Külső területek - Mil'Ochass
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
Mil'OchassNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 31. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

31. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-13 19:33:58
 ÚJ
>Ahseelaxa Scyranna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//A karámnál//

*A druida lány éppen egy alsó keresztrudat illeszt fel a karámoszlopokra, amikor a túloldalról hangos reccsenést követően, ahogy a természet törvényei szerint megjósolta, Monsotor a földre kerül. Csak egy pillantást vet az óriásra, de ezen elmosolyodik, az elf lány nem aggódik, hiszen nem esett nagyot és nem üthette túlságosan meg magát. Ahseela látja, hogy fel is kel és folytatja a karámépítést, és nem úgy tűnik, hogy két munkatársának szándékában állna, holmi őrködéssel félbehagyni munkálatokat.
Közben kivesz a szájából egy szeget és bekalapálja.*
~ Remek, jó, hogy ilyen dolgosak. ~
*Végignéz a karámon.*
- Hmm.
~ Nem soká kész. Azt az oldalt befejezik ők. Én mindjárt megcsinálom a kaput. ~
- Hmm.
*Halad tovább és emeli a következő karámfát is, hogy felülre felillessze, közben gondolja tovább a teendőket.*
~ Az itatót nélkülem is be tudják fejezni, majd megmutatom, hogy hol ássanak még és elmondom nekik, hogy Rubiliánban, hogy alakítottunk ki ilyeneket. ~
*Szegel, kalapál.*
~ Aztán szerintem bemegyek a városba, a piacra. A gombapörkölthöz sincs meg minden, amire szükségem van. Összeírom a bevásárlólistát, mielőtt kiszalad a fejemből, lehet olyan sok lesz, hogy egyedül nem is bírom majd haza hozni. Úgy is végig akarom kérdezni a falubelieket, hogy hátha kell valakinek valami, majd akkor megkérdezem azt is, hogy bejön-e velem valaki Artheniorba. Igen, így jó lesz. ~
*Ahseela oldalán felkerült az utolsó karámfa is a helyére, elégedetten biccent és nekifog a kapunak. Monsotor által levágott vastagabb ágakból felvesz kettőt és a fejszével megfelelő méretre hasítja szét és faragja meg, hogy négy tartópillért kapjon. A tartófákat 'v' alakban illeszti a cölöpökhöz. Mindegyiket megszögeli. Aztán fogja a két keresztrúdat és felrakja.*
~ Kész! Befejeztem. El se hiszem, mindjárt sírok. ~
*Örömködik magában az elf lány. Hátrébb tolat pár lépéssel, hogy úgy szemlélje meg a karámot. Elnéz Monsotor és Denzack felé, talán ők is már a karámépítés végén járnak. Közben eszébe jut a háti zsákjában lévő halomnyi gomba.*
~ Ebben a melegben még beleaszalódik a táskába és mind meg kell pucolni. ~

*Leteszi a baltát és elsiet a hálókörletébe a hátizsákjáért. Az egyik pásztor cserfes kislánya éppen megint arra sétál.*
- Sorlotta! – *Szólítja meg a lánykát.* – Ezeket a gombákat megpucolnád, kérlek? Nincs rá úgy időm.
- Én Arolita vagyok, hányszor mondjam még, a kis húgom Sorlotta. – *Válaszolja, kissé sértve a leány.*
- Jaj, ne haragudj… rémes az arcmemóriám, valahogy mindig összekeverlek a testvéreddel. – *Szabadkozik Ahseela, mire Arolita megenyhül és elveszi gombákat.*
- Persze, megcsináljuk Sorlival. – *Feleli bólintva.*
- Köszönöm, Ari. – *Azzal a lány elszalad, kiönti egy tálba a gombákat, visszaadja a druida lánynak a hátizsákot, majd előkeríti a kishúgát, hogy hozzálássanak a gombapucolásnak.
Ahseela összecihelődik, összeírja egy darab papirosra a bevásárlólistát, aztán visszasétál a karámhoz.
Visszamenet azt nézi, hogy az ideiglenes rongykötél karámot el is lehet bontani, ha a fiúk is befejezték a karámot az oldalukon. Éppen már menne oda Denzack és Monsotorhoz, amikor éles csivitelisre lesz figyelmes. A kis napos csibe az, a kotlós anyja vértócsájánál csiporászik és kapirgál, a vércsík mellett totyog végig, elkószál a többi baromfitól.*
~ Hát ez meg mit csinál? Mintha a menyét után menne. Az nem lehet, mert akkor tök hülye ez a csibe. ~
*Ahseela elnézi a jelenséget, de nem avatkozik bele a természet törvényeibe, ha a csibe vakmerősége miatt elpusztul, hát akkor nem életképes.*
~ Lehet a menyét még a közelben van? Hú, mi lesz ebből? ~
*Ahseela a karámhoz lépve leguggol és egy alsó karámfára ráfogva rádől és úgy figyeli, hogy mi lesz a napos csibével.*


30. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-13 16:50:50
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 543
OOC üzenetek: 241

Játékstílus: Vakmerő

//Három barát//
//Roth, Dat, Umon//

*Jól halad a munka, a sártapasztás ugyan megterhelő, de Umon kemény tempót diktál. Egyrészt ez egy jó példa arra is, hogy bizonyítsanak, ki, mennyire bírja a gyűrődést, ki, mennyire aktív.*
- Dat! A kemence környékéről is kérlek! *Szól a férfinak, aki eddig is szorgos volt, s ezt a tevékenységét most is folytatja. Korábbi lázálma kissé csökken, a kunyhó és a csend megnyugtatja, így immár képes már mosolyogni is.*
- Dat, mond csak, a kalandon kívül mi szél hozott erre a vidékre és honnan jöttél? *Kérdezi mosolyogva, a legjobb alkalom az ismerkedésre, a közös munka, melyben mindenki kiveheti a részét. Indultában szól, mindkét kezében egy-egy kisebb szék háttámlája, nem nehezek, s az udvaron rájuk fér egy alapos tisztítás.*
- Székeket is kell majd vennünk. *Morfondírozik, majd ismét felpillant, s Datra néz.*
- Nem tudsz egy jó asztalost a városban? *Vakarja meg állát, mert ami szék van, ahhoz nem árt még legalább ennyi. Persze kint megoldják fatuskókkal, belül azonban még szükség lesz két asztalra és legalább nyolc székre.*
- Belül csak három asztal lesz, ahová le lehet ülni, úgysem lesz erre tömegnyomor. Az ételek háziasak és táplálók lesznek, az italok frissítőek és üdék. Kellenek a székek és az asztalok. *Biccent, majd visszafordul egy újabb bútordarabért.*


29. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-13 11:29:19
 ÚJ
>Datvinoolv Nyarneldurki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 40

Játékstílus: Megfontolt

//Három barát//
//Roth, Dat, Umon//

*Továbbra is magában elmélkedve, csendesen dolgozik, csak néha üti meg a fülét egy-egy szófoszlány. Amint Umon bejelenti, hogy ezzel végeztek, fáradtan sóhajt fel, majd Umon után felmászik a szekérre. A visszaúton pihen, de amikor visszaérnek a kunyhóhoz ismét megembereli magát, és segít ahogy csak tud. A sárbeszerzésben is aktívan kiveszi a részét, bár továbbra is csendben. Miután a tapasztással végeznek, leugrik az állványzatról, hogy csípőre tett kézzel szemügyre vegye művüket. Umon felé fordítja fejét, miután megszólal. Az újabb feladat hallatán csak biccent egyet, majd megtörli homlokát, és bemegy a házikóba, hogy segítsen társának.*


28. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-12 16:14:28
 ÚJ
>Monsotor Sonnalis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//A karámnál//

*Az óriás rádől a keresztrúdra, hogy meggyőződjön róla, hogy jól szegelte-e fel a keresztrudat, de mivel az óriás nagy súllyal rendelkezik, így eltörik alatt a karámfa. Az óriás, miután feltápászkodik az esésből, jobban szemügyre veszi az eltörött karámfát és nem pontosan érti, hogy miért törött el, de úgy hiszi, hogy rosszul csinálhatott valamit, és most új karámfát kell csinálni a törött helyére. Monsotor megfogja a baltát, majd elmegy először feldarabolj egy fát, majd karámfának valót farag belőle. Ha ez megvan, újra felszögeli keresztfának a törött helyére.*


27. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-10 19:30:26
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 543
OOC üzenetek: 241

Játékstílus: Vakmerő

//Három barát//
//Roth, Umon//
//Dat munka közben//

*Szokatlanul csendes a két fickó, jóllehet Umont ez nem zavarja. Hozzászokott már a magányhoz, gondolatai különben is zavarosak és sötétek. Hanloren jár az eszében, a lány, akivé változott a korábbi szende elfből. Titkon persze tetszik neki a vadsága, mi felváltotta a szelídséget, Umon kapcsán a múltból felrángatta, azonban jelenlegi egyedülléte alkalmat szolgáltat a sötétség megjelenésének is. Jól haladnak. Kezük alatt mondhatni ég a munka, persze képletesen. A szekér tetején szépen gyűlik a nád, Dat ügyesen halmozza fel, Umon és Riht pedig a vágásról gondoskodik, mígnem a volt szerzetes elégnek találja a mennyiséget.*
- Rendben van. Elég lesz. *Sóhajt fel fáradtan, majd meghúzza vizes butykosát. Körbekínálja, hátha valaki inna belőle, majd felül a bakra, s int a többieknek, hogy kövessék. A sarat beszerzik az erdőből, mivel a nádat majd összetapasztják.*
- Gyí, Híjas! *Kiált a lónak, s hamarosan zötykölődnek visszafelé a kunyhóhoz. Ott további feladatok akadnak, a régi tetőt, a rossz helyeken megbontják, náddal helyettesítik, feldúcolják, összekötözik a szükséges helyeken, míg mindenhol el nem éri a legalább két kéz vastagságot. Persze ez még nem elegendő, le is kell tapasztani, ez egyfajta szigetelő rétegül is szolgál, továbbá a tűz ellen is véd, emellett persze azt a parasztias jelleget is megadja az épületnek, amit Umon szeretne elérni.*
- Induljunk sárért. *Pakol fel jó néhány vedret. Visszafelé Híjasnak nem lesz egyszerű dolga, de megoldja. Ismét néhány forduló, s a sarat is hordhatják felfelé. Egy kezdetleges állványzatot is összetákolnak, amin könnyű a haladás. Sokat nem bír, de e rövid célnak megteszi, néhány óra múlva pedig megcsodálhatják a végeredményt.*
- Jó lesz. *Mondja szűkszavúan.* Most pakoljuk ki az épületet, ahol kell a falat feljavítjuk, letisztítjuk. * ~ Hanloren virágot is ígért. ~ Csalódottan sóhajt fel, a lányt nem tudja kiverni fejéből. ~ Sötét lett, elragadta Sa'Thereth. ~ A hangot nem tudja fejéből kiverni, de sikeresen elnyomja egy legyintéssel. Nem fog rajta már úrrá lenni, abból elég volt. Erős lett. Az átlagosnál jóval erősebb, mint mentálisan és fizikálisan is.*
- Induljunk. *Lép be az épületbe, majd elkezdi kihordani a régi, elavult berendezést.*


26. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-10 11:39:38
 ÚJ
>Ahseelaxa Scyranna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//A karámnál//

*Ahseela, ahogy lábolgatva üldögél a karámon, elnéz a túloldalra Monsotor és Denzack felé, hogy ők, hogy haladnak a munkával. Látja, a két munkatársa elégé vergődik a karámépítéssel. Az óriáson látszik, hogy unja is magát. Azonban, még szerencse, hogy mindhárman a sajátmunkatempójukban dolgozhatnak, úgy ahogy kedvük, képességeik, idejük engedi. Nem akadályozza, tartja fel egyiküket se semmilyen körülmény és kapkodniuk sem kell, hiszen előttünk áll még az egész nap. A druida lány látja, hogy Monsotor éppen végez egy keresztrúd felszegezésével, amire rá is dől. Ahseela nem szól az óriásnak, hogy minden bizonnyal el fog alatta törni a karámfa. Nem akarja kioktatni, hiszen az elf lány vasággyal együtt is nem lehet több 70 Kg-nál, míg az óriás jóval egy mázsa fölött lehet. Meg aztán mindenki tanuljon a saját kárán.* ~ Monsotor, majd farag magának egy másikat. ~ *Felpillant még a bezárt zsalugáteres lombházra, majd lehuppan ültéből, hogy folytassa a karámépítést. Ahseela éppen hajol le a baltáért, amikor az állatok felől nagy vircsaftot hall, a baromfiudvarból. Szállnak a tollak, rohangálnak a csirkék. Hörgés, morgás, hangos kotkodácsolás hallható. A druida lány berohan a karámba, arrébb tessékeli a jószágokat, megragad egy seprűt. Látja, egy menyét kapta el az egyik tyúkot, és éppen harapja át a torkát.*
- Ereszd! – *Kiáltja el magát az elf lány, majd jó nagyot rásóz a seprűvel a menyétre, de az a torkon fogott döglött csirkével elszalad.*
- Szegény pára. ~ Jaj, de hát ilyen a természet. ~
*Ahseela ekkor veszi észre, hogy a lábai körül szaladgál, csipogva egy napos csibe.*
- Nah, magadra maradtál csibém. – *Lehajol, felveszi a kis sárga pelyhest, megcirógatja a fejét.*
- Hát, találd fel magad! – *Cseveg a druida lány a kis csőrössel együttérzőn, észre sem véve, hogy már megint úgy társalog az állatokkal, mintha ez teljesen normális lenne. Nyilván, az óriás és a sötételf érthetetlenül néznek is rá, de nem zavartatja magát emiatt, megszokta. Leteszi a csibét a földre és visszamegy dolgozni, szegelni tovább a karámfákat. Közben vet még egy pillantást Monsotorra és Denzackra, elgondolkodik, hogy a két munkatársa akár mehetnek őrködni a kis fához is, mert úgy rémlik, mintha kaptak volna egy ilyen feladatot is Pyctától.*


25. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-08 15:28:19
 ÚJ
>Monsotor Sonnalis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//A karámnál//
//Ahseela, Monsotor, Denzack//

*Ahseela visszatérve szögeket és egy plusz baltát hoz Denzacknak. A karámfák elkészítése után a keresztfák felszegezése lenne a feladat. Egy marék szöget ő is elvesz, majd az elf lányt figyelve szerez információt arról, hogy hogyan lásson hozzá munkához. Az óriásnak természetesen ez a karámfa illesztéses szögeléses munkálat lassú, mivel hogy egyrészt alaposan és jól akarja munkáját elvégezni, másrészt nem akar munkahelyi balesetet elszenvedni, bár azt még kibírná. Az óriás közben elgondolkodik még egyszer Ahseela iránytűs ötletén, mert végül is hasznos lehet, csak az óriás nem túl okos ahhoz, hogy minden előnyt és hátrányt felfedezzen ebben az ötletben. Meg még ezen kívül a kocsmán is gondolkodik, mármint egy erdei népségnek kik körbe ölelik a természetet minek alkohol, minek pia. Miután végzett az egyik keresztrúddal, megvizsgálja, hogy elég stabil-e, méghozzá úgy, ahogy Ahseela is tette. Ez pedig annyit takar, hogy rádől a keresztrúdra.*


24. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-02 04:23:33
 ÚJ
>Ahseelaxa Scyranna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//A karámnál//

*Ahseela beveri a szöget, emelve illeszti a karámfát és tovább szegelve _rögzíti a másik felét is_, bólint és így ismétli a műveletsort a következő karámoszlopoknál is. Ütés közben az egyik szegről lecsúszik a fejsze és rávág a hüvelykujjára. A druida lány elkapja a kezét, kicsit megrázza, majd lehúzza róla a bőrkesztyűt, ami érezhetően felfogta az ütés nagyját, így nem sérült meg az ujja. Felemás pillantása elmereng a hegtetoválásán. Az elf lány pontosan emlékszik, kislány volt még, amikor Azera főpapnő a bőrébe égette a szimbólumot. Feljebb gyűri a felsőjének az ujját, ami alól az alkarján egy cikk-cakkos hosszú heg tűnik elő. Végigsimítja a cakkos forradást. A hegeknek más-más a története, de Ahseelát az egyik mindig a másikra emlékezteti és fordítva.
Lehúzza a bőrruha ujját, visszahúzza a kezére a kesztyűt és folytatja a munkát. Közben megelevenednek előtte a hegeihez fűződő történetek.

Rubiliánban a családok az első szülött gyermeküket Eeyr és Teysus szentségére a Holdfényes Unikornis Testvériség szolgálatába adják, mely örömmel és büszkeséggel tölti el a városiakat. Azonban, Ahseela nem egy szeretetteljes családból került a rendházba. A kamaszlány anyját, Kszorát, aki éppen akkor volt vele viselős, a saját apja, Ivor, hurcolta be a Testvériségbe, hogy a kolostor falai között adjon életet a kis Ahseelának, akit aztán ott is hagytak, a rubiliáni szokás szerint, de persze nemcsak ennyi a történet, mert a kis elf lány nagyapja egy személyben az apja is. Ivor érzéketlen, kegyetlen apa volt, Kszorát rendszeresen verte és vérfertőzve hált együtt saját lányával. Ahseela nagyanyját, Mirelát egy éjszakai lebujban megkéselték, így maradt magára Kszora és Ivor. A szülés után, Kszora, apja tiltása ellenére is, időről-időre meglátogatta a gyermekét a kolostorban. Érthető módon Ivor a legkevésbé sem akarta, hogy kiderüljön, Ahseela tőle van. Kszora ügyelt is, hogy nehogy apja tudomást szerezzen az anyai légyottokról. A kis Ahseela szépen cseperedett a Testvériségben és örömmel fogadta édesanyja olykori látogatásait, mit sem tudva arról, hogy ki lehet az apja. A leányanya azt hazudta gyermekének, hogy papája egy katona és harcban veszett oda. Viszont, egy napon Ivor megneszelte, hogy lánya a rubiliáni kolostorba jár, akkor már majdnem hét éves gyerekükhöz. Irtózatos haragjában, nyomban lányáért indult, hogy még aznap elhagyják Rubiliánt is. Ivor a kolostor kertjében találta lányát és unokáját. Kszora természetesen nem akart apjával menni, kislányával akart maradni a Testvériségben. Dulakodásba kezdtek, Ivor erőfölényével könnyedén legyűrte Kszorát. Azonban, a kis Ahseela rugdosódva, Ivornak támadt, hogy anyjának segítsen, ami idő elég is volt arra, hogy a férfi derékszíjából kirántsa annak tőrét és a hasa felé szúrjon vele. Ivor elkapta a csuklóját és Kszora arca felé kezdte nyomni a pengét. Ahseelát a dulakodás közben eltaszították, de a kis elf lány felkelve, ökleivel oldalról csépelve apját segítségért kezdett kiáltozni, mire Ivor kicsavarta Kszora kezéből a tőrt és nagy karlendítéssel oldalra vágott. Azonban, a penge tompa és néhol csorbult is volt, így a vágás helyett inkább egy ütéssel tépett egy cakkos sebet a kislány alkarján. A kis Ahseela a földre rogyva, sírva szorította sérülését. A perpatvarra a Testvériség tagjai is megjelentek az udvaron, mire Ivor megragadta Kszora karját, majd elvonszolva lányát távoztak a rendház területéről és Rubiliánból. Azóta nem látta őket senki. A kis Ahseelát és sérülését ellátták, aztán pár hónap múlva, a Testvériség szokásai szerint, a hetedik életesztendejét betöltve, megkapta a hegtetoválását is, beavatva druida növendéknek.

A druida lány éppen bekalapálva egy szöget, rögzít fel egy újabb alsó karámfát. Sóhajt az emlékekre. Még a mai napig nem tudja, hogy Ivor az ő apja is. Bár a Testvériségben hallott mindenfélét, de a történtek után nem igen beszélt erről senkivel sem. A rendházban nem is kérdezték, firtatták nála a családi hátterét. A természetet, az állatvilágot és a Testvériséget szívesebben is nevezi már a családjának.
Ahseelaxa pedig már tudja, ahogy túlzott figyelme, rátelepedő gondoskodása megterhelő a környezetében lévőknek, olyan nehéz és megterhelők az olyan velős élettörténetek is, mint az övé. Csak megfekszi mindenkinek a gyomrát, vagy kifigurázzák, ezért is az elf lány, hallgat előéleti dolgairól és próbál a közjavára lenni és túllépni múltja árnyain, magában jellem fejlődni és megvalósítani a kis és nagyobb céljait. Mint például a karámépítést, a gombapörkölt főzést és a talán, hogy egy nap lovasíjász lesz. Nem szándékozik más terhére lenni, tudja más világ. Ezt az eltelt idő és a helyzete is igazolja, neki is nehéz belátnia.
Illeszti fel a következő keresztrúdat a cölöposzlopokra, lendíti a baltát, beüt még egy szeget. Ahseela ledobja a fejszét és ismét megnézi, az építmény stabilitását, de most még elrugaszkodva fel is lendül az egyik felső karámfára. Ücsörögve felemás szemeivel elnéz a csukott zsalugáteres lombház felé.*


23. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-01 20:07:51
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 543
OOC üzenetek: 241

Játékstílus: Vakmerő

//Három barát//
//Roth, Umon//
//Dat munka közben//

*Kissé gondolataiba merülve végzi az egyik csapást a másik után, szép rendben haladnak, a folyó erre nem oly széles, s a partvonala sekély. Más helyeken vélhetően csak a hideg évszakban tudnák így vágni, mikor befagy a mederig, most azonban így is megfelelő. Nem akar a fémpengére nézni, így inkább elfordítja tekintetét, pontosan érzi, hogy hová kell vágnia. Merengéséből Roth kérdése rázza fel, aki tökéletes érzékkel veszi észre a csendességet.*
- Sohasem gondoltam volna, hogy társaságban fogok újra élni. Tudod hosszú ideig magányos voltam. *Mondja halkan, anélkül, hogy felnézne. Egy újabb csapás után egy köteget megfogva hajít kijjebb, hogy Dat a szekérre hajigálhassa. Umon nem bánja, hogy a férfi hallgatagabb, kicsit magára is emlékezteti, persze az első időkből.*
- Pyctát és Lyzendrát még Vadvédben ismertem meg. Akkoriban voltak problémáim a hordókkal. *Szusszan egyet egy félmosoly erejéig felpillantva.* Mindig átestem rajtuk. Mondd... te hiszel valamilyen istenben, Roth? *Kérdezi megállva és felegyenesedve, szablyával a kezében a férfira meredve, komolyan. Aztán anélkül, hogy megvárná a választ, tovább folytatja.*
- Tudod én több istenben is hittem, de egyik sem nyújtotta azt, amit szerettem volna... valahogy nem dűlőztünk. *Kuncog fel mélyen.* Nem bírták a pofámat. *Nevet fel, jóízűen, aztán csípőre téve kezét, szablyástól közelebb sétál.*
- Azt gondoltam a kocsmában egyedül leszek, hogy a kutya nem fog majd velem foglalkozni. *Hirtelen két lépés távolságra állva Rothtól széttárja kezeit.*
- Aztán a fene gondolta, hogy végül ilyen jó társaságom lesz! *Nevet fel ismét, közben a földet nézi végig.*
- Még egy ilyen adag és meg is leszünk. *Biccent.* Derék! Jó, hogy segítetek Roth, aztán mondd csak... a bőröd... azt is az istenek csinálták? *Kérdezi most meg karba fonva kezét, a szablya csak lengedezik arca előtt, minek pengéjében ismét meglátja saját tükörképét.*

A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.01 20:08:16


22. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-01 01:34:30
 ÚJ
>Ahseelaxa Scyranna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//A karámnál//

*Ahseela vízszintesbe emeli a karámrúdat, beveri az előbbi szöget is, majd felszegeli a másik végét is. Bekalapál még három szöget, aztán ledobja a fejszét. Néhányszor rátámaszkodik a karámfára, ide-oda meglökdösi, majd ráhajolva rádől teljes testsúlyával, hogy megnézze mennyire stabil az eddigi építmény. A kavicsba ágyazott oszlopok fixen állnak, nem mozog egyik sem, a felszögelt keresztrúd is nyikorgás, recsegés nélkül megtartja a súlyát. Az elf lány biccent maga elé.*
~ Hát, alakul. ~ *Szusszan egyet, leoldja derekáról a bőrtömlőjét és iszik pár kortyot a gyógyfüves teájából. Közben szemmel méricskél és vázolja magában tovább a kialakítást. Azt nézi, hogy a karám honnan nyíljon.*
~ Talán, innen. ~ *Jár körbe két oszlop között, miközben visszakötözi a tömlőt az oldalára. Szimpla, két levehető rudas bejáratot képzel el. Lehajol, felveszi a baltát, kivesz néhány szeget a zsebéből és egy újabb karámfát odahúzva kezdi el az előbbi alá felrögzíteni. Ahseela surranó, zizegő hangokra lesz figyelmes, a hang irányába pillant, valamivel távolabb a folyómentén nádat vágnak. A hosszú szárú bugás növények sorban dőlnek el. Látja, hogy ez a kocsmaépítő kompánia. Feléjük int, ha látják, látják, hanem nem, nem, de nem szándékozik megzavarni a dolgos hármast. – Vagyis, Ahseela a lovat is beszámítja, szóval az ő szemszögéből négyen vannak. – Látja, nagy munkában vannak és neki is van, mit csinálnia. A vacsoránál, majd nyilván mindenki egy asztalhoz fog ülni. Az egyik pásztor cserfes kislánya éppen arra sétál, akitől hallja, hogy az asszonyok éppen kenyérlepényt sütnek.*
~ Remek lesz a gombapörkölt mellé. ~
*Nyugtázza magában az elf lány a köret gondolatát, közben egy szögre üt rá a fejszével. A jámbor óriás patásról eszébe jut saját lova is, amitől elkomorul.*
~ Vehetnék egy lovat, mondjuk egy csikót. Vagy nem is tudom. A lovasíjászkodást is elkezdtem Linerával. ~ *Ötlettel magában a druida lány munkaközben.*


21. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-30 20:12:42
 ÚJ
>Rothawdar Arskeliss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 84

Játékstílus: Vakmerő

//Három barát//
//Roth, Umon, Dat//

*Ahogy beljebb mennek a kis házikóba, Rothot megcsapja az állott, dohos levegő illata. Umon kérésére kinyitja a hozzá közelebb levő ablakokat, majd Umon után néz, aki a szerszámokat pakolgatja. Különösebben nem veszi szemügyre a helységet, de látszik, hogy akad tennivalójuk.
~Körülöttünk az erdő, kellemes a levegő. Mire lehetne még szüksége az embernek.~
Elmélkedését Umon szakítja félbe, aki egy szablyát ad a kezébe, mondván ezzel hasznosabb munkát tud majd végezni.*
-Ez igaz. Rendben.
*Fogja kezébe a szablyát és a többiekkel együtt ismét felülnek a szekérre, hogy a közeli folyó partjáról gyűjtsenek nádat.
Nem tesz megjegyzéseket, nem is villan fel az agyában semmi ötlet, csak szófogadóan végzi el a rábízott teendőket. Megfigyeli az utat, amelyet bejárnak a folyóig, jellegzetes ágakat, bokrokat memorizálva. Mindez hasznára válhat bármikor, ha magára hagynák. Ez azonban kevésbé valószerű, hiszen Rothot alig ismerik egyelőre. Hogy ezt kompenzálja, eldönti, hogy majd Umon felől is érdeklődjön és a beszélgetés illetve munka folyamán lesz lehetősége jobban bemutatkozni.
A folyópartra érve felveszik az Umon által előirányzott pozíciókat és hozzálátnak a nád tizedeléséhez.
Rothnak már az indulásuk óta feltűnt, hogy Dat szótlanabb az átlagosnál, nem tudja miért, de lehet, hogy majd idővel beszédesebb lesz. Egyelőre Umon felé irányul érdeklődése, mert most hirtelen elcsendesedik.*
-Umon! *Szól hozzá baráti hangnemben.*
Hirtelen csendes lettél! Netán gond adódott?
*Közben a kapott szablyával, előre hajolva vagdossa a nádat.*

A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.30 20:14:11


20. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-30 13:45:38
 ÚJ
>Ahseelaxa Scyranna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//A karámnál//

*Denzack és Monsotor elmerülve a munkálatokban nem válaszolnak Ahseelának, és mivel a sötételf nem figyel, így a fejszét sem dobja oda neki, csak leteszi az egyik karámoszlop mellé. Az óriáshoz sem szól, hagyja dolgozni. Az elf lány magához vesz egy maréknyi szeget, majd a bőrszütyőt is odateszi a baltához.
Hirtelenjében felélénkül az éteri légnyomás, valami csörren és egy közeli félkész lombháznál a szél rácsapja az ablakra a zsalugátert. Ahseela a csattanás irányába kapja a fejét, majd zsebre vágva a szögeket, felmászik a kötélhágcsón, a folyamatosan zörögve csapódó ajtós redőnyhöz. A szél kitépte az akasztópecket a deszkafalból. Az elf lány rácsukja az ablakra a zsalugátert. Lehajol és felveszi az akasztó kallantyút.*
- Hmm.
~ Lehet, írok majd egy listát a megjavítandó dolgokról is a faluban. ~
*Az ablakpárkányra teszi a pecket, majd lecsúszik a kötélzeten és visszasétál folytatni a munkát. Szótlanul átmegy a készülő karám túloldalára és nekiáll felszegezni a keresztrúdakat. Szájába vesz néhány szöget, egy megfaragott karámfa végét odailleszti az egyik oszlophoz, a másik vége a földön, térddel alá támaszt, majd a baltával felkalapálja egy szöggel. Ahseela fogja és tartja oda a következő szeget, lendíti a fejszét.*


19. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-29 17:12:42
 ÚJ
>Datvinoolv Nyarneldurki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 40

Játékstílus: Megfontolt

//Három barát//
//Roth, Dat, Umon//

*Dat a szokásosabbnál is csendesebb, talán csak a fáradtság miatt, de ezt igyekszik nem a többiek tudtára adni. Umon kocsmája láttán elmosolyodik, valami hasonlóra számított, habár több elf-szerű építészeti elemet képzeld bele. Szótlanul követi Umont az épületbe, ahol a kérésére ki is nyitja az összes ablakot. Némán biccent feladata hallatán, majd visszamászik a szekérre, miután a többiek is végeztek. Menet közben már hallani véli a folyó zúgását, ami később fel is erősödik, de nem nagyon, hisz ezen a szakaszon kifejezetten lassú. Most először szólal meg, mikor elkezdik a vagdalkozást.*
-Rendben. *Reagálja arra, hogy álljon középre. Egyelőre némán rakosgatja a nádat a szekérre.*


18. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-28 20:32:13
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 543
OOC üzenetek: 241

Játékstílus: Vakmerő

//Három barát//
//Roth, Umon, Dat//

*Dat csendesebb, de Umon kezdi megszokni már, vélhetően ezért is szeret annyira vándorolni. Jóllehet maga is kedveli a magányt, mint már korábban ezen gondolkodott is, most mégis úgy adta a sors, hogy társakkal vág neki egy komplett épületfelújításnak.*
- Helyes. *Biccent elégedetten, mikor mindnyájan lekászálódnak.* A folyó nincs messze. Csak arra a fák mögött. De várjatok... visszük a szekeret is. Csak elébb pakoljunk fel. *Mondja, s miközben lekászálódik, int a többieknek is. Ha követik a házba lép, hol megcsapja a hűvös dohos szag azonnal.*
- Az ablakokat nyissátok ki kérlek, szellőztetni kell. Addig megyek a szerszámokért, valahova ide raktam őket. *Lép beljebb a kemence mellé, majd egy egyszerű pallost vesz elő és Rothnak adja.*
- Inkább ezzel vágj, mint a sajátoddal. Az elég rövidke. *Mosolyog a férfira.* Dat, ha nem bánod, a te feladatod lesz a kévézés és a szekérre pakolás. *Osztja le a feladatokat, majd kifelé indul a házból. A bakra ülve, bevárja a többieket, aztán ismét léptékre sarkallja lovát, hogy tovább induljanak a ház mögötti kis ösvényen. Hamarosan már hallani a folyó csendes csobogását, ami ezen a szakaszon nem túl széles és nem túl gyors. Azonban pontosan emiatt jócskán akad nád, mit vághatnak.*
- Itt jó lesz. *Mondja, s lassan húzza elő szablyáját. Valamiért tétovázik, s a pengén visszatükröződő fénybe néz, ahonnan saját gonoszan vigyorgó tükörképe tekint vissza rá. Szomorúan csóválja meg fejét, majd felsóhajtva mutat jobb oldalra.*
- Roth, onnan kezd, én kezdem innen. Dat, ha közénk állnál, könnyen tudnád a mögöttünk lévő szekérre pakolni. *Talán az első csapás, sokkal nagyobbra sikerült, mint amekkorára tervezte, a következő megint és megint és megint. A nád úgy fekszik el csapásai nyomán, akárha gyenge kóró lenne. Fogait összeszorítja, s hirtelen csendesedik el. Olykor még mindig látja magát a szablya pengéjén, s amit ott lát... nem tetszik neki.*


17. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-28 02:55:02
 ÚJ
>Ahseelaxa Scyranna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//A karámnál//
//Denzack, Monsotor, Ahseela//

*Monsotor is szótlanul, elgondolkozva dolgozik, csak a mágikus iránytűk ellen ad hangot gondolatainak, a mélységi véleményére ráerősítve. A druida lány pedig nem folytatja a témát, hiszen már le is tett az ötletéről. Várakozón pillant Jayzionra, de az ásóforgató sötételf úgy tűnik, nem szándékozik válaszolni neki. Ahseela megjártatja tekintetét a két munkatársán.*
~ Hát, ahogy gondolják… akkor beszélgetnünk sem kell. ~
*A karámfafaragó óriástól is csak egy vállrándítást kap válaszul.*
- Na, mindjárt jövök. Aztán, még a vacsorafőzésre is sort kell kerítenem. – *Persze, ez utóbbit inkább csak magának mondja, mint aki a napi teendőket sorolja fel, hogy ne felejtse el. Amit mond, érzékelhetően úgy sem érdekli Denzackot és Monsotort.

Az elf lány azzal fordul is, hogy felkeresse a raktárnak kijelölt sátrat a faluban. Nem tudja hova lett felállítva, de egy öregebb pásztort megkérdez, aki szívesen válaszol neki.*
- Köszönöm, itt minden sátor olyan egyforma. – *Jegyzi meg Ahseela enyhe törzsdöntéssel, majd a raktárhoz tartó sétája közben elmereng az óriás szerzetes szavain. A druida lány nem tudja pontosan mit jelent az a kifejezés, hogy kukkoló. Nyilván, mert messzi vidékről jött és feléjük nem használatos ez a szó, de a szövegkörnyezetet értelmezve, a figyelem egyfajta negatív értelmezése lehet. Valahol nem érti, hogy itt Mil'Ochass-ben miért nem akarnak egymásra figyelni a falusiak, persze nem von le messzemenő következtetéseket, lehet csak Denzack és Monsotor ilyenek.
Erről eszébe jut Azera főpapnő tükre. Aki Testvériség egyik fejeként, mindig a szívén viselte a rendház tagjainak az életét, még akkor is, ha időlegesen elhagyta valaki a kolostort. Azerának volt egy tükre, aminek ha megmondta, hogy kit akar látni, az megmutatta neki. A varázs holmi a jó szolgálatára volt. Mindenki tudott erről. Ahseela mindig álmélkodott, ha csak látta a tükröt. Sose értette, hogy működik, de nagyon érdekelte. Azonban, történt még jóval azelőtt, hogy a druida lány a száz esztendős útjára indult volna, amikor egyik alkalomkor, a rendház főnökasszony szobájában takarítva, leverte a varázstükröt az asztalról, ami ripityára tört. Azera nagyon mérges volt rá és több ízben is megrótta ezért, hiszen a mágikus tükör pótolhatatlan darab volt. A főpapnő a későbbiekben próbálkozott több igével, ráolvasással, melyektől látását úgy tudta használni, hogy valamelyest figyelemmel kísérhesse a rendház tagjait, de már nem látott olyan részletekben és olyan messzire sem. Sőt, ezek a mágia módszerek, idővel nagyon manaemésztővé és fájdalmassá váltak, majdnem teljesen el is vették a druida főpapnő szeme világát, ezért felhagyott vele, hogy figyelmét így kiterjessze a Testvériség tagjaira. Emlékezik vissza magában az elf lány. Azera manapság is, hályogos szemeivel, éles hallásával, már jószerével csak a környezetét és a környéken terjengő fél fülel hallott híreket kíséri figyelemmel.

Ahseela közben megleli a raktárt, megáll a sátor előtt, éppen félrevonja a ponyvát és fejét lehajtva bújna be, amikor egyszeribe szél kerekedik. A langyos szellő megjártatja a levegőt a faluban, belekap a kiteregetett ruhákba, összekócolja a labdázó gyerekek haját, kis porörvényt kavar a közeli ugróiskola fölött, a fák levelei pedig úgy susognak, mintha pusmognának valamit.*
~ Laxaaaa… ~
*Ahseela megtorpan, körbepillant.*
- Ki szólt? – *Kérdezi, de aztán csak megrázza a fejét, mivel nem lát maga körül senkit, aki szólhatott volna hozzá. Betér a sátorba, ami furcsa mód valahogy belülről tágasabbnak tűnik, mint kívülről, még fel is tud egyenesedni.*
~ De fura ez sátorraktár. ~
*Törpreng el a druida lány a körülményen kontyánál a tarkóját vakargatva. Olvasott helységtágító rúnákról, de nem gondolná, hogy ismernének vagy használnának itt a faluban ilyesmit. Megrázza a fejét, mert vissza kell mennie a munkatársaihoz. Talál egy jó bőrszütyőnyi szeget, magához vesz két fejszét, kötelet, gondolván, hogy az is jól jöhet még az építésnél. Viszont, lámpaolajat, hordót, dunsztosüveget, azt nem lát sehol.*
- Hmm.
~ Azt hiszem, írok egy listát, hogy mi nincs a faluban. Ne kelljen állandóan valamelyik városba futkosni, mert lemarad valami. Lehet, majd bemegyek én és bevásárolok. Nem hiszem el, ott voltam és elfelejtettem elmenni a piacra. ~
*Rója fel magának a feledékenységét az elf lány, közben kibújik a sátorból és visszasétál a tevékenyen munkatársaihoz.*
- Na, hogy haladtok? Jayzion elkapod? – *Szól a sötételfhez és többször lendíti meg felé az egyik baltát. Ha mélységi figyel, akkor odadobja neki. Ha elkapta, akkor állhatnak is neki felszegelni a keresztfákat.*

A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.28 03:06:03


16. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-26 11:11:56
 ÚJ
>Rothawdar Arskeliss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 84

Játékstílus: Vakmerő

//Három barát//
//Roth, Dat, Umon//

*A gyors bemutatkozás után, Roth az utat és a tájat veszi alaposan szemügyre. Gondosan megjegyzi Umon eligazítását a tölgyekről, majd igyekszik kapaszkodni, mivel az út járatlanná válik, csupán rövid ideig.
~Oh.~ Jajdul fel magában, ahogy egy nagyobb bukkanónál megüti alsó tájékát, de nem okoz ez neki különösebb gondot, könnyen átsiklik felette. Csak hamar megérkeznek a helyre, ahol Roth egy fehérre meszelt házikót lát, melynek nád teteje elég foghíjás.
~Ezt mindenképp ki kell cserélni.~ Vélekedik magában, majd figyelmesen hallgatja Umon terveit a házról, a leendő lugasról és az oda vezető ösvényről. Miután Umon végez a tervek felsorolásával, röpkén Datra néz és bólint egyet, végül így szól.*
-Ami azt illeti, elképzelésem sem volt a helyről, de meg kell hagyni, hogy a tetőt leszámítva a házikó elég jó állapotban van. Én azt mondom lássunk hozzá és ahogy mondtad, kezdjük a tetővel. Dat?
*Fejezi be mondókáját és arra vár, hogy Dat is beleegyezését adja a tető javításához. Bár lehet, hogy a férfinak más elképzelése van, ezt ki is fejtheti, bármilyen ellenérzés nélkül. Közben Roth a tanyán nyugtatja tekintetét és próbálja elképzelni a végkifejletet.*


15. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-25 19:24:26
 ÚJ
>Monsotor Sonnalis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//A karámnál//
//Denzack, Monsotor, Ahseela//

*Jayzion és Ahseela az amnéziát tárgyalják, pontosabban Ahseela magyarázza Jayzionnak, valamint az óriásnak is, hogy az bizony micsoda. Ahogy az elf lány magyarázza a fogalmat, abból kiderülhet, hogy ez nem valami ragály, inkább egy hatás után jelentkező dolog. A sötételf még egy kis előtörténetet is mesél nekik. A mélységi a kis dialógus után mondja, hogy a "kiüldözés" az ottaniak érdekében történt meg. Denzack elmélete szerint ez a közelgő dögvész miatt történhetett meg. A magyarázatra szükség volt, mivel Monsotor számára nem volt világos az ok és az okozat. Az óriás úgy hiszi, hogy az Erdőszelleme egy jót akaró istenség, ezért sem értette először, hogy miért kergetne ki valakiket a saját otthonukból. Monsotor közben a karámfának valót gallyazza, és ezután elkezdi azokat feldarabolni, a feldarabolt fákból meg karámfákat kialakítani. A munka közben Ahseela mesél egy történetet egy sárkányról, ki fele szívét odaadta egy fiúnak. Ezen történetek hitelessége kérdőjeles, de vannak igazságokat tartalmazóak is.*
~Vajon lehetséges odaadni valakinek a szíved egyik felét?~
*Ezután arról is szó esik, hogy Ahseela és Jayzion is megtapasztalták többször is azt, mikor a társaság, amiben eddig bent voltak, szétszéled, és bár nem tudja, hogy ez mégis milyen érzés, de ezt inkább kihagyná, hisz vannak dolgok, amiket jobb nem megtapasztalni, és ez is egy olyan dolog. Szóba jön a hosszúéletű lány ötlete az emberkereső iránytűkről, amely ellen Denzack nyilatkozik. A szerzetes is beavatja őket személyi meglátásába.*
-Jayzionnak igaza van. Nem lenne jó, ha állandóan a nyakunkban lenne egy kukkoló vagy ilyesmi.
*Ahseelát elkezdi érdekelni a kiűzés utáni eseménysorozat. Monsotor nem tudna erre válaszolni, és nem is neki szól a kérdés, úgy hogy inkább hagyja a mélységit beszélni. Az óriás még elgondolkodik közben az elf lány iránytűs ötletéről, és a mélységi érveléséről az iránytű ellen.*
~Ha az iránytű segít egymást megtalálni, akkor senki nem fog elveszni, de mi van, ha valaki ezt elveszti? Lesz így privát terünk? Attól, hogy most már van olyanom, attól még nekem nem lenne nagy gond, hogyha nem lenne, hisz a kolostorban sem volt belőle sok. És mi van, ha valaki rosszra használja az iránytűt? Ha valaki ölni, lopni, vagy bármi mást akar, akkor könnyű dolga lenne. De ezt a helyet falak és őrök védik, így nem tudnának itt megölni minket, de kívül nincsenek falak, így ott veszélyben lennénk mind. De nem tudnának minket megölni, mivel többen is harcképesek közülünk.~
*Ahseelát el kezdi érdekelni az erdei kaland, de itt is inkább a sötételfet hagyja, hogy beszéljen. A munkálatok után az elf lány a keresztfákat szegné fel, de ötlete nincs, hogy hoztak-e szöget Pyctáék az amoni piacról. Monsotor információhiányát egy vállvonással jelzi.*


14. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-25 02:42:29
 ÚJ
>Ahseelaxa Scyranna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//A karámnál//
//Denzack, Monsotor, Ahseela//

*A sötételf azon állítására, miszerint nem szenved emlékezetkieséstől, Ahseela csak hallgat és kurtán biccent. Nem tudja megmondani Denzackról, hogy hazudik-e neki vagy sem, és azt sem tudja, hogy mi oka lenne erre a mélységinek. Különben is a rendházban való nevelkedése és világjárása során is már annyiszor hazudtak neki, hogy valószínűleg, ezért sem tűnik fel számára.*
- Értem. – *Ahseela csak ennyit felel.
Az üldöző Erdőszellem témához sem fűz egyebet a korábbi véleményénél, bár a dögveszély említésénél felvonja a szemöldökeit.*
- Mi történt? – *Kérdez rá, mivel nem tud erről részleteiben és az erdőmélyi forgószélről sem, csak a hírüket hallotta, amit rosszmájú, riogató pletykának vélt a nép számára.
Azonban, abban a druida lány biztos, hogy rengeteg félreértésnek lehetett volna elejét venni, megszüntetni, ha a lanawiniak nem úgy értelmezik, formálják a természeti jelenségeket, ahogy ők gondolják, elnyomva a természetet, meg sem hallva a szél szavát, gátolva a folyók folyását, betemetve a vulkánokat, beomlasztva a barlangokat. A természet nem ellensége senkinek, még is, Lanawin arculata nagyon megváltozott.
Jayzion buzdító munkakedvére, Ahseela szintén csak bólint, egy-két gödörbe beleállít egy-egy karámfát, kiszórja a kavicsot, aztán kezdi betemetni lábbal, kézzel, csákánnyal, ahogy éppen éri a karámoszlopokat.
Közben, látja Denzackon, hogy nem hiszi el a sárkány és az ember fiú mítoszát, de nem akarja meggyőzni, sem pedig ráerőszakolni a véleményét, főleg anélkül, hogy meghallgatná, hogy mit is gondol a témáról a másik fél. Ha a sötételf férfi szóban is hangot adott volna a véleményének, Ahseela elfogadta volna, ahogy szótlanul is elfogadja, attól, hogy nem egyezik az övével. Csak így szemtől-szemben egyszerűbb és egyértelműbb lett volna.
A mélységi elbeszélését az eltűnések kapcsán, az elf lány figyelmesen hallgatja hegyes füleivel. Nem tudja, hogy milyen kalandra gondolhat korábbi társaival Denzack, rosszra nem gondol, mivel a hanglejtése nem sugall búskomorságot. Az meg eszébe se jut, hogy valami élvezetes törvénytelenség lehet a dologban.
Ahseelába, a rendházban, a világot járva is szó szerint és átvitt értelemben is beleverték, nevelték a törvények, szabályok betartását, tiszteletét. Ne árulkodjon, lopjon, öljön, csaljon, hazudjon, ne legyen tiszteletlen. Amíg Arthenior templomában is időzött, többször emlékeztették erre, de a nagy tónál átélt tóparti égi jelenséget is ilyen nevelő célzattal könyveli el magában.*
- Mi volt azon az erdei kalandon? – *Kérdez rá, erre is szemrebbenés nélkül Ahseela, hátha kiderülnek más dolgok is, amik fényt deríthetnek a különös eltűnésekre.
Az elf lány szereti a szabályokat és soha nem tudná elképzelni, hogy bárki, bárkik miatt képes lenne szabályokat, törvényeket felrúgva tűzön-vízen, hegyen-völgyön át, akár egymagában szembeszállni az egész világgal is, anélkül, hogy visszaélne képességeivel és ártana bárkinek is, hogy bizonyítsa érzéseit. Különben is, valószínűleg a külvilág nem is érzékelné, sőt csak támadó arcátlanságnak vennék, és előbb veszítené el kedvét és döglene bele mindebbe, mielőtt értelmet, teret nyerhetnének elgondolásai. A druida lány már kedvetlen, a levegőt is csak halkan meri venni és elfásult udvari bolondnak. Ezért is, Ahseelának nincsenek nagyra törő tervei, álmai, vágyai. Jelenleg csak ez az egy nagyobb volumenű, a nyomkövetős iránytűkkel, de Denzack erre is rávilágít, hogy igazából nincs értelme, amit az elf lány sejtett is és valahogy a következő mondás jut az eszébe; a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.*
~ Privát tért. ~
*Gondolkozik el Ahseela a mélységi szavain, ő már nem is tudja milyen az, hiszen puritán körülményekhez, magán tulajdon nélküli élethez szokott hozzá, és ezt nem csak azért érzi így, mert utazásai során többször kiforgatták mindenéből, hanem mert a rendházban is minden közös volt. Csoda, hogy nem alakult ki nála üldözési mánia.*
- Talán, az elf és a sötételf nő barátodat is nem veszítetted volna el, ha lettek volna ilyen iránytűk hozzájuk. – *Jegyzi meg, azért félhangosan az orra alatt ötletével kapcsolatban, de Ahseela jelenleg erősen kétségesnek véli, hogy itt kialakulhat olyan közösség, aminek ilyen iránytűkre szüksége lenne, így már magában vissza is tette a polcra az ötletet. Maradnak az egyszerűbb dolgok. A munka és a személyes kis céljai, amik nem fognak sok vizet zavarni. Reméli, az idő és a sors is engedi ezeket megvalósítania.*
Lassan temetődnek a karámoszlopok, keretet adva a készülő fakarámnak.*
- Ha megvagyunk szeghetjük fel a keresztfákat. Elkérek még két baltát a raktárból. Nem tudjátok, Pyctáék hoztak szeget az amoni piacról? – *Vonja kérdőre Denzackot és Monsotort.*
~ Vajon lámpaolajat? ~
*Mondjuk, ha belegondol, hogy az eddig elkészült lombházakhoz is biztos felhasználtak szeget, megnyugszik, hogy a raktárban csak talál azt is.*

A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.25 02:50:00


13. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-24 18:16:24
 ÚJ
>Denzack, a kegyetlen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//A karámnál//
//Denzack, Monsotor, Ahseela//

*Mikor végre megérti a férfi, hogy mit is jelent az amnézia, azonnal összeráncolja homlokát, s hevesen tiltakozni kezd.*
- Nincs nekem semmi ilyenem, úgy értettem, hogy csecsemő koromból nincsenek emlékeim, s halottam, hogy a szüleim arról beszéltek, hogy születésem után nem sokkal mentünk el Artheniorba, csupán ezért jegyeztem meg. Ráadásul teljesen biztos nem is lehetek a történetben.
*Az elf következő kérdésére ezért is felel egy határozott nemmel. Habár megesik, hogy egyes szavai ellent mondanak egymásnak, ez a gyakori hazudozás ára, hogy gyakran maga sem tudja eldönteni, mi igaz, s mi nem. Mint ahogy a Jayzion nevet is inkább magáénak érzi már, mint a Denzackot, mintha újjá született volna.*
- Nem, nem szoktam úgy érezni.
*A történet mesélése közben az elf nő hangot ad nem tetszésének azzal kapcsolatban, hogy az erdő szelleme elüldözte a venárokat. Denzack tehát neki is áll elmagyarázni, illetve elmesélni a saját álláspontját, hogy miért is fogalmazott így.*
- Az elüldözés szó alatt nem kell feltétlenül rosszra gondolni, s bár nem értek a szellemekhez és hasonló dolgokhoz, viszont véleményem szerint a közelgő dögveszély, miatt lettünk kitessékelve az erődből. Bár még mindig nem teljesen értem, hogy mi, miért és hogyan történt?
*A hármassal történt kis kaland, valóban titokzatos Denzack számára, s inkább tűnik számára egy rossz álomnak, mint valóságnak. Kellemetlen helyzetbe kerültek, de győztek, viszont nem érti, hogy ha valóban emiatt kergette el őket az erdő szelleme, akkor miért nem maradhattak volna inkább a fát őrizné. Bár ekkor hamar eszébe is jut, hogy a tornádó, ami emlékei szerint pont az erőd felett tombolt, bizonyára mindnyájukkal végzett volna. Közben haladnak a munkával, s mikor minden már minden gödör ki van ásva, az elf megszólal, hogy mivel is kéne tovább haladniuk.*
- Rendben, lássunk neki!
*A munka közben Ahseela egy érdekes sárkány mesével áll elő, amit kíváncsian hallgat a sötételf, bár igazán nem fogja meg a történet, csupán jól esik beszélgetni, illetve hallgatni valamit, amivel gyorsabban telik a munka idő. A történet végén meg is jegyzi magában véleményét.*
~Badarság, ha valaki kivehetné a szívét, annak azonnal vége lenne, én már csak tudhatom. A szív egy tökéletes, ám gyakran nehezen elérhető célpont, mely szinte azonnali halált okoz.~
*Az elf megemlíti, hogy neki is van tapasztalata a lemorzsolódással kapcsolatban. Bár bizonyára őt jobban érinti ez érzelmileg, mint Denzackot.*
- Hát igen, például volt egy elf férfi is, aki velem egy napon érkezett, illetve egy sötételf nő is, akikkel volt egy kis kalandom az erdőben, már ha nem értitek félre.
*Boldog emlékként él benne, mikor együtt betörtek abba a borospincébe, s kissé sajnálja, hogy nem alakított velük szorosabb barátságot, de végül is mindketten elmentek. S Asheela elő is áll egy érdekes gondolattal, ami akár hasznos is lehet, azonban Denzack ebben is először a rosszat látja meg.*
- Hát... nem volna rossz, viszont ha rossz kezekbe kerül, akkor bárkit levadászhatnak közülünk úgymond. Illetve némileg mindenkit megfosztanánk a privát tértől, s azt hiszem nem mindenki örülne neki folyamatosan nyomon lehetne követni a helyzetét, legalábbis engem kifejezetten irritálni. Persze megértem az álláspontodat, s bizonyos esetekben valóban hasznos lehet.


12. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-23 13:04:13
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 543
OOC üzenetek: 241

Játékstílus: Vakmerő

//Három barát//
//Roth, Dat, Umon//

*Szerencsére egyiküket sem kell nógatni, s immár a szekéren, Híjas mögött zötykölődnek. Ugyan nem egész nap tervez itt lenni, hiszen a karámnál folyó munkát is ellenőriznie kell, ha már ezt a feladatot rátestálták. A kényszer nagy úr, de még nem ismerik az érkezőket annyira, hogy minden téren megbízzanak bennük, a régi csapatból pedig csak Umon maradt a táborban. Halványan mosolyodik el, mikor eszébe jut az a terve, hogy távol tartja magát a társaságtól, s csendes magányában kezd szeszfőzésbe. Nem jött össze. Miután a két férfi egymásnak is bemutatkozik, hosszan előremutat, hogy a másik kettő is jól lássa.*
- Ott annál a sávnál, ahol azok a hatalmas tölgyek húzódnak, alatta helyezkedik el, pont az út mellett. *Magyarázza, majd kissé hevesebb léptékre nógatja a lovat. Az út hamarost járatlan lesz, így alaposan zötykölődnek.*
- Kapaszkodjatok, ez a rész kissé rázós. *De hamar túlélik ezt is, s Umon néhány hosszabb perc múlva biztonságosan fordul be a tanya elé. Ha Roth és Dat körbenéz, egy egyszerű, fehérre meszelt parasztházat láthat, apró, takarosa ablakokkal, régi nádtetővel, melyben már nagy kárt tett az időjárás. A házhoz keskeny út vezet, s egy előkerten keresztül lehet a gangra jutni.*
- Erre az útra zúzalékot terveztem és kiszélesítjük, az előkert fölé a szőlőt felfuttatjuk, hogy lugas legyen, de elébb meg kell hozzá metszeni. Találtam már pár kisebb asztallapot, amit rönkökre téve, s rönkökkel körberakva kiválóan lehet a lugas alatt használni. *Bemutat az előkerten befelé vezető vékony téglaúton.*
- Az ajtón belépve juttok a központi helyiségbe. Balra és jobbra asztalokat tervezek, a bal oldaliak mögött nagy kemence, azt sárral kellene néhány helyen betapasztani. Jobbra pedig egy fellépő lesz, színpad, ha úgy tetszik, de csak ideiglenes fellépőknek, ha épp olyan adódik. *Vonja meg a vállát, míg lassan lekászálódik.*
- De az első a tető. Azt kellene kicserélni, ahhoz pedig nád kell a folyóról. Hozzunk ide előbb azt, ha ti is úgy látjátok. *Biccent mosolyogva.*
- Nos, Dat? Roth? Olyan, mint amilyennek elképzeltétek? *Vágja csípőre a kezét, fontosnak tartja társai véleményét.*


1-20 , 12-31