*A mosoly és a válasz visszahozzák a bátorságát és jókedvét…*
- Ő kicsoda? - *érdeklődi meg, Kalapos Svirt illetően, miközben el is érik a fogadót, így beljebb lépnek.
Miután a fogadó népét túl zajosnak és sokadalmasnak találja, nem szólal fel köszöntésre, pusztán biccent, majd feljebb húzza csuklyáját, mint aki szeretne láthatatlan lenni.
Taitos utasítására szertenéz, szabad helyet keresve. És épp megpillant egy távozó vendéget… Az asztalt ugyan még nem szedték le, de mivel csak egy kupa van ott, úgy gondolja, jó lesz az. Odasétál hát, és megfogja az egyik széket, jelképesen lefoglalva azt, de nem ül le, a fiú után fordul, úgy várja meg.*
- Itt, ha jó lesz… - *feleli, majd ha kell, segít Taitosnak lepakolni. Aztán leül, de még mielőtt megnézné, mi is van a tálban, elvonja a figyelmét, hogy a fiú megáll a mozdulatában, és ahogy a tekintetét nézi… mintha nem is itt lenne.
Értetlenül figyeli őt és várakozik, kérdezni azonban nem mer, mert látja, hogy Taitos koncentrál, és nem akarja megzavarni őt.*
- Szólhatok? - *egész halkan kérdi, miután a fiú látszólag már végzett azzal, amit csinált. Ha Taitos engedélyt ad, már hangosabban folytatja.*
- Mit csináltál? Valami varázslat volt ez is? - *kíváncsiskodik. Közben először nem is a tál tartalmát, hanem a korsót nézi meg, és szagolgatja. Nem tudja, mi lehet ez benne.*