//Tavaszünnep//
//Draenon//
– Talán annak, talán nem, szerintem az egész csak attól függ, hogy hány teli tányérral tudod előadni. Mert két tányér még tényleg semmi, azon még a közönség fel se hörren. De tizenkettőn már talán igen. Huszonkettőnél meg lehet, hogy szájtátva lesnének. Persze a kérdés, hogy te hány tányérra vagy hitelesítve, úgymond. *Felel meg a válaszra a mókás versennyel kapcsolatban.*
~Végtére is minden csak ilyesmiken múlik. Az se szám, ha valaki be tud fűzni egy bakancsot, de ha egy perc alatt tízet is, na az már valami.~
– A kézügyesség és az egyensúlyérzék, hidd el, az igen sok mutatvány alapja. Én eddig így tapasztaltam. *Kedvesen elmosolyodik.* A csavar mindig csak az, milyen látványosan mutatja be valaki, hogy mire képes. Meg persze nem is akar mindenki szerepelni, nem mindenki vágyik a közönség elé.
*Draenon igenlő válaszára elmosolyodik, és ő is közelebb húzódik az asztalhoz és érdeklődve figyeli, a férfi hogy tálalja fel a csirkét, hogy darabolja, és aztán miképp juttatja neki a legjobb rész. Lágyan elmosolyodik.*
– Köszönöm, Draenon.
*Csippent is a mellehúsából, majd a férfira pillant.*
– Te magad mit szeretsz jobban, a mellét, vagy a combját? *Őszinte kíváncsisággal kérdi.*
~Tata igazán a combját szerette, mert az szerinte mindig szaftosabb volt, de így meg nekem marad a finom melle. Ugyanakkor, ha Draenon a mellét szereti, akkor duplán kedves tőle, hogy mind elém pakolta.~
*Elkerekedő szemmel pillant a férfira.*
– Még mellé? Ez nagyon szép nagy pipimell ám! Sőt első osztályú! *Belekóstol* És még finom is. Valahogy pont eltalálták, nem nyers, de nincs is kiszárítva. *A férfira néz és lenyalja a szája széléről a kis zsírt, mellyel bizonyára sütés közben locsolgatta a húst a gondos szakács.*
– Egy pici szárnya végét, de azt a macseknak, hadd legyen neki is ünnep! Nekem bőven elég most a melle, még sok is. *A pillái alól néz fel, tekintete a férfiét keresi.* Szeretnél egy kis mellet kóstolni?