// Scorrage, Sura //
*Most, hogy megtudta az asztal körüliek neveit, így már bátorabban pörög a nyelve. Nem csak azért, mert könnyebb őket megszólítani, hanem mert ez egyfajta biztosíték. Olyan biztosíték, ami most segít Yaewennek az ügy egyszerűsítésében. Némi idő után felfogja az illető nevét, némi habozás után Scorrage elfordul, valószínűleg végigkajtatta az arcát, hogy miért, azt nem tudja. Mintha provokálni akarná, de ez nem valószínű, hiszen Yaewen nem árulta el családnevét. Vagyis a nyaklánc! ~Biztosan meglátta, ez nem kétség!~ Ez arra ad választ, miért tekintett így Scorrage. Ebből következtetve kettő lehetőség van: Az első az, hogy Scorrage az egyik féltestvére útról-félről, és az apja ezt sosem mondta a családnak, talán nem merte bevallani, hogy van egy Scorrage nevű fattya. Így nőttek fel, s most szemtől szemben találják egymást egy kellemes fogadó ivójában. A második az, hogy a félvér megszerezte a család talizmánját, talán megölt valakit, és most, hogy meglátta az öklöt a nyakában, szándékosan hergeli őt, és még élvezi a belső élcelődést. ~Édesapám, csak nem?!~ a gondolattól, hogy ő ölte meg apját, szabályosan rosszul van, émelyítő érzés. Sura kérdez valamit, arca zavaros, látszik rajta, hogy nem érti a helyzetet, és Yaewen is csak azért érti, mert a félelf elárulta magát. Émelygés közepette nem tud válaszolni, sőt nem is érti pontosan, de biztos benne, hogy valamit a kettőjük kapcsolatáról kérdez. Gyorsan nyel egyet, és összeszedi magát. Tán ha nem lett volna ilyen halálos a napja, nem reagálna így, de hogy még az apja hullna látványa is megjelenik a szeme előtt… Összekapja magát, és mire felnéz, Scorrage három korsó mézsört tart ügyesen a kezében, egy cseppet sem öntve félre. Megjegyzi, amit a nő is az előbb, és mókásnak tartja, de nincs kedve egyáltalán mosolyognia rajta. Ahogy leül a férfi, megköszöni, végighallgatja a társalgást, ami Sura éjszakázását tükrözi Yaewen fülében, de már csak a legfontosabb dologra koncentrál. Nem tud habozni, és mivel egy ideje Scorragéra bámul, így megszólal, mert kínosan érzi magát a helyzetben.*
-Scorrage, ha már meghívtál, ne vedd sértésként, ha kérdezek valamit. Honnan szerezted azt a talizmánt, ott azt! Kérlek mesélj.
*Végre kimondta. Megkönnyebbülés hat át rajta, bár most kezdődik csak az izgalmas része. Gyorsan eszébe jut még valami, és mielőtt válaszolna Scorrage, gyorsan hozzáteszi.*
-És honnan is jöttél? Ugye nem idevalósi a családod?...
*Hagyta az izzadtságszagú, de laza szavakat kicsengni, és várja a választ. Sajnálja Sura értetlenségét, de nincs mit tenni, hamarosan ő is rádöbben, ha hivatott rá, és kötelezi a sors, amit mindnyájan mi alakítunk magunk előtt.*
A hozzászólás írója (Yaewen Argethlam) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.11 21:31:59