- Az utcán? Ó, én nem arra gondoltam, szóval... Ha jól láttam van itt egy erdő a közelben, gond lenne, ha oda mennénk? Azt mondták olyan hely kell ahol nem rongálhat túlzottan, tartok attól, hogy ha emberek között van amikor elmondom amit kell, másokban tesz kárt *magyaráz ismét. Zavartsága még mindig uralkodik rajta, ez látszik is, bár igyekszik határozottabb lenni. Mennyivel könnyebb is lenne, ha most harcról lenne szó. Kardját kezébe fogva olyan érzés árasztja el, mintha egy vérbeli harcos lenne, egy oroszlán, vagy inkább egy szárnyas védelmező, ki nem retten meg semmitől és bármire képes ha kitart. Ezzel szemben a beszéd valamiért nem az erőssége. A nő elég titokzatosnak tűnik számára. Pontosabban elsősorban olyannak, akinek nincsenek érzései. Legalábbis komolyabbak nincsenek. Az a komoly közömbösség zavarja Umit. Ez ellen azonban nem tud mit lépni, csak azt, hogy igyekszik saját magát lekötni valamivel. Leginkább beszéddel.*
- Értem, tehát ezért nem beszélt! Én meg már kezdtem azt hinni, hogy csak a felszolgáláshoz kellő kifejezéseket ismeri. Többnyire csak a némát játszotta és a markát tartotta, ami eléggé zavaró volt. Főleg az erszényem számára *sóhajtja* De ami azt illeti, még így sem beszélt. Csak az állával jelzett, hogy ön az akit keresek. Hm, talán mégiscsak van valami abban a nagydarab melákban. Így távolról azért elég rendesnek tűnik.
*A felvetésre miszerint vigye vissza az ételt, kissé felháborodik. Majdhogynem megfullad az éppen lenyelésre kész gyümölcslékortytól, de végül csak köhögés lesz belőle.*
- Mííí? De hát fizettem érte. Nem is keveset ráadásul, hála annak, hogy átvert az az alak! Nem, ki van zárva, hogy visszavigyem! *mondja határozottan, melle előtt keresztbe font karokkal, miközben billegni kezd az alatta lévő székkel. Amint vége a kis jelenetnek, inkább elkezdi magába erőltetni a még meglévő falatokat. Nem lesz egyszerű, azt már most tudja, főleg nem rendesen megmozdulni utána.*
- Hm? Titok? Nem, az azért nem. Elvégre úgyis megtudná, meg hát ön is érintett velük kapcsolatban, legalábbis úgy informáltak *mondja és a kanalat letéve köpenye alá nyúl, ahonnan egy fehér borítékot húz elő egy igencsak jellegzetes pecséttel, mi feletteseit tökéletesen jellemzi. A borítékon egyébként Nabii neve szerepel a tiszta oldalon. Egy pillanatra még láthatja is, majd a boríték átfordul a pecsételt felére. A lány ujjával a pecsétre bök, miközben bőszen apróra rágja a szájában lévő zöldségeket és több részletben lenyeli azokat.*
- Ők küldtek.
A hozzászólást Vérnyúl (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.13 21:00:23, a következő indokkal:
jelpótlás