//Freyai//
- Igen, írásban, esetleg. De nem az a dolgom, hogy rohanjak mindenkihez, amint megtudok valamit, azzal elveszne a nyereség. *Inkább nem kezd bele az oktató jellegű beszédben, amiben levezeti a lánynak, hogyan is lett belőle az, ami, hiszen az is kezdetben szóbeli információ átadásról szólt, amikor még nem tudott írni. Persze pénzt már akkor is kapott érte. De, ha most berontana a Tanácshoz, mondván, hogy tud valamit, és el is mondja 600 aranyért, lehet, inkább a fejét szednék.*
- Hát akkor? *Kérdez vissza fél vigyorral. Nem igazán érti, hogy ha a lány ennél többet nem is tudna tenni, akkor miért hozta fel neki az egészet.
A lány megint hamar meghúzza az italt, elismerően néz rá, de nem nagyon szereti részegen cipelni, ezért nem is bánja, hogy az elf végül pár tányér étellel tér vissza, bár… *
- Mi ez? *Húzza félre a száját, ahogy az elé pakolt gyümölcsöket figyeli. Ám végül igyekszik mosolyt erőltetni az arcára, nem akarja megsérteni a lányt, aki vélhetőleg boldog, hogy végre ő is rendelhetett valamit, de ez a diétás étrend nem neki való. Kissé kelletlenül, de továbbra is álmosollyal nyúl egy almáért és beleharap. Finomnak finom, de, hogy közelében sincs egy marhasültnek az biztos.*
- A fogadóban legfeljebb olyan mosdótálat találsz, ami felett nagyon szeretsz pucérkodni. *Mondja félig kacarászva a legutóbbi esetekre emlékeztetve a másikat.*
- Hát persze, hogy a Tata nem volt az. *Mondja legalább olyan hangon, mint amikor egy kisgyermek azt mondja egy macskára, hogy kutya, a szülő pedig csak helyesel rá.*
- A legtöbb szélhámos éppen azért jó abban, amit csinál, mert senki sem tudja, hogy átverték. Na jó, persze a kissé talpraesettebbek talán rájönnek. Na mindegy. *Rázza meg a fejét a témát elterelve.* Kérsz még? *Bök fejével a „tea” felé, majd lehúzza egyik sörének utolsó kortyát, és közelebb húzza a másik korsót.*