//Nyári forgatag//
//Éleina, Quinn//
*Hogy kinevetik, már megszokta, mások roppant meggondolatlanok, és óvatlanok tudnak lenni. Pont, mint az öccse. Egyrészt szánja ezeket a lényeket ostobaságukért, másrészt irigyli is őket hazug boldogságuk miatt. Aprót bólint, miután a lány jobb belátásra tér, és foglalja el a kidumált helyet, söröskupáját az asztalra téve, és mellénye belsőzsebébe matatva pipájáért.*
-Éppen jobb ez épen, mintha leépülne.
*Ez egy bók volt, ilyen komor, és unott, faarccal közvetített, de igen eredményes, tekintve hogy közben dohányos szelencéjét is előhúzta nadrágja zsebéből. Akkurátusan kezdi el megtölteni pipáját, nem is pillantva asztaltársára. Csak keze áll meg a mozdulatban, és emeli balját homlokához.*
-Nem.
*Jelenti be a tapasztalt szimptómát, vagyis annak hiányát.*
-Járvány van, igaz?
*Nem, nincs aggodalom hangjában, ő teljesen bizonyos benne, hogy járvány az van, sőt, elsőként kapja meg. A lehető leghosszabban szenved tőle, és utolsónak hal bele. Mert ilyen az ő formája.*
-Ezt jól teszed.
*Gyújtja meg pipáját az asztalon égő gyertyáról és kezd pöfékelni a bódító fűvel, mélyen benn tartva, lassan fújva ki.
Igen fontos szerinte, hogy ne ítéljek el mások a fertőző betegeket, és ne hagyják magukra őket, elvégre ez minden irgalmas nővér ismertető jele.
Mondjuk azt nem érti, hogy jönnek ide a férfiak, de neki nagyon mindegy.*
-Nem szeretem őket.
*Nyújtja pipáját a lány felé, és közben kortyol söréből.*
-Nincs is ágyam. Nőm se.
*Pocsék a sör, és nagy a tömeg, és sokat kérdez ez a furán öltözött ápolónő, de jobb jóba lenni a fajtájával annak, aki hajlamos halálos kórokat elkapni hetente.*
-Meg inkább öklözni szoktam. A rugdalás tudod kibillent az egyensúlyból.
*Vonja meg vállát, és toldja meg szavait, hogy valósághoz hűek legyenek.*
-Vagy késelni. De az meg mocskos.
*Már majdnem érdeklődve fürkészi a nőt, bár inkább hat ez unott pislogásnak.*
-Sok pasit ápolgatsz?