// Nessi Levendetta //
*Ezt irigyli, hogy a lány - nem úgy, mint ő - nem szégyenlősködik, gondolkodás nélkül tud kedves lenni. Jól esik neki az gesztus, mert nagyon rég kapott már ilyet. Nessi szép sorban válaszol. Minden egyes mondata után egy kicsit jobban érzi magát. Ráadásul mikor a lány feltűnik, Sach szívét mindig boldogság, és vidámság tölti el. Az ő barátságuk valahogy... tökéletes volt. Semmi vita. Semmi durci. Mikor a tündérleány elkezd szabadkozni, az elf megnyugtatja.*
- Jaj, nem viccelj már, ölelésből sosem elég.* Így most először ő öleli meg Nessit. Reméli, hogy így a másik tudtára adta, mennyire örül a találkozásnak.*
-... de el sem tudod képzelni mennyire örülök neked!-*Mondja Nessi.* ~Hát, azt kötve hiszem. Ha tudnád milyen egyedül voltam!~ *E gondolata miatt lemarad a következő mondatról, így megfogadja: majd a végén elmélkedik. Így mostantól végighallgatja az összes választ, és mikor neki kell felelnie mostohatestvére kérdéseire, készségesen megteszi.*
- Nem rég érkeztem. Pontosabban pár órája. A faluból, ahol eddig éltem, el kellett jönnöm, mert a pusztulását jósolták. Egy csapatban jöttem, talán egyedül nem is éltem volna túl, de a többiek tovább mentek, tovább vándoroltak, hogy messzebb élő ismerőseikkel, családtagjaikkal találkozhassanak. Úgy tudom, legtöbben Lihanechbe indultak. Csakis azért maradtam itt, mert nagymamának van itt, illetve volt egy háza. Most már az enyém. *Eddig, mint a mélyből feltörő forrás, úgy ömlött belőle is a szó. Itt viszont elakad. Egyrészt azért, mert nagymamája volt az, aki kiskorában mindig megvigasztalta, másrészt pedig hogy elmesélje hallucinációs történetét, vagy inkább ugorja át ezt a kellemetlen részt? Vagy a kérdés más formában: megbízzon-e mostohatestvérében, és egyben legjobb barátnőjében annyira, hogy elmeséli neki ezt a kínos, de annál mulatságosabb esetet. Hisz az előbb saját maga mondta, az ő barátságuk már szinte ijesztően tökéletes volt. Aztán a " szinte ijesztő" jelzőt nyomban vissza is vonja.* ~Nem, nem az ijesztő a jó szó ide, hanem... a példás. Igen, szerintem vagyunk olyan viszonyban, hogy el merjem mesélni Nessinek.~
- Szóval, - *Kezd bele nagy sóhajjal.* - mikor megérkeztem, vettem egy fürdőt a folyóban. Nem tudom, jártál már-e ott. Lényeg az, hogy egy szörny megtámadott, de mint később kiderült, az egészet csak képzeltem. Ott álltam a folyó közepén teljesen megsemmisülve. A lábamban pedig bizsergő érzést tapasztaltam, ami szerintem enyhe fagyás. *Felhúzza nadrágja szárát, és megmutatja társának. Igaz, ő is most látja először. Lábán a bőre hó fehér, mindenesetre nagyon ijesztő. Gyorsan visszahúzza lábára a ruhaneműt. Zavartan folytatja.*
- Arra gondoltam, hogy itt megmelegedhetek. Na, így jutottam ide. A családról pedig én sem tudok semmit. Na, hát nekem még lenne egy-két kérdésem. Te mióta élsz itt? Hol laksz? Nagymamám háza a Gazdagnegyedben van. Nem tudom túlzás-e, de ha a Szegénynegyedben élsz, költözz hozzám. Voltam ott, borzalmas. Sajnálom azokat, akik ott élnek.* Arról mélyen hallgat, hogy a gyerekeknek pénzt is osztott, mert úgy gondolja, ezzel nem illik dicsekedni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.02.22 20:51:01, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.