//A Kerekasztal, meg a többé-kevésbé lovagok//
*Amikor Janey rákérdez, hogy felébredt-e, haloványan elmosolyodik és helyezkedik el egy szabad széken az asztalnál, miközben válaszol.*
- Nem, még mindig aludnék, csak a fegyverhordozóm úgy gondolta, eleget aludtam már és felébresztett.
*Vet egy pillantást az addigra már valószínűsíthetően a hatalmas pallossal foglalatoskodó A'frad felé. Természetesen nem haragszik az ifjúra, hogy felébresztette, de egyelőre még nem akar túlságosan kedvesnek tűnni vele. Ha az ifjú bizonyított, hogy megállja a helyét fegyverhordozóként, majd változhat a helyzet.
Közben megérkezik a nemrég megrendelt reggeli is, azaz a két adag rántotta, a sült kolbász és a sör is egy jól megpakolt fatálon. A kolosszus elégedetten húzza maga elé a tálat, majd kanalat ragad és egész egyszerűen azzal kezdi el belapátolni a nem ki mennyiségű élelmet.*
- Szóval "hogyan tovább" a kérdés.
*Ismétli meg Janemita válaszát két kanál rántotta közt, amit egy jó korty sörrel kísér le. A Pegazusban eddig még nem csalódott, legelőször, Khannal való megismerkedésük estéjén is ezt a helyet választották, most se tűnik rossz voksnak.*
- Mik az ötletek?
*Néz előbb Rilaira, majd Khanra. Korábban már boncolgatták a témát, de arra jutottak, hogy tele hassal és kipihenten sokkal jobb ötletek juthatnak az eszükbe, így elnapolták a témát. Most azonban már kialudták magukat és tele a hasuk, jöhetnek az ötletek.*
- Mielőtt bármit mondanátok, reggeli után átmennék a Barakkba egy kis mozgásra. Kíváncsi vagyok, mit tud a fegyverhordozóm kardforgatás terén.
*Szavait nem A'fradnak, hanem társainak szánja, a mesterpallost tisztogató ifjúra még csak rá sem néz.
Vele sem bánt jobban az öreg lovag, aki mellé apja adta annak idején. Hónapokig a lovát csutakolta, a kapcáját mosta, fát gyűjtött és a legalantasabb munkákat végezte el, mire fakardot foghatott a kezébe, pedig addigra már a vidék legjobb kardforgatóitól tanulta a fegyverforgatást.
Először utálta érte, de inkább vele volt, minthogy visszamenjen megkeseredett apjához, aki látni se bírta. Örült, hogy úton van, világot lát és csendben, szó nélkül végezte, amit mestere rábízott.
Aztán, csaknem egy év után az öreg lovag beszélni kezdett, nem is igazán hozzá, inkább csak hangosan gondolkodott, de az ifjú kolosszus megtanulta, hogy ha odafigyel ezekre a motyogásokra, rengeteget tanulhat belőle. Később már a véleményét is megkérdezte, egyszerű dolgokban. Merre menjenek? Megszálljanak-e az éjszakára? A fiatal hóhajú pedig a legjobb tudása szerint válaszolt. Mestere pedig hallgatott rá, ha rosszul vált be a választása, sem szidta le nagyon.
A nosztalgikus gondolatokra megáll egy pillanatra a kanál az emberóriás kezében, majd észbe kapva leszel egy nagy darab kolbászt a kanállal és a szájába tömi.*
- Van kedvetek velem tartani? Janey, te is gyakorolhatnád az íjászatot.
*Fordul a mellette ülő kócos lány felé. Igazából arra is kíváncsi, mennyire tudja forgatni a karját a sebesülés után. Egyelőre nem érzi túl súlyosnak a vágást, de azért még óvatos lesz, nehogy felszakadjon a seb újra.
Meg tényleg A'frad képességeire kíváncsi, mennyire állná meg a helyét, ha magával vinné valami komolyabb kalandra.*