//Lill, Va//
*A siránkozás már kezd agyára menni. Nem tudja eldönteni, hogy a férfi csak unalomból sopánkodik-e, vagy tényleg ilyen gyáva. Inkább az utóbbira tippelne, ha már kellene, csak hát erre semmi szükség. Mivel az új, ismeretlen hang forrása már rég mögötte van, így nem törődik vele. Másokhoz is fűzhette mondandóját, arról nem is beszélve, hogy ő nem keveredett el. Pontosan arra megy, amerre akar. Egyenesen előre. Efféle céllal aligha lehet elkeveredni, s ha akad útjába egy fogadó, az csak a ráadás, semmi több. Még akkor is, ha leginkább most arra lenne szükségük, hátha Va abbahagyja a rimánkodást.
A főtéren azért mégiscsak hozzájuk csapódik valaki, még ha Xyerin nem is hívta. Már épp elég volt neki a férfi is, erre most még egy nő is itt van. Első pillantása azonnal füleire vándorol, hogy megállapítsa valószínű hovatartozását. Csak azért nem szól semmit, mert láthatóan ő is ember, így csak megy tovább, még a kérdés elhangzásával is.*
- Messziről - *feleli röviden.
Az ajtót máris nyitja, s be is lép rajta. Nem tartja, hogy esetlegesen a többi is befáradhasson utána. Majd jönnek, ha akarnak. Ha pedig nem, hát nem. Egyik lehetőség sem zavarja a lányt. Odabent azonban van néhány személy, akik igenis felborítják békés lelkivilágát, mi talán eddig sem volt annyira békés. Nem érti, hogy miért nem lehet olyan helyet találni, ahol csak emberek vannak, senki más. Fennhangon ugyan nem teszi fel kérdését, megtartva magának, ellenséges pillantása körbejár, hogy aztán kizárja a bent lévő bagázs felét. Erősen elgondolkozik azon, hogy maradnia kellene-e. Nem érzi túl jól magát idelent, hisz bármennyire is igyekszik kizárni az arra szántakat, tudat alatt mégis ott motoszkál benne feszélyező jelenlétük. A társalgást a másik kettőre bízza. Ő maga mégiscsak leül egy üres asztalhoz, erőt véve magán, feszegetve saját határait. Kardját maga mellé helyezi. Kissé vállának is dől a fegyver, ezzel is nyugalomra intve birtokosát. Nem tervez sokáig maradni. Talán csak addig, míg elfogyasztja vacsoráját, nem tovább. Sőt, tovább biztosan nem, már csak azt kellene kitalálnia, hogy mit egyen.*