//Aeris Mentha,Ingrtan Eriton//
* Bacara meghökkenten néz a mellette ülő felbátorodott lányra. Bár nagyon is tisztában van vele, hogy a lánynak igaza van, ezt akkor sem várta tőle. *
~ Nocsak, megjött a bátorsága a kis szentnek, ami néha egyenlő az ostobasággal, azonban Aeris nem ostoba. Biztosan tudja, hogy nem fogom bántani amiért beleszólt a nagyok dolgába, mert igazat szólt, és én jobban szeretem az igazságot, mint kivájni egy ember szívét. Azért csak ne gondolja azt, hogy ezt még egyszer megengedheti magának. ~
* Aeris fölé magasodik és ráförmed a lányra.*
- Hát téged, meg ki kérdezett taknyos?! Én csakis Eritonhoz intéztem szavaimat!
* Majd, mikor látja, hogy egy kis félelmet keltett a lányban, azonban az bátran állja a pillantását rájön, hogy nem érdemes a gonoszat játszani, hiszen ő maga is mindjárt elröhögi magát. *
~ Mi értelme félelemben tartani őket. Akkor nem fognak bennem bízni soha, én pedig soha nem tudom meg a bérgyilkos titkát. És Bacara Metod mindig eléri amit akar. ~
* Végül elmosolyodik és játékosan megborzolja Aeris hosszú, szőke, selymes haját, majd lágy hangon szólal meg. *
- Persze, hogy igazad van kis taknyos. Én sem bíznék, sőt nem is bízom bennetek ennyi idő után. Akkor tudjátok mit? Menjünk el erről a helyről, látom, hogy már sokan környékeznek bennünket és majd kitalálunk valamit, hogy mi lesz. Spontán kell élni! Ez a mottóm.
* Felugrik az asztaltól, mint egy kisgyerek, aki már alig várja, hogy ebéd után mehessen végre játszani, aztán hirtelen eszébe jut, hogy Aerisnek pillanatnyilag itt a lakása. A döbbent lány felé fordul és odahajol hozzá. *
- Menj, jelentkezz ki megvárunk. Mostantól nálam fogsz lakni. *Vigyorog őrülten a fél-elfre aki látszólag azt sem tudja eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen. Amint ezt Bacara észreveszi, gyengéden felsegíti őt és a fülébe súgja. *
- Menj csak, ne félj, nálam biztonságban leszel. * Körbenéz, a nagy orkok és még hatalmasabb óriások között, akik nem éppen bizalomkeltően néztek az emberekre. * - - - Nagyobb biztonságban mint itt. Na menj! *Unszolja a lányt. *
- Mi majd Eritonnal megvárunk az ajtónál, igaz cimbora?
* Most Eritonra néz és kivillantja fehér, azonban meglehetősen kusza fogait. *