*Látva Syam apró meglepettségét és azt, hogy már nem elsődleges gondolata a bosszú, örömre gyúl a szíve, hisz mindig örvendezik, ha segíthet elf társainak, és azok nyugodt lélekkel élhetnek.
Míg hallgatja, nyugodt, nemes mosoly ül sima arcán, és igazán szórakoztatják a férfi illedelmes kérései, melyekből süt az aggály, hogy egy nő segítségét kell kérnie.*
- Igazán ne aggodalmaskodjék ilyen apróságok miatt, időm engedi, így szíves örömest állok rendelkezésére ebben a nehéz helyzetben *válaszol kedvesen, majd segít elbicegni Syamnak a pultig. Csendesen hallgatja, és hallva nemességét, még több késztetést érez, hogy megsegítse.
Végül tovább megy vele.*
- Mondja csak, hallgatom *válaszol ismét, és kíváncsian hegyezi tünde füleit, miközben érdeklődő pillantásokkal próbálja kiolvasni a férfi szemeiből, hogy mit szeretne.*
- Ne is szabadkozzék, legjobb tudásom szerint megnézem, nem-e akadt súlyos sérülése *mosolyogja angyalian, és igazából ki se nézné belőle az ember, vagy épp az elf fia, hogy olykor határozott és keménykezű is tud lenni, ha a szükség úgy kívánja.*
- Jöjjön hát, megnézzük, mit tehetek, és igazán ne aggódjon a hálája miatt, elfek közt ez természetes *szólal meg újból, majd a szoba ajtajához kíséri a férfit, aztán megáll, várva, hogy kinyissa az ajtót Syam.*