//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
*Ő siet, igazán, gyorsan törölközik és magára kapkodja az alsóruháit, a fürdőruhákat jól kicsavarja, de azok még így is nedvesek maradnak. A nagyobb baj, hogy a haja is az, azt már az úszómedencében elintézte, mikor versenyt úsztak a férfival. Nem kényeskedett, nem keresett kibúvókat, de nem is figyelt arra sem, hogy legalább a mellúszást válassza és ne bukjon le a víz alá. Meg akarta mutatni a legjobb formáját, így háton úszott.
Igaz, utána a szeparéban mindenképpen vizes lett volna, hiszem Morfiusz kedvért engedte a férfinak, hogy lebontsa a kontyát.*
~De nincs ezen mit rágódni, hiszen így legalább hajat is mostam, és most jó illata van. Nem annyira nőies ugyan, de a boróka is nagyon finom.~
*Miközben a combtőig érő harisnyáit húzza vissza és rögzíti őket a vékony szalagokkal a fürdő alkalmazottai két parázstartó edényt is hoznak, és legyezőket, úgy igyekeznek megszárítani a haját. Végül kap egy plusz törölközőt is, úgymond ajándék a hercegnőnek, nehogy megfázzon.
Kedves mosollyal köszöni meg a segítséget, befejezi az öltözködést és miután a holmiját összeszedi a bejárat felé tart.
Morfiusz ott várja, magas, jókötésű fickó, rövid, sötét haj, mélybarna szempár, a jellegzetes velem ne szórakozz arckifejezés, amit aztán egy mosoly lágyít meg mikor hozzá lép.*
- No persze *sóhajt.* Tudom én. A hajammal volt a gond, de olyan jólesett megmosni, és most finom illata lett, majd meglátod.
*Békítően mosolyog Morfra, aztán a kezét nyújtja neki.*
- Na, ne légy olyan mogorva, jó Mortulius lovagom! *kéri, aztán aprót bólint, majd a fejét a hajára tekert törölközőturbán ellenére előkelően veti fel.* Igen, a kedvemre való volt. Jó hely, igazán hálás vagyok, hogy rábeszélt erre a látogatásra.
*Igazat mond, valóban jól érezte magát, még akkor is, ha élete egyik legkínosabb beszélgetése is most esett meg vele. Mindössze a kifejezés módja szól az alkalmazottaknak, de ahogy kilépnek az ajtón, és bentről már nem láthatóak a téli este szürkeségében kuncogni kezd és Morfiuszba karol.*
- Tényleg tetszett, örülök, hogy elhoztál.
*Meglepi, hogy a Pegazusba lépve a férfi nem rögtön a lépcsők felé tereli, hogy mielőbb a szobájukban tudja, de ez a meglepetés kellemes. nem számított rá, nem is gondolt rá, és nem tiltakozott volna, ha rögtön az emelet felé veszik az irányt. Ugyanakkor ez mégis olyan gesztus, ami kedvére van, és megmelengeti a lelkét. Mintha csak azt üzenné vele a férfi, hogy ki tud várni egy vacsorányi időt, hogy figyel rá, és, talán, még azt is, hogy fontos neki.*
~Jó lenne, ha így lenne. De talán így is van. Annyi alkalma lett volna már, hogy magamra hagyjon és nem tette. Rendben, nem vagyok csúnya lány, de itt a városban annyi szebbet, fényesebbet is találhatna.~
*Mélyet sóhajt, finoman megszorítja Morf ujjait.*
- Most, hogy mondod, kicsit valóban éhes vagyok, hosszú ez a nap.
*Ettől függetlenül nem hiszi, hogy sokat tudna enni, annyira izgul az este folytatása miatt. De azért éhes is.
Helyet foglal és elmosolyodik, mert azért igaz, ami igaz, Morfiusz nem vacakol sokat, máris odatolja elé a pergament az ételek neveivel. Shyahar elgondolkodva olvassa végig a listát, majd felnéz tekintete valószínűleg a számára már oly kedves barna szempár tekintetével akad össze.
Aztán az éppen mellettük elhaladó pincérre esik a pillantása, illetve a nála lévő tányérokra, és máris dönt.*
- Azt hiszem, így este, én leginkább puliszkát szeretnék. *Shyahar az asztal fölött hajol közelebb Morfhoz és cinkosan suttogja.* Tudod mit láttam éppen? Hatalmas adagot adnak belőle, és mellé tálkákban fahéjas cukrot és mézet is! Muszáj megkóstolnom. Ha szeretnéd, majd neked is adok belőle egy kicsit. Mellé teát kérnék.
*Aztán eszébe jut még valami, finoman elpirul, de inkább kimondja.*
~Hiszen a férfiak nem gondolatolvasók, ahogy a néném mindig mondja.~
- És felvihetnénk a szobánkba egy gyümölcstálat.
*A merészségétől némileg azért zavarba jön, így lesüti a szemét, még akkor is az asztal falapjának az erezetét bámulja mikor megkérdezi:*
- Te mit szeretnél?