* Kedélyesen, ajkán Neth csókjának édes ízével ballag le a fogadó nyikorgó lépcsőjén, s megdöbbenve tapasztalja, hogy a Pegazus mostanra igencsak elcsendesedett, csupán néhány asztalnál folyik halk csevej, vagy horkol egy-egy kuncsaft, kinek a kelleténél jobban sikerült a dínomdánom. A pultos mogorván, fáradtan törölgeti egy szakadt ronggyal a megüresedett asztalok sorát, pakolja tálcára a kiürült söröskorsók, bortól vöröslő poharak sokaságát.
Órákkal ezelőtt, mikor a csábító nősténnyel sietve távoztak az emelet felé, itt még javában folyt a tánc, meg a szesz egyaránt, mostanra a kobzosok is megkaphatták napi fizetségüket, s távoztak, hogy a fogadóra rátelepedjék a monoton, halk sustorgás.
A mélységi kezében lóbálva drága egyetlen borocskáját szökken le szórakozottan az utolsó lépcsőfokról, aztán már húzza is fogával a dugót, hogy pukkanva nyissa fel az üveg száját, és nagyot kortyoljon a keserédes nedűből.
Csak épp hogy körbepillant, s már indulna is tovább, mikor az egyik asztal mellett ellépve erélyesen fogják meg csuklóját. Göcsörtös ujjak tapadnak szürke bőrére, melyek egy sötét csuklyás köpönyegbe burkolózó alakhoz tartoznak. *
- Szürke, van itt Önnek valami!
* A rekedtes hang titokzatosan, kurtán szökken ki az éjszín anyag takarásán, aztán az idegen vissza is fordul, hogy beletemetkezzen félig elfogyasztott sörébe, de még előtte egy összehajtogatott pergament átcsúsztat az asztallapon, egészen a hím keze ügyébe.
A hóhajú első reakciója a kezére kulcsolódó ujjakra egy szúrós, aljasul villanó tekintet, de a papír fecni látványára a gyilkos vonások ellágyulnak; tudja jól, hogy megy ez a szakmában, így feltűnés nélkül teszi zsebre a papirost, s szó nélkül ballag tovább a kijárat felé. Nyilván egy röpke leírást fog rajta találni a célszemélyről, esetleg még hozzá mellékelt rajzot is, aztán az összeget és az átadás helyét, idejét, talán a papírra hányt betűk még kódolva is lesznek, bár az ritka.
Az ajtó előtt megállva azért még elővigyázatosan körbepillant, nem-e követi valaki, vagy csak figyeli árgus szemekkel, bár a helyiségben tébláboló kuncsaftok zöme valószínűleg még a saját orruk hegyéig sem lát el tisztességesen, nem hogy kiszúrjon egy természetesen viselkedő, hetyke sötételfet, ki épp most vált el egy vadítóan szép nősténytől az emeleten. Kortyol még egy jókorát a borból, s kicsapja az ajtót, hogy maga mögött hagyja a Pegazust. *