//Nyári forgatag//
// Imyr, Lastar//
* Nay számára nincs semmi furcsa abban, ahogy az ork viselkedik. Kicsit részeg. Bárkivel előfordul. Pont ő is a másnaposság bajával küzd. Bár, tény, ami tény jobban viseli, mint a Behemót. Így inkább, az napos, mint másnapos, de ez nem is számít. A mosolyra kap egyet viszonzásul, na ez csak egy röpke dolog, talán észre sem veszik. Túlzásokba nem esik.*
- Dehogy szedem, le a fejed, jobban kedvelek én annál.
* Kacsint a lányra, látván, hogy kicsit sértve érzi magát. Kezd tele lenni a gyomra, így már valamivel barátságosabbá is válik. A lány rendel magának, s fizeti is. Nagyra értékeli tőle, hogy legalább, nem az ő kontójára iszik, ha már ilyen daliás lovagot játszik. Bár, ahogy kezd visszajönni belé az élet, egyre jobban élvezi a helyzetet. Mások gonosznak mondanák, de ez cseppet sem az. Csak szereti kiélvezni az élet apró, kínos örömeit. Ennek örömére, kezébe veszi a csészéjét, hátra dől a székben, hogy aprókat kortyolva nézze a lányt majd az orkot. Igaz, nem szép, s az szaga se a legjobb, mert igen ez messze áll az illattól, meg hát mosdatlan és ork is, meg még részeg is. Alapvetően nincs baja egyik fajjal sem. A Kikötőben annyiféle fajta népség megfordul naponta, hogy szinte már észre sem veszi a különbséget. Gyerekkorra óta veszik körül, s gyerekkora óra kapcsolatba van velük. Mit lát benne? Egy orkot. Nem, hát azért ha itt aranyba és selyembe állna előtte és rózsa illatot árasztana, akkor sem látna benne többet egy zöldbőrűnél. Ahhoz Nay túl válogatós, hogy a testi örömök miatt, ilyenre vetemedne. Inkább vállalna örök cölibátust. Majd a lányt veszi szemügyre, ő sem ember, s nem is elf. Cudar egy élet lehet. Végül mindenki bemutatkozik. Nay jelenleg el van a ráaggatott névvel, nevezték őt már sokszor sokféle képen ez az egy már nem számít. Meg hát, amúgy is csak esetleges kérdéseket vetne fel. Ami, igazából nem is neki lenne kellemetlen. *
- Mi? * kacag fel hangosan, s legyint.*
- Hidd el, tudom, miről beszélsz. S szerintem Ymir is pontosan tudja. Hogy fizetni? Nem, az enyémet ittad meg, kérdezd a Barnát. * ránt egyet a vállán, hogy újabbat kortyoljon a teájából. *
- Aztán, most már ülj le, mert kitekeredik a nyakam. * vigyorodik el. *
* Nem iszik, nem eszik. Szereti, ha spórolnak, főleg, ha neki. Majd visszahelyezi a csészét az asztalra, hogy tovább folytassa az evést. Nem szeret gyorsan enni, mióta eljött otthonról és szó szerint csak a napot fűti, rájött, hogy ez elég jó dolog. Még, most aztán majd a következő héten nem fog annyira tetszeni neki, az azután valón meg még jobban nem. Eddig, mindig csak futva kapott be egy-két falatot, aztán estig semmit, vagy már este sem, örült, hogy ledőlhet. Tolvajéknál, azért más volt a helyzet, ott volt olykor, hogy nagy lakomát rendeztek egy jó fogás után, de ott is inkább a lőre folyt. *
- És, mi járatban erre? * fordul Lastar felé., miközben egy újabb falatka tűnik el a szájában, rág és nyel.*
* Kérdezné ő a lányt is, már ha válaszolt volna az előző kérdésre is. De, nem tette. Nem, egy nagy társalgó, aki ismeri, tudja. Lehet rosszul fogalmazott kérdés volt. Vagy csak furcsának tartotta, elvégre már ismerik egymást. De, miért ne kérdezhetne ilyet egy jó ismerős a másiktól. Előfordulhat, hogy feledékeny. Bár Nay kifejezetten nem az. Vagy csak megerősítés gyanánt. Vagy bármi más okból. Igazából, egy előadás részesei, illuzionisták, akik elhitetik a másikkal, azt amit, lát, tapasztal az való igaz. Egy játék az egész. *
- S, Ymir valójában, te merről is jöttél? * néz a lányra, majd az a Behemótra. *
- Valójában… * kezd bele, hogy a tisztuló agyaras koponyának se üssön szeget a fejébe, egy kósza gondolat, hogy valójában csak egy kitalált ” barátság” részese. *
- … nem is olyan rég találkoztunk, az ösvényen. Pár napja. Hány is Ymir? Három? De lehet négy volt az. Sokat nem tudok, még erről a kis fenevadról. De, kellemes társaság. * fűzi hozzá, próbálja a lehető leghitelesebben előadni magát. Közben tör még egy darabot, a kenyérből, hogy a tojás után küldje. *