//Nyári forgatag//
// Imyr, Lastar//
* Nem akarta leteremteni a lányt, s valóban megeshet, hogy kissé kieset a szerepéből. De, valóban kíváncsi volt arra, hogy mivel foglalkozik a lány. Ám ez elég nehéz kivitelezni, ha valakit már „ismersz” közben meg még most láttad életedben először. Sejteni sem sejtette, hogy esetleg a Imyrnek szégyellni valója lenne. Bár, amit az előbb is kifejtett azt úgy is gondolja. Mindenkinek a saját dolga eldönteni, mivel keresi meg a napi betevő falatját.
Hízelgő szavak, kétértelmű mondatok, mindennek meg van a maga helye. Nem ismeretlenek számára sem, bizony jól jönnek azok akkor is, ha nem csak férfit akar csábítani a nő. Bár neki, sose tanítottak efféle művészetet. Amit tud, az belülről fakad, nem könyvekből vagy mesterektől. Szókimondósága, nem jelenti azt, hogy bármely férfi számára, hanyatt dobja magát. Mint ahogy a Ymirnek s Lastarnak is van olyan oldala, melyet a függöny mögött talál az ember. De, nem akar csábítani, így finomkodásra sincsen oka. Azúr tekintetét függeszti a Barnára, fürkészi annak arcát s tekintetét, ha úgy ítéli meg Imnek, rosszul estek szavai, úgy egy halk: *
- Ne haragudj. * hagyja el ajkait, miközben a boros pohárral játszik. Majd a zsoldos, említésére az ork elkomorul, viszont az az egy fél mondat mely elejt a másik, Nay kíváncsiságát felkelti. Ehhez mérten hajol előre, poharát arrébb téve, de továbbra is jobbra-balra billegetve.*
- Zsoldos voltál? Egy hajón? Szóval a Kikötőből érkeztél. És mond, merre vitt az a hajó? Miért hagytad ott?
*Teszi fel a kérdéseket, mint valami vallatótiszt. Bár a Kikötőben született s idáig ott is töltötte éveit. A hajókat, csak messziről vízen ringva csodálhatta. Sose szállt fel egyre se, sose szelte a vizeket. Óva intették a hajók matrózaitól. Ám, olykor mikor betért a Rumosba szívesen hallgatta elképesztő történeteiket. Neki a tengeri életből sokáig csak a halak és kagylók jutottak, azóta is utálja őket. Persze utána, azért megismerte a kissé sötétebb oldalát is, még is az számára ragyogóbb volt, mint szürke kisegérként tengetni mindennapjait, a piacon. Aztán elgondolkodva a következő szavakon, hőköl kissé hátra. *
- No várj csak! Azt mondod a kikötőben voltál zsoldos, matróz, de most már nem találsz ott munkát. Ha, jól értem. Csak nem köröznek? Mit csináltál? Loptál vagy gyilkoltál?
* Vonja össze szemöldökét, ahogy az Lastar tekintetét fürkészi. Megfordul fejében, minden talán, hogy mégse volt jó ötlet itt marasztalni a Behemótot. Meg is indul keze dobótőre után, de megakasztja mozdulatát. Csak remélni tudja, ha így is van a fogadó kellős közepén nem fog semmi ostobaságra vetemedni. És ha így van, mégis jobb itt maradni. Mert akad némi tudása a fegyverforgatásban, na de egy ork, mind termete s ereje miatt, nem épp bizalomgerjesztő ellenfél. Félre pillant a félvérre, gyorsan próbálja felmérni a képességei, és arra a következtetésre jut, hogy ketten is kevesek lennének az Lastar ellen. S bárhogy is van, futni jobban tud, már ha Imyr közelebb állna a zöldőrűhöz. A helyzet megállapítás után, mégis újra erőlteti magára a nyugalom álarcát, s érdeklődve figyeli, ilyen történet is kerekedik ki a kérdés megválaszolása után. Ebben azért nagy segítségére van a leány kérdése is. S ha már így szóba került az ital, kortyol is a vérvörös nedűből. *
- Magam részéről is bor párti vagyok, ha már inni kell, s választani is lehet. Legyen kissé édes, de ne túl nagyon. És vörös, mint a vér. De, ha éppen sör van…* vonja meg a vállát, s iszik még egy kicsit. *
- Váljon egészségetekre.
* Kis híján, a Barna arcába köpi a bort, melyet éppen ízlelgetett, de sikerül visszatartania, s csak a mellkasához kap, mikor kisebb fuldoklós köhögés tör fel belőle, mikor Lastar beavatja őket titkos mesterségének rejtelmeibe. Zsoldos szajha, furcsa egy párosítás, de mint az előbb is kiderült az ember nem válogathat. Minden bizonnyal a saját faja között igen jóképű lehet. Nay számára kicsit szeltébe és hosszába is nagy és hát egyszerűen nem az ő zsánere. Elhiszi, hogy valaki kedveli az extrákat. De a maga részéről, biztos benne, hogy efféle extrákra nem vágyik. Ismerős, barát, üzlettárs, bajtárs és minden más, de szerető sosem. *
- Bocsássatok meg. Hát, biztos vagyok benne, hogy sokan értékelték a képességeidet.
* A helyzetet nézve igazából nem tudja eldönteni, hogy Lastar ezt humornak szánta, vagy tényleg ezzel kereste a kenyerét. Vagy csupán adottságai figyelembe ajánlásával, próbál ágymelegítőt találni személyükben. Az ital sok mindent kiválthat az emberből jelen esetben az orkból. *
- S hova tűntek a kuncsaftok? Vagy esetleg más probléma lépet fel? A teljesítő képesség csökkent?
* Akár mennyire is szeretné leplezni mosolyát, bazsalygását ne tudja leplezni. Noha reméli annyira nem sértődős Lastar, hogy betakarja itt a nagy vehemenciájával. *
- Már bocsáss meg a kérdésért, de hirtelen és elég szokatlan váltás, kéjelgőből zsoldossá válni.
*Megjegyzése, lehetne olaj a tűzre is, bár ő őszintén sajnálja, de ugyanannyira kíváncsi is. *
- Ne vedd magadra, de vannak olyanok, akik kevésbé bevállalósak és megválogatják a vendégeiket. De, biztos akad olyan, aki eltöltene veled néhány órát. Nagy ez a város.
* Teszi még hozzá, próbál ehhez megértő és bíztató hangnemet felvenni. *
- Imyr, nincs olyan, hogy egyszerű. Biztos te is jártál már több helyen is. Láttál, hallottál dolgokról. Szeretsz vagy utálsz dolgokat. Vannak terveid. Nem hiszem, hogy csak bolyong a nagyvilágban. Nekem aztán elmondhatod, és Lastar se olyannak tűnik, aki ne hallgatna meg.
* Kacsint a lány felé, hátha így jobban megered a nyelve, ha már olyan jó „barátnők”.*