// Irány a város //
// A kerekasztal, amibe a Világ Szíve feliratot karcolták //
*Két szemhunyása között annyi minden esik meg, hogy fejét nem győzi kapkodni, a szél máris melléjük sodort néhány újabb arcot, köztük nem egy ismeretlent is. Bár gyanítja, hogy ha az egyik a fennsíkról rémlik neki, akkor így van ez a többivel is, így mindenféle további kutatómunka nélkül oda fogja kötni mindhárom formát ezentúl. Nem zárkózik ugyan el attól, hogy a szerencse folytán esett találkozás valami hosszabban ívelő (ne adják a nem létező istenek) prosperáló kapcsolat kezdete legyen, de nem tartja magától túl távol szkeptikusabb énjét, ami természetszerűleg az ellenkező állásponton van e kérdésben is.
A'fradot ismeri egyedül fel, mint Gabrien aprólékát, vagy hogy a bánatba is hívják a lovagok kis lótifutijait, akiknek a szolgálat a korai időszakban kimerül abban az üdítő és felemelő feladatban, hogy ágytálat ürítenek, vacsorát készítenek és figyelik a környező utcákat felszarvazott férjek felbukkanása végett, amíg lovagmesterük bizonyságot tesz erényeik rövidebb-hosszabb változatáról. Noha Gabrien nem ilyen, a gondolat mulattató, és arra most nagy szüksége is van Khannak, mert szarrá unja magát mosdatlanul, tábori kosztostul, témátlanul. Ő úgy ítéli, hogy eléggé körülrágták már ugyanazt a csontot, és nagyjából mindenki ugyanazon a tanácstalanságon osztozik a "hogyan továbbot" illetően, ezért nem látja már értelmét még egyszer szájba venni és megcsócsálni a dolgot. A kilátásba helyezett asszonyi ölelés, a kiadós étkezés és fürdővétel most mesébe illő álomképnek tetszik, a félszemű megsejti, hogy ez a sorrend nem biztos, hogy mindenkinek ugyanígy megfelelne.
A lónyakon fetrengő és érezhetően hasonszőrűen unatkozó Rilaira pillant. Ebben a helyzetben kikívánkozna egy fenékre sújtás: üljön tisztességgel egy lovon! De átérzi a lány "fájdalmát", mert ugyanaz motoszkál benne is és ez némi empátiát szül benne. Az ajkát azért beharapja, a látványról nem fog lemondani.
És ezzel nagyjából el is telik erdei túrájuk hátralévő részére, mert mire ráeszmél, hogy a mindkét végén gonosz négylábúja nem valami magasan kvalifikált haszonállat, már kis híján letérnek az útról, s haladnak egyenest egy fával szemben.*
- Jó tudni, hogy levetnéd magad a szakadék széléről is, ha nem figyelnek oda rád. - *A zsörtölődés a rókaarcú velejárója, különösen egy tévedéssel induló reggelen. A helyzet enyhül, hála az iménti alfél mustrájának, továbbá a ténynek, hogy belebotlanak a városba, ami az előbb még határozottan nem volt előttük.*
- Nini, egy Arthenior. - *Az, hogy vágtára fogja csontos gebéjét erős túlzás volna állítani, de a kettőt előre-egyet hátra tempónál gyorsabb fokozatra kapcsol most, hogy elérhető közelségbe került az a tevékenységtrió. A felvázoltakból kettő megvalósíthatónak tűnik problémamentesen, s teljesen a harmadik sem elképzelhetetlen egyszemélyes üzemmódban, de az élet már csak úgy hozta, hogy az ellenkező nemmel kellemesebb is lehet.*
- Bajtársaim, megfogadva Gabrien lovag intelmeit, engem legközelebb a Fürdőházban leltek, amennyiben társaságomra szomjaznátok, aztán, hogy semmi se maradjon szomjan, a Pegazusban összeállíthatnánk a haditervet. - *Istenhozzád helyett int búcsúzóul, de még mielőtt kámforrá válna a friss víz ígérete végett, az egykori csaplárlányhoz húzódik.*
- Mit szólsz szépségem, hogy hangzik ez a testi megtisztulásos dolog? - *A vigyora kaján és széles, olyasfajta, amihez az ember néha még a szemeit is lehunyja. Így tesz Khan is, de érthető okokból látni csak az egyiket lehet lecsukva. Mert a másikon szemkötő van, hogy tudvalévő legyen.*
- Aztán hasat tömünk, elverünk némi aranyat a vásáron, aztán... dunnák közt alszunk végre, kvázi kényelmes derékaljakon. - *Kimondva jól hangzik, de vannak részletek, amiket szándékosan nem pendít meg, mert azoknak éppen a spontaneitása lehet a legjobb részük.
És ezek nagyjából meg is esnek a nap hátralévő részében, hogy másnap szinte kicserélt emberekként (meg egyéb fajúakként) ébredhessenek a Pegazusban.*
~ Néha utálom magam, hogy úrként viselkedek. De legalább van egy hollóm. ~
*Amikor ez eszébe jut, merít is markába az egyik zsebében hordott kukoricából, hogy a kövületként gubbasztó madár kicsippenthesse onnét azokat, tekintet nélkül arra, hogy azzal okoz-e kárt gazdája tenyerén.*
- Hálátlan dögje, ha kimúlsz, nem tömetlek ki. Hogy aludt a Hercegnőm? - *Félreértések elkerülése végett, ezt már Rilainak, s nem a hollónak címzi, amelynek nevéről éjhosszat gondolkozott, s ma reggelre világosodván meg is találta a megfelelőt neki, most azonban, amíg a többiek érkeztére vár, egy tőrrel munkához lát és másik remek ötletét üti nyélbe azzal, hogy az asztal lapjába belekarcolja a "Világ Szíve" feliratot. A reggeli meg várhat még egy kicsit.*