//Arnakh Harlin//
*Még mindig olyan érzése van, mintha a férfi ostobának, vagy legalábbis bolondnak nézné. Azonban kezdi felvenni azt a stílusát, amit akkor szokott használni, mikor kicsit sem kellemes helyzetben van. Ez most egy ilyen helyzet, így nyugodtan lehet hideg és ellentmondó ő is. Már meg sem lepi, hogy a férfi kineveti. Csak egy sajnálkozó pillantást vet rá.*
- Igen láttam halattat, sőt őltem is! Bár olyan halottat, amiről te beszéltél olyat nem láttam. Viszont én egy szóval se mondtam, hogy a teste boldog, ami itt marad belőle. A teste már nem lehet boldog. Viszont a lelke, ami kiszabadul belőle az! Megszabadul a terhektől és a korlátoktól. Persze felesleges ezt magának magyaráznom, úgyse érti meg! Abban viszont nincs igaza, hogy el lehet kerülni. Ezt lehetetlen elkrtülni! Egyszer mindenki meghal! Így, vagy úgy, előbb, vagy később, de meghal mindenki. Attól, hogy kerülgeti a halált, az még magára is rátalál egyszer! És nem fog tudni menekülni előle! Mert senki sem tud menekülni! Erősebb hatalom bárminél! Hiába futsz előle, akármennyire is próbálkozol nem futhatsz el örökké, egyszer elkap és akkor mindennek vége. Eljön vagy az a jobb világ, amiben én hiszek, vagy az a sötét, amiben maga hisz.