//4-1 lány egy asztalnál//
*Szőke emberlányunk története valóban érdekesnek ígérkezik, már csak azt sajnálja, hogy nem kaptak több részletet, pedig szívesen elhallgatta volna a mikénteket és hogyanokat. Legalább annyira szívesen, mint a távozó Magori harcos históriáit.
Kérdezni viszont nem kérdez a nőtől, nem firtatja tovább a dolgot, inkább rökönyödik meg a belőle előtörő nevetésből, ahogy "foglalkozását" közönsége elé tárta. Nem gondolta, hogy nagy becsben őrzött karkötője ilyen reakciókat válthat ki külső szemlélőjéből, ám a magyarázatot hallgatva már az ő ajkán is mosoly görbül.*
- Köszönöm! *simít végig szentimentális mozdulattal becses ékszerén, amint visszahúzza ölébe a féltett darabot hordozó csuklóját* A fémek készítése biztosan sokkal nehezebb!
*Tekint még vissza elismerést tükrözve zöldjeiben.
Majd immár minden figyelmét amazon asztaltársuk felé fordítja, ki furán kellemetlen érzetet keltve Ewiben, hordozza végig tekintetét a lány vézna testén. Persze, tisztában van adottságaival, főleg az elmúlt hetek koplalása után, így egyetértően bólint is egyet a megjegyzésre.*
- Na igen, így nem bírnék el még egy kisebb kardot sem.
*Állapítja meg kicsit mókázva, ahogy baljával átfogja ellenkező felkarját, szinte körbe is érik ujjai.
A mágiáról folyó további csevej idejére csendes falatozásba burkolózik, hiszen őt nem igen érdeklik ezek a hókuszpókuszok, talán csak alkalmi megcsodálásuk erejéig. Gyorsan fogy is vacsorája, s már ajándék söréből is csak az utolsó kortyok maradtak, mikor távozóra fogja.*
- Ne haragudjatok, de azt hiszem, elég későre jár már. Még növésben vagyok, ideje aludnom!
*Nem túl meggyőző, és nem is túlgondolt indok, de talán elég lesz, hogy sértés nélkül távozzon a társaságtól. Jobb ez így, jelenleg nincs szüksége rá, hogy a kelleténél jobban megjegyezzék pofiját.
Ha mindenkitől illendő búcsút vett, el is indul a fogadó kijárata felé, hogy a főtérre lépve tegyen egy utolsó kört lefekvés előtt.*