// Dakhnator //
*Végre csak sikerül rávennie társát hogy meséljen magáról. Két falat közben fel-felpillantva figyeli a történetet. Inni közben nem iszik, mindenkinek vannak apró furcsaságai, neki ez az egyik. Ha csak meg nem akad a torkán valami, addig nem iszik amíg az evést be nem fejezi. Kicsit hosszabb beszámolóra számított, bár a lényeg talán így is benne van, de valahogy olyan rövidnek tűnik.*
- Sosem értettem az ilyen faji ügyeket.
*Szólal meg mikor úgy látja hogy partnere befejezte.*
- Miért kell valakit utálni azért, mert más fajba született? Még csak nem is tehet róla. Én a vallásokkal is ugyanígy vagyok, nem tudom megérteni miért kell gyűlölködni, ha valakinek más a véleménye. Bár ez talán kicsit más, hisz a vallását legalább megválaszthatja az ember, a szüleit viszont nem.
*Egy vállvonással le is zárja a témát, hogy még egy adagot eltüntethessen tányérjáról*
- Azért meg kell hagyni, elég ügyetlenek lehettek, ha még felakasztaniuk sem sikerült rendesen.
*Széles vigyorral méri végig a sebet, nem tudja megállni hogy ezen ne akadjon fent. Hisz valamennyire a „szakmájához” tartozik, legalábbis tanították neki, bár ilyesmihez folyamodnia még nem kellett…*
- De rólad is elárul valamit, hogy nem törődtél bele a helyzetbe. Ennyi gyötrelem után inkább azt várná az ember, hogy valami… *egy pillanatig gondolkodik, miként fejezze ki magát* …erőszakosabb úton folytatod életed. És mégis segíteni próbálsz másokon, ahelyett hogy gyűlölnéd őket.
*Visszafordul ebédjéhez, és ha a következő pár percben kérdés nem érkezik, azt a keveset ami maradt már csendben fejezi be. Továbbra sem sieti el, ha van rá lehetőség, szeret nyugodtan enni. Gyakran fel-fel pillant, de mostmár inkább az ajtó felé, vagy a fogadóban körülnézni. Nem mintha unná magát, csak szeretné jobban szemügyre venni a helyet. Amikor a tányér végre teljesen üres, kicsit távolabb tolja magától, és a poharát is egy szuszra kimeríti. Utántölteni már nincs mit, de így is kezdi érezni a bor hatását. Szereti ezt az érzést, benne az alkohol valahogy sosem a szomorúságot hozza elő. Sokkal inkább eltávolítja, jelentéktelenné teszi a gondjait, enyhít a lelkén. Bár fiatal még, de korántsem először iszik. Talán ez az egy amiben még nővére sem anyjukra ütött, őt sosem látták alkoholt fogyasztani, a két lány viszont nem egyszer ébredt úgy, hogy egy egész éjszaka kiesett. Az étkezés után elégedetten húzódik hátrébb a székével, hogy jobban kényelembe helyezhesse magát. Kicsit lejjebb csúszik, hátradől, lábait kinyújtja, kezeit pedig ujjait összefonva a hasára helyezi.*
- Na, kérdeztem én valamit, te válaszoltál. Most akkor rajtad a sor, mire vagy kíváncsi?
*Így fer, és ez tűnik a legegyszerűbbnek valami beszélgetés kezdeményezéséhez. Hiszen szinte pont ellentétei egymásnak, Nara vadász, Dakh pedig az eddig hallottakból ítélve sokkal inkább áldozat. Bár van egy két dolog amire visszatérne, de majd talán később, vagy egy másik alkalommal. És kíváncsi arra is, hogy ha így felajánlja a lehetőséget, vajon milyen kérdést tesz fel neki a férfi.*