//Fordulatos megbízás//
//Aokin, Yuna//
* A fogadó viszonylag csendes, csak néhányan ülnek bent és úgy néz ivóversenyt sem tart éppenséggel senki, aminek a fogadós örülhet, nem annyira, mint hogy mindenki Őt bombázza a kérdésekkel. Persze nem fogadós a fogadós, akinek nincsen némi információja a körülötte történő eseményekről, személyekről, titkokról, sőt a harmadik kivételével általában ingyen is adja az ilyen információkat. Most is. Aokin érkezik előbb, aki egy papírcetlit mutat fel, mire a kocsmáros elgondolkozik egy kicsit, majd megvonja vállát és határozottan az egyik sarok felé mutat, ahol csupán egyetlen idős férfi ül. *
- Nem tudok róla sokat, asszonta küldjem hozzá azokat, akik érdeklődnek. * Azzal be is fejezi mondandóját és folytatja eddigi munkáját: az amúgy is tiszta pultot törölgeti tovább. Ránézésre hatvan körül lehet, mely leginkább mély vonásaiból és szürkés-fehér hajából és arcszőrzetéből derül ki. Ruházata egy egyszerű szürke vászonruha, nincsenek se díszei, se ékei. A férfi hátradőlve pipázgat, jobbjában botja nyelét fogja.
Szeme csukva van, de mikor Aokin közel ér, kinyitja lesőit és a szemben lévő székre mutat. Már másodpercig még ül és tovább fújja a füstkarikákat, aztán megszólal, de a pipát továbbra sem teszi le. *
- Üdv néked. Tuz Ronhtar vagyok, bár ez gondolom nem meglepetés. Én viszont még nem ismerem a Te neved, így igazán felvillanyozna ez az információ. * Hangja nyugodt és ráérős. Ha bemutatkozik a szerzetes, ha nem, nem tétovázik sokat, ám előtte...
... Nemsokára megérkezik a második jelentkező is. A fogadós elveszi a pénzt és átadja a sült kolbászt, aztán a sarok felé mutat, ahol az öregen kívül már egy másik férfi is ücsörög (esetleg áll, ha Aokin nem élt a lehetőséggel).
Mikor Yuna megérkezik, épp csak túllehetnek a bemutatkozáson, ám ezt meg kell hogy ismételjék. *
- Tuz Ronhtar. * Ismétli meg az öreg, mivel Yuna bizonyára nem hallotta az előzőket. *
- Remek, már ketten vagytok. Akkor el is kezdhetem mondani a feladatot. * Megköszörüli torkát, majd ha nincsenek kérdések, akkor egyből belekezd a feladatba. Ha arról kérdeznek, akkor ugyanúgy belekezd. *
-Épp indultam volna egy hosszabb útra egy... Számomra fontos... Dologgal Wegtoren irányába, mikor az éjszaka betörtek hozzám és elvitték. * Szája lecsügged és fúj egy karikát, mire máris kevésbé szomorú. *
- Senki nem látta rajtam kívül, én is csak fél szemmel láttam az egyiknek az arcát. * Sóhajt egyet és a pult felé pillant, hátha érkezett valaki időközben, de egyelőre maradnak hármasban. *
- A szántóföldeken vannak, de nem lesz egyszerű, ezért is toborzok embereket. M-meg bármilyen fajú lényeket. * Egészíti ki magát és ismét a szív egyet a pipájából.
Most pedig jöhetnek a kérdések. *
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.27 16:12:39