//Rolfeuss Kelardo, Aingeal Moya//
- Nem hiszek a szerencsében * Válaszolja Rolfnak, s bármennyire is legyen pesszimista a kijelentés, arcáról nem lankad a mosoly. Bár elgondolkozik kissé a szavain - pár részlet a kegyetlen múltból, ugyan homály ködje lengi be őket, mégsem mondható teljesen fakó emléknek. Ha a kép nem is, de a fájdalom még úgy él benne, akárha tegnap kapta volna a sebeket. Megfeszül kissé, s fészkelődéssel lesz úrrá feltörő érzésein, de arca továbbra is nyugodtságot tükröz, még ha testbeszéde nem. *
- Annál inkább a sorsban. Talán valami felsőbb hatalom tart még e világon, s ebben a halandó porhüvelyben… * Jegyzi meg felettébb cinikusan, majd tréfás mosoly ül ki az arcára. Lassan csipegeti a csirkesültjét. *
- Valóban? Ölt orkot? Nem csak okos hát, de tapasztalt harcos is? Mily meglepő! Nem mintha másra számítottam volna öntől. * Húzza széles, sejtelmes mosolyra ajkait, majd harsányan felkacag, mikor a férfi szabadkozni kezd az „öregember” megnevezésre. Hát még mikor nem épp átlagos fejdíszét „hajtű” becenévvel illeti. Nevetéséből lecsillapodva végre van ideje elgondolkozni a feltett kérdéseken. *
- Nem mondanám, hogy van számomra olyan, hogy „új élet”. Ez az életem van, és tökéletesen meg is vagyok elégedve vele, minden keserével és kínjával. * Mosolyodott el. *
- Úgy egy hete érkeztem a környékre, de számtalan faluban jártam, erdőkben vadásztam… a város nagysága vonzott ide. És a hosszú út után jólesik az embernek végül felfrissülni egy kellemes fogadóban, egy sör, pipa, és sült társaságában. Régóta terveztem eljönni ide. Kérdésére felelve, a bölcsesség, mágia, és harc nálam nem különül el egymástól. Ugyanúgy érdekel a fegyveres harc, mint a mágia - többek között abban reménykedek, talán itt tanulhatok majd. Terveztem is elmenni a templomba, illetve a fegyverkovács is úti céljaim egyikének mondható - de szívesen felfedezném a piacot is… meg az erdőt, mint mondottam nem is oly rég.
* Tovább csipeget étkéből, és hagyja a tündért is szóhoz jutni. Végül, mikor a hölgy elköszön, kissé elsavanyodva ugyan, hogy egy partnerrel szegényebben marad a pultnál, de elköszön. *
- Jó éjszakát, kedves Aingeal. Remélem, még találkozunk. * Hasonlóan egzotikus kézmozdulattal int búcsút, majd Rolfnak szenteli figyelmét. *
- Szabad…? * Kérdezi, majd a férfi pipájáért nyúl, s mielőtt Rolf válaszolhatna, kiveszi a kezéből. Ajkaihoz emelve mélyet szív a parázsló, erős dohányból, majd a sűrű füstöt három karika formájában leheli ki oldalra. *
- Elnézést… nem tudtam megállni. * Szabadkozik lágy mosollyal, melyet egy halk kacagással fűszerez meg. Tekintetét végigfuttatja a bent ülőkön - igazán sokan lettek hirtelen. *
- És ön, Rolf? Messze menő álmain kívül, mit tervez itt, Arthenior városában? Talán ön is tanulna? Kardforgatást esetleg? Vagy csak átutazóban? Netán kalandot keres…? Egy ilyen társsal, mint ön, én is szívesen nekivágnék száz kalandnak, ezer lándzsának! * Vigyorodik el, majd oldalra billentve fejét, egy rövidebb hajtincsét a füle mögé tűr. Ha az ember nem figyeli meg igazán, talán azt is hihetné furcsa alakú füleiről, hogy a hölgy az elfek közösségét gyarapítja… közelebbi megfigyelésre azonban hamar rájöhet az ember, hogy csak a természet „viccelte meg” a nőt. Kíváncsian figyeli a férfi arcát, arckifejezését, mintha csak magába akarná vésni a földmíves minden arcvonását. *