* Nem bírja tovább és korán reggel kipattannak a szemei. Menni, menni, menni, hajtja a kíváncsiság és egyre jobban élvezi. Egy gyors mosdás, hogy felfrissüljön és beleveti magát a forgatagba. Céltalanul indul el, az ismeretlen várja és az új dolgok, melyek számára még felfedezetlenek. Egyáltalán nem éhes, gyomra összeszorul így rövidesen a fogadó előterében találja magát, ahol alaposan megnézi magának az ott lézengő néhány embert, kik álmosan indulnak, ki az első söréért, ki az utolsóért, ki pedig munkájába, vagy egyéb kalandokra. Az említett okok miatt nem is kér reggelit, majd útközben eszik valahol, jelenleg ez érdekli a legkevésbé. Nem a bejárati ódon faajtót használja, azzal csak visszajutna oda, ahol már eltöltött jó néhány órát, inkább az asztalok mögötti ajtóhoz viszi lába, melyet már a tegnapi takarítása alatt jól megfigyelt.
Izgalomtól terhes, szinte remegő kézzel nyomja le a kilincset, hogy aztán egy újabb számára feltáratlan világ táruljon elé. Időközben cél is megfogalmazódik fejében: "Morajló Medina" ízlelgeti a szót, mely nagyon tetszik számára. Egyik vendégtől hallotta még a tegnapi nap, miközben az asztalokat súrolta. Elképzelni sem tudja, ahogy egy szinte ugyanilyen fogadó a vízen ringatózna, muszáj megnéznie magának, hogy saját szemével láthassa. Hallomásból tudja, hogy az élővíz illata semmivel nem összetéveszthető és aki még nem tapasztalta, kihagyott egy részt az életéből. "A cél tehát megvan, már csak oda kell jutni valahogy!" gondolja, miközben a vékony faajtón át a Holdudvarra távozik. *