- Á, ezt örömmel hallom! Sok látnivalót rejt magában a város és környéke, érdemes lenne alaposabban körbenéznie! Ha szemfüles, a piacon érdekes portékákra is rábukkanhat!
*Bólint határozottan, s vérvörös íriszei is felcsillannak, ahogy arra a kellemes hangulatra gondol, ami a piacot szokta elárasztani. Bár tény, hogy igen idegesítő tud lenni egy erőszakosabb árus, kinek nem árt megmutatni, hogy hol a helye, de ezt leszámítva az a temérdek áru, mely ott megfordul, a városnak is nagyon jó bevételi forrás.*
- Mondja csak, Kedves, mennyire ért Ön a mágia rejtelmeihez?
*Kacsint rá sejtelmesen, majd váratlanul kicsit megütögeti tüdejét, jelzően felemeli kezét, megköszörüli torkát, s végül lehunyja szemeit. Pár pillanatnyi mozdulatlanság után mintha enyhe, vöröses árnyalatú füst kezdene kiszállingózni orrából, s mikor kinyitja szemeit, sunyi mosollyal a hölgyemény felé fordul. Egy hatalmas levegő után pedig hirtelen szájából is vöröses füst tör elő, melyet a tüdejébe beszívott levegő kifújásának segítségével egy nagyobbacska karikává formáz, amit Caith felé fúj. Szépen, könnyedén száll a levegőben, s mikor közel ér a másikhoz, már eléri azt a méretet, hogy a karika alja lágyan törik meg nyakán, teteje pedig finoman foszlik szét hajkoronáján.*
- Tűzmágia.. Túlságosan is kevés ismeret van hozzá e világon, s ami van is, azt ne higgye, hogy csak úgy osztogatják! Ugyanakkor véleményem és tapasztalom szerintem érdemes ezzel foglalkozni, hiszen nem csak hasznos, de szép pénzeket lehet vele keresni! Rengeteg helyen keresnek tanítókat, kik a tudásukat adhatják tovább a tapasztalatlanabbaknak temérdek aranyért cserébe, s úgy vélem ezért megéri fáradozni!
*Bólogat biztatóan. Ha valaki, ő aztán tudja jól, hogy milyen praktikákkal élhet meg az ember könnyedén, hiszen a Vörös eleve vándor, nincs otthona, így az alkalmi munkák ismerete jelenti szinte a megmaradást - pontosítva, az alapvető életben maradáson túlmutató dolgokat.*
- Akkor lehet, hogy ideje lenne kivenni egyet! Nézzen csak körül, rengetegen vannak, s nekem elhiheti, hogy a fogadóst nem lehet aztán meghatni egy szép és bájos mosollyal! *nevet fel* Ha betelnek a szobák, akkor bizony kénytelen máshol éjszakázni az ember!
*Mondja nagy nyugalommal, ám eszébe sem jut az a sajnálatos tény, hogy nem mindenki tölti szívesen az éjszakát esetleg az erdőben. Neki ez nem akadály, számtalanszor hunyta már le szemeit a természet lágy ölén, ugyanakkor egy olyan hölgy, ki most merészkedett ki az otthon melegéből, nem biztos, hogy szívesen venné e körülményeket.*
- Ó, tényleg, belém fojtotta a szót az szolgáló! Hol is tartottam? Á, meg is van! Épp afelől érdeklődtem, hogy egy ilyen hölgyemény életében mi lehetett az a fontos momentum, mely arra ösztönözte, hogy elhagyja az otthonát. Hiszen ha minden annyira rendben menne, minden tökéletes lenne, akkor minek is akarnánk világot látni, minek is akarnánk elhagyni az otthonunkat, nem igaz? *pislog felé sejtelmesen, s enyhén érezhető rajta az almabor hatása is már*
A varázsló egy Pipafüst nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló kevéske füstöt lélegez ki magából.