//Lazelit és Fibienne//
*Nem kerülte el a változás, ami Fibiennében végben, ment. Egész úton, míg Lazelittel ide jöttek, figyelte és kivárt, de nem tudott rájönni, mi okozhatta a kedélyváltozást. Persze eszébe jutott a reggeli baleset, de azután nem volt rossz kedve és ő el is mulasztotta megkérdezni, hogyan keveredett akkor bajba. Hiába nem az anyja, nem is tudna az lenni. Egy igazi anya megkérdezte volna tőle, akkor mi is történt. Kicsit korholja magát emiatt.*
~Talán a családjára gondol, biztosan hiányoznak neki. Egyszer, majd vele is meg kell beszélnem, ezt a dolgot. A szüleid, majdnem biztos, hogy meghaltak! Neked is eszedbe fog jutni, ha emlékezel, majd! Istennők anyja, milyen kegyetlenül hangzik.~
*Elgondolkodva nézi. Mikor megérkeznek a fogadóba, látja a szokásosnál is nagyobb tömeget és rögtön pásztázni kezdi a helyet szemével szabad hely után. Mikor meglátja a vidám elf csapatot távozni. Megfogja Fibienne kezét és elvezeti az asztalhoz, majd segít neki felülni a székre. Mosolyog, bár belül gondterhelten húzza össze a szemöldökét. Lazelit egy idő után leül melléjük és mikor kérdezi ránéz, de aztán hirtelen inkább a fogadóban lévőket kezdi nézni, úgy válaszol.*
~Hihetetlen... nézz már rá... nem hiszem el, hogy nem tudsz rá nézni... ő az Lazelit.~
*Kényszeríti magát, hogy megint ránézzen és szeme megakad a lila folton, amit ökle okozott.*
-Nos... az... igazából, nem tudom mi történt. Mikor odaértem Fibienne már csurom víz volt, az alak meg ott állt fölötte. Elsőre nem volt túl bizalom gerjesztő figura, így azt hiszem kicsit túl hevesen reagáltam és rászegeztem a tőrömet, de aztán kiderült van bennünk közös. Különös neve van Ryrroshvar és ő maga is különös, mint egy vásári komédiás, sö... félelf, de, majdnem teljesen olyan, mint egy hétköznapi ember. Aztán jött ez az ifjú, szinte a lábunk elé borult a bokrok közül és elhagyta a lovát, aztán követett, minket a városba és a barakkba, a többit már tudod. Neked, hogy telt a nap?
*Zavarában az előbb, annyit beszélt, amennyit egyhuzamban csak ritkán és egy kicsit gyorsabban is a megszokottnál. Miután Lazelit válaszolt Fibienne felé fordul, van amit egy ideje meg akar tőle kérdezni. Kedvesen mosolyog rá.*
-Elfáradtál, Hallgatag vagy húgocskám. Mondd csak tulajdonképpen mi történt veled ott a tónál? hogy estél a vízbe?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.10.06 09:14:51, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.