//Szerencse?//
*Nagy erőfeszítésébe kerül nem megforgatnia szemeit.*
-Veszélyességi pótlék az nincs, de ha mindenképpen ennyire ragaszkodsz hozzá tekintsd annak. Én személy szerint, azért ajánlottam ennyit, hogy papírt vegyél és ne fogyjon ki a tinta a tolladból.
*Az összeadás és a kivonás, mint ahogy a költségek megnevezése nem nagyon érdekli a lényeg, hogy arrogáns fél-elf barátja elvégzi e a munkát.*
-Megértem, hogy üres gyomorral nehéz az élet, de ugye az ellátmányról már gondoskodhatsz, hogy elnyerted az aranyaimat.
*Húzódik összébb a mosolya, végül is nem volt az olyan jó buli még, ha állta is a szavát, azért nem volt kedvére.*
-Ami a szervezetet illeti, nem tűnsz olyannak, aki nem látja át a dolgokat.
*Fonja össze karjait és néz szúrós pillantással, de belül elégedetten a fél-elfre.*
-Nem beszélek róla, amíg nem bizonyítottál, hajbókolnod nem kell, engem a külsőségek nem hoznak lázba, ahogyan a többi tagnak sem fontos. Csak a haszon és a szervezet érdeke. Ha ezekkel nem ütközöl és hasznosnak bizonyulsz az éppen elég. Lehet olyan rossz a modorod, ahogyan csak akarod.
*Vigyorog a fickóra, de a következő pillanatban lehervad az arcáról. Az övéhez kap, amikor Ryrros kezében látja meg az erszényét.*
~Mi a... ezt meg, hogy az véreres életbe csinálta?~
-Te mégis mi a fenét...
*Gyorsan kap az erszény után és megrázza, majd belenéz pontosan tudja, hogy megvan az összeg, de jelen pillanatban inkább a dolog hogyanja érdekli, az pedig ott kuporog Ryrr ölében. Biztosan a kis jószág van a dologban. Olyan észrevétlenül csente el az erszényét, hogy észre sem vett semmit.*
-Ryrros neked csak azt tudom mondani, hogy meg ne próbáld ezt még egyszer, mert tőröm nagyon gyorsan nyomot hagy a szép vonású sötételf pofidon.
*Mondja fenyegető tekintettel, aztán vonásai gyengéd mosolyra húzódnak, ahogy a fekete kis állatot szemléli.*
-Neked meg csak azt tudom mondani kis pajtás, hogy nagyon ügyes voltál. Nekem is el kellene pár ilyen ügyes kis tolvaj. Gratulálok kis barátom és részvétem a gazdi miatt.
*Vigyorog újra Ryrre, de most az erszényét biztos helyre rakva dől hátra és az asztalra nyúlva, felveszi a kolbász felet, ami a tányérján maradt, majd Azzunak nyújtja.*
-Engedd meg, hogy meghívjalak kis pajtás. Kiérdemelted a csemegét.
*Miközben a kis állat felé nyújtja a darabot gonoszul vigyorog Ryrre, mert tudja, hogy nem véletlenül szemezett a tányérjával.*
-Na Azzu, kis tolvaj mester, meghívjam a gazdit is valami harapnivalóra, vagy hagyjam éhezni?
*Néz továbbra is gonoszul, majd kérdő tekintettel.*
-Tudod mit kis barátom? Ha velem tart és vállalja a munkát, akkor meghívom.
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.21 14:08:32