//Mágustorony felé menet//
* Nyomokat lát! De még milyeneket! Valójában csak nagyjából tudja beazonosítani őket, de nem is az a lényeg, hogy pontosan tudja hány mázsás harci mén, vagy esetleg nyeszlett úri paripa vágtatott erre, hanem az, hogy bizony hátas jószág nyomokat lát. Legalábbis reméli, hogy ilyesmiről van szó, és nem arról, hogy valami itteni patás gnómevő vadállatot követ. Előfordulhatna, de Aezmorin több egymást fedő nyomot is felismer, ami inkább jól bejáratot útra enged következtetni. Mintha oda-vissza vezetnének. Nehéz megmondani milyen régiek lehetnek. Pontosabban a gnóm számára nehéz megállapítani, mert nem túl gyakorlott a talaj figyelmes tanulmányozásában. Elnéz északra, majd elhúzva a száját délre tekint. A város, amely az ellopott térképein szerepelt valahol délen fekszik, és ott bizonyára találhatna szállást, ételt, italt és nyugalmat. Északon viszont az ingovány mentén egy hatalmas tó van. Nem tudja miért vezet oda ennyi nyom, hiszen az út, ami megkerüli a tavat kissé odább húzódik. ~ Talán valami halászkompánia lehet arra ~ elmélkedik magában. Biztos ez a leggyorsabb út, hogy friss halat vigyenek a városba. Talán.
A gnóm megkavargatja a füle tövét, keserű grimasszal lesi a távolt, aztán előhúzza tőrét, majd feldobja azt. ~ Ha a hegye beleáll a földbe, akkor északra megyek, ha nem, akkor délre ~ jó ötletnek tűnik a sorsa bíznia magát. A tó emlékei szerint nincs olyan nagyon messze, míg a város akár többnapi járás is lehet. Fogytán az élelme, és az ingoványt átszelő folyóból sincs nagy kedve a vízkészletét feltölteni, mivel dög és rothadás szagot áraszt magából. Bár lehet, hogy csak az ingoványt érzi rajta. Mindegy, inkább nem kockáztatja meg a lebetegedést, amikor a tó vize valószínűleg sokkal tisztább. Tekintve, hogy a folyó tölti fel a tavat, ez nem biztos, hogy igaz, de ha több helyről kapja a vizet, nem csak az ingoványon át, akkor van rá esély, hogy tökéletesen iható. Elmélkedése közepette a tőre halk puffanással ér földet. Félig elsüllyed a nem túl szilárd talajban, heggyel lefelé. *
- Tehát északnak megyek - * bólint maga sem tudva, hogy örül, vagy sem tőre döntésének. Lehajol, felkapja a fegyvert, köpenyében megtörli a pengéjét, majd visszacsúsztatja a helyére. Határozott léptekkel elindul, és mivel nem szükséges a talaj állandó vizsgálata, így igen gyorsan is tud haladni a célja felé.
A tó szikrázva tűnik fel a napsütésben, már messziről látja, de jó ideig még nem veszi észre a különös építményt a tó partjánál, csak amikor már elég közel ér hozzá, hogy kivehesse alakját. *
- Egy torony? - * kérdi magától, felhúzott szemöldökkel, majd homlokráncolva szagol a levegőbe, hogy nem-e a mocsári légkör agyrohasztó tevékenységének lett-e áldozata. A levegő azonban tisztának tűnik és már nem érzi a fullasztó hatást sem, amit az ingovány szélén tapasztalt. Hátratolja fejéről csuklyáját, majd meresztgetve szemeit próbálja jobban kivenni mit is lát. Egy torony, lépcsővel. Felhorkant hitetlenségében, majd megrázza a fejét és ismét csak ráfókuszál. * - Tényleg egy torony - * bólint, majd megindul az épület felé. *
//A mágustorony előtt//
* A távolság szépen csökken és Aezmorin csak akkor torpan meg ismét, amikor felfedezi, hogy az épület lebeg a víz felett, a lépcsők pedig nem tűnnek szilárdnak, hanem inkább légneműnek.
Grimaszolva néz előre, és mivel a tornyot fürkészi, elsőre fel sem tűnik neki az épület előtt álló díszes társaság. Aztán persze kiszúrja őket és mivel kíváncsiságát felkeltette a nem mindennapi látvány, így információszerzés gyanánt közelebb megy hozzájuk és megszólítja őket úgy tizenöt lábnyi távolságból. *
- Üdvözletem jó urak és hölgyek! - * előveszi legbájosabb modorát, bár ellenszenvvel viseltetik irántuk, mert magasabbak nála, azért igyekszik ezt nem kimutatni. *
- Megtudnák nekem mondani, hogy ez az épület mi célt szolgál? - * kérdi, miközben fürkésző tekintetét a két nő és két férfi között cikáztatja. *