//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
*Egy cseppet zavarban van attól, ahogy a férfi nézi, az asztalra könyököl, állát az öklére támasztja és a szemébe néz. Shyahar viszonozza a pillantását, és a mélybarna szempár mélységeit fürkészi, már nem először, mióta megismerkedtek.
De mennyivel másabb most egy asztalnál ülniük, int a Borászatban. Ott a férfi alig figyelt rá, talán koloncnak is vélte, most láthatóan rá figyel.*
~Mit tettek ezek a hetek velünk? Idegen voltál, és ha megkérdeznének, még mindig olyan keveset tudok rólad, pedig már nem vagy idegen. Nem tudom, hol születtél, de azt igen, hogy kényes vagy a ruháidra. Fogalmam sincs miből éltél, illetve ötleteim vannak csak, de azt tudom, hogy gondolkodás nélkül képes lennél elszórni az aranyaidat. Könnyen jött, könnyen megy? Nem tudom miért rejtőzködsz a kalapod mögé, de azt igen, hogy ha kellene elém ugranál, hogy téged találjon az ütés, amit nekem szántak. Ki vagy te Morfiusz, aki könnyen nevet, még könnyebben csókol, de egy vigasztaló öleléstől zavarba jön?~
*Shyahar elmosolyodik a válaszon.*
- Köszönöm, uram, azt hiszem, ezt bóknak veszem.
*Kuncog, a fejét rázza.*
- Hát, ezek szerint téged a női változattal kínáltak meg? Arról azt hallottam, egyszerűen csak finom. De mindjárt kiderül.
*A kérdésen elgondolkodik.*
- Nem tudom, lesz-e hatása, de olyasmit mesélt róla a néném, hogy vidámmá teszi az embert. Ne úgy képzeld, mint az ördögvigyor, ami kábaságot okoz, meg ok nélküli vihorászást, hanem tényleg jókedvűvé, elégedettebbé, talán boldogabbá is. Ezt hallottam. Aztán, hogy ebből mennyi a mese és mi az igazság, még nem tudom.
*A javaslatra komolyan bólint.*
- Örülnék neki. Jártam már itt, de mindig csak átutazóban, éppen hogy enni vettem valamit a piacon vagy egy bódéban és már folytattam is az utamat. Az igazság az, hogy egyedül nem olyan szórakoztató egy idegen városban időzni, főleg, ha közben máshol várnak rád.
*Shyahar kedvesen elmosolyodik, és ez a titokzatos mosoly játszik akkor is az ajkán, mikor Morf felhozza a témának a hajviseletét.*
~Ez sem új, már az első este is látni akarta volna, ahogy sok minden mást is, de akkor befonva hagytam a hajam, és tényleg, kibontva még nem is látta. Kíváncsi leszek, mit szól majd hozzá, és persze a döntésemhez.~
- Igenis! *kuncog és kézbe veszi ő is a kanalát.
Éhes, ez nem kérdés, de a ragu nagyon jól néz ki, így pár másodpercig csak csodálja, és az illatát lélegzi be, aztán megnyalja a szája szélét.*
- Jó étvágyat, Morf!
*Végül belekóstol az ételbe, és halkan hümment, aztán enni kezd. legszívesebben falna, de a sűrű leves olyan ízletes, hogy nem akar kapkodni.
Az élvezet hadd tartson minél tovább!*