"Talán? Csak talán?!" *Szalad égnek az egyik szépen ívelt szemöldöke Linának. Ellöki magát a pulttól, azzal a célzattal, hogy szembefordul Atieshsel. Jobb kezét a csípőjére helyezi, ezzel egy időben súlypontját szintén jobbik lábára helyezi, baljából pedig leteszi a még félig teli poharat. Hitetlenkedő szemei ezután végigpásztázzák a zsoldost. Feltehetőleg ezt a férfi nem veszi észre, merthogy mindez az idő alatt játszódik le, amíg a férfi mereng valamin. Bár Lina még csak nem is sejti, hogy mik foglalhatják el a katona gondolatait, de igencsak bosszantja - hogyha csak egy rövid időre is -, de nem ő van a központban.
Persze, mint mindig ez az állapot most sem tart sokáig, hamarosan ismét magáénak tudhatja a főszerepet.*
"Kit szeretnél becsapni, pici szívem? Mindketten tudjuk, hogy a szerepcsere megtörtént. Már nem én mesterkedem azon, hogy behálózzalak." *Jelenik meg ismételten ördögi, mégis bájos mosoly a száján, mikor közelebb húzza őt Atiesh.
A hamarosan bekövetkező csókon nem lepődik meg, ahhoz már túlságosan is sokan, és sokszor ízlelték meg ajkai ízét, elllenben azon igen, mikor a férfi bejelenti, hogy Luxot ő védelmezi, valamint azon is, mikor biccent egyet és minden szó nélkül otthagyja a fél-elfet. Ez utóbbi Lina számára megmagyarázhatatlan, elvégre ő még csak most jött a városba, így nem tudhatja hova vezet a lépcső. Így tehát kénytelen-kelletlen visszafordulni a csaposhoz, hogy megkérdezze, hova is lyukad ki az a bizonyos feljáró.*
- Lehet két tippje, hölgyem. *Válaszol a tőle már megszokott kedves stílusban a kocsmáros.* A szálláshelyekhez.
"A szálláshelyekhez? A kis csibész. Utána kéne menni egy kicsikét szórakozni, de mi lesz Luxszal? Ez a fickó védelmezi, tehát nem kéne sokáig távol tartani tőle, viszont akkor én nem tudok játszadozni vele. Mondjuk, lehet nem mondott igazat, és akkor meg nyugodt szívvel mehetek utána. De Luxot sem merem itt hagyni. Mi lesz, ha csak úgy szó nélkül lelép? Nem, ez így nem jó." *Morfondírozik a nő magában, minek következtében ki is talál valamit.* "Hm... De ki legyen az? Az a kisfiú pont jó lesz." *Szemel ki magának egy részeg alak mellett ülő igencsak szegényes kinézetű fiúcskát.*
- Szia! *Mosolyog kedvesen rá.*
- Csó... csókolom! *Rebeg vissza a megszeppent gyermek, aki nem tudja hova tenni Lina közeledését.*
- Azt majd talán ha egy kicsit nagyobb leszel, most mást szeretnék tőled kérni. *Szól hozzá kedvesen, miközben csizmájából előveszi kis erszénykéjét.* Látod ott azt a fehér hajú lányt, aki azzal a bácsival beszélget? *Kérdi a gyerektől, aki válaszképpen csak bólint egyet.*
- Helyes. Na szóval, ha ők elindulnak valahova, szaladj fel a fogadó szobáihoz, és kiabáld el magad, hogy... hm... hogy idő van! *Gondol ki valami jelszót gyorsan.* Megteszed ezt nekem? *Néhány aranyat nyom a fiú kezébe, aki először tágra nyílt szemmel figyeli hol Linát, hol a kezében tartott pénzt, majd hevesen bólogatni kezd.*
- Igen, igen, kisasszony! Számíthat rám!
- Nem is vártam mást egy ilyen fess fiatalembertől, csak azt, hogy segítsen a magamfajta bajbajutott hölgyeken. *Mondja, azután egy puszit nyom a fiú arcocskájára, mire az kinyomja mellkasát és csak úgy süt fiatal pofijáról a büszkeség.
Most már talán elindul a zsoldos után a csábító nőszemély, de előtte még szép komótosan elkortyolgatja a pulton hagyott italát.*