//Caleth//
*Újra belekezd mondandójába, mert láthatóan nem értik.*
- Hát… Hogy azt mondtad, hogy nem borít le lábadról nő, de e gnóm leborított, s mivel leborított, s erre hivatkoztál, így ledöntött, s akkor ezért igaz.
*Már maga is belegabalyodott abba, hogy mit is akar, ezért csak legyint egyet. Alyna közbe visszatekeredett csuklójára, de ott már nem kényelmes számára. Érzi, hogy a férfi készül valamiére, ezért felmászik a vállára, majd a Calethez közelebbihez.*
- Hát de máskor is mondasz olyat, amit tudok, és egyszerűbben mondod, majd olyat amit nem tudok, s megmagyarázod, s nem tudom, hogy mikor melyik és hogy ez most melyik volt.
*Egyértelmű, hogy nem tud már beszélni, sem fogalmazni. Nyelve is lassabban pörög már. Fejében amiket mond tökéletesen jól hangzanak. De ha látná kívülről, hogy milyen…
Végül csak fejét rázza meg a nőkhöz történő történet hallatán.*
- Engem nem tudnának.
*Érdekes állítás tőle, maga sem tudja miért mondta. Sose mondana ilyet, hiszen nem tudja, hogy mi történt a lányokkal. Arról nem is beszélve, hogy egykor épp ő volt, kik a darazsakat követve eljutottak a barlangba… Fejét megrázza, mintegy bocsánatot kérve előbbi kijelentéséért.
Valahol hagyja, hogy megtartsák, s próbálja szedni lábait. Néha összeakadnak, ilyenkor csak megkapaszkodik Caleth vállába, megáll egy pillanatra, lábait újra egyenesbe rakja s lépked tovább. Majd tíz lépés múlva újra eljátssza. Alyna nem is foglalkozik vele, végig a férfit figyeli, aranysárga szemeit le sem veszi róla.*
- Furcsa egy ital. *Mondja amikor kilépnek a fogadóból, s elindulnak a Fürdő felé. Egyszer már elindult arra, ám akkor egy szőke férfi elvonta figyelmét, s inkább idejöttek. Pedig akkor már be is ment az épületbe. Ahogy most is.*
- A víztől sosincs ilyenem.
*Köt újra a férfiba, amikor belépnek a Fürdőházba. Az első, ami újra megcsapja, az a pára, és a meleg. Mintha nem lett volna eddig is melege ez a hely csak fokozza bajait.*
- Meleg van. *Tudatja az egyértelműt.*