//Darel Corthye Worf//
*Örül a barátja jelenlétének. ~Igaz, hogy sok időt töltök a könyvtárban, de akkor is csak a szerencsének köszönhető, hogy megtalált a fiú.~ De úgy dönt, hogy ezt nehéz lenne elmagyarázni Darel-nak.*
*Mosolyogva nézi, ahogy a barátja eszik, mindig is jó tulajdonságnak tartotta, ha valaki képes rendesen enni.*
-Nem akarok farkas vadászatra menni. Kész öngyilkosság lenne a részemről. *Neveti el magát, miközben elképzeli, amint négy-öt farkassal viaskodik. Már rég elvetette az ötletet maga sem tudja, hogy miért hozta fel.*
-Már emlékszem, hogy mit akartam a múltkor. Találkoztam egy fiúval a templomban, de ez most nem fontos, mást szeretnék veled megbeszélni.
~Vér, Farkas, Fiú, Hold, Örökség. Hajrá Argus, szedd össze magad.~ Vesz pár nagy levegőt, hogy összeszedje magát, s bele kezd.*
-Emlékszel, hogy apád birtokán találkoztunk először? Tudom, hogy sokan kérdezték a hátam mögött, hogy lehet az, hogy apád a Nagy Farkas miért enged be engem a könyvtárába. Apád katonái találtak rám az úton, s vittek a birtokra, ott hamar felismertem egy *megáll gondolkodni, hogy minek is nevezze, végül úgy dönt, hogy egyszerűsít* üzleti partneremet. Meggyőztem, hogy intézze el nekem a találkozót apáddal. Apád adószedői akkoriban sok problémával küzdöttek. Sokat kiraboltak, mások nem fizettek. Apád először nem hitt nekem, de végül sikerült meggyőznöm, cserébe bejárást enged a birtokra, és a könyvtárba.
*Annyira belemerül a mesélésbe, hogy észre sem veszi, hogy mit csinál. Feláll az asztaltól, s elkezd körbe-körbe járni.*
-A farkas sosem jár magányosan, a falka útját követi. Ahogy mondtad. De a pók szövi a hálóját, és a Hold megvilágítja az utat. Hát persze. A Fiú. *Megáll, s belenéz a kék szemekbe.* Gyere. Kint az udvaron elmagyarázom, mert ez így lehet, hogy egy kicsit zavaros lehet neked.
*Megfordul, és elindul a Holdudvarba.*