//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
*Shyaharnak a maga részéről fogalma nincs arról, mi lett Morfiusz baja. Hiszen nagyon is jól meg tudná oldani azt is, hogy addig dolgozzon ő is, amíg a férfi.*
~Na persze, ha valóban zsebmetsző, akkor az okozna némi nehézséget. Ajaj!~
*Vagy akár azt is el tudja képzelni a lány, hogy olyasmivel foglalkozzon, ami a szállásukon is megoldható és egyáltalán nem megterhelő, de egyszerűen ilyenről nem is beszélhetett, el sem jutottak odáig.*
~Ha viszont valóban úgy szerzi az aranyakat, ahogy most gondolom, akkor értem, hogy miért nem akar a Barakk közelébe menni. De… de nem akarna máshogy élni?~
*Arra már rájött, hogy Morf szereti, ha a dolgok úgy mennek, ahogy ő azt eltervezte.*
~Korántsem az az ahogy esik, úgy puffan típusú alak, akinek szeret látszani. Annál sokkal jobban odafigyel a dolgaira, csak nem szereti, ha ezt tudják róla.~
*Ugyanakkor Shyahar úgy véli, hogy pár dolgot mégis tud már, ami nem csoda annyi hat után, amennyit együtt töltöttek Morfiusszal.*
~Ha netalán igazam van, vajon abbahagyná-e az éjszakai sétákat, lenne-e e valami, amiért változtatni akarna? Ha arra kérném, maradjon?~
*Amikor leér a szobájukból a férfit a legközelebbi asztalnál találja, ujjaival ütemet ver a fa lapon, és bár külsőre nyugodt és laza, Shya úgy véli, ő már jobban ismeri annál, hogy ennek a póznak bedőljön.
A férfi kedvetlen pillantása is erre utal, ahogy a hajára néz.*
~Ha most kibontva hagynám, bárki láthatná. Majd lebontod te. Majd. Ha, nem, amikor majd rendben leszünk.~
– Gondoltam, nehogy baj legyen, mire visszaérünk.
*Ott áll a férfi mellett, csendesen, magához képest szokatlanul csendesen, de azért figyel. Nem válaszol, a kérdésre, illetve nem azonnal.
Legszívesebben kiabálna, mikor Morfiusz egyedül indul el, de azzal megint csak azt erősítené, hogy nem több mint egy hisztis napszámoslány.*
~Majd rájössz.~
*Aztán Morf visszafordul és megfogja a kezét, úgy, ahogy az utóbbi hatok alatt végig megfogta. Mindig az óta, hogy együtt vannak.
Shyahar most gondolja végig, hogy valójában már a Borászatban, a szőlőben kezdődött ez, talán már az első reggelen, mikor a rózsaillatú szappannal elkövetett csíny után Morf a vállára kapta őt. Igen, már utána is a kezét fogta, ahogy most. Akkor is, ha csendben mentek egymás mellett, akkor is ha együtt nevettek valamin, és most is, miután az együtt töltött éjszakát követően veszekedtek.*
~Egy éjszaka és egy délelőtt.~
– Így megfelel *válaszolja, de nem az aranyakra érti, hanem arra, hogy Morf visszalépett, és az ujjaik egymásba fonódnak.
Óvatosan elmosolyodik.*
– Menjünk! *Kifelé menet a szeme sarkából pillant a férfira, az arcélét nézi.* Lesz időnk a tisztáson is, ma szépen süt a nap, nem akarok sokat odabent időzni, csak két dolgot kellene megnéznem. Aztán arra mehetünk, amerre szeretnél.