//Ayrisz Emeraad//
* Mosolyogva ballag a lelakott kis szoba korhadt ruhás szekrényéhez, s óvatosan tárja ki rozoga ajtaját, hogy ki ne szakadjon helyéről, miközben a nő vidám fecsegését hallgatja. Volt benne némi félsz, hogy szúrós tekintet, esetleg kiadós nyakleves, vagy idegesítő durcásság fogadja majd, amiért mellőzte társaságát, de úgy tűnik a Királylány megértő, s hószín fejére sem kíván nőni- szerencsére.*
- Az a fickó tényleg nem százas, ám sokkal agyafúrtabb és ravaszabb annál is, amilyennek mutatja magát. De ahogy a szavakat csűri-csavarja, meg cicomázza feleslegesen, azt hittem szájba rúgom...
* Talán nem minden szava érthető tisztán, hisz derékig a szekrénybe hajol éppen, amiben ruhái a leszakadt fogas alatt pihennek egy szépséges kupacban. Most hümmögve turkál köztük, félretol egy fehér inget, egy megsárgult alsóneműt, meg pár ismeretlen rongyot, végül egy fekete bőrnadrággal, hasonló színű inggel, meg csuklyás barna köpönyeggel hátrál ki a szekrényből. Az ing nem is rossz darab, csoda, hogy ilyen itt egyáltalán akad. Lehajítja viselt göncét, mit még a kisasszonytól kapott a minap-vagy még azelőtt, fene se tudja-, s belebújik jól megszokott kényelmes öltözékébe.*
- A tiéd is jó volt, de azért ez már hiányzott!
* Markolássza nadrágját szemérmetlenül ágyékánál meg ülepénél, hogy helyére igazgassa a fényes, éjszín bőrt, aztán visszaballag a szekrényhez, beteszi ajtaját, s mindkét kezével nekifeszül, hogy a rozoga bútordarabot jó egy lépéssel arrébb csúsztassa. Az méretes csíkot húz a szürke porban, s eddigi helyén feltűnik, hogy fel van töredezve az amúgy sem túl jó állapotban leledző padló. A hím leguggol és felfeszeget egy szorosan helyére passzintott apró padlólapot, minek helyén feltárul egy kicsiny, úgy 4-5 tenyérnyi rejtek. 2 kulcs lapul benne, az egyik a szobáé, mit a mélységi most zsebre is tesz, a másik meg a fogadóé, de mivel az az ajtó nemrég csúfondárosan kiszakadt keretéből, így annak kulcsa már hasztalan. Van még mellette némi pénz, meg egy laposüvegben méregdrága pálinka, azok egyelőre maradnak helyükön, s melléjük kerül gondosan összehajtva a két szignózott, megsárgult pergamen. A rejteket lezárja vissza a mozdítható padlódeszka, arra meg a szekrény csúszik vissza sercegve, végképp elfedve a titkos kis zugot.*
- Indulhatunk, Királylány! Cél a Pegazus, ha minden igaz ott ilyen tájban megtaláljuk, akit keresek.
* Karját nyújtja somolyogva a lánynak, de gondolatban már előttük szárnyal, tervezget, számolgat, fejben rendezgeti a rá váró céhes ügyeket. Tekintete is mélázó tán cseppet, de próbál összeszedetten viselkedni mindig; határozott mozdulattal csukja be a szoba ajtaját, s a kulccsal egyből a lyukba talál- naná, hogy!
- Lebuktam... * Mered most kővé vált arccal a lányra, dermesztő szemekkel a barna tekintetet kutatva* ... egy zsíros összegért adtalak el kurtizánnak annak a kettőnek, hármas felállást akartak, azért is fizettek. Kipróbálnak, aztán visznek egy bordélyba. De előtte még a lépcsőt ki kell fizetned!
* Szemeit egyre szűkebbre húzza, gonosz, kegyetlen grimaszt erőltetve a megnyerő arcra, hangja sziszeg mint a kígyó, de a mondat végén harsányan elneveti magát és szürke képére széles vigyor hág.*
- Csak vicceltem, ne ijedj meg! Semmi pénzért nem válnék meg tőled, Királylány! * Huncut kacsintás * - Khm, üzletemberek voltak, legalábbis affélék. Megállapodtunk, hogy újra beindítjuk a fogadót, meg mellékesen egy céhet, nem épp tisztességes szakmát űző egyéneknek. Tudod, méregkeverők, csempészek, tolvajok, bérgyilkosok, ki tudja még hány féle szerzet...
* Harsány hangja lassan suttogássá szelídül, így baktatnak- szökellnek- le a lépcsőn, s mielőtt elhagynák a romos házat, a hím még helyre teszi a kidőlt ajtót, csak hogy valamelyest a bejáratot zárja.*
- A lépcsőt sem kell kifizetned! Viszont, lehet, hogy majd kölcsön kell, hogy kérjek... a felújítás és a rendbetétel sok pénzt igényel, de vedd befektetésnek! Majd visszatérünk a dologra később, most menjünk!
* Fejébe húzza barna csuklyáját, csak egy-két kósza tincse fehérlik ki alóla, kézen fogja a lányt, s kényelmes tempóban, az utcai csavargókat kerülgetve indulnak meg a Pegazus felé.*
// Cyr, Ayrisz//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Már szürkül a téli égbolt, mikor a fogadóhoz érnek, pedig messze még az este, ám az éj mégis sűrű hálóját fonja rajtuk körbe. Az idő is kellően lehűlt, nem mintha a mélységi hím fázna, hisz ő szinte sosem, de legalább a szél nem fúj most, azt ki nem állja. Keze a kilincsre siklik és szélesre tájra a Pegazus ajtaját, borgőzös alkoholpára, meg kobzosok vidám muzsikája szökik ki rajta, udvariasan ő lép elébb a házba, hisz az illem így diktálja; ha odabenn a nép ádáz, részeges csatát vívna, a férfit találja a repülő szék, vagy korsó telibe. Odabenn már gyűlnek a kuncsaftok, lassan tele a pislákoló gyertyafényben úszó helyiség. A sötételfnek eszébe sem jut egyelőre a pia, vérszín szemei egy feketébe öltözött nőstény után kutatnak a vendégek közt, s vizslató tekintete hamar rá is akad; a kihívó nőcskét nehéz lenne nem észrevenni. Fejével feléje bök, csak, hogy Ayrisz is kiszúrja, s felkészülhessen az igen egyedi, felettébb bájos személyre.*
- Gondoltam, hogy itt lopod a napot, Holló! Dugás, vagy gyilkolás, melyiken van ma a sor? Vagy mindkettő?
* Lép oda az asztalt bicskával farigcsáló, gyász színeiben pompázó nőstényhez, ki a férfi derűs, szemtelen hangjából ítélve régi cimborája. A szürke arcra elégedett, aljas vigyor kúszik, mi a csuklya rejtekéből csak alig-alig látszik.*
- Királylány, hadd mutassam be Artheniorban a legkegyetlenebb némbert, Hollót!
* A szomszéd asztaltól odaránt egy széket, hogy mindhármuknak legyen helye, s kényelmesen rá is huppan, hószín üstökéről a fejfedőt hátravetve. További udvarias bemutatással nem bíbelődik, a fehérnépek majd azt lerendezik ketten, ha igénylik, s arcáról el nem múló széles vigyorral, kissé közelebb hajolva a gesztenyebarna lányhoz, de csak annyira, hogy hallják mindketten, folytatja sejtelmes hangon.*
- Egyszer állítólag saját karmaival vájta ki valaki szemét, aztán megetette vele mindkettőt. Így volt?
* Egy pillanatnyi hatásszünet, míg végre megembereli magát, köszörül torkán, bár igazából minek, mikor úgyis suttogva folytatja.*
- Holló, lenne egy munka számodra, ráadásul nem is akármilyen. Hosszú távú és jól fizet. És most nem szajháskodásról beszélek.
* Arcán most már nyoma sincs a szórakozott mosolynak, rezzenéstelen arccal suttogja szavait, s vérvörös szemei pislákoló szikrákat hánynak.*