//A múlt árnyai//
*A korai fáradtságtól megszabadulva a lány agya már csak a városnézésen jár. Ha egy fél lábbal a sírban lévő emberrel is jól tudták érezni magukat a sötétedő tisztáson, akkor a mai napnak ennél sokkal-sokkal jobbnak kell lennie. Ekkor arra lesz figyelmes, hogy egy törpe is csatlakozott hozzájuk, aki rögtön csevegésbe is kezd Mordach-kal. Később a tündéreket is üdvözli, Iriana pedig int neki egyet köszönésképp, és alaposabban is szemügyre veszi a fogadó nappali kinézetét, miközben a férfiak társalognak. A szavak javát elengedi a füle mellett, de amikor a nem épp legszimpatikusabb törpe az ork zsoldosaihoz kezd el emelkedett hangon utasításokat intézni, akkor tenyerei verejtékezni kezdenek. ~ Mikre nem gondolok… csak feleslegesen terhelem a szívemet. ~ A feltételezései azonban beigazolódnak, mikor Nolie megszólal a törpe távozása után.*
~ Így már érthető a szűkszavúsága, de aligha követhetett volna el bármit is, amiért a fél város őt akarná kézre keríteni. Talán csak rosszkor volt rossz helyen, de mit sem számít ez most. Először egy biztonságos helyre kéne eljutnunk, ahol szabadon elmagyarázhatja, hogy mi is folyik itt. ~
*Mordach nem tétovázik, azonnal a lényegre tér. Lelket önt Nolie-ba, és már van is egy kész terve, úgy tűnik nincs mitől tartani. Az ezüst szemek mégis kerülik a férfit, mikor hozzájuk beszél, sőt, inkább felmérik, hogy kikkel is van dolguk. ~ Két ork, a törpe és az aktuális asztalpartnere, akinek talán épp most számol be a nyakláncról és a vérdíjról. Az sem kizárt, hogy csak jó törpéhez méltóan megpróbálja bevetni a bányák mélyén felejtett báját, de jelen helyzetben jobb a legrosszabbat feltételezni. És ha már itt tartunk… *sóhajt egy mélyet, amibe minden elkeseredettségét beleviszi* még azt is bánom, amit annak idején tanultam tőlük, de kétségtelen, hogy máshogy nem szereztem volna ennyi tapasztalatot a bűnözésről és az óvatosságról. Nekem úgy sincs mit vesztenem, Nolie-nak pedig mindenképp befellegzett, ha igazam van. ~ A felfegyverkezett férfihoz kezd el beszélni, de közben az asztalt bámulja összekulcsolt ujjakkal.*
- Talán már említettem, de ha mégsem, akkor most pótlom: nem mindennap találkozni olyan művelt emberrel, mint te, Mordach. Az eszed élesebben vág, mint a fémkarmaid, és bolond az, aki még csak meg sem fontolja a tanácsodat. *A karmok említésére viszketni kezd a pár perccel ezelőtt még vérző ujjhegye, amit megvakarva újból visszakulcsolja a kezeit, de a szemei már nem a ragyogó szépre sikált asztallal néznek farkasszemet, hanem a nap beszűrődő fényében egyenesen lángoló hajú társára.* Reggel van még, érthető, hogy ilyenkor nem fog annyira az agy, ráadásul ez az egész olyan gyorsan történt, én sem igazán értem, hogy mi folyik itt. Mindenesetre a törpe imént adott leírásából már csak az hiányzott, hogy „ja, egyébként Nolie Piwerd-nek hívják, és itt ül melletted”. Ha valóban nem jött rá magától, hogy egy törpe-karnyújtásnyira van a busás jutalom kulcsa, akkor mérhetetlenül ostoba, és akár most azonnal ki is sétálhatnánk innét. Én mégis arra tenném fel a pénzem, noha nincs sok, hogy ő nem szimplán ravasz, de egyenesen veszélyes is. Nem akármilyen önbizalomra vall, hogy valaki odamasírozik az áldozatához, aztán csak úgy faképnél hagyja. Persze tévedhetek, hisz nem is ismerem… veled ellentétben, Mordach. Nem úgy tűnt, mintha most találkoztatok volna először, sőt… „van itt egy új meló”? Ráadásul, ki az, aki ötszáz aranyat öl abba, hogy felbéreljen két orkot egy fejvadász akcióra? *Iriana minden mondata lassú, egyhangú, érzéstelen és monoton* Azok bérelnek orkokat, akik pontosan tudják, hogy éles harcba fognak kerülni, esetleg valakiből ki akarják veretni a szuszt is. Ha most megpróbálnék leröppenni az emeletről, akkor örülhetnék, ha nem töröm el mindkét lábamat, hiszen jól tudod, hogy nem épek a szárnyaim, arról nem is beszélve, hogy nincs semmi biztosíték rá, hogy nem várnak Nolie-ra odakint is. Ez megmagyarázná az önbizalmát. *A törpe távozása után most először tündértársára néz, aki láthatóan fél és maga alatt van. Megfogja a kezét, gondolván nincs mit leplezniük a törpe előtt, és ismét a nála majd kétszer akkora emberhez szól*
- Ha külön is válunk, Nolie csakis velem jöhet! A barátod azt akarja, hogy kisétáljunk innét, ezért pontosan ezt fogjuk tenni, mert nem tehetünk mást. Vagy előttünk jár pár lépéssel, vagy pedig korán kezdi az ivást. Bárhogy is legyen, trükközni felesleges. Sajnálom Mordach, de neked is érezned kéne, hogy itt valami nem stimmel. A döntés természetesen Nolie-é, de nem fogok kiugrani egy ablakon sem, és végig mellette maradok!