//Vashen és Sylorian Belor//
*Gondolatai közepette azt veszi észre, hogy elbambul, de gyorsan feleszmél belőle, hisz Vashen gúnyos megjegyzése igencsak kiugrasztja a csipát a szeméből is. Ez a megszólalás igencsak szálka volt a szemében, de előregondolkozva s higgadtan csak egy kis kuncogással fogadja,majd elkezd babrálni botjával, lehajtott fejjel, hogy ne lássák hirtelen milyen vörös lett az arca*
~Ne üsd bele az orrod abba, ami nem tartozik rád, kislány, mert a végén még valaki betalálja törni azt a kis csini arcod...~
-Felettébb vicces, Vashen Loendir Belor, felettébb vicces, s szellemes.
*Nyögi maga elé, s végül újra felnéz a kis társaságra. Vashen épp feláll, s míg előrehajol, akarva vagy akaratlan bebocsájtást nyer a keblei közé, de gyorsan elkapja onnét tekintetét, és ismét a nő szemébe néz, majd mikor közli a többiekkel szándékát, sokat sejtetően párjára tekint az elf nő. Ő is feláll a székéről, hogy udvariasan elköszönjön a nőtől*
~Szóval maradjak veletek, mi? Tudtam én, hogy sikerülni fog. Egymás szavahihetőségét meg meg se említsük. Nem én vagyok az, akinek mesélnie kéne a dolgairól, rólam már épp eleget tudtok...~
*Kezet ráz a lánnyal, s nyájasan mondja neki mélyen a szemébe nézve*
-Szintúgy örömömre szolgált találkozni veletek, valamint én is remélem, hogy ezután nem kell folytatnom egyedül kalandozásaimat. Jó éjszakát, Vashen Loendir Belor.
*Majd végül meghajol, s ránéz a lány párjára, majd nyugodtan visszaül a székbe s kérdezi*
-Nos, maradjunk még, Sylorian Belor?
*Ismét felhúzott szemöldökkel tekint a férfira, s várja válaszát*
~Jó lenne megtudni végre már valamit a hova tartozásukról, s múltjukról, ha már egyszer "elvileg" együtt folytatjuk tovább útjainkat...~
A hozzászólás írója (Deinster Rokharon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.04 22:46:40