//Aeris Mentha, Ingrtan Eriton//
* Bacara úgy issza társai szavait, mintha a kiszáradás szélén állna. Szinte alig tudja elhinni a hallottakat. Tágra nyílt szürkés szemével úgy néz egyikről a másokra, mint aki azt sem tudja, hol van éppen. Hirtelen ráeszmél, hogy érzelmeit túlzottan kimutatja a világ felé, és erővel ráveszi magát, hogy elkomorítsa az arcát, mint aki fél vállról veszi, hogy min ment át ez a két személy, de azért innia kell egy nagy kortyot, hogy fel tudja dolgozni a múltakat. *
~ A fenébe, tényleg rosszabb előtörténetet tudhatnak a hátuk mögött, mint én. Nekem csak anyám és apám nem volt soha, ami valószínűleg jobb, mint az a tudat, hogy vannak, de sosem láthatod őket viszont. Ami meg az izgalmakat illeti, a legizgalmasabb az volt, mikor egyszer meg kellett ölnöm valakit, mert erőszakosan ragaszkodott a tulajdonához. De, ami kell az kell. Viszont én nem ismerősöket, barátokat gyilkoltam, mint egy robot. Ez borzalmasan hangzik, még nekem is, és egyben izgalmasan is. Talán Eritonnak még a szüleit is meg kellett ölnie. Szegény fiú. De, ami azt illeti, kezd egyre jobban tetszeni. ~
* Eritonra pillant. Gyönyörű, szürkéskék szemei úgy csillognak, akár a kinti sötétségbe fényt lopó csillagok. Hosszan nézi az elfet, fejét tenyerébe hajtja és elmereng. *
~ Tegnap még az volt a legnagyobb bajom, hogy meguntam az erdőt, és valami újat kell kitalálnom, hogy ne unatkozzak, sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy igazi bérgyilkossal ülök majd egy asztalnál és iszogatok vele. Vannak még csodák! ~
* Biztosan tudja, hogy élete ezek után fenekestül felfordul, azonban egyáltalán nem bánja, mivel pontosan erre vágyik. Érzi, hogy szívverése felgyorsul, hirtelen több levegőre lesz szüksége és a gyomrában az apró csiklandozó érzés tudatja vele, hogy izgalma fokozódott. Újra észreveszi, hogy már egy jó ideje fogva tartja tekintete az elf fiút így zavarában, lassan, hogy senki ne vegye észre a mellette ülő lány felé fordítja fejét, aki most olyan másnak tűnik. Eddig szerencsétlen kis naiv kislánynak tartotta, de most úgy tűnik felnéz rá. Rájött, hogy félreismerte, hiszen a törékeny kislány nagyon is bátor és hősies tettet hajtott végre. Tudja, hogy ehhez neki nem lett volna bátorsága és hirtelen elönti a vágy, hogy ezzel a két nagyszerű elffel és fél elffel folytassa életét, de előbb még tudni akar valamit, ami nem hangzott el Aeris élménybeszámolójában. *
~ Miért fontos az a hülye nyaklánc annyira a fél-elfnek? ~
* Egész testével Aeris felé fordul, és hirtelen ötletből adódóan közönyös hangját használva, hogy két társa ne sejtse meg izgatottságát, konkrétan rákérdez a nyakláncra. *
- Ez mind szép és jó, bár nem tudom mit nyavalyogsz, hiszen azokat az embereket nem ismerted, akiknek a halálát okoztad, de azt nem éppenséggel kifelejtetted a kis sztoridból, ami untatott, hogy miért olyan rohadt fontos neked az az ócska nyaklánc?