*Talán a második vagy harmadik falatot emeli szájához, mikor valami nagy eltakarja a fogadó halvány fényeit. Egy másodpercre megakad a mozdulatba, majd fel pillant a „homályt” hozóra. Az ork áll előtte. Szemében némi, félsz csillan hisz nem jó hírükről híresek ezek a lények. Ám mikor az embereket megszégyenítő módon köszönti, meglepettség és derű ül ki az arcára. Kíváncsian biccenti félre fejét. Helyet kér, ám a választ meg se várva kihúzza a vele szembe levő széket és leül. Nem bánja, soha nem volt még ilyen közel egy lényhez, melyet csak mente-mondákból és írásokból ismer. Reméli, hogy most megtudhatja, hogy mik is igazak azokból a mesékből. Rámosolyog a „mamlaszra” és rögtön válaszol is kérdésére.*
-A nevem Myryan Aryan, örülök a szerencsének. És igen szerény személyem is inkább kedvelem a társaságot, mint a magányt.
*Nem titkol kíváncsisággal, fürkészi az orkot. Talán a másiknak kicsit kényelmetlenül is eshet. Ám mikor észre veszi, tisztellenségét, azonnal el is szégyelli magát és szavatkozni kezd.*
- Elnézést, de őszintén bevallom, hogy még nem volt szerencsém orkhoz. Csupán csak olvastam az ön fajtájáról. Már ha jól tudom, hogy az. *néz rá kérdőn. A tudása alapján, annak tulajdonítaná, ám olyan hatalmas ez a világ, hogy végül is bár mi lehetne. Talán több tíz vagy annál több olyan faj élhet, amelyről sehol sem írnak.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.06.09 20:13:43, a következő indokkal:
Jelpótlás.