// Yarrod, Riku, Quantall //
*Igazából már kezdi is unni a "mesterségét" illető lekicsinylő szavakat. Ha igazi jós lenne és előre látta volna, hogy itt nem egészen lesz egyenes az út, akkor még inkább fárasztotta volna a fogadóst a kérdéseivel.*
- Nem kell az ebet a karóhoz kötni. Hitetlenkedők vagytok, akkor fölösleges fecsérelnem a szót.
*Ereszti is el a férfi kezét, majd a köpenyt lesöpri vállairól a szék háttámlájára, majd hátrébb is dőlve fonja össze mellei előtt a karjait. Szúrós pillantásokat vet először a becsiccsentett szárnyas felé, majd a mélységit sem hagyja ki a kevésbé bájos vizsgálgatásból, majd a kör végén szemei újfent megállapodnak a szöszin.*
- Kérdezhetnél, s válaszolnék, de ezek után nem akarok magamból bolondot csinálni. Hogyne, hogy ha már nem kívánatos lesz a társaságom a hátam mögött figurázzanak ki.
*Forgatja meg szemeit, majd durcásan pillant is el. Szemei csak akkor kerekednek ki újfent, mikor a tündér és a lovag hipotézisét hallgatja. Először csak mélyet sóhajt ahogy rézszín tincseit hátratúrja.*
- Na idefigyeljetek ittas banda...
*Fordul végül vissza a három hím felé, ahogy az asztalra támaszkodva hajol bizalmasan közelebb hozzájuk. Szemeit mogorván szűkíti össze, de ajkain fel-fel bukkan egy pajkos kis mosoly, ahogy először a mélységi felé intézi a szavait.*
- Ha akarnám megjósolnám neked, hogy az éjfekete bőröd olyan lesz, mint a hó.
*Majd át is fordul a pityókás tündérkéhez, hogy tovább folytassa rögtönzését.*
- Neked miért ne jósolnám meg, hogy egy sárkány fogja lerágcsálni desszertnek a szárnyaidat. Te pedig...
*Smaragd íriszeit egyenesen Yarrod szemeibe fúrja, ahogy szélesebb vigyorba húzza az ajkait.*
- Jósolhatnám, hogy ha most pihenőre térsz meglátogatlak a szobában, hogy tovább mulattassalak. De az nem hihető, igaz? Hát akkor valami takaros kis barna menyecskét jósolhatnék akkora kebellel, mint két nagy sörös hordó. De lehet, hogy azt fogom megjósolni, hogy hamarosan alkalmad nyílik megbosszulni a múltadat. Akármit mondhatnék, mi a biztosíték, hogy el is hiszitek? Fölösleges erre fecsérelnem mindenféle szót. Még mit nem. Hogy sült bolondot csináljak magamból?
*Forgatja meg a szemeit, ahogy a poharát fel is kapva tekint ismét más felé. Közben hiába van már cseresznyeszín ajkai előtt a pohár még mindig szitkokat és átkokat mormog maga elé. Határozottan nem az a bosszantó, hogy semmibe veszik a tudományát, hanem az, hogy ilyen körülményes most pár aranyhoz jutni. Egy biztos ilyen színes és fura társasághoz már rég nem volt szerencséje. Még ez a kis szárnyas fajzat is egész szerethető, ha az ember egy ork, aki az ínyencebb falatokra bukik. Kissé meg is vigyorogja magában a gondolatot, de tény, ami tény biztos nem rossz kölyök ez. Quantallból még keveset ízlelt meg, de különösebb baj nem nagyon akad vele. Csendes forma, bár van, hogy azok a legveszélyesebbek. A lovag pedig... Nos nehéz eldöntenie, hogy nagyon kedvelhető, vagy inkább az idegesítően marcona figura. Egy biztos, annak ellenére, hogy itt játssza a sértett hercegnőt ennyire még egy jóslását sem élvezte ennyire, mint most ennek a hármasnak a társaságát.*
- És még annyi, hogy honnan veszitek, hogy nem tudtam, hogy így fog alakulni az éjszakám? Hogy az asztalotokhoz hívtok, hogy az idegeimre mész.
*Pillant halvány vigyorral Rikura, majd újfent a Yarrodot veszi mustra alá.*
- Te honnan tudod, hogy nem láttam előre, hogy egymásba botlunk. Az is lehet, hogy a jövőnk is jobban össze lesz kötve, mint azt te gondolnád.
*Részéről egyelőre befejezte a monológját. Most már idejét arra szenteli, hogy italát kortyolgassa el békésen.*