgat az ő ajkaira is felcsal egy halovány vigyort. Végül, ahogy a lányka meg is érkezik az idegen asztalához, hogy átadja az üzenetet vissza is fordul tányérjához, s egy falat gyümölcsre újabb korty mézsört kortyolgat, ahogy időnként a többi vendéget is fürkészni kezdi.*
9428. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-03-15 09:07:21
Üzenet elküldve: 2016-03-15 09:07:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Otthon, édes otthon //
*Gondolataiban elmerülve szemléli a lányt, figyeli a mozdulatait mintha csak egy újabb munka első fázisait csinálná.
A megfigyelés. Evvel kezdődik minden. Vagyis inkább avval, hogy a mestere egyszer csak előkerül megint a semmiből és elmondja neki, hogy kit keressen meg és hogy kit kellene neki eltüntetnie a környékről. De persze ez a helyzet most nem áll fenn, csupán csak a maga szórakoztatására vagy talán az évek során berögződött metódusok miatt próbálja úgy megfigyelni a lány mozdulatait, viselkedését mintha...*
~Árnyéka légy a vadnak, léptei nyomában járj, a lágy szellő könnyedségével és egy vadászó farkas némaságával kövesd minden mozdulatát, hogy mikor hátrapillant észre se vegye, hogy te ott vagy!~
*Hangzik fel benne mestere tanítása. Az öreg pártfogóé kinek talán igazi nevét sosem tudja meg, igazi életútját sosem ismeri meg és találkozni is csak akkor tud vele amikor ő akarja.*
~És most ő azt akarja, hogy ebben a városba várjam meg.~
*Újabb korty sör tűnik el ajkai közt és amint tekintetük a lánnyal összeér egy kellemes félmosoly kíséretében emeli felé szinte csak egy leheletnyit a korsóját. Mintha csak véletlenül pillantottak volna össze de ha már a lány ajkain is valami mosolyféleség játszik, hát miféle férfi lenne ő ha ezt nem viszonozza.*
~No lám, mi ez a nagy mulatozás?~
*A finom mosoly még mindig ott ül ajkain ahogy figyeli a sorban a lány asztalára érkező ételeket és italokat. Talán még szemöldöke is feljebb kúszik egy kissé értetlen arckifejezés kíséretében.*
~Nem lesz ennek jó vége...~
*Bár a lány eszik is a bor és pálinka mámorító kombinációja mellé, Themyr nem igazán tudja kinézni a lányból, hogy ennyi alkohollal megbirkózna anélkül, hogy valami baj legyen.*
-Figyelj csak aranyom!
*Az egyik közelében elslisszanó szolgálólány szoknyáját fogja meg egy pillanatra, hogy rá figyeljen s kezével int neki, hogy hajoljon közelebb.*
-Hozz nekem két kupicával abból a híresen jó pálinkátokból, de az egyiket annak a bájos hölgynek az asztalára tedd és mondd meg neki, hogy azért csak óvatosan avval a sokféle itallal!
*Cinkosan kacsint a szolga felé aki elsőre egy kissé elpirul majd gyors léptekkel indul meg, hogy teljesítse a vendég óhaját.
Amíg a lány vissza nem ér, Themyr a 36 aranyat maga elé teszi az asztalra majd amikor a kívánt Pálinka megérkezik már csak azt figyeli, vajon milyen reakciót váltott ki evvel. *
A hozzászólás írója (Themyr Neemandir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.15 09:08:10
*Gondolataiban elmerülve szemléli a lányt, figyeli a mozdulatait mintha csak egy újabb munka első fázisait csinálná.
A megfigyelés. Evvel kezdődik minden. Vagyis inkább avval, hogy a mestere egyszer csak előkerül megint a semmiből és elmondja neki, hogy kit keressen meg és hogy kit kellene neki eltüntetnie a környékről. De persze ez a helyzet most nem áll fenn, csupán csak a maga szórakoztatására vagy talán az évek során berögződött metódusok miatt próbálja úgy megfigyelni a lány mozdulatait, viselkedését mintha...*
~Árnyéka légy a vadnak, léptei nyomában járj, a lágy szellő könnyedségével és egy vadászó farkas némaságával kövesd minden mozdulatát, hogy mikor hátrapillant észre se vegye, hogy te ott vagy!~
*Hangzik fel benne mestere tanítása. Az öreg pártfogóé kinek talán igazi nevét sosem tudja meg, igazi életútját sosem ismeri meg és találkozni is csak akkor tud vele amikor ő akarja.*
~És most ő azt akarja, hogy ebben a városba várjam meg.~
*Újabb korty sör tűnik el ajkai közt és amint tekintetük a lánnyal összeér egy kellemes félmosoly kíséretében emeli felé szinte csak egy leheletnyit a korsóját. Mintha csak véletlenül pillantottak volna össze de ha már a lány ajkain is valami mosolyféleség játszik, hát miféle férfi lenne ő ha ezt nem viszonozza.*
~No lám, mi ez a nagy mulatozás?~
*A finom mosoly még mindig ott ül ajkain ahogy figyeli a sorban a lány asztalára érkező ételeket és italokat. Talán még szemöldöke is feljebb kúszik egy kissé értetlen arckifejezés kíséretében.*
~Nem lesz ennek jó vége...~
*Bár a lány eszik is a bor és pálinka mámorító kombinációja mellé, Themyr nem igazán tudja kinézni a lányból, hogy ennyi alkohollal megbirkózna anélkül, hogy valami baj legyen.*
-Figyelj csak aranyom!
*Az egyik közelében elslisszanó szolgálólány szoknyáját fogja meg egy pillanatra, hogy rá figyeljen s kezével int neki, hogy hajoljon közelebb.*
-Hozz nekem két kupicával abból a híresen jó pálinkátokból, de az egyiket annak a bájos hölgynek az asztalára tedd és mondd meg neki, hogy azért csak óvatosan avval a sokféle itallal!
*Cinkosan kacsint a szolga felé aki elsőre egy kissé elpirul majd gyors léptekkel indul meg, hogy teljesítse a vendég óhaját.
Amíg a lány vissza nem ér, Themyr a 36 aranyat maga elé teszi az asztalra majd amikor a kívánt Pálinka megérkezik már csak azt figyeli, vajon milyen reakciót váltott ki evvel.
*A hozzászólás írója (Themyr Neemandir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.15 09:08:10
9427. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-03-14 22:50:47
Üzenet elküldve: 2016-03-14 22:50:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Otthon, édes otthon //
* A pohár bor fele hamarosan le is csurog a torkán, amitől átfázott testét kellemes meleg öleli körbe. Nem egy nagy alkoholfogyasztóként tartják számon, régen sem volt rá jellemző, de egy ideje utazásait csak megpecsételi egy kupa zamatos itallal. Mire pedig végre felenged egy fiatal felszolgáló lányka oda is ér a megrendelt étellel. Mindig is szerette a pegazusi kosztot, noha a nyámnyila beleknek nem mindig volt kellemes ez a harapnivaló. Számára boldogság volt, ha néha tudott pár aranyat összekuporgatni egy-egy tál meleg ételért, így hazatértét muszáj volt ezzel megkoronázni. Hálás mosollyal biccent a lány felé, aki azon nyomban hagyja is, hogy visszasüppedjen a pihentető magányba. Borát végül ki is engedi ujjai közül, s székét közelebb húzva az asztalhoz fel is kapja villáját, majd miután mélyen magába szívta a kellemes illatokat neki is lát. Szíve szerint úgy falná be, ahogy a farkas a levadászott bárányát, de kitanult jó modora nem hagyja, hogy ilyen faragatlanul viselkedjen nő létére. Ha másra nem hát erre biztosan jó volt a távol töltött idő. Lassan falatozgat, közben ismét a vendégekre emeli szemeit, most már kicsit alaposabban térképezve fel az idegeneket. Valóban nem ismer fel egyetlen arcot sem, de nem is várt mást, ha őszinte akar lenni. Reménykedett, de nem hajszolta magát felesleges bizakodásba. Ahogy minden egyes arcot futólag megszemlél egy hosszabb pillanat erejéig elidőzik egy újabb idegenen. Egy markáns arcú férfin, s mintha tekintetük egy pillanatra találkozott is volna. Nem igazán tudja, hogy merő illedelmességből megejtett e egy mosolyt az idegen felé, sőt abban sem biztos, hogy az idegen valóban felé pillantott e, de a pillanat hamar tova is szalad, ahogy már a következő asztal vendégeit kezdi fürkészni. Lassan már csak üres bámészkodás, amit megejt, figyelmét jobban leköti vacsorájának ízlelgetése. Időnként egy-egy korty bort is a falat után zavar, majd amint mindkettőből kiürül szemeivel ismét a fogadóst vagy egy közel eső felszolgálót keres. Ahogy meg is pillantja az ideiglenesen szabad lánykát, ki előbb az ételét kihozta magához is inti, amint elkapja a tekintetét.*
- Kérlek még egy Gyümölcstálat hozz nekem desszert gyanánt. *Nyúl is hátra a köpenyért, hogy kiszámolja az 5 aranyat, de még nem pakol le semmit, hanem tovább szemezget az érmék között.**
A lányka nem is halad tovább, hisz világos neki, hogy ha a nő nem fizeti ki rögtön, hanem az erszényben mazsolázgat, akkor itt biza' még lesz rendelni való. Aswea pedig a bor elfogytakor ki is ötölte, hogy ebből ma minimális ünneplés lesz.*
- Mellé egy jó pohár Pálinkát.*Túr is tovább az erszénybe, miután a 17 aranyat is kiszámolta.*
*A kis felszolgáló halkan kuncogva biccent aprót, mire a nő csak apró mosolyra húzza a száját. És, ha a lány tudná, hogy már a bor is nagyobb mennyiség volt annál, mint amit ő egyszerre képes meginni, s amit még ezután is rendelgetni fog. Sohasem volt reggeli ébredésének kísérője a macskajaj, de kivételesen most nem bánatát enyhítve melengeti át testét és lelkét alkohollal.*
- És végezetül megkóstolnék egy nagy pohár Mézsört. *Teszi is le az előző két kiszámolt érmével együtt a 13 aranyat is, majd elégedett mosollyal dől hátra ahogy a lány el is surran az aranyakkal.*
*A lány a konyhába térve készül is el hamar, s Aswea már elégedetten szemlélheti az elé pakolt ételt és italokat. Nem is olyan rég még álmodni sem mert volna arról, hogy valaha így elszórhat ennyi aranyat, most pedig ég tartaléka is akad bőven. De számára ez az első hazatérés ily sok idő után, s ha már egyedül ünnepli meg örömét, hát akkor alaposan teszi azt meg. Eme gondolatát megkoronázva pedig fel is kapja a pálinkás poharat, melyet egy húzásra tüntet is el. Az ital szinte végig égeti nyelőcsövét, s tökéletesen érzi, ahogy amaz a gyomrában landol. Arca bizonyára vicces grimaszba torzul egy pillanatra, majd vonásai hamar ki is simulnak, ahogy jóleső sóhajjal dől hátra a széken, amint a pálinka kifejti hatását, s a kellemes, bizsergető érzés szét is árad testében.*
* A pohár bor fele hamarosan le is csurog a torkán, amitől átfázott testét kellemes meleg öleli körbe. Nem egy nagy alkoholfogyasztóként tartják számon, régen sem volt rá jellemző, de egy ideje utazásait csak megpecsételi egy kupa zamatos itallal. Mire pedig végre felenged egy fiatal felszolgáló lányka oda is ér a megrendelt étellel. Mindig is szerette a pegazusi kosztot, noha a nyámnyila beleknek nem mindig volt kellemes ez a harapnivaló. Számára boldogság volt, ha néha tudott pár aranyat összekuporgatni egy-egy tál meleg ételért, így hazatértét muszáj volt ezzel megkoronázni. Hálás mosollyal biccent a lány felé, aki azon nyomban hagyja is, hogy visszasüppedjen a pihentető magányba. Borát végül ki is engedi ujjai közül, s székét közelebb húzva az asztalhoz fel is kapja villáját, majd miután mélyen magába szívta a kellemes illatokat neki is lát. Szíve szerint úgy falná be, ahogy a farkas a levadászott bárányát, de kitanult jó modora nem hagyja, hogy ilyen faragatlanul viselkedjen nő létére. Ha másra nem hát erre biztosan jó volt a távol töltött idő. Lassan falatozgat, közben ismét a vendégekre emeli szemeit, most már kicsit alaposabban térképezve fel az idegeneket. Valóban nem ismer fel egyetlen arcot sem, de nem is várt mást, ha őszinte akar lenni. Reménykedett, de nem hajszolta magát felesleges bizakodásba. Ahogy minden egyes arcot futólag megszemlél egy hosszabb pillanat erejéig elidőzik egy újabb idegenen. Egy markáns arcú férfin, s mintha tekintetük egy pillanatra találkozott is volna. Nem igazán tudja, hogy merő illedelmességből megejtett e egy mosolyt az idegen felé, sőt abban sem biztos, hogy az idegen valóban felé pillantott e, de a pillanat hamar tova is szalad, ahogy már a következő asztal vendégeit kezdi fürkészni. Lassan már csak üres bámészkodás, amit megejt, figyelmét jobban leköti vacsorájának ízlelgetése. Időnként egy-egy korty bort is a falat után zavar, majd amint mindkettőből kiürül szemeivel ismét a fogadóst vagy egy közel eső felszolgálót keres. Ahogy meg is pillantja az ideiglenesen szabad lánykát, ki előbb az ételét kihozta magához is inti, amint elkapja a tekintetét.*
- Kérlek még egy Gyümölcstálat hozz nekem desszert gyanánt. *Nyúl is hátra a köpenyért, hogy kiszámolja az 5 aranyat, de még nem pakol le semmit, hanem tovább szemezget az érmék között.*
*A lányka nem is halad tovább, hisz világos neki, hogy ha a nő nem fizeti ki rögtön, hanem az erszényben mazsolázgat, akkor itt biza' még lesz rendelni való. Aswea pedig a bor elfogytakor ki is ötölte, hogy ebből ma minimális ünneplés lesz.*
- Mellé egy jó pohár Pálinkát.*Túr is tovább az erszénybe, miután a 17 aranyat is kiszámolta.*
*A kis felszolgáló halkan kuncogva biccent aprót, mire a nő csak apró mosolyra húzza a száját. És, ha a lány tudná, hogy már a bor is nagyobb mennyiség volt annál, mint amit ő egyszerre képes meginni, s amit még ezután is rendelgetni fog. Sohasem volt reggeli ébredésének kísérője a macskajaj, de kivételesen most nem bánatát enyhítve melengeti át testét és lelkét alkohollal.*
- És végezetül megkóstolnék egy nagy pohár Mézsört. *Teszi is le az előző két kiszámolt érmével együtt a 13 aranyat is, majd elégedett mosollyal dől hátra ahogy a lány el is surran az aranyakkal.*
*A lány a konyhába térve készül is el hamar, s Aswea már elégedetten szemlélheti az elé pakolt ételt és italokat. Nem is olyan rég még álmodni sem mert volna arról, hogy valaha így elszórhat ennyi aranyat, most pedig ég tartaléka is akad bőven. De számára ez az első hazatérés ily sok idő után, s ha már egyedül ünnepli meg örömét, hát akkor alaposan teszi azt meg. Eme gondolatát megkoronázva pedig fel is kapja a pálinkás poharat, melyet egy húzásra tüntet is el. Az ital szinte végig égeti nyelőcsövét, s tökéletesen érzi, ahogy amaz a gyomrában landol. Arca bizonyára vicces grimaszba torzul egy pillanatra, majd vonásai hamar ki is simulnak, ahogy jóleső sóhajjal dől hátra a széken, amint a pálinka kifejti hatását, s a kellemes, bizsergető érzés szét is árad testében.*
9426. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-03-14 22:23:08
Üzenet elküldve: 2016-03-14 22:23:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Dryrron//
*Szemöldökét újra csak felvonja.*
- A mágia természetes? *Kérdezi némi hitetlenkedéssel a hangjában. Majd csak vállat von. Mégis ki ő, hogy ezt megkérdőjelezze. Hiszen épp egy mágikus tárgytól van a víz felett városa, s ki tudja, mikor fog elsüllyedni.
Bár süllyedne el.*
- Ha te mondod. *Von vállat újra, immár unottan. Örült, még ha csak egy pillanatra is, hogy valami érdekessel sodorta össze a sors. De hát az mostoha és gonosz, főleg ha róla van szó.*
- Nem csak a kikötői. *Legyint egyszerűen, s újabb hatalmas sóhaj keretébe, temeti bele állát, felfelé fordult tenyerébe, mellyel a pulton könyököl.*
- Az élet mostoha, főleg velünk, elfekkel. *Forgatja a szemét csalódottan.*
- A városiak is mind, mind egytől otrombák. Neked mennek, fellöknek, köpködnek, és! Még büdösek is! *Háborog továbbra is. De hogy megjátszaná magát? Meglehet.*
- Ryrából. Egy apró sziget a semmi közepén, még apróbb elf társadalommal, és még apróbb ésszel és elfséggel megáldva. *Hangzik el, koránt sem pozitív bemutatása szülőföldjéről.*
- No és te? Te ebbe a bűzfészekbe tartozol? *Utal a városra.
Az összefoglalásra csak határozottan bólint.*
- Ahha.
*Adja meg hozzá a hangbéli megerősítést is.*
- Látom, hogy vágod te, hogy mi a hékás. *Mosolyodik a férfira.*
- S még azt hiszik, hogy sikerrel fogok járni. *Húzza el a száját, egy újabb szemforgatásra.*
- Na és mi a te történeted? *Kortyol bele újra az italába, mely vészesen fogy. Sebaj, majd újrarendeli.*
//Dryrron//
*Szemöldökét újra csak felvonja.*
- A mágia természetes? *Kérdezi némi hitetlenkedéssel a hangjában. Majd csak vállat von. Mégis ki ő, hogy ezt megkérdőjelezze. Hiszen épp egy mágikus tárgytól van a víz felett városa, s ki tudja, mikor fog elsüllyedni.
Bár süllyedne el.*
- Ha te mondod. *Von vállat újra, immár unottan. Örült, még ha csak egy pillanatra is, hogy valami érdekessel sodorta össze a sors. De hát az mostoha és gonosz, főleg ha róla van szó.*
- Nem csak a kikötői. *Legyint egyszerűen, s újabb hatalmas sóhaj keretébe, temeti bele állát, felfelé fordult tenyerébe, mellyel a pulton könyököl.*
- Az élet mostoha, főleg velünk, elfekkel. *Forgatja a szemét csalódottan.*
- A városiak is mind, mind egytől otrombák. Neked mennek, fellöknek, köpködnek, és! Még büdösek is! *Háborog továbbra is. De hogy megjátszaná magát? Meglehet.*
- Ryrából. Egy apró sziget a semmi közepén, még apróbb elf társadalommal, és még apróbb ésszel és elfséggel megáldva. *Hangzik el, koránt sem pozitív bemutatása szülőföldjéről.*
- No és te? Te ebbe a bűzfészekbe tartozol? *Utal a városra.
Az összefoglalásra csak határozottan bólint.*
- Ahha.
*Adja meg hozzá a hangbéli megerősítést is.*
- Látom, hogy vágod te, hogy mi a hékás. *Mosolyodik a férfira.*
- S még azt hiszik, hogy sikerrel fogok járni. *Húzza el a száját, egy újabb szemforgatásra.*
- Na és mi a te történeted? *Kortyol bele újra az italába, mely vészesen fogy. Sebaj, majd újrarendeli.*
9425. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-03-14 22:20:14
Üzenet elküldve: 2016-03-14 22:20:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Otthon, édes otthon //
*Már egy ideje csak ül szinte mozdulatlanul, egyetlen társa pedig csak az idő közben kiürült söröskorsó az asztalon. Szemét behunyva dől hátra átengedve magát a kellemes bizsergésnek ami eluralkodik rajta miután pár perc alatt felhajtotta az italt. Szomjas is volt de leginkább erre a bizsergető, kellemes érzésre vágyik. Na persze nem mintha feltétlenül szüksége volna arra, hogy ilyen eszközöket vessen be csak hogy lenyugodjon de valahogy már megszokott dologgá vált az életében hogy egy egy elvégzett munka után valami kocsmában keres menedéket s az elfogyasztott néhány korsó ser segítségével rendezi gondolatait.
Lehunyt szemű elmélkedéséből egyszer csak a csapos udvarias krákogása zavarja fel amint elveszi az asztaláról az üres korsót, mintha csak ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Talán azt hiszi, hogy a férfi alszik, hisz mikor Themyr felpillant rá, tekintetéből egy minimális elégedetlenséget olvas ki.*
-Khm... Kérek még egyet!
*Hangja egy pillanatra elcsuklik, meg kell köszörülnie torkát hogy újra visszanyerje eredeti hangszínét, majd mintha mi sem történt volna húzza magát közelebb az asztalhoz s rátámaszkodva fürkészi a benti társaságot.
Mindenféle népség. Úgy a tehetősebbek mint a szegények, férfiak és nők, a világban élő és Themyr által ismert összes faj egyedei megfordulnak itt, kik csak egy gyorsan elfogyasztott vacsora kedvéért, kik hogy szomjukat oltsák és a pohár feneke mögé elbújva tűnjenek el a világ hétköznapi gondjai elől és persze olyanok is akik egy találkozó kedvéért tértek be ide. Van itt mindenki. A kellemesnek mondható egyénektől elkezdve azokig akikkel jobb ha inkább nem sodorja össze az embert a szél.*
-Köszönöm!
* Újabb14 arany kerül elő az erszényéből, hogy a Mézsör árát a csaposnak adja.
Persze most már annak is kedvesebb az arca ahogy látja, hogy mégiscsak fogyaszt a férfi nem csak átmeneti szállás reményében foglalt el egy egész asztalt.
Kortyol megint egy hatalmasat, a kupát visszateszi maga elé s ahogy elhalad előle a pultos éppen észreveszi a legújabb érkező vendéget.
Akaratlanul is felszalad a szemöldöke ahogy végigméri az idegen lányt s bár nem szeretné felhívni magára a figyelmet, egy apró mosoly kúszik az arcára.
Gyorsan le is törli onnan egy mozdulattal ahogy a korsót ismét megemeli és iszik.
Követi tekintetével a lányt ahogy az a pulthoz sétál majd az egyik sarokban levő asztalhoz telepedik le egy kupa bor társaságában, de egyelőre nem tesz semmit. Hisz teljesen idegen ebben a városban. Nem ismer senkit lényegében nem is tudja nagyon hogy merre van. A legrosszabb pedig, hogy rá van kényszerülve arra, hogy egy ideig még itt maradjon. Talán még szobát is vesz ki itt.
Most viszont egyelőre az est fényeként belibbenő lányra figyel, megpróbál nem feltűnően bámulni, csak megfigyel. Hisz úgyis ez a dolga. Most csak gyakorolja azt amire tanították és ha már egy ilyen bájos teremtés lett a mai "áldozata" legalább kiélvezi ezt a ritka helyzetet.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.03.16 15:14:45, a következő indokkal:
Múlt helyet jelen idő; a rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
*Már egy ideje csak ül szinte mozdulatlanul, egyetlen társa pedig csak az idő közben kiürült söröskorsó az asztalon. Szemét behunyva dől hátra átengedve magát a kellemes bizsergésnek ami eluralkodik rajta miután pár perc alatt felhajtotta az italt. Szomjas is volt de leginkább erre a bizsergető, kellemes érzésre vágyik. Na persze nem mintha feltétlenül szüksége volna arra, hogy ilyen eszközöket vessen be csak hogy lenyugodjon de valahogy már megszokott dologgá vált az életében hogy egy egy elvégzett munka után valami kocsmában keres menedéket s az elfogyasztott néhány korsó ser segítségével rendezi gondolatait.
Lehunyt szemű elmélkedéséből egyszer csak a csapos udvarias krákogása zavarja fel amint elveszi az asztaláról az üres korsót, mintha csak ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Talán azt hiszi, hogy a férfi alszik, hisz mikor Themyr felpillant rá, tekintetéből egy minimális elégedetlenséget olvas ki.*
-Khm... Kérek még egyet!
*Hangja egy pillanatra elcsuklik, meg kell köszörülnie torkát hogy újra visszanyerje eredeti hangszínét, majd mintha mi sem történt volna húzza magát közelebb az asztalhoz s rátámaszkodva fürkészi a benti társaságot.
Mindenféle népség. Úgy a tehetősebbek mint a szegények, férfiak és nők, a világban élő és Themyr által ismert összes faj egyedei megfordulnak itt, kik csak egy gyorsan elfogyasztott vacsora kedvéért, kik hogy szomjukat oltsák és a pohár feneke mögé elbújva tűnjenek el a világ hétköznapi gondjai elől és persze olyanok is akik egy találkozó kedvéért tértek be ide. Van itt mindenki. A kellemesnek mondható egyénektől elkezdve azokig akikkel jobb ha inkább nem sodorja össze az embert a szél.*
-Köszönöm!
* Újabb14 arany kerül elő az erszényéből, hogy a Mézsör árát a csaposnak adja.
Persze most már annak is kedvesebb az arca ahogy látja, hogy mégiscsak fogyaszt a férfi nem csak átmeneti szállás reményében foglalt el egy egész asztalt.
Kortyol megint egy hatalmasat, a kupát visszateszi maga elé s ahogy elhalad előle a pultos éppen észreveszi a legújabb érkező vendéget.
Akaratlanul is felszalad a szemöldöke ahogy végigméri az idegen lányt s bár nem szeretné felhívni magára a figyelmet, egy apró mosoly kúszik az arcára.
Gyorsan le is törli onnan egy mozdulattal ahogy a korsót ismét megemeli és iszik.
Követi tekintetével a lányt ahogy az a pulthoz sétál majd az egyik sarokban levő asztalhoz telepedik le egy kupa bor társaságában, de egyelőre nem tesz semmit. Hisz teljesen idegen ebben a városban. Nem ismer senkit lényegében nem is tudja nagyon hogy merre van. A legrosszabb pedig, hogy rá van kényszerülve arra, hogy egy ideig még itt maradjon. Talán még szobát is vesz ki itt.
Most viszont egyelőre az est fényeként belibbenő lányra figyel, megpróbál nem feltűnően bámulni, csak megfigyel. Hisz úgyis ez a dolga. Most csak gyakorolja azt amire tanították és ha már egy ilyen bájos teremtés lett a mai "áldozata" legalább kiélvezi ezt a ritka helyzetet.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.03.16 15:14:45, a következő indokkal:
Múlt helyet jelen idő; a rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
9424. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-03-14 19:56:30
Üzenet elküldve: 2016-03-14 19:56:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Ylsiana //
*Minden erejét be kell vetnie, hogy ne kezdje el forgatni azokat a felemás szemeket. Mintha a lány szánt szándékkal próbára akarná tenni akaraterejét. De Dryrronban fél-elfjére akadt, szerencsére elég türelmes a férfi.*
- Természetes. *Bólint végül.* Másoknak nem természetes, nekem az. De szerintem a mágia is az, ugyanúgy mint a… *~Mint mi is?~ * Vízenergia. Vagy a levegő.
*Valószínűleg ezzel most elindított egy akár a végtelenbe nyúló filozófiai vitát, de ez még mindig jobb, mint magában iszogatni naphosszat.*
- Ne vedd magadra, a kikötői népség különösen ellenszenves fajta. *Maga sem tudja miért kéne vigasztalnia a lányt, sőt, valószínűleg annak a legkevésbé sincs szüksége a vigaszra. De nem tudja nem megállni, hogy visszagondoljon saját érkezésére. Az sem volt egy sétahajókázás.*
- Megalapozzák az utazó kedvét. Honnan érkeztél?
*Ezek szerint a lány is déli-származék, bár túl pökhendi ahhoz, hogy arrafelé megforduljon amerre Dryrron cseperedett fel. Mert akinek a Pegazus egy kocsma, annak a fene se tudja, milyen elvárásai lehetnek egy fogadóval -vagy egy szállóval- szemben. Ennek ellenére nem javítja ki a másikat, majd csak ha elkezdi hiányolni a részegeskedő orkokat.*
- Az őzragujuk azért elég jó. *Kel végül mégis a lokál védelmére.*
- A város védelmében? *Fordítja el fejét és néz mosolyogva, kíváncsian a vörösre.* Hadd foglaljam össze; egy idegennek, akit nem ismersz és nem tudod, hol van meg kell találnia téged a városod érdekében. *Aprót ráz a fején, és újabb kortyot iszik.* Meglehetősen reménytelenül hangzik.
- Dryrron. *Biccent. Nyújtaná a kezét is, de talán még sértésnek venné a messziről jött cinizmus-bajnok. Érdekes, hogy ha valaki egy ilyen figurával beszélget rögtön megered a nyelve, még a felemás szeműnek is, pedig általában nem az a barátkozós fajta. Lehet, pont ez a titok kulcsa; Ylsiana a legkevésbé sem tesz úgy, mintha barátkozni akarna.*
// Ylsiana //
*Minden erejét be kell vetnie, hogy ne kezdje el forgatni azokat a felemás szemeket. Mintha a lány szánt szándékkal próbára akarná tenni akaraterejét. De Dryrronban fél-elfjére akadt, szerencsére elég türelmes a férfi.*
- Természetes. *Bólint végül.* Másoknak nem természetes, nekem az. De szerintem a mágia is az, ugyanúgy mint a… *~Mint mi is?~ * Vízenergia. Vagy a levegő.
*Valószínűleg ezzel most elindított egy akár a végtelenbe nyúló filozófiai vitát, de ez még mindig jobb, mint magában iszogatni naphosszat.*
- Ne vedd magadra, a kikötői népség különösen ellenszenves fajta. *Maga sem tudja miért kéne vigasztalnia a lányt, sőt, valószínűleg annak a legkevésbé sincs szüksége a vigaszra. De nem tudja nem megállni, hogy visszagondoljon saját érkezésére. Az sem volt egy sétahajókázás.*
- Megalapozzák az utazó kedvét. Honnan érkeztél?
*Ezek szerint a lány is déli-származék, bár túl pökhendi ahhoz, hogy arrafelé megforduljon amerre Dryrron cseperedett fel. Mert akinek a Pegazus egy kocsma, annak a fene se tudja, milyen elvárásai lehetnek egy fogadóval -vagy egy szállóval- szemben. Ennek ellenére nem javítja ki a másikat, majd csak ha elkezdi hiányolni a részegeskedő orkokat.*
- Az őzragujuk azért elég jó. *Kel végül mégis a lokál védelmére.*
- A város védelmében? *Fordítja el fejét és néz mosolyogva, kíváncsian a vörösre.* Hadd foglaljam össze; egy idegennek, akit nem ismersz és nem tudod, hol van meg kell találnia téged a városod érdekében. *Aprót ráz a fején, és újabb kortyot iszik.* Meglehetősen reménytelenül hangzik.
- Dryrron. *Biccent. Nyújtaná a kezét is, de talán még sértésnek venné a messziről jött cinizmus-bajnok. Érdekes, hogy ha valaki egy ilyen figurával beszélget rögtön megered a nyelve, még a felemás szeműnek is, pedig általában nem az a barátkozós fajta. Lehet, pont ez a titok kulcsa; Ylsiana a legkevésbé sem tesz úgy, mintha barátkozni akarna.*
9423. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-03-14 19:29:26
Üzenet elküldve: 2016-03-14 19:29:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Otthon, édes otthon //
*Hosszú idő telt el azóta, amióta eltűnt a világ szeme elől. Még hosszabb, mire megfogant benne a gondolat, hogy talán ideje lenne megmutatnia magát odahaza. Akárhogy is nézi szíve egy részének hiányzott az otthonának nevezett kis lyuk, ami tudja ég megmaradt e még. De elsőnek azt hagyja utoljára. Most testének és lelkének is jobban esne egy jó nagy pohár bor a régi jó Pegazusban. Kalapját jobban arcába húzva simít is a kilincsre. A régi jó ismerős Pegazus, melyben oly sok galibát okozott, de ha kellett a legmegfelelőbb védelmet nyújtotta a számára. Ajkai apró mosolyba húzódnak, ahogy hirtelen elárasztják az emlékek, majd ahogy velük együtt a keserűség is színre lép, csak a pirosló ajkakba harapva nyomja is le a kilincset. Ahogy benyit orrát meg is csapja a különféle ételek és az alkoholgőz illata. Fülébe oly ismerősen mégis borzalmasan idegenül csendül a vendégek zsivaja, mitől ismét aprót szorul össze a szíve. Halk sóhajjal ingatja meg kissé a fejét, majd az ajtó már mögötte csukódik be. Köszönésként csak egy aprót biccent, majd már a pultot célozza is be. Azt már nem is meri feltérképezni, hogy a fogadós ismerőse volt e valaha, csak az erszényét pakolja ki, s számolgatja is ki otthonosan az aranyakat.*
- Szebb napokat Fogadósom! Egy tányér Főtt ételt kérnék először. *Számolgatja is ki a 11 aranyat.* Mellé pedig egy nagy pohár Bort, de öntse csak csordultig azt a poharat.*Az előző aranyakat rögtön követi is az újabb 10, majd az erszény és a vele utazó maradék arany már vissza is kerül a köpeny alá.*
- Ha nem gond inkább egy asztalnál várnám meg az ételt, viszont a bort vinném magammal már most.
*Egyenesedik is ki, miközben türkiz íriszeit egy pillanat erejéig a fogadósra emeli. Ahogy amaz bólint, s az ital már a nő előtt is terem, a pohárra is fog, megigazítja nehéznek tűnő batyuját vállán, s lassan fordul a vendégsereg felé. Akad bőszen ember idebent, de szerencséjére még nem minden hely foglalt. Régi kedvenc helye most is szabad. Szerencséjére a rozoga kissé már elhasznált asztalt csak a végső esetben foglalják el, így most ő lesz az aki megbújik ott a sarokban. Gyorsan végigkémleli a vendégséget, majd csizmája sarkának kopogásával követve indul is meg az asztal felé. Ahogy megérkezik a borospohár halk koppanással foglalja is el helyét, majd hamarosan gazdája is kibújik a köpenyből, mit széke háttámlájára terít, kalapja pedig a pohár mellé kerül az asztal lapjára. Táskáját lába mellé helyezi, majd végül ő is helyet foglal. Most már halovány mosoly terül szét ajkain, ahogy végre kezdi magát újfent kicsit otthon érezni. Beleborzol rövidre nyírt tincseibe, majd keze már ragadja is meg poharát, melyből nagyokat kortyolva dől széke háttámlájának. Ma este még nem tér haza, ha persze meg van még az a kis koszfészek a Szegénynegyedben, melyet otthonának hívhat. Ha a fogadós megérkezik az ételével inkább kivesz ma éjszakára egy szobát és egy jó forró fürdő után nyugovóra tér.*
*Hosszú idő telt el azóta, amióta eltűnt a világ szeme elől. Még hosszabb, mire megfogant benne a gondolat, hogy talán ideje lenne megmutatnia magát odahaza. Akárhogy is nézi szíve egy részének hiányzott az otthonának nevezett kis lyuk, ami tudja ég megmaradt e még. De elsőnek azt hagyja utoljára. Most testének és lelkének is jobban esne egy jó nagy pohár bor a régi jó Pegazusban. Kalapját jobban arcába húzva simít is a kilincsre. A régi jó ismerős Pegazus, melyben oly sok galibát okozott, de ha kellett a legmegfelelőbb védelmet nyújtotta a számára. Ajkai apró mosolyba húzódnak, ahogy hirtelen elárasztják az emlékek, majd ahogy velük együtt a keserűség is színre lép, csak a pirosló ajkakba harapva nyomja is le a kilincset. Ahogy benyit orrát meg is csapja a különféle ételek és az alkoholgőz illata. Fülébe oly ismerősen mégis borzalmasan idegenül csendül a vendégek zsivaja, mitől ismét aprót szorul össze a szíve. Halk sóhajjal ingatja meg kissé a fejét, majd az ajtó már mögötte csukódik be. Köszönésként csak egy aprót biccent, majd már a pultot célozza is be. Azt már nem is meri feltérképezni, hogy a fogadós ismerőse volt e valaha, csak az erszényét pakolja ki, s számolgatja is ki otthonosan az aranyakat.*
- Szebb napokat Fogadósom! Egy tányér Főtt ételt kérnék először. *Számolgatja is ki a 11 aranyat.*
Mellé pedig egy nagy pohár Bort, de öntse csak csordultig azt a poharat.*Az előző aranyakat rögtön követi is az újabb 10, majd az erszény és a vele utazó maradék arany már vissza is kerül a köpeny alá.* - Ha nem gond inkább egy asztalnál várnám meg az ételt, viszont a bort vinném magammal már most.
*Egyenesedik is ki, miközben türkiz íriszeit egy pillanat erejéig a fogadósra emeli. Ahogy amaz bólint, s az ital már a nő előtt is terem, a pohárra is fog, megigazítja nehéznek tűnő batyuját vállán, s lassan fordul a vendégsereg felé. Akad bőszen ember idebent, de szerencséjére még nem minden hely foglalt. Régi kedvenc helye most is szabad. Szerencséjére a rozoga kissé már elhasznált asztalt csak a végső esetben foglalják el, így most ő lesz az aki megbújik ott a sarokban. Gyorsan végigkémleli a vendégséget, majd csizmája sarkának kopogásával követve indul is meg az asztal felé. Ahogy megérkezik a borospohár halk koppanással foglalja is el helyét, majd hamarosan gazdája is kibújik a köpenyből, mit széke háttámlájára terít, kalapja pedig a pohár mellé kerül az asztal lapjára. Táskáját lába mellé helyezi, majd végül ő is helyet foglal. Most már halovány mosoly terül szét ajkain, ahogy végre kezdi magát újfent kicsit otthon érezni. Beleborzol rövidre nyírt tincseibe, majd keze már ragadja is meg poharát, melyből nagyokat kortyolva dől széke háttámlájának. Ma este még nem tér haza, ha persze meg van még az a kis koszfészek a Szegénynegyedben, melyet otthonának hívhat. Ha a fogadós megérkezik az ételével inkább kivesz ma éjszakára egy szobát és egy jó forró fürdő után nyugovóra tér.*
9422. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-03-14 18:09:45
Üzenet elküldve: 2016-03-14 18:09:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Holdvilágos este fogadja, mikor megérkezik Arthenior városába. A kapun át a főtérhez ér, mely még ily kései órán is elég forgalmas ahhoz, hogy inkább az utcák szélein haladva közelítse meg. Útja során több gyanakvó szempárt is észrevesz, de nem foglalkozik velük, ugyanis sürgősebb dolga is akad. A füves pusztákon való átkelés alatt elfogyott minden tartalékja, s már tegnap reggel óta nem ivott, evett semmit. Így, rövid tűnődés után megindul egy ajtó felett lógó cégér irányába, melyre Pegazus Fogadó van feltüntetve. Egy gyors körbepillantás után a kilincset lenyomva betér a fogadó ajtaján.
Bent fény, emberek zaja, s meleg fogadja, melyet a jobb oldala felőli kályha biztosít. Az ajtót maga mögött betéve, felméri a terepet. Belépését díszes falak szegélyezik, melyekre valaki festményeket, és bántón világos fáklyákat helyezett fel a helyiség megvilágításának céljából. Ahogy beljebb lép, balra megpillantja a hosszú pultot, mely mögött a kocsmáros serénykedik fáradhatatlanul még ebben az esti órában is. A pult előtt asztalok sora áll, melyek többségét vendégek foglalják el. A helyiség távolabbi sarkában három ablakot pillant meg, melyek előtt vörös függöny lóg a kíváncsiskodó szemek ellen. Legnagyobb örömére, közte és a pult között nem helyezkednek el túl sokan, s azok akik mégis útjában ülnek, egy fél pillantással, és morgással díjazzák megjelenését. Nem foglalkozván velük, odalép a pulthoz, s egy fél biccentéssel köszönti a kocsmárost.*
- Jó estét! Egy pohár vizet szeretnék. *S amint megkapja Erszényéből elővéve a 2aranyat, a pultnál lehúzza a Vizet, s az üres poharat visszanyújtja a csaposnak. *
- Köszönöm. ~Talán itt is kellene éjszakáznom. Bár még korán van ahhoz, hogy aludni térjek. ~ *S míg végére ér gondolatmenetének egy sötételf nőt lát meg belépni a Főtér felőli ajtón, aki egy rövid pillantást követően ellépdel mellette, s rá sem hederítve az egyik hátsó asztalhoz indul. Az asztalnál, ahova tart már ülnek. Egy idősebb sötételf hölgy, kiről lerí, hogy uralkodáshoz szokott. Magas, teste vékony, s hófehér hajkorona uralkodik fején. Oldalán egy díszes faragású séta bot pihen, a hölgy keze ügyében. Arcára kiülő érdektelenség, egy sokat megélt sötételf érzetét sugallja. Hallott már olyanról, hogy a sötételfek Matriarchátusban élnek, de sosem foglalkozott komolyabban a dologgal, hiszen a közösségben ahol élt, a férfiak domináltak, s ez számára a természetes. Szemét le nem véve a nőről figyeli végig, ahogy a fiatalabb sötételf odalép, s köszönés gyanánt biccentéssel helyet foglal a nő oldalán.* ~ Talán tudnak valami információval szolgálni számomra, hogy mihez is kellene kezdenem ebben a városban.~ *S elhatározásra jutva, meg is indul a két nő asztala felé.
Midőn odaér, egy szívélyes fejhajtással üdvözli őket.*
- Jó estét a hölgyeknek! Szabad egy hely eme fáradt sötételfnek az asztaluknál? *S válaszukra várva fikszírozza a két sötételfet.*
A hozzászólás írója (Viharárny Wildont) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.14 18:16:40
Bent fény, emberek zaja, s meleg fogadja, melyet a jobb oldala felőli kályha biztosít. Az ajtót maga mögött betéve, felméri a terepet. Belépését díszes falak szegélyezik, melyekre valaki festményeket, és bántón világos fáklyákat helyezett fel a helyiség megvilágításának céljából. Ahogy beljebb lép, balra megpillantja a hosszú pultot, mely mögött a kocsmáros serénykedik fáradhatatlanul még ebben az esti órában is. A pult előtt asztalok sora áll, melyek többségét vendégek foglalják el. A helyiség távolabbi sarkában három ablakot pillant meg, melyek előtt vörös függöny lóg a kíváncsiskodó szemek ellen. Legnagyobb örömére, közte és a pult között nem helyezkednek el túl sokan, s azok akik mégis útjában ülnek, egy fél pillantással, és morgással díjazzák megjelenését. Nem foglalkozván velük, odalép a pulthoz, s egy fél biccentéssel köszönti a kocsmárost.*
- Jó estét! Egy pohár vizet szeretnék. *S amint megkapja Erszényéből elővéve a 2aranyat, a pultnál lehúzza a Vizet, s az üres poharat visszanyújtja a csaposnak.
*- Köszönöm. ~Talán itt is kellene éjszakáznom. Bár még korán van ahhoz, hogy aludni térjek. ~ *S míg végére ér gondolatmenetének egy sötételf nőt lát meg belépni a Főtér felőli ajtón, aki egy rövid pillantást követően ellépdel mellette, s rá sem hederítve az egyik hátsó asztalhoz indul. Az asztalnál, ahova tart már ülnek. Egy idősebb sötételf hölgy, kiről lerí, hogy uralkodáshoz szokott. Magas, teste vékony, s hófehér hajkorona uralkodik fején. Oldalán egy díszes faragású séta bot pihen, a hölgy keze ügyében. Arcára kiülő érdektelenség, egy sokat megélt sötételf érzetét sugallja. Hallott már olyanról, hogy a sötételfek Matriarchátusban élnek, de sosem foglalkozott komolyabban a dologgal, hiszen a közösségben ahol élt, a férfiak domináltak, s ez számára a természetes. Szemét le nem véve a nőről figyeli végig, ahogy a fiatalabb sötételf odalép, s köszönés gyanánt biccentéssel helyet foglal a nő oldalán.* ~ Talán tudnak valami információval szolgálni számomra, hogy mihez is kellene kezdenem ebben a városban.~ *S elhatározásra jutva, meg is indul a két nő asztala felé.
Midőn odaér, egy szívélyes fejhajtással üdvözli őket.*
- Jó estét a hölgyeknek! Szabad egy hely eme fáradt sötételfnek az asztaluknál? *S válaszukra várva fikszírozza a két sötételfet.*
A hozzászólás írója (Viharárny Wildont) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.14 18:16:40
9421. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-03-14 14:18:48
Üzenet elküldve: 2016-03-14 14:18:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy megfáradt vándor//
*Unottan forgatja hosszú, kecses ujjai között a poharat, és némi undorral körbelötyköli az aljában maradt fél korty vizet. Itt még ezt is poshadtnak, langyosnak, és mosogatólé ízűnek találja. De jobb lesz, ha el is kezdi megszokni, ugyanis mától ez a város az otthona, annak minden szépségével és savával együtt. Nincs oda az ötlettől, de feladata van. Vár, várakozik, míg meg nem pillantja az asztalához érkezű, apró termetű nőstényt. Mikor az megszólítja, felvonja szemöldökét, hátradől.*
- Foglalj csak helyet, lányom. Öröm hasonszőrűvel találkozni, mikor oly magasan jár a nap odakinn és idebenn meg nagy a tömeg, meg a zsivaj. - *Nem javítja ki, ha a kis nőstény matrónának hívja, de mosolya kesernyés élt kap tőle. Ugyan, nevezheti-e valaki a család fejének magát, ha családja nincs már, s ő vénségére ahelyett, hogy méltósággal, nyugalomban eltöltené azt az időt az életéből, ami még hátravan, csúszhat-mászhat gyermekei nyoma után kutatva, vagy tömheti a családi vagyont mindenféle lelketlen, kapzsi fejvadász zsebébe, hogy nyomára akadjon legalább egyvalakinek, aki egykor szívének kedves volt.*
- Gondolom, a véletlen szerencse vezette lépteid, és nem te vagy az, akivel a mai napra beszéltem itt meg találkozót, vagy mégis? - *Hangja mély, doromboló, s bár szavaiból nem vehető ki különösebben, hogy barátságos lenne, inkább egyfajta nyugodt derűvel teszi meg a megállapítását. Tekintete végigfut Iluse-n, elidőzik az arcát ékítő karmolásnyomokon, zabolázatlan, lágyan bomló tincsein. Visszabiccent.*
*Unottan forgatja hosszú, kecses ujjai között a poharat, és némi undorral körbelötyköli az aljában maradt fél korty vizet. Itt még ezt is poshadtnak, langyosnak, és mosogatólé ízűnek találja. De jobb lesz, ha el is kezdi megszokni, ugyanis mától ez a város az otthona, annak minden szépségével és savával együtt. Nincs oda az ötlettől, de feladata van. Vár, várakozik, míg meg nem pillantja az asztalához érkezű, apró termetű nőstényt. Mikor az megszólítja, felvonja szemöldökét, hátradől.*
- Foglalj csak helyet, lányom. Öröm hasonszőrűvel találkozni, mikor oly magasan jár a nap odakinn és idebenn meg nagy a tömeg, meg a zsivaj. - *Nem javítja ki, ha a kis nőstény matrónának hívja, de mosolya kesernyés élt kap tőle. Ugyan, nevezheti-e valaki a család fejének magát, ha családja nincs már, s ő vénségére ahelyett, hogy méltósággal, nyugalomban eltöltené azt az időt az életéből, ami még hátravan, csúszhat-mászhat gyermekei nyoma után kutatva, vagy tömheti a családi vagyont mindenféle lelketlen, kapzsi fejvadász zsebébe, hogy nyomára akadjon legalább egyvalakinek, aki egykor szívének kedves volt.*
- Gondolom, a véletlen szerencse vezette lépteid, és nem te vagy az, akivel a mai napra beszéltem itt meg találkozót, vagy mégis? - *Hangja mély, doromboló, s bár szavaiból nem vehető ki különösebben, hogy barátságos lenne, inkább egyfajta nyugodt derűvel teszi meg a megállapítását. Tekintete végigfut Iluse-n, elidőzik az arcát ékítő karmolásnyomokon, zabolázatlan, lágyan bomló tincsein. Visszabiccent.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18866-18885