//Rynizz- Esyae//
// Még kint//
* Olyan hirtelen áll meg a másik, hogy Eysae először fel sem fogja, s így tovább halad. Két-három lépést tesz, mikor értetlen arckifejezéssel tekint körbe, hogy hova tűnt mellőle Ryn. Először fejét fordítja hátra. Pár rakoncátlan szőke tincs hull arcába, hunyorít, mintha jobban akarná látni a férfit. Ami némileg igaz is, de inkább nem érti, miért is állt meg. Próbálja annak okát kitalálni, hogy talán lát valamit, valakit a homályban mozgolódni, s ezzel akar láthatatlan maradni. Szemeit tágra nyitja, mihelyst jön a bocsánatkérés. Ábrázata megint olyan, mint egy megszidott gyermeké. Úgy látszik, vagy lakatot kell tenni a szájára vagy igencsak ráncba szedni a férfit. Jelenleg nem tudja, mi lenne a helyes megoldás. Így inkább, csak bátorítón az elfre mosolyog, ámbár nem biztos, hogy az érzékeli, a fényiszonyok miatt. Teljesen a férfi felé fordul. *
- Ugyan, tőlem aztán nincs miért bocsánatot kérni. *hangja kedves, barátságos mellőzi azt a távolságtartást, mint eddig. *
~ Holnap megérted… ~ * ismétli meg magában a kijelentést. Vegyes érzelemmel tölti el ez a mondat. Érezhető benne, hogy itt olyan dologról van szó, mely bizony nem biztos, hogy ínyére lesz. Valami kis rossz, valami ami … *
~ ... otthon. ~ * ez az a szó, mely szívét éles tőrként szaggatják. Mióta látta, hogy csapnak fel szülővárosában a lángok, hogy hányják kardélre népét, s hogy oltja ki anyja életét az a férfi, kit úgy szeretet, nem hiszi, hogy lesz még egyszer ebben az életben olyan hely melyet otthonának nevezhet. Tudja ő jól, hogy a hamubőrű nem kettejük otthonára gondolt, csak a sajátjára, mégis ez az ártatlan szócska, olyan emlékeket hozott fel újra, melytől azóta sem szabadul, s álmaiban is kísérti. A kedves mosoly, hamar tovaillan arcáról, fejét lehorgasztja, ha néha zavarja is a hosszú hajzuhatag, most kifejezetten örül neki, ahogy előre omlik. Rynizz csizmájának orrát bambulja. Legalábbis így érzékelheti. Emlékei úgy szippantják be, mint egy örvény. Merengéséből csörömpölés zaja zökkenti ki. Összerezzen. Fejét a hang irányába fordítja, ujjai szorosan zárulnak össze a markolaton. A sötétből komótosan egy üveg gurul feléjük, mely szinte kettőjük között állapodik meg. A homályból a földtől egy arasznyira sárga szempár villan rájuk. Egy darabig mozdulatlanul bámulja őket. Veszélyt nem érezvén a közeli párkányra felugorva leplezi le magát. Egy cirmos. Eysae megkönnyebbülten, ereszti le maga mellé a karját. A távolból beszélgetés hangja hallatszik. S hamarosan meg is látja Ryn mögött a közeledő alakok sziluettjét. Meg lehet, hogy csak azok is a rövidebb utat választották, de inkább nem akar megbizonyosodni róla. *
- Egy macska. * jegyzi meg inkább magának. El is mosolyodik magán, hogy így ráijesztett a négylábú. De most a közeledő három alak, inkább foglalkoztatja.*
- Gyere, menjünk hisz már itt az éjszaka, s te még egy kortyot sem ittál. * küld egy bátorító vigyort, s fejével a fogadó irányába int. Hangszíne, most nem hordozza magában azt az enyhe szigort, sem hűvösséget, mint eddig. Barátságos és kedves. *
// Már bent //
* Az elf mozgása így teljesen idegennek hat, ámbár szerinte jobban illik hozzá, mint a csípő riszáló mozdulatok. Inkább volt egy totyogó kacsához hasonlatos. Elmosolyodik, ahogy elképzeli Ryn arcát egy kacsa testével. Különösebben nem zavarja, hogy a férfinak meg sem fordul, hogy előre engedje, annak ellenére sem, hogy ő hagyott utat neki. Minden bizonnyal jó pár szempár rájuk szegeződik, mikor belépnek. A kissé dölyfös sötételf uraság, s a szőke, hűvös szépségű kardforgató. Nevethetnékje támad megint, hisz fura egy párost alkothatnak. De inkább visszafogja magát. S csak csendben követi a másikat. Míg a másik rendel, addig ő körbe néz a fogadóban. Számára mind idegen alak. Egyik sem igazán érdekes. Mire ismét Rynre figyel, addigra már az italok is előtte vannak. A pálinkára, majd a férfira néz és ismét a pálinkára, majd ismét Rynre. *
- Arról nem volt szó, hogy nekem is ki kell ütnöm magam. * s odatolja neki a számára kitöltött áttetsző szeszt. Finoman utalva ezzel arra, hogy ő nem tart igényt rá. Nem árt, ha valaki józan marad kettejük közül. *
- Nekem még ma haza kell, hogy vigyelek. Elég lesz, ha csak te fogsz énekelni. * somolyog az elfre. Ő maga is felül a Rynizz mellett lévő szabad székre. S féloldalasan fordul felé. Kezébe veszi a sört, s a másikat utánozva emeli fel azt. *
- De igyunk rád, s arra, hogy elérd, amit szeretnél. * kissé elcsépelt mondat, de mire másra ihatnának még. Semmi jobb nem jut neki az eszébe. De van egy olyan érzése, ahogy múlik az idő, s sorakoznak a poharak, inni fognak még ők az égiekre, élőkre, holtakra, szép nőkre és még ki tudja mire. Fel emeli poharát s belekortyol italába.*
- Ám van olyan, amit feltétlenül tudnom kellene rólad, nagyapádról vagy az unokahúgodról? Valami olyan, amihez tartanom kellene magam?
A hozzászólás írója (Esyae Rugarth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.19 19:03:28