//Az örökkévalóság katonája//
*A férfinak kezd megeredni a nyelve, ez jó, legalább jutnak valahová, s nem vész kárba az a sok arany, amit piára költött. Amikor a férfi megkérdezi, hogy akarják, e hallani a történetét a lány nem válaszol, csak egy pillanatra felemeli a fejét, de szinte azonnal vissza is ejti a sörre, amiből nem iszik. Jelenleg még úgy gondolja, hogy emlékeznie kell a történtekre és emlékezni is akar, hogy ez az este folyamán, hogyan fog változni az a jövő zenéje.
Fekete körmeit a korsó köré fonja és szorosan öleli azt, néha felpillant az új jövevényre is, aki azóta egy szót sem szólt, hogy leült, csak kortyolja a sörét. A lány fejében megfordul, hogy vajon tényleg csak azért jött, hogy kényelmesen megigya az italát, vagy kíváncsi is a beszélő történetére. Előbb-utóbb ez is kiderül.
A történet kezdetét veszi és a fattyú szeme előtt úgy kavarognak az árnyak, mintha a történetnek adnának képet. Még akkor is képes követni a mondatokat, mikor a férfi egyik időpontról a másikra módosítja a történetét. Ugyan kit érdekel, hogy éjfél, egy vagy két óra, mit számít, éjszaka volt, legyen elég ez.
Szemeiben értelem lángja gyúl, a sas és a kígyó képén. Sas és kígyó. Ezt az információt elraktározza, majd tovább hallgatja a mondandókat, amely elég lenne egy kísértet históriának is, mellyel kölykök szokták egymás beszaratni a kandalló előtt. A férfit elnyelik az árnyak, aztán kettévágva találnak rá másnap. Persze a gyilkos, hol eltűnik, hol felbukkan, természetesen az egész sületlenség, de ez nem egy tündérmese a tűz mögött. Sajnos nem.
Mikor a férfi elhallgat, a lány feltekint Arsenorra, de semmit sem tud leolvasni arcáról, nem is szól semmit. Úgy gondolja, hogy az a férfi tesz arra, amit az őr beszél. Csendbe burkolóznak mindhárman, amely a lánynak elég egy rövid gondolatot átrágnia. Sas és kígyó, az önjelölt hős nemesek, kik a karavánutak védelmére keltek. Ez nemes, de miért gyilkolászna itt egy katonájuk őröket, sőt őrmestereket?*
-Ismeri a szimbólumot? *Töri meg a csendet végül, de már kezdi érezni, hogy a férfi hamarosan káposztalére issza az agyát és kifekszik az asztalra, majd kilökik a pegazus mellé, vagy a szegénynegyedbe a dögökhöz és reggelre talán vége is lesz.*
-Ismeri a kígyót gyötrő sast? *Ismétli meg, ha szükséges. A karmai között szorongatott korsót, most maga elé tolja, már nincs hozzá gusztusa.*