// Yarrod, Taelah, Alia//
*Immár együtt nézik Yarrod elnyűtt lábbelijét, talán érezhető a levegőben Rikut körüllengő sötét aura, a féltékenység szele, mely már talpát csiklandozza, ám a férfi a megfelelő pillanatban elfeledteti mindezt váratlan megjegyzésével.*
- Mondhatni. Nem telepedtem ugyan le, de egy ideje már itt koptatom az utcákat. *Bólogat helyeslően, tulajdonképpen előbb vagy utóbb megtalál ő ebben a városban mindent, amire egy becsületes tündérnek szüksége lehet. Bár általában inkább azt, amire nincs. Követi ugyan az asztalhoz (legfeljebb majd kisurran, ha eleget ivott az ürge), de továbbra sem szívleli, ahogy az idegen méregeti... Mint egy darab húst a vágódeszkán. Hát Rikuból aztán nem eszik! Szóvá is tenné ezt, csakhogy egy újabb meglepő fordulat belé fojtja a szót. Lehet, hogy mégis egy jó pofa ez a Yarrod. Csak éppen nehezen nyílik meg. Vissza is kerül engedelmesen a mosoly az arcára, csakhogy utolsó megjegyzésével mindent lerombol a harcos.*
- Valóban. Kicsik, gyengék, és még az alkoholt sem bírják. Mi már csak ilyen nyeszlett népek vagyunk... *Durcásan szorítja össze ajkait.* Ha szabad megjegyeznem uram, minden másban kivételt képezek, de sajnos ebben nem térek el társaimtól.
*Természetesen nem duzzog sokáig, elvégre továbbra sem volna kényelmes konfliktushelyzetbe kerülni a túlméretezett (és nagyszájú) halandóval. Épp kényes helyzetben van, mikor megzavarják őket, úgyhogy szinte hálát ad az égnek, amiért félbeszakad a beszélgetés. Persze nem mintha nem volna kíváncsi a történetekre, de a pasas kissé túlzottan is beleéli magát. Ijesztően.*
- Megesik, megesik.Voltaképp nagyobb, mint én.
*Vigyorog Riku, halkan kuncog is, ahogy Yarrodot betalálja a méretes csomag, de persze semmiképp sem gúnyosan. Ha őt találta volna el, talán ott helyben el is ájul, de a férfi még csak meg sem nyikkant, sőt, már futna is segíteni a hölgyikének. Hiába, a halandó lét egészen más lehet. Mielőtt azonban elfelejtődhetne jelenléte, a férfi visszafordul és jól megtölti korsóját. Rikunak még a szava is elakad, ahogy a tekintetes mennyiségre pillant, nyel egy jó nagyot, és némileg megszeppenten pislant fel az idegenre.*
- Örök hálám, uram.
*Affelől nincs kétség, hogy semmiképp sem tudja ezt mind leküldeni, az viszont már problémásabb, hogy felemelni se biztosan... Ugyan. Ennyire még Riku sem lehet lagymatag. Először is előrehajolva lekortyolja a tetejét, majd bólint a pult felé indulónak. El sem tudja képzelni, minek kellhet neki még több ital, de ez már az ő szíve ügye. Az alkoholtól Riku csak még melegebbnek érzi a helyet, és valóban, pár korty után kissé pirospozsgásabba vált aprócska arca is.*
- Kettesben naradtunk, hölgyem. Merem remélni, hogy nem egy társamat cipeli abban a csomagban, mert ahogy elnézem, még én is beleférnék. Mégis mit cipel ilyen odaadással?
*Tekintete persze nem időzik sokáig a lányon, mindig is hamar zavarba jött az ilyesmitől, habár az ital már kezdi oldani a hangulatot. Ahogy Yarrod felé tekint, elfintorodik. Már a második gyönyörű nővel beszélget a férfi, pedig alig öt perce annak, hogy átlépte a küszöböt. Hiába, csak úgy vonzza őket... bizonyára az itt maradt leányzó sem repes tőle, hogy egy aprócska tündérrel maradt kettesben a hős lovag helyett. Pech. Kegyetlen az élet. Kárpótlásul óvatosan megdönti a korsót, és ismét kortyol belőle.*
- Szóval mi olyan jó benne? Mostanság már a nők is a hosszú fürtökre mennek?
*Sóhajt fel halkan, fáradtan. Minek teszi fel a kérdést, ha amúgy is tudja a választ? Abban sem biztos, hogy Taelah egyáltalán meghallotta-e vékonyka hangját ebben a zsivajban. Akaratlanul is iszik tovább, ám a feléig se jut el, mikor inkább felpattan a székről.*
- Elnézést, de nem hagyhatom, hogy ez a Yarrod itt mindent körbepisiljen.
*Bizony, ez így nem mehet tovább. Lassan az ex-lovag uralja a kocsmát. Ezt nem hagyhatja. Bizonytalan léptekkel szántja keresztül az épületet, majd nem vesződik a mászással, szárnya löketével libben fel egy bárszékre. Pár mondatot még sikerül is elcsípnie.*
- Na, a kiszolgálás legalább szórakoztató errefele. Szerintem határozottan nőtt a színvonal.
*Vigyorog az ismeretlen szépségre, akit egy bólintással köszönt. Nem tartja túlzottan fairnek, hogy a pultos fiúcska bénázása az egyetlen igazi móka, dehát a hangulat érdekében bármit. Ez a hozzáállás teszi Rikut is udvari bolonddá néha. Ennek jeles példájaként most esik le neki, hogy a korábban megbámult sötételf mellett, sőt, annak háttal foglalt helyet, és amikor csigalassúsággal megfordul, egyenesen a szürkebőrű pillantásába ütközik. Egy darabig csak dermedten tátog, míg végül összeszedi magát.*
- Én, izé... öhmm... na, nem akartam eltakarni a kilátást. Bocsika.
A hozzászólás írója (Riku Tahti) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.12 22:56:51