Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 88 (1741. - 1760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1760. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-01-22 11:23:06
Üzenet elküldve: 2018-01-22 11:23:06
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Meira//
-Rendben.
*Nem mintha bárki is hallaná, vagy akár bent kevésbé hallhatnák, de nem vitatkozik.*
-Én mindig úgy mondom, hogy megidézem a varázslatot. Merítek a mágikus erőkből, koncentrálom, majd megidézem. Sokkal jobban hangzik, mint a "bevarázsoltam" kifejezés.
*Ha Meira valami szakszóra volt kíváncsi, nos azzal sajnos a hóhajú nem szolgálhat.*
-Sokat használtuk, nagyon hasznos kis varázslat volt, amit a kezdők is simán elsajátítottak és alkalmaztak. Ezzel nem vagy egyedül. Mindenki fél kicsit a birtokában lévő tudástól. Én is.
*Worenth tudása sokak számára, akár Meira számára is egyelőre(!) felfoghatatlan lehet. Aztán idővel már természetessé válik.*
-De vagyok annyira megfontolt, hogy tudjam, mit hol lehet és mikor. A város kellős közepén nyilván nem lenne szerencsés egy erős földrengés, vagy egy... napkitörés. Ezeknek beláthatatlan következményei lehetnek.
*Worenth egy pillanat alatt válna bölcs mágusmesterből sorozatgyilkossá, főleg a napkitöréssel. Egyetlen egy bonyolult, nehéz ige, de ha sikerül... pusztulást hoz.*
-Nekem a legfőbb ágam a levegő. A botot, ami többet jelent számomra, mint egy egyszerű, holmi fabot, egy bölcs, öreg mestertől kaptam régen. A tetején lévő kristálygömbben kavargó, pici forgószél azóta is köröz benne szüntelen. Azt mondta, amíg élek, forogni fog, ha meghalok... elvész. Mostanság viszont inkább hagyatkozom a kardomra, semmint a botra. A bot megmaradt emléknek, szimbólumnak, értéknek, de kevésbé veszem hasznát. Szóval innen jött az elhatározás, hogy a levegőágat válasszam.
*Azóta eljutott oda, hogy a vízágon kívül mindegyikhez konyít. Némelyhez jobban, némelyhez kevésbé.
Worenth is helyet foglal, majd jön a kellemetlenebb téma.*
-Mintha belebújt volna a gonosz. *mondja halkan, miközben tekintete elréved a polcokon roskadozó könyvek irányába, majd visszavándorol Meirara.*
-Igaza lehetett a papnak, bár. *teszi hozzá gyorsan.* -Aki már összeesik, ott nem elég csak a lelki bajokra mutogatni, legalábbis szerintem. Kialakulhatott szervi probléma is, aminek kivizsgálásra nem ártana egy orvos. Talán el kellene fogadnia a segítő kezet. Persze, könnyen mondom én ezt, számodra pedig semmi újat nem mondok, mert nyilván te is tudod mindezt. Elrángatni meg mégsem lehet, ha nem akarja.
~Kemény dió ez.~
-Őszintén nem tudom, hogy mit mondjak erre. Sajnos, öhm... nem vagyok a kapcsolatok mestere. *utal ezzel arra, hogy ebben a témában nincsen túlságosan sok tapasztalata, inkább csak a közhelyekre támaszkodhat.*
-Ha úgy érzed, hogy van még benne jóság és megmentheted, akkor meg kell tenned. Viszont, ha nem, akkor engedd el addig, amíg lehet. Én az első opciót favorizálnám. Kemény lehet egy ilyen kapcsolat. *hümmög magában.* -Amiben az egyik fél ennyire kiszámíthatatlan. Igazán tiszteletreméltó az, hogy igyekszel helyretenni a dolgokat. Sok lány a te helyzetedben inkább menekülne.
-Rendben.
*Nem mintha bárki is hallaná, vagy akár bent kevésbé hallhatnák, de nem vitatkozik.*
-Én mindig úgy mondom, hogy megidézem a varázslatot. Merítek a mágikus erőkből, koncentrálom, majd megidézem. Sokkal jobban hangzik, mint a "bevarázsoltam" kifejezés.
*Ha Meira valami szakszóra volt kíváncsi, nos azzal sajnos a hóhajú nem szolgálhat.*
-Sokat használtuk, nagyon hasznos kis varázslat volt, amit a kezdők is simán elsajátítottak és alkalmaztak. Ezzel nem vagy egyedül. Mindenki fél kicsit a birtokában lévő tudástól. Én is.
*Worenth tudása sokak számára, akár Meira számára is egyelőre(!) felfoghatatlan lehet. Aztán idővel már természetessé válik.*
-De vagyok annyira megfontolt, hogy tudjam, mit hol lehet és mikor. A város kellős közepén nyilván nem lenne szerencsés egy erős földrengés, vagy egy... napkitörés. Ezeknek beláthatatlan következményei lehetnek.
*Worenth egy pillanat alatt válna bölcs mágusmesterből sorozatgyilkossá, főleg a napkitöréssel. Egyetlen egy bonyolult, nehéz ige, de ha sikerül... pusztulást hoz.*
-Nekem a legfőbb ágam a levegő. A botot, ami többet jelent számomra, mint egy egyszerű, holmi fabot, egy bölcs, öreg mestertől kaptam régen. A tetején lévő kristálygömbben kavargó, pici forgószél azóta is köröz benne szüntelen. Azt mondta, amíg élek, forogni fog, ha meghalok... elvész. Mostanság viszont inkább hagyatkozom a kardomra, semmint a botra. A bot megmaradt emléknek, szimbólumnak, értéknek, de kevésbé veszem hasznát. Szóval innen jött az elhatározás, hogy a levegőágat válasszam.
*Azóta eljutott oda, hogy a vízágon kívül mindegyikhez konyít. Némelyhez jobban, némelyhez kevésbé.
Worenth is helyet foglal, majd jön a kellemetlenebb téma.*
-Mintha belebújt volna a gonosz. *mondja halkan, miközben tekintete elréved a polcokon roskadozó könyvek irányába, majd visszavándorol Meirara.*
-Igaza lehetett a papnak, bár. *teszi hozzá gyorsan.* -Aki már összeesik, ott nem elég csak a lelki bajokra mutogatni, legalábbis szerintem. Kialakulhatott szervi probléma is, aminek kivizsgálásra nem ártana egy orvos. Talán el kellene fogadnia a segítő kezet. Persze, könnyen mondom én ezt, számodra pedig semmi újat nem mondok, mert nyilván te is tudod mindezt. Elrángatni meg mégsem lehet, ha nem akarja.
~Kemény dió ez.~
-Őszintén nem tudom, hogy mit mondjak erre. Sajnos, öhm... nem vagyok a kapcsolatok mestere. *utal ezzel arra, hogy ebben a témában nincsen túlságosan sok tapasztalata, inkább csak a közhelyekre támaszkodhat.*
-Ha úgy érzed, hogy van még benne jóság és megmentheted, akkor meg kell tenned. Viszont, ha nem, akkor engedd el addig, amíg lehet. Én az első opciót favorizálnám. Kemény lehet egy ilyen kapcsolat. *hümmög magában.* -Amiben az egyik fél ennyire kiszámíthatatlan. Igazán tiszteletreméltó az, hogy igyekszel helyretenni a dolgokat. Sok lány a te helyzetedben inkább menekülne.
1759. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-01-21 18:02:15
Üzenet elküldve: 2018-01-21 18:02:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth//
*Mikor Worenth tovább kérdezősködik Atehanerről, Meira kicsit húzza a száját, mert sajnos pontosan arról van szó, amit a férfi mond. Párja lelkét szépen lassan falja fel egy nem létező entitás, pusztán abból az okból kifolyólag, hogy hisz benne. Szörnyű.*
- Ezt majd benn elmesélem, jó?
*Nem akar erről kinn a hidegben mesélni. A torony oltalmazó falai között sokkal könnyebb lesz. Addig hát hanyagolja a témát, és a varázslatokhoz visszatérve ahhoz fűz még néhány szót. *
- Keressük meg azokat a könyveket! Érdekelnek. Tudni akarom, mire számítsak, ha majd bonyolultabb varázslatokat is... meg tudok idézni? Hogyan mondják azt egyáltalán, mikor varázslatokat hozunk létre? Azon kívül, hogy varázsolunk, persze. *Nevet zavartan.*
- Mana lövedék? Hallottam már róla, de én nem ismerem. Egyébként tudom, hogy nem árt, ha vannak pusztító hatalmak is a kezemben, csak ugye már sokszor mondtam, félek tőlük.
*Sóhajt nagyot, miközben egyetértés lévén visszavonulhatnak a toronyba. Meira el is kezd felsétálni a lépcsőkön, és ha Worenth követi, akkor közben válaszol is utóbbi kérdésére.*
- Nem hiszem, hogy különösebb emlékeim lennének a vízzel kapcsolatban, ami erre az útra térített. Csak tudom, hogy fizikailag gyenge vagyok, és szeretek segíteni másokon, így valami olyasmit kerestem, amivel meg tudom magam védeni, és másoknak is hasznára lehetek. Ha tovább olvasom a könyvemet, hamarosan képes leszek például gyógyításra is, azt hiszem.
*Ebben még nem teljesen biztos, de reméli, hogy így lesz. A toronyba visszaérve helyet foglal a már szinte kisajátított széken. Könyve még ugyanott, ugyanazon az oldalon áll nyitva, ahogy hagyta, így akár folytathatná is a tanulást, de előtte még tartozik egy válasszal Worenth felé.*
- Ami Atehanert illeti... Mármint a páromat. Tudom jól, hogy a lehető legrosszabb istent választotta, épp ezért próbálom naponta meggyőzni, hogy ne higgyen benne, forduljon el tőle. Azt mondja, két személyisége van, az egyik emberi, a másik pedig gonosz. Sokszor változik a hangulata, ami nem is lenne baj, de sajnos több alkalommal is rosszul lett már. Egyszer a városban nagyon. Összeesett, levegőt is alig kapott. Ogadel Tiszteletes, azt hiszem így hívták a papot, sietett a segítségünkre, és hála az égnek, tudott is segíteni. Viszont, azt mondta Atehaner nem beteg, a problémák az elméjében, a lelkében keletkeznek. Meg is hívta a Templomba, hogy segít rajta, de ő egyszer sem ment el utána. Biztos vagyok benne, hogy az a nyomorult isten az oka! Aztán a temetői harc után csak úgy elrohant, és azóta nem is láttam. Aggódok érte.
*Néz fel Worenthre kérdően. Kíváncsi, mit szól ehhez a bizarr történethez.*
*Mikor Worenth tovább kérdezősködik Atehanerről, Meira kicsit húzza a száját, mert sajnos pontosan arról van szó, amit a férfi mond. Párja lelkét szépen lassan falja fel egy nem létező entitás, pusztán abból az okból kifolyólag, hogy hisz benne. Szörnyű.*
- Ezt majd benn elmesélem, jó?
*Nem akar erről kinn a hidegben mesélni. A torony oltalmazó falai között sokkal könnyebb lesz. Addig hát hanyagolja a témát, és a varázslatokhoz visszatérve ahhoz fűz még néhány szót. *
- Keressük meg azokat a könyveket! Érdekelnek. Tudni akarom, mire számítsak, ha majd bonyolultabb varázslatokat is... meg tudok idézni? Hogyan mondják azt egyáltalán, mikor varázslatokat hozunk létre? Azon kívül, hogy varázsolunk, persze. *Nevet zavartan.*
- Mana lövedék? Hallottam már róla, de én nem ismerem. Egyébként tudom, hogy nem árt, ha vannak pusztító hatalmak is a kezemben, csak ugye már sokszor mondtam, félek tőlük.
*Sóhajt nagyot, miközben egyetértés lévén visszavonulhatnak a toronyba. Meira el is kezd felsétálni a lépcsőkön, és ha Worenth követi, akkor közben válaszol is utóbbi kérdésére.*
- Nem hiszem, hogy különösebb emlékeim lennének a vízzel kapcsolatban, ami erre az útra térített. Csak tudom, hogy fizikailag gyenge vagyok, és szeretek segíteni másokon, így valami olyasmit kerestem, amivel meg tudom magam védeni, és másoknak is hasznára lehetek. Ha tovább olvasom a könyvemet, hamarosan képes leszek például gyógyításra is, azt hiszem.
*Ebben még nem teljesen biztos, de reméli, hogy így lesz. A toronyba visszaérve helyet foglal a már szinte kisajátított széken. Könyve még ugyanott, ugyanazon az oldalon áll nyitva, ahogy hagyta, így akár folytathatná is a tanulást, de előtte még tartozik egy válasszal Worenth felé.*
- Ami Atehanert illeti... Mármint a páromat. Tudom jól, hogy a lehető legrosszabb istent választotta, épp ezért próbálom naponta meggyőzni, hogy ne higgyen benne, forduljon el tőle. Azt mondja, két személyisége van, az egyik emberi, a másik pedig gonosz. Sokszor változik a hangulata, ami nem is lenne baj, de sajnos több alkalommal is rosszul lett már. Egyszer a városban nagyon. Összeesett, levegőt is alig kapott. Ogadel Tiszteletes, azt hiszem így hívták a papot, sietett a segítségünkre, és hála az égnek, tudott is segíteni. Viszont, azt mondta Atehaner nem beteg, a problémák az elméjében, a lelkében keletkeznek. Meg is hívta a Templomba, hogy segít rajta, de ő egyszer sem ment el utána. Biztos vagyok benne, hogy az a nyomorult isten az oka! Aztán a temetői harc után csak úgy elrohant, és azóta nem is láttam. Aggódok érte.
*Néz fel Worenthre kérdően. Kíváncsi, mit szól ehhez a bizarr történethez.*
1758. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-01-21 17:47:53
Üzenet elküldve: 2018-01-21 17:47:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Meira//
-Ha már istenekről beszélünk, a párodnak sikerült kifognia a legrosszabbat. *húzza el a száját.* -Tulajdonképpen azt, akinek a Nagy Háborút köszönhetjük. *utal Sa'argathot megjelenésére, felemelkedésére, és az ezt követő hosszú időszakra.* -És a rengeteg halottat. Gondolod, hogy baj az eltűnése? *kérdezi.* -Nem akarok beleszólni, nincs jogom hozzá, de ezt te hogyan tudod elviselni? Egy gyilkos entitásban hisz, ami mérgezi elméjét és lelkét. Menthető még?
*Igazság szerint nagyon meglepődik azon, hogy Meira, egy látszólag okos hölgy egy olyan férfit szeret, aki Sa'Terethet csodálja.*
~Alamuszi nyuszi nagyot ugrik...~
-Voltak olyan tanítványaim, akik zömében ugyanazt érezték varázslatkor, de voltak némi eltérések. *emlékszik vissza például Eirenire.* -Ha mélyebbre ásunk, talán megleljük azokat a könyveket! *mondja lelkesen. Lehet, hogy csak ő bonyolítja túl, de hallotta már másoktól a különböző érzéseket, ezért mondja.*
-Igen, ez nálam is így van, hogy a varázslataim nagy részére még nem volt szükségem. Ha jól emlékszem, akkor... hű, nem is tudom pontosan. *nevet.* -Annyi biztos, hogy az elsők között szerepelt a mana lövedék és a tomboló orkán varázslat, amiket kipróbáltam élesben és működött. Ugye ezek az egykori ágfüggetlen, amolyan alapozó varázslatok. Olykor azért hasznos, ha van veszélyes varázslatod. Én a háborúban nagy hasznát vettem. Ráadásul ha egyszer látják, hogy mire vagy képes, ha akarsz, nos... azt nem felejtik el. Sosem támogattam azokat, akik pusztító, ártó szándékkal tekintettek a varázslatokra, de kétségtelen, hogy bizonyos élethelyzetekben szabadjára kell engednünk az iszonyatot egy nagyobb, nemesebb cél érdekében. Ó, egyáltalán nem! Én magam is szeretnék még egyet-kettőt.
*Így hát vissza is mehetnek a toronyba és leülhetnek a székekre. Levegőztek egyet, varázsoltak is, most már ideje a könyveket lapozni.*
-Van egyébként valami különös kötődésed a vízhez? *kérdezi Meira választott ágával kapcsolatban. Hátha több is van mögötte mint az, hogy tetszik.*
-Ha már istenekről beszélünk, a párodnak sikerült kifognia a legrosszabbat. *húzza el a száját.* -Tulajdonképpen azt, akinek a Nagy Háborút köszönhetjük. *utal Sa'argathot megjelenésére, felemelkedésére, és az ezt követő hosszú időszakra.* -És a rengeteg halottat. Gondolod, hogy baj az eltűnése? *kérdezi.* -Nem akarok beleszólni, nincs jogom hozzá, de ezt te hogyan tudod elviselni? Egy gyilkos entitásban hisz, ami mérgezi elméjét és lelkét. Menthető még?
*Igazság szerint nagyon meglepődik azon, hogy Meira, egy látszólag okos hölgy egy olyan férfit szeret, aki Sa'Terethet csodálja.*
~Alamuszi nyuszi nagyot ugrik...~
-Voltak olyan tanítványaim, akik zömében ugyanazt érezték varázslatkor, de voltak némi eltérések. *emlékszik vissza például Eirenire.* -Ha mélyebbre ásunk, talán megleljük azokat a könyveket! *mondja lelkesen. Lehet, hogy csak ő bonyolítja túl, de hallotta már másoktól a különböző érzéseket, ezért mondja.*
-Igen, ez nálam is így van, hogy a varázslataim nagy részére még nem volt szükségem. Ha jól emlékszem, akkor... hű, nem is tudom pontosan. *nevet.* -Annyi biztos, hogy az elsők között szerepelt a mana lövedék és a tomboló orkán varázslat, amiket kipróbáltam élesben és működött. Ugye ezek az egykori ágfüggetlen, amolyan alapozó varázslatok. Olykor azért hasznos, ha van veszélyes varázslatod. Én a háborúban nagy hasznát vettem. Ráadásul ha egyszer látják, hogy mire vagy képes, ha akarsz, nos... azt nem felejtik el. Sosem támogattam azokat, akik pusztító, ártó szándékkal tekintettek a varázslatokra, de kétségtelen, hogy bizonyos élethelyzetekben szabadjára kell engednünk az iszonyatot egy nagyobb, nemesebb cél érdekében. Ó, egyáltalán nem! Én magam is szeretnék még egyet-kettőt.
*Így hát vissza is mehetnek a toronyba és leülhetnek a székekre. Levegőztek egyet, varázsoltak is, most már ideje a könyveket lapozni.*
-Van egyébként valami különös kötődésed a vízhez? *kérdezi Meira választott ágával kapcsolatban. Hátha több is van mögötte mint az, hogy tetszik.*
1757. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-01-21 17:03:41
Üzenet elküldve: 2018-01-21 17:03:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth//
- Én a páromat megpróbáltam meggyőzni arról, hogy ne higgyen az istenekben. Tudod, eléggé rossz hatással van rá. Sa'tereth, vagy hogy hívják létezésében bízik, és sokszor ideges miatta. Én szeretem az általam elért dolgokat a magaménak tudni, nem örülnék, ha kiderülne, hogy egy felsőbbrendű entitás segített bennük. Ezt próbáltam vele is megértetni, de nem igazán sikerült. Az orkokkal való harc után eltűnt, és fogalmam sincs, éppen mit csinál. Ez csak még egy ok, hogy ne szeressem az isteneket.
*Sóhajt, és a tó messzeségébe figyel, mintha csak onnan várná párja visszatértét. Persze ez nem fog megtörténni.*
- Oh! Arra nem is gondoltam, hogy mindenkinek más érzés lehet egy varázslat végrehajtása *Ébred tudatára a felismerés Worenth válasza hallatán.* Én azt hittem, hogy ömm... Nézzük a lég bombádat, amiről már meséltél. Azt hittem mindenki ugyanazt érzi a használatakor, mint amit te is éreztél. Ezek szerint nem így van. Így már érthető, hogy az miért nincs megírva a könyvekben. Bár, néhány tapasztalatot így is szívesen olvasnék, akkor nagyobb elképzelésünk lenne, mégis mire számítsunk.
*Fordul vissza Worenthhez a tó felől, ám következő kérdése miatt szégyenkezve elpirul.*
- Én, izé, nekem... Én nem ismerek még olyan sok varázslatot. Csak ötöt. Ezek közül a méregtelenítést és a lázcsillapítást még nem használtam soha, mert nem volt rá szükség, de szerintem ez így van jól. A szomjoltás jól jött az úton, míg idefelé gyalogoltam, a vízformálás pedig kifejezetten muris volt a Namos Házban rendezett vacsora közben. A poharamban lévő italból csináltam valami fura alakú izét. *Nevetgél, ahogy újra elképzeli az amorf alakú vizet.* Az volt az első alkalom, hogy bármit is varázsoltam. A jégesőről szerzett tapasztalataimat pedig már meséltem. Ez az egyetlen komolyabb varázslatom, de nem mondanám, hogy szeretem. Túl veszélyes, viszont most, hogy megtanítottad irányítani, azt hiszem már szeretni fogom. *Mondja lelkesen.* Egyébként pont azért vagyok most itt, hogy újabbakat tanuljak meg. Újakat és sokat, bizony! Szóval, talán lassan visszamehetnénk, hogy folytathassam. Ugye nem baj?
*Ő kérte, hogy maradjanak kinn, de udvariasságból azért megkérdezi, hogy nem szeretne-e most esetleg Worenth kinn maradni. Akkor persze még maradhatnak, a tanulás úgy is fárasztó, nem árt a pihenő.*
- Én a páromat megpróbáltam meggyőzni arról, hogy ne higgyen az istenekben. Tudod, eléggé rossz hatással van rá. Sa'tereth, vagy hogy hívják létezésében bízik, és sokszor ideges miatta. Én szeretem az általam elért dolgokat a magaménak tudni, nem örülnék, ha kiderülne, hogy egy felsőbbrendű entitás segített bennük. Ezt próbáltam vele is megértetni, de nem igazán sikerült. Az orkokkal való harc után eltűnt, és fogalmam sincs, éppen mit csinál. Ez csak még egy ok, hogy ne szeressem az isteneket.
*Sóhajt, és a tó messzeségébe figyel, mintha csak onnan várná párja visszatértét. Persze ez nem fog megtörténni.*
- Oh! Arra nem is gondoltam, hogy mindenkinek más érzés lehet egy varázslat végrehajtása *Ébred tudatára a felismerés Worenth válasza hallatán.* Én azt hittem, hogy ömm... Nézzük a lég bombádat, amiről már meséltél. Azt hittem mindenki ugyanazt érzi a használatakor, mint amit te is éreztél. Ezek szerint nem így van. Így már érthető, hogy az miért nincs megírva a könyvekben. Bár, néhány tapasztalatot így is szívesen olvasnék, akkor nagyobb elképzelésünk lenne, mégis mire számítsunk.
*Fordul vissza Worenthhez a tó felől, ám következő kérdése miatt szégyenkezve elpirul.*
- Én, izé, nekem... Én nem ismerek még olyan sok varázslatot. Csak ötöt. Ezek közül a méregtelenítést és a lázcsillapítást még nem használtam soha, mert nem volt rá szükség, de szerintem ez így van jól. A szomjoltás jól jött az úton, míg idefelé gyalogoltam, a vízformálás pedig kifejezetten muris volt a Namos Házban rendezett vacsora közben. A poharamban lévő italból csináltam valami fura alakú izét. *Nevetgél, ahogy újra elképzeli az amorf alakú vizet.* Az volt az első alkalom, hogy bármit is varázsoltam. A jégesőről szerzett tapasztalataimat pedig már meséltem. Ez az egyetlen komolyabb varázslatom, de nem mondanám, hogy szeretem. Túl veszélyes, viszont most, hogy megtanítottad irányítani, azt hiszem már szeretni fogom. *Mondja lelkesen.* Egyébként pont azért vagyok most itt, hogy újabbakat tanuljak meg. Újakat és sokat, bizony! Szóval, talán lassan visszamehetnénk, hogy folytathassam. Ugye nem baj?
*Ő kérte, hogy maradjanak kinn, de udvariasságból azért megkérdezi, hogy nem szeretne-e most esetleg Worenth kinn maradni. Akkor persze még maradhatnak, a tanulás úgy is fárasztó, nem árt a pihenő.*
1756. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-01-21 11:53:50
Üzenet elküldve: 2018-01-21 11:53:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Meira//
-Nincs probléma egyikkel sem. Mindkettő különböző nézeteket vesz figyelembe. Ha mindketten például tiszta hívők lennénk, nem kellene fizikai bizonyítéka semminek sem, pusztán elhinnénk a létezését. Naivitásból, "vakságból", rögeszméből, vagy tényleg tiszta meggyőződésből... az ok bármi lehet. Igazából olykor... csodálom ezeket az embereket! *mosolyodik el haloványan.* -Hisz gondolj csak bele. Számukra a látható, érzékelhető, tapintható problémákat megoldja az ima, amit elrebegnek az isteneiknek. Éppen ezért nyugodt a lelkiismeretük és nem agyalnak annyit a világ bajain. Ezzel szemben te és én, akik az elemekben, ezzel egyenes arányban a tudományban hiszünk, nekünk nem elég az "üres" hit. Nekünk kézzel fogható és szemmel látható bizonyíték kell! Eredmény!
*Reméli Meira megérti, hogy a kissé kacifántos mocsárban hol rejtezik az igazság varangya.*
~Okos lány, tudni fogja.~
-Nyilván. *bólint.* -Ahhoz, hogy mindezeket lejegyezzék, nyilván számos kísérlet kellett, ami ugye sok idő. Nyilvánvalóan egy varázslat hatását többször is letesztelték az idők során, hogy minél pontosabb leírást hagyjanak az utókorra. De az apróságokat, amiket érzel varázslás közben, azt nem tudják leírni! A hatást igen, de az érzékelést nem, ugyanis az egyénfüggő. De lehet, csak én agyalom túl. *kap egy pillanatra a halántékához, mintha szúró fájdalom hasítana koponyájába.* -Pontosan ez az, ami kiegészítésre vár! A tapasztalatok szintje és mértéke. Persze itt megint az jön, hogy egyénfüggő, de valamelyest azt lehet igazítani és behatárolni, ha tudod magadról, hogy mire vagy képes. Az viszont továbbra is bizonyos, hogy én még egy varázslatban sem csalódtam. Mindegyik pontosan azt tudta, ami le van írva. Az aprócska, talán jelentéktelen hatásokat pedig kiéreztem magam.
*Arra gondol, hogy lehet a levitáció hatása is máshogy jelentkezik. Worenth úgy érezte, hogy a karja megnyúlik, mintha fizikailag is(!) tartaná és mozgatná a tárgyat, nem csak tudattal. Lehet, hogy valakinél az előző kiesik.*
-Közel sem. *mosolyog.* -Fején találtad a szöget! Meg aztán, mire mindet kipróbálnám... kinőne a szakállam! Azonfelül sok varázslatomra meg kellene találni az alkalmas helyet. A Puszta lehetne a legjobb, ott talán senkinek sem esne baja. És te hogy vagy ezzel? Használtál már mindent, amit tudsz? És neked személy szerint melyikek a kedvenceid? Gondolom olvasgattad már azt, hogy milyenek vannak.
-Nincs probléma egyikkel sem. Mindkettő különböző nézeteket vesz figyelembe. Ha mindketten például tiszta hívők lennénk, nem kellene fizikai bizonyítéka semminek sem, pusztán elhinnénk a létezését. Naivitásból, "vakságból", rögeszméből, vagy tényleg tiszta meggyőződésből... az ok bármi lehet. Igazából olykor... csodálom ezeket az embereket! *mosolyodik el haloványan.* -Hisz gondolj csak bele. Számukra a látható, érzékelhető, tapintható problémákat megoldja az ima, amit elrebegnek az isteneiknek. Éppen ezért nyugodt a lelkiismeretük és nem agyalnak annyit a világ bajain. Ezzel szemben te és én, akik az elemekben, ezzel egyenes arányban a tudományban hiszünk, nekünk nem elég az "üres" hit. Nekünk kézzel fogható és szemmel látható bizonyíték kell! Eredmény!
*Reméli Meira megérti, hogy a kissé kacifántos mocsárban hol rejtezik az igazság varangya.*
~Okos lány, tudni fogja.~
-Nyilván. *bólint.* -Ahhoz, hogy mindezeket lejegyezzék, nyilván számos kísérlet kellett, ami ugye sok idő. Nyilvánvalóan egy varázslat hatását többször is letesztelték az idők során, hogy minél pontosabb leírást hagyjanak az utókorra. De az apróságokat, amiket érzel varázslás közben, azt nem tudják leírni! A hatást igen, de az érzékelést nem, ugyanis az egyénfüggő. De lehet, csak én agyalom túl. *kap egy pillanatra a halántékához, mintha szúró fájdalom hasítana koponyájába.* -Pontosan ez az, ami kiegészítésre vár! A tapasztalatok szintje és mértéke. Persze itt megint az jön, hogy egyénfüggő, de valamelyest azt lehet igazítani és behatárolni, ha tudod magadról, hogy mire vagy képes. Az viszont továbbra is bizonyos, hogy én még egy varázslatban sem csalódtam. Mindegyik pontosan azt tudta, ami le van írva. Az aprócska, talán jelentéktelen hatásokat pedig kiéreztem magam.
*Arra gondol, hogy lehet a levitáció hatása is máshogy jelentkezik. Worenth úgy érezte, hogy a karja megnyúlik, mintha fizikailag is(!) tartaná és mozgatná a tárgyat, nem csak tudattal. Lehet, hogy valakinél az előző kiesik.*
-Közel sem. *mosolyog.* -Fején találtad a szöget! Meg aztán, mire mindet kipróbálnám... kinőne a szakállam! Azonfelül sok varázslatomra meg kellene találni az alkalmas helyet. A Puszta lehetne a legjobb, ott talán senkinek sem esne baja. És te hogy vagy ezzel? Használtál már mindent, amit tudsz? És neked személy szerint melyikek a kedvenceid? Gondolom olvasgattad már azt, hogy milyenek vannak.
1755. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-01-20 16:41:20
Üzenet elküldve: 2018-01-20 16:41:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth//
*Worenth válaszára csak vállat ránt, mert most egy olyan dolgot sikerült mondania, amire Meira még soha sem gondolt.*
- Ebben teljesen igazad van. Sosem gondoltam még bele, hogy ahhoz, hogy igazán higgyek bennük, bizonyítékok nélkül is el kéne hinnem a létezésüket. Lehet, hogy mégis velem van a probléma, és nem azokkal akik hívők?
*Talán ezt próbálja vele Atehaner is megértetni a kezdetektől fogva, ő meg csak makacsul ellenáll. Na jó, most, hogy ezt tudja, nem változtat a véleményén, de ilyen oldalról még soha nem közelített meg ezt a kérdést.
Aztán Meira hosszas gondolkodásba majd okfejtésbe kezd a teleportálást illetően. Észnek persze, hogy nincs híján, különben nem lehetne igazi mágus. Okos lány ő, csak legbelül még gyerek, a két dolog pedig nem mindig fér meg egymás mellett.*
- Most nem igazán értelek. Mármint de, azt amit a lég bombáról mondasz, azt igen. Azt viszont nem, hogy ha bizonyítottan létező varázslatokról beszélünk, annak azt kell jelentenie, hogy valaki valaha már használta, nem? Ha valaki használta, akkor az az ember tudja, hogy milyen érzés, hogy működik pontosan. Ezek miért nincsenek leírva a könyvekben? Biztosan híres mágus lett volna, aki nem csak elméleti szinten, hanem tapasztalati szinten is ír a varázslás tudományáról.
*Maga sem gondolta volna, hogy ennyi kérdése lesz, ha egyszer majd egy hozzá hasonló mágussal hozza össze a sors. Na jó, nem, Worenth nem hasonlítható hozzá. Ha Meira egy homokszem a mágia birodalmában, akkor Worenth lehet az egész sivatag, körülbelül ekkora lehet a különbség kettejük tudása között.*
- Nem használtad minden varázslatodat? Amikor megtanulod, nem próbálod ki, hogy valóban működik-e? *Lepődik meg, aztán hirtelen eszébe jut a lehetséges ok.* Persze, hisz nem minden varázslat olyan egyszerű, mint az enyémek. Némelyiket, ha kipróbálnád, hatalmas károkat okoznál vele, nem igaz?
*Worenth válaszára csak vállat ránt, mert most egy olyan dolgot sikerült mondania, amire Meira még soha sem gondolt.*
- Ebben teljesen igazad van. Sosem gondoltam még bele, hogy ahhoz, hogy igazán higgyek bennük, bizonyítékok nélkül is el kéne hinnem a létezésüket. Lehet, hogy mégis velem van a probléma, és nem azokkal akik hívők?
*Talán ezt próbálja vele Atehaner is megértetni a kezdetektől fogva, ő meg csak makacsul ellenáll. Na jó, most, hogy ezt tudja, nem változtat a véleményén, de ilyen oldalról még soha nem közelített meg ezt a kérdést.
Aztán Meira hosszas gondolkodásba majd okfejtésbe kezd a teleportálást illetően. Észnek persze, hogy nincs híján, különben nem lehetne igazi mágus. Okos lány ő, csak legbelül még gyerek, a két dolog pedig nem mindig fér meg egymás mellett.*
- Most nem igazán értelek. Mármint de, azt amit a lég bombáról mondasz, azt igen. Azt viszont nem, hogy ha bizonyítottan létező varázslatokról beszélünk, annak azt kell jelentenie, hogy valaki valaha már használta, nem? Ha valaki használta, akkor az az ember tudja, hogy milyen érzés, hogy működik pontosan. Ezek miért nincsenek leírva a könyvekben? Biztosan híres mágus lett volna, aki nem csak elméleti szinten, hanem tapasztalati szinten is ír a varázslás tudományáról.
*Maga sem gondolta volna, hogy ennyi kérdése lesz, ha egyszer majd egy hozzá hasonló mágussal hozza össze a sors. Na jó, nem, Worenth nem hasonlítható hozzá. Ha Meira egy homokszem a mágia birodalmában, akkor Worenth lehet az egész sivatag, körülbelül ekkora lehet a különbség kettejük tudása között.*
- Nem használtad minden varázslatodat? Amikor megtanulod, nem próbálod ki, hogy valóban működik-e? *Lepődik meg, aztán hirtelen eszébe jut a lehetséges ok.* Persze, hisz nem minden varázslat olyan egyszerű, mint az enyémek. Némelyiket, ha kipróbálnád, hatalmas károkat okoznál vele, nem igaz?
1754. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-01-18 20:51:53
Üzenet elküldve: 2018-01-18 20:51:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Meira//
-Látod-látod, ez az, ami miatt mi sosem leszünk hívők! *mosolyog.* -Te fizikai bizonyítékát akarod az istenek létezésének. Hiszem ha látom, mondtad az imént. Az igazi hívő szívvel és lélekkel hisz, nem szemmel. Nekik nem kell látniuk az isteneiket ahhoz, hogy higgyenek bennük. Én, ha találkoznék például Eeyr istennővel, akkor sem lennék hívő, nem változna meg a nézetem, mert a szem megcsalhat!
*Lehet akár egy Eeyrnek öltözött imposztor is, aki csupán egy nagy erejű entitás.
Meira elbeszélése igencsak tetszik a mágusnak, ezt egy elismerő bólintással díjazza.*
-Igazán érdekes gondolatmenet. Ez így elfogadható szerintem. Legalábbis addig, amíg nem tapasztalod meg, aminek következtében megcáfolhatod, vagy megerősítheted.
*Meira nincs híján az észnek, igazán bölcs dolgokat mond, bár ezt elég sok máguspalántánál megfigyelte mostanság.*
~Hamar az ember fejére nőnek...~
-Várni fogom! Egyébként én azt mondom, hogy a varázslatok zöménél még mindig egy csomó apróság nem bizonyított, hogy úgy mondjam. Sok mindenről nem tudjuk biztosra, hogy kiváltja e a kellő hatást, vagy hogyan érzékeljük mi mindezt. Ezekre nekünk kell választ kapnunk. Én például többször megfigyeltem a lég bomba működését. Olyan érzés, mintha a markomban egy örvény keletkezne, ami a levegőt irtózatos sebességgel és erővel gyűjti magába, vonzza be. Szinte érzem, ahogyan egyre erőteljesebben feszíti szét az ujjaimat, és egyre nehezebbé válik. A végén van egy pillanat, amikor befejeződik a művelet, majd egy erőteljes nyomás, és... bumm! Borul minden és mindenki. Vagy például, mikor a levitációt használtam az olyan érzés, mintha a karom láthatatlanul megnyúlna. Szinte érzem, hogy tartom a tárgyat és fizikailag mozgatom, holott több méteres a távolság, és csak a tudatommal működtetem az egész varázslatot. Szóval érdekes, mikor ténylegesen varázsolsz. Akkor tudod meg igazán, hogy mit és hogyan. A birtokomban lévő varázslataim zömét még én sem használtam. Elméletben tudom, hogyan működik, aztán ha a gyakorlatra kerül sor, bízom a legjobbakban. Gyorsan hozzá kell tennem, hogy még sosem csalódtam.
-Látod-látod, ez az, ami miatt mi sosem leszünk hívők! *mosolyog.* -Te fizikai bizonyítékát akarod az istenek létezésének. Hiszem ha látom, mondtad az imént. Az igazi hívő szívvel és lélekkel hisz, nem szemmel. Nekik nem kell látniuk az isteneiket ahhoz, hogy higgyenek bennük. Én, ha találkoznék például Eeyr istennővel, akkor sem lennék hívő, nem változna meg a nézetem, mert a szem megcsalhat!
*Lehet akár egy Eeyrnek öltözött imposztor is, aki csupán egy nagy erejű entitás.
Meira elbeszélése igencsak tetszik a mágusnak, ezt egy elismerő bólintással díjazza.*
-Igazán érdekes gondolatmenet. Ez így elfogadható szerintem. Legalábbis addig, amíg nem tapasztalod meg, aminek következtében megcáfolhatod, vagy megerősítheted.
*Meira nincs híján az észnek, igazán bölcs dolgokat mond, bár ezt elég sok máguspalántánál megfigyelte mostanság.*
~Hamar az ember fejére nőnek...~
-Várni fogom! Egyébként én azt mondom, hogy a varázslatok zöménél még mindig egy csomó apróság nem bizonyított, hogy úgy mondjam. Sok mindenről nem tudjuk biztosra, hogy kiváltja e a kellő hatást, vagy hogyan érzékeljük mi mindezt. Ezekre nekünk kell választ kapnunk. Én például többször megfigyeltem a lég bomba működését. Olyan érzés, mintha a markomban egy örvény keletkezne, ami a levegőt irtózatos sebességgel és erővel gyűjti magába, vonzza be. Szinte érzem, ahogyan egyre erőteljesebben feszíti szét az ujjaimat, és egyre nehezebbé válik. A végén van egy pillanat, amikor befejeződik a művelet, majd egy erőteljes nyomás, és... bumm! Borul minden és mindenki. Vagy például, mikor a levitációt használtam az olyan érzés, mintha a karom láthatatlanul megnyúlna. Szinte érzem, hogy tartom a tárgyat és fizikailag mozgatom, holott több méteres a távolság, és csak a tudatommal működtetem az egész varázslatot. Szóval érdekes, mikor ténylegesen varázsolsz. Akkor tudod meg igazán, hogy mit és hogyan. A birtokomban lévő varázslataim zömét még én sem használtam. Elméletben tudom, hogyan működik, aztán ha a gyakorlatra kerül sor, bízom a legjobbakban. Gyorsan hozzá kell tennem, hogy még sosem csalódtam.
1753. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-01-18 16:45:42
Üzenet elküldve: 2018-01-18 16:45:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth//
- Ha találkoznék az istenekkel? Akkor elhinném, hogy léteznek. Tudod, én úgy vélekedem erről, hogy nem nekem kell bebizonyítanom, hogy nem léteznek, mert amíg valami nem bizonyított, hogy létezik, addig nem létezik. Mármint na, érted. Lehet, hogy léteznek, de szerintem nem istenek. Majd ha a saját szememmel látok valami olyasmit, ami egyértelműen bebizonyítja, hogy azok, akkor el fogom hinni.
*Magyarázza az álláspontját kissé keszekuszán. Meira bár még félig gyermek, sokszor hisztis, de okos. Nem is lehetne ez másképp, különben nem lenne képes elsajátítani a mágia nehéz, s bonyolult tudományát. Ő is úgy gondolja, hogy a mágia nem egy csoda, hanem a világunk része. Ugyanolyan tudomány, mint az alkímia, vagy bármi más.
A köpenyt tisztelettudóan húzza össze magán, ő is érzi, hogy hatalmas ajándék ez a férfitől, még akkor is, ha csak a hideg ellen, pár percre kapta meg a különleges tárgyat.*
- Sejtem, hogy mennyire értékes. *Simít rajta végig.* Megértem, hogy ragaszkodsz hozzá. Olyan lehet, mint nekem a fűzőm. Mindig rajtam van.
*A teleportáció hallatán persze, hogy lázba jön. Ki ne örülne, ha nem kéne folyton megtennie az utat a várostól egészen idáig? Vagy mennyivel könnyebb lett volna az út Shaiával, ha egyszerűen a kikötőbe teleportálhatott volna. Worenth kérdései viszont néhány valóban lényeges problémát vetnek fel, amire Meira most megpróbál a legjobb tudása szerint válaszolni, a megoldást pedig a láthatlan hálóról tanultak alapján igyekszik megközelíteni.*
- Ami az időt illeti, szerintem más annak, aki átéli, meg más annak aki csak kívülről látja. A mágusnak lehet, csak egy pillanat, míg annak, aki a túloldalon várja, sokkal több idő. Tudod, talán ennek is a világot körbefonó hálóhoz van köze. Ha az a háló valóban keresztül kasul húzódik a világunkban, akkor szerintem minden esetben található egy olyan útvonal a szálakon keresztül, ami elvezet az egyik víztömegből a másikba. A mágusnak olyan lehet, mint végigsétálni a háló ezen vonalán, miközben ő maga is a háló részévé válik. Ha egy mágus képes ilyesmire, akkor szerintem azt is érezni fogja, ha a célterületen már nincs víz, illetve ha az adott kijárat megszűnik, akkor képes a varázslaton belül egy másikat keresni, vagy egyszerűen visszatérni a kiindulási pontba. Mit gondolsz?
*Úgy érzi, most sikerült valami okosat mondania. Büszke magára, mert a toronyban tanultakat felhasználva következtetéseket tudott levonni egy bonyolultabb dolog kapcsán. Aztán lehet, egyáltalán nincs igaza. Ahogy Worenth mondja, nem tudhatjuk, amíg nem próbáltuk ki.*
- Meg fogom tanulni azt a varázslatot, és ígérem, hogy elmondom majd neked, mi történik!
*Mosolyodik el.*
- Ha találkoznék az istenekkel? Akkor elhinném, hogy léteznek. Tudod, én úgy vélekedem erről, hogy nem nekem kell bebizonyítanom, hogy nem léteznek, mert amíg valami nem bizonyított, hogy létezik, addig nem létezik. Mármint na, érted. Lehet, hogy léteznek, de szerintem nem istenek. Majd ha a saját szememmel látok valami olyasmit, ami egyértelműen bebizonyítja, hogy azok, akkor el fogom hinni.
*Magyarázza az álláspontját kissé keszekuszán. Meira bár még félig gyermek, sokszor hisztis, de okos. Nem is lehetne ez másképp, különben nem lenne képes elsajátítani a mágia nehéz, s bonyolult tudományát. Ő is úgy gondolja, hogy a mágia nem egy csoda, hanem a világunk része. Ugyanolyan tudomány, mint az alkímia, vagy bármi más.
A köpenyt tisztelettudóan húzza össze magán, ő is érzi, hogy hatalmas ajándék ez a férfitől, még akkor is, ha csak a hideg ellen, pár percre kapta meg a különleges tárgyat.*
- Sejtem, hogy mennyire értékes. *Simít rajta végig.* Megértem, hogy ragaszkodsz hozzá. Olyan lehet, mint nekem a fűzőm. Mindig rajtam van.
*A teleportáció hallatán persze, hogy lázba jön. Ki ne örülne, ha nem kéne folyton megtennie az utat a várostól egészen idáig? Vagy mennyivel könnyebb lett volna az út Shaiával, ha egyszerűen a kikötőbe teleportálhatott volna. Worenth kérdései viszont néhány valóban lényeges problémát vetnek fel, amire Meira most megpróbál a legjobb tudása szerint válaszolni, a megoldást pedig a láthatlan hálóról tanultak alapján igyekszik megközelíteni.*
- Ami az időt illeti, szerintem más annak, aki átéli, meg más annak aki csak kívülről látja. A mágusnak lehet, csak egy pillanat, míg annak, aki a túloldalon várja, sokkal több idő. Tudod, talán ennek is a világot körbefonó hálóhoz van köze. Ha az a háló valóban keresztül kasul húzódik a világunkban, akkor szerintem minden esetben található egy olyan útvonal a szálakon keresztül, ami elvezet az egyik víztömegből a másikba. A mágusnak olyan lehet, mint végigsétálni a háló ezen vonalán, miközben ő maga is a háló részévé válik. Ha egy mágus képes ilyesmire, akkor szerintem azt is érezni fogja, ha a célterületen már nincs víz, illetve ha az adott kijárat megszűnik, akkor képes a varázslaton belül egy másikat keresni, vagy egyszerűen visszatérni a kiindulási pontba. Mit gondolsz?
*Úgy érzi, most sikerült valami okosat mondania. Büszke magára, mert a toronyban tanultakat felhasználva következtetéseket tudott levonni egy bonyolultabb dolog kapcsán. Aztán lehet, egyáltalán nincs igaza. Ahogy Worenth mondja, nem tudhatjuk, amíg nem próbáltuk ki.*
- Meg fogom tanulni azt a varázslatot, és ígérem, hogy elmondom majd neked, mi történik!
*Mosolyodik el.*
1752. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-01-18 09:06:19
Üzenet elküldve: 2018-01-18 09:06:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Meira//
*A halállal kapcsolatos témát lezárhatják azzal, hogy megtudják, ha eljő az idő. Elég is ebből ennyi.*
-Ebben van valami, de mióta megjelentek az égen... sokan hisznek bennük. Mert legyenek ők bármik, hatalmasok. A halandók reményt látnak bennük. Az most mindegy, hogy milyen formában. *céloz arra, hogy ne menjenek bele, hogy ki melyikben hisz.* -És mi lenne, ha egyszer csak találkoznál velük? Ha eléd járulnának? Változtatna az bármin is? *érdeklődik kíváncsian, hiszen az egy olyan pont lehet, amikor az ember összezavarodik.*
-Csak bátran. *mondja mosolyogva. Mondjuk az igaz, hogy a hóhajú nem adja át mindennap a köpenyét csak úgy. Ez a gesztus inkább annak szól, hogy Meira mától biztosan tudja, hogy mágusnak született. Worenth köpenye pedig igazi máguskellék, így Meira még inkább átérezheti a helyzetét.*
-Régi hacuka, de nagy értékkel bír. Eddigi utam során végigkísért, mint egy jó barát. Szerintem, ha bizonyos tárgyak sokáig vannak a birtokunkban, az is hozzánk nőhet és kiválthatja a ragaszkodást.
*Meira láthatóan lázba jön a teleportáció hallatán, bár ki ne tenné?*
-Ezt csak elméletileg tudom megmondani, mert sem a varázslatot nem ismerem, sem olyan személyt, aki már használta volna és megosztotta volna a tapasztalatait. Itt van ugyebár a Lihanechi tó. *mutat rá.* -Meg vegyük például a Nagy Artheniori folyót. Elméletileg ha itt belépsz a tóba, akkor ott pedig kiléphetsz belőle, és vissza. Annyi, hogy tudnod kell, hogy ott biztosan van víz. Ez a varázslat egyébként nálam több kérdést is felvet. Például, hogy az utazás mennyi idő? Egy pillanat? Vagy néhány perc? Ha az utóbbi, akkor hogyan kapsz levegőt? A vízbe merülsz bele, vagy utazás közben nem is érzékeled, hogy vízből-vízbe utazol? Mi van akkor, ha itt belépsz, de közben onnan eltűnik a víz? Jó, hozzáteszem, ez elég valószínűtlen, de játszunk el a gondolattal! Mivan, ha mégis? Ha egy napmágus például elpárologtatta a vizet. Akkor már a kiindulásnál nem enged "belépni" a varázslat, vagy beenged, de elveszel valahol? Illetve van még egy. Mikor teleportálsz, utazol, akkor a testeddel mi történik? Itt kitörlődik, ott pedig megteremtődik? Vagyis olyan, mintha újjászületnél? Vagy csak szimplán olyan, mintha egyik ajtóból be a másikba ki? Áh. *legyint.* -Ezt úgysem értjük meg addig, amíg a saját bőrünkön nem tapasztaljuk.
*A halállal kapcsolatos témát lezárhatják azzal, hogy megtudják, ha eljő az idő. Elég is ebből ennyi.*
-Ebben van valami, de mióta megjelentek az égen... sokan hisznek bennük. Mert legyenek ők bármik, hatalmasok. A halandók reményt látnak bennük. Az most mindegy, hogy milyen formában. *céloz arra, hogy ne menjenek bele, hogy ki melyikben hisz.* -És mi lenne, ha egyszer csak találkoznál velük? Ha eléd járulnának? Változtatna az bármin is? *érdeklődik kíváncsian, hiszen az egy olyan pont lehet, amikor az ember összezavarodik.*
-Csak bátran. *mondja mosolyogva. Mondjuk az igaz, hogy a hóhajú nem adja át mindennap a köpenyét csak úgy. Ez a gesztus inkább annak szól, hogy Meira mától biztosan tudja, hogy mágusnak született. Worenth köpenye pedig igazi máguskellék, így Meira még inkább átérezheti a helyzetét.*
-Régi hacuka, de nagy értékkel bír. Eddigi utam során végigkísért, mint egy jó barát. Szerintem, ha bizonyos tárgyak sokáig vannak a birtokunkban, az is hozzánk nőhet és kiválthatja a ragaszkodást.
*Meira láthatóan lázba jön a teleportáció hallatán, bár ki ne tenné?*
-Ezt csak elméletileg tudom megmondani, mert sem a varázslatot nem ismerem, sem olyan személyt, aki már használta volna és megosztotta volna a tapasztalatait. Itt van ugyebár a Lihanechi tó. *mutat rá.* -Meg vegyük például a Nagy Artheniori folyót. Elméletileg ha itt belépsz a tóba, akkor ott pedig kiléphetsz belőle, és vissza. Annyi, hogy tudnod kell, hogy ott biztosan van víz. Ez a varázslat egyébként nálam több kérdést is felvet. Például, hogy az utazás mennyi idő? Egy pillanat? Vagy néhány perc? Ha az utóbbi, akkor hogyan kapsz levegőt? A vízbe merülsz bele, vagy utazás közben nem is érzékeled, hogy vízből-vízbe utazol? Mi van akkor, ha itt belépsz, de közben onnan eltűnik a víz? Jó, hozzáteszem, ez elég valószínűtlen, de játszunk el a gondolattal! Mivan, ha mégis? Ha egy napmágus például elpárologtatta a vizet. Akkor már a kiindulásnál nem enged "belépni" a varázslat, vagy beenged, de elveszel valahol? Illetve van még egy. Mikor teleportálsz, utazol, akkor a testeddel mi történik? Itt kitörlődik, ott pedig megteremtődik? Vagyis olyan, mintha újjászületnél? Vagy csak szimplán olyan, mintha egyik ajtóból be a másikba ki? Áh. *legyint.* -Ezt úgysem értjük meg addig, amíg a saját bőrünkön nem tapasztaljuk.
1751. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-01-16 20:28:43
Üzenet elküldve: 2018-01-16 20:28:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth//
- Nem lehetünk benne biztosak, hogy mit érzünk a halálunk előtt pár pillanattal, hisz nincsen akit megkérdezhetünk róla.
*Mondja ezt teljes meggyőződéssel, hiába az élőhalottakról szóló rémhír és az eltűnt tekercsről szóló história. Nem is avatja bele Worenthet, hogy azt a mágiát ellopták a templomból, mert nem tudja, Galahass atyának mennyire fontos a titokban tartása.
Nagy kő esik le a szívéről, mikor tudatosul benne, hogy végre találkozott valakivel, aki az isteneket illetően hasonló véleményt oszt, mint ő.*
- Igen, igen, így van! Nagy erejű entitások, de nem istenek. Én mindig is úgy gondoltam, hogy az isteneket csak a halandó elmék találják ki, hogy végső elkeseredésükben mentsvárat és reményt találjanak megoldhatatlan problémáikra. Én még a három isten létezésében sem hiszek, mert nem találkoztam még egyikükkel sem, de te sokkal tapasztaltabb vagy nálam, úgyhogy ezzel nem vitatkozom.
*Mosolyodik el. Nagyon, de nagyon boldog, hogy mától igazi mágusnak hívhatja magát. Hiába csekély még a tudása, ezen a szent napon kiderült, hogy a vérében van a mágia, így már semmi sem állíthatja meg abban, hogy egy napon ugyanolyan hős legyen, mint Worenth, vagy az a másik mágus, akiről beszélt.
Nem akar még bemenni, de látszik rajta, hogy egy kicsit vacogni kezd. Nem az ő ruháinak találták ki a hideg, csipős időt. Ami ezután történik, arra gondolni sem mert volna. Worenth felajánlja neki a köpenyét, hogy ne fázzon, ám Meira először csak kerek szemekkel pislog rá.*
- Tényleg? Szabad? *Félénken nyúl érte, majd annál kíváncsibban teríti magára. Valóban nagy rá, de ez most nem zavarja. Egy igazi mágus igazi köpenyét viselheti. Ki tudja mennyi mindent élt már át ez a ruhadarab, ki tudja, mekkora értéke van és ki tudja, mennyire különleges darab. Meirának ez a kedvesség sokkal többet jelent, mint egy egyszerű segítségnyújtás, hogy ne fázzon annyira.*
- Felemelő érzés! Egyszerűen csodás! Egy igazi mágusköpeny...
*Örül végül hangosan is, miközben hálásan húzza össze magán a köpenyt.*
- Persze, ezt tudom. Sokkal megerőltetőbb és kevésbé hatékony lenne, ha megosztanám a figyelmemet. Teleportálni? Tényleg?! *Egy újabb meglepő hír a lány számára.* Máris tudni akarom, hogyan!
*Lelkessége ismét határtalan, már csak egy csomó nehézséget kell leküzdenie előtte. Például megtartania a motivációját, míg végül valóban képes lesz ilyen szintű varázslatokra.*
- Nem lehetünk benne biztosak, hogy mit érzünk a halálunk előtt pár pillanattal, hisz nincsen akit megkérdezhetünk róla.
*Mondja ezt teljes meggyőződéssel, hiába az élőhalottakról szóló rémhír és az eltűnt tekercsről szóló história. Nem is avatja bele Worenthet, hogy azt a mágiát ellopták a templomból, mert nem tudja, Galahass atyának mennyire fontos a titokban tartása.
Nagy kő esik le a szívéről, mikor tudatosul benne, hogy végre találkozott valakivel, aki az isteneket illetően hasonló véleményt oszt, mint ő.*
- Igen, igen, így van! Nagy erejű entitások, de nem istenek. Én mindig is úgy gondoltam, hogy az isteneket csak a halandó elmék találják ki, hogy végső elkeseredésükben mentsvárat és reményt találjanak megoldhatatlan problémáikra. Én még a három isten létezésében sem hiszek, mert nem találkoztam még egyikükkel sem, de te sokkal tapasztaltabb vagy nálam, úgyhogy ezzel nem vitatkozom.
*Mosolyodik el. Nagyon, de nagyon boldog, hogy mától igazi mágusnak hívhatja magát. Hiába csekély még a tudása, ezen a szent napon kiderült, hogy a vérében van a mágia, így már semmi sem állíthatja meg abban, hogy egy napon ugyanolyan hős legyen, mint Worenth, vagy az a másik mágus, akiről beszélt.
Nem akar még bemenni, de látszik rajta, hogy egy kicsit vacogni kezd. Nem az ő ruháinak találták ki a hideg, csipős időt. Ami ezután történik, arra gondolni sem mert volna. Worenth felajánlja neki a köpenyét, hogy ne fázzon, ám Meira először csak kerek szemekkel pislog rá.*
- Tényleg? Szabad? *Félénken nyúl érte, majd annál kíváncsibban teríti magára. Valóban nagy rá, de ez most nem zavarja. Egy igazi mágus igazi köpenyét viselheti. Ki tudja mennyi mindent élt már át ez a ruhadarab, ki tudja, mekkora értéke van és ki tudja, mennyire különleges darab. Meirának ez a kedvesség sokkal többet jelent, mint egy egyszerű segítségnyújtás, hogy ne fázzon annyira.*
- Felemelő érzés! Egyszerűen csodás! Egy igazi mágusköpeny...
*Örül végül hangosan is, miközben hálásan húzza össze magán a köpenyt.*
- Persze, ezt tudom. Sokkal megerőltetőbb és kevésbé hatékony lenne, ha megosztanám a figyelmemet. Teleportálni? Tényleg?! *Egy újabb meglepő hír a lány számára.* Máris tudni akarom, hogyan!
*Lelkessége ismét határtalan, már csak egy csomó nehézséget kell leküzdenie előtte. Például megtartania a motivációját, míg végül valóban képes lesz ilyen szintű varázslatokra.*
1750. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-01-16 11:14:46
Üzenet elküldve: 2018-01-16 11:14:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Meira//
*Arra azért nem venne mérget, hogy Meira reakciója nem csupán az érzelmei szőnyeg alá seprése és elnyomása, de nem pedzegeti tovább a dolgot. Ha neki így jó, hát így jó.*
-Hallottam már olyat, hogy mikor eljő a vég, azt az egyén biztosan tudja. Tudja, hogy meghal. Mintha csak látná maga előtt. Ez persze megint egy olyan téma, amiről kár beszélni és kár agyalni rajta.
*Nem jó elmélyülni ilyenekben, mert nemcsak a hangulat válik búskomorrá, de idővel az elmét is megmérgezi a félelem és a bizonytalanság. Egy mágusnak pedig pont, hogy az elméje a legnagyobb fegyvere, így mindig tisztának kell, hogy legyen.*
-Én sem, és nem is fogok. Nálam a mágia megmaradt tiszta tudománynak. Mindent, amit elértem a sok tanulásnak köszönhettem, semmint annak, hogy egy magát istenségnek tartó entitáshoz imádkoztam volna a sikerekért. Egy biztos. Léteznek, hiszen láttuk őket. Erősek és hatalmasok, de számomra ők entitások, nem istenek. Inkább nagy erejű entitás, semmint nagyon erős halandó.
*Hiába, neki ez nem fog változni. Megtagadja az isteneket, mivel a tudomány híve. A kettő pedig sosem fér meg egy csárdában.*
-Méghozzá ékes bizonyítéka!
*Őt aztán nem zavarja a gyermeki lelkesedés, mivel mindig örömmel nézi, ahogyan egy máguspalánta felemelkedik.*
-Terítsd ezt magadra. *veti le magáról a hófehér köpenyt, amit kihozott magával és átnyújtja a lánynak.* -Rajtam van mellény. Ha pedig fáznék, akkor magamra kapok egy ezüstköpenyt. *mondja mosolyogva.* -De rád nem tudok adni olyat. Szóval, bújj csak bele nyugodtan a köpenyembe. Kicsit nagy lesz rád. *nevet.* -De legalább melegen tart.
*A Jegek Úrnője dolgot megmosolyogja.*
-Ahhoz azért még sokat kell tanulnod. Viszont ha ez a célod, akkor mindenképpen csak a vízágat tanuld. Ez kösse le minden figyelmedet és inkább erre költs, minthogy mindenre egy kicsit. A vízág csúcsán te lehetsz a Jegek Úrnője, sőt mi több, még teleportálni is tudsz majd vízből-vízbe. Ha ezt eléred, mester leszel!
*Arra azért nem venne mérget, hogy Meira reakciója nem csupán az érzelmei szőnyeg alá seprése és elnyomása, de nem pedzegeti tovább a dolgot. Ha neki így jó, hát így jó.*
-Hallottam már olyat, hogy mikor eljő a vég, azt az egyén biztosan tudja. Tudja, hogy meghal. Mintha csak látná maga előtt. Ez persze megint egy olyan téma, amiről kár beszélni és kár agyalni rajta.
*Nem jó elmélyülni ilyenekben, mert nemcsak a hangulat válik búskomorrá, de idővel az elmét is megmérgezi a félelem és a bizonytalanság. Egy mágusnak pedig pont, hogy az elméje a legnagyobb fegyvere, így mindig tisztának kell, hogy legyen.*
-Én sem, és nem is fogok. Nálam a mágia megmaradt tiszta tudománynak. Mindent, amit elértem a sok tanulásnak köszönhettem, semmint annak, hogy egy magát istenségnek tartó entitáshoz imádkoztam volna a sikerekért. Egy biztos. Léteznek, hiszen láttuk őket. Erősek és hatalmasok, de számomra ők entitások, nem istenek. Inkább nagy erejű entitás, semmint nagyon erős halandó.
*Hiába, neki ez nem fog változni. Megtagadja az isteneket, mivel a tudomány híve. A kettő pedig sosem fér meg egy csárdában.*
-Méghozzá ékes bizonyítéka!
*Őt aztán nem zavarja a gyermeki lelkesedés, mivel mindig örömmel nézi, ahogyan egy máguspalánta felemelkedik.*
-Terítsd ezt magadra. *veti le magáról a hófehér köpenyt, amit kihozott magával és átnyújtja a lánynak.* -Rajtam van mellény. Ha pedig fáznék, akkor magamra kapok egy ezüstköpenyt. *mondja mosolyogva.* -De rád nem tudok adni olyat. Szóval, bújj csak bele nyugodtan a köpenyembe. Kicsit nagy lesz rád. *nevet.* -De legalább melegen tart.
*A Jegek Úrnője dolgot megmosolyogja.*
-Ahhoz azért még sokat kell tanulnod. Viszont ha ez a célod, akkor mindenképpen csak a vízágat tanuld. Ez kösse le minden figyelmedet és inkább erre költs, minthogy mindenre egy kicsit. A vízág csúcsán te lehetsz a Jegek Úrnője, sőt mi több, még teleportálni is tudsz majd vízből-vízbe. Ha ezt eléred, mester leszel!
1749. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-01-15 23:45:06
Üzenet elküldve: 2018-01-15 23:45:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth//
- Nem számít most már. Nagyon sokáig csak sírtam a szüleim halála után, de már sikerült túllépnem rajta. Tényleg!
*Erősíti is meg mindezt egy mosollyal, hogy a férfi biztos legyen benne, tényleg minden rendben van a mágus lánnyal. Azt persze nem tudja, hogy Worenthet valóban érdekli-e az ő lelkiállapota, de jobb elkerülni a félreértéseket.*
- Az viszont már sokkal nehezebb, hogy a saját halálomtól se féljek...
*Csak ennyit tud mondani a férfi következő mondataira. Inkább nem is ragozza tovább a témát, csak kínos hebegés-habogás lenne a vége, inkább a mágiákra és a híres Grombari csatára tereli a szót újra.*
- Tudod, én nem igazán hiszek az istenekben. Igen, tudom, tudom, hogy a létezésük szinte már kézzelfogható, de én valahogy akkor sem tudok velük azonosulni. A félisteneket is inkább csak nagyon erős halandó lényeknek képzelem el, így a te Fekete Lovasod is valami ilyesmi a szememben.
*Aztán már csak eltökélten a tó partjához sétál, és végrehajtja a már említett trükköt a jégesővel. Mikor saját maga is felfogja sikerét, szinte ujjongana, ugrálna örömében, de visszafogja magát, mert nem tudja, Worenth mennyire tolerálja az ennyire gyerekes viselkedést.*
- Sikerült, tényleg sikerült! *Azért hangosan örül magának.* Én is mágus vagyok, Worenth! Ez igazi bizonyíték arra, hogy született mágus vagyok, ahogy te is mondtad.
*Úgy tűnik, számára megvan a nap fénypontja. Ennél jobb ma már nem lehet, de tény az is, hogy kijárt már neki a jó az elmúlt napok szörnyűségei után.*
- Nem tudom, hogy visszamenjünk-e. Egy kicsit hideg van itt kinn és fázom is, de mégis jól érzem magam. Én már napok óta ott ülök a poros könyvek között, és jól esik a levegő, de tanulnom is kéne, különben sosem jutok egyről a kettőre. Tényleg a jegek úrnője akarok lenni, nem csak Iriana képzeleteiben!
*Nos, úgy látszik sikerült visszahozni Meira elszántságát. Worenth elkönyvelheti ezt sikernek, vagy egyszerű rutinfeladatnak, majd maga eldönti. Meira boldogságával viszont szája is egyre nagyobbra nyílik, így az iménti harsány jókedvhez jobb ha hozzászokik a mágus, mert most el fog telni egy kis idő, mire újra nyugodt és átlagos lesz.*
- Nem számít most már. Nagyon sokáig csak sírtam a szüleim halála után, de már sikerült túllépnem rajta. Tényleg!
*Erősíti is meg mindezt egy mosollyal, hogy a férfi biztos legyen benne, tényleg minden rendben van a mágus lánnyal. Azt persze nem tudja, hogy Worenthet valóban érdekli-e az ő lelkiállapota, de jobb elkerülni a félreértéseket.*
- Az viszont már sokkal nehezebb, hogy a saját halálomtól se féljek...
*Csak ennyit tud mondani a férfi következő mondataira. Inkább nem is ragozza tovább a témát, csak kínos hebegés-habogás lenne a vége, inkább a mágiákra és a híres Grombari csatára tereli a szót újra.*
- Tudod, én nem igazán hiszek az istenekben. Igen, tudom, tudom, hogy a létezésük szinte már kézzelfogható, de én valahogy akkor sem tudok velük azonosulni. A félisteneket is inkább csak nagyon erős halandó lényeknek képzelem el, így a te Fekete Lovasod is valami ilyesmi a szememben.
*Aztán már csak eltökélten a tó partjához sétál, és végrehajtja a már említett trükköt a jégesővel. Mikor saját maga is felfogja sikerét, szinte ujjongana, ugrálna örömében, de visszafogja magát, mert nem tudja, Worenth mennyire tolerálja az ennyire gyerekes viselkedést.*
- Sikerült, tényleg sikerült! *Azért hangosan örül magának.* Én is mágus vagyok, Worenth! Ez igazi bizonyíték arra, hogy született mágus vagyok, ahogy te is mondtad.
*Úgy tűnik, számára megvan a nap fénypontja. Ennél jobb ma már nem lehet, de tény az is, hogy kijárt már neki a jó az elmúlt napok szörnyűségei után.*
- Nem tudom, hogy visszamenjünk-e. Egy kicsit hideg van itt kinn és fázom is, de mégis jól érzem magam. Én már napok óta ott ülök a poros könyvek között, és jól esik a levegő, de tanulnom is kéne, különben sosem jutok egyről a kettőre. Tényleg a jegek úrnője akarok lenni, nem csak Iriana képzeleteiben!
*Nos, úgy látszik sikerült visszahozni Meira elszántságát. Worenth elkönyvelheti ezt sikernek, vagy egyszerű rutinfeladatnak, majd maga eldönti. Meira boldogságával viszont szája is egyre nagyobbra nyílik, így az iménti harsány jókedvhez jobb ha hozzászokik a mágus, mert most el fog telni egy kis idő, mire újra nyugodt és átlagos lesz.*
1748. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-01-15 11:22:48
Üzenet elküldve: 2018-01-15 11:22:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Meira//
*Kiderül, hogy Meira még nagyon új a Namos házban, így aligha fog a hóhajú bővebb információt kapni az ottani helyzetről.*
-Ó, nos... részvétem. Ez tényleg tragikus esemény. Olyan, amelyet egyetlen gyermeknek sem szabadna látnia.
*Noha Meira nem mondta, hogy gyermek volt akkor, de bizonyára így lehetett, hiszen ránézésre most is éppen csak súrolja alulról a felnőttkort.*
-Az mindenképpen jó, ha képes vagy lezárni a múltat és megszabadulni a múltad kísérteteitől. Nekem is azóta jobb, mióta sikerült.
*Ennek már pár éve, de akkor is sokat változott számára minden.*
-Ugyanakkor azt javaslom, ne féld a halált! Ne rettegd, ne fagyj le, ha a fejet felett suhogtatja kaszáját. Nézz vele farkasszemet és győzd le!
*Persze könnyű ezt mondani, ámde mint jó tanácsot, érdemes megfogadni. Ha Meira fél a haláltól, azzal nem lesz jobb. Nem lesz kevésbé fájdalmas, sőt, inkább csak még rosszabb lesz.*
-Ha nem vagy vérbeli mágus, akkor képtelen leszel az akaraterőddel befolyásolni a varázslatodat. Ez olyan biztos, minthogy itt állunk! Jegyezd meg, amit most mondani fogok neked. Mágiát bárki tanulhat, akinek van egy kis sütnivalója és egy rakás pénze. De az teszi igazán naggyá a mágust, mikor nemcsak varázsolni képes, de a befolyása alá is hajtja a varázslatot! Ez az, amivel kitűnünk a sorból. Így van. Ha tetszik neki, ha nem, meg kell várnia, amíg megszűnik a varázslat. Mondanom sem kell, hogy ez nem mindig jó ám.
*Vélhetően ezzel Meira is tisztában van. Nem jön mindig jól ki belőle az ember.*
-Olyan, amilyet azelőtt álmunkban sem képzeltünk volna. Minden képzeletet felülmúló erővel rendelkezett mindaddig. *és ezen a ponton megemeli mutató ujját.* -Amíg meg nem jelentek a magukat istenségnek nevezett, nagy erejű entitások és segítőik, a félistenek. A Fekete Lovas, a Grombari rémség, a Grombari pusztító, amolyan félisten volt.
*Ez szent meggyőződése, ugyanis olyan erők munkálkodtak a dögben, ami bőven túlszárnyalja a halandók szintjét.*
-Igen, de ha nem haragszol, én inkább hátrébb mennék.
*Azzal hátrál is tisztességesen, mert nem akar "barackot" a fejére. Természetesen megvédhetné magát tőle játszi könnyedséggel, de így egyszerűbb.
Meira sikerrel jár, Worenth pedig összecsapja két tenyerét.*
-Ez igen! Így kell ezt csinálni! Immáron tökéletesen tisztában vagy a képességeddel, és az is kiderült, hogy a mágusok drága vére ott csörgedezik a te ereidben is. Menjünk vissza a toronyba? Folytassuk az olvasást?
*Kiderül, hogy Meira még nagyon új a Namos házban, így aligha fog a hóhajú bővebb információt kapni az ottani helyzetről.*
-Ó, nos... részvétem. Ez tényleg tragikus esemény. Olyan, amelyet egyetlen gyermeknek sem szabadna látnia.
*Noha Meira nem mondta, hogy gyermek volt akkor, de bizonyára így lehetett, hiszen ránézésre most is éppen csak súrolja alulról a felnőttkort.*
-Az mindenképpen jó, ha képes vagy lezárni a múltat és megszabadulni a múltad kísérteteitől. Nekem is azóta jobb, mióta sikerült.
*Ennek már pár éve, de akkor is sokat változott számára minden.*
-Ugyanakkor azt javaslom, ne féld a halált! Ne rettegd, ne fagyj le, ha a fejet felett suhogtatja kaszáját. Nézz vele farkasszemet és győzd le!
*Persze könnyű ezt mondani, ámde mint jó tanácsot, érdemes megfogadni. Ha Meira fél a haláltól, azzal nem lesz jobb. Nem lesz kevésbé fájdalmas, sőt, inkább csak még rosszabb lesz.*
-Ha nem vagy vérbeli mágus, akkor képtelen leszel az akaraterőddel befolyásolni a varázslatodat. Ez olyan biztos, minthogy itt állunk! Jegyezd meg, amit most mondani fogok neked. Mágiát bárki tanulhat, akinek van egy kis sütnivalója és egy rakás pénze. De az teszi igazán naggyá a mágust, mikor nemcsak varázsolni képes, de a befolyása alá is hajtja a varázslatot! Ez az, amivel kitűnünk a sorból. Így van. Ha tetszik neki, ha nem, meg kell várnia, amíg megszűnik a varázslat. Mondanom sem kell, hogy ez nem mindig jó ám.
*Vélhetően ezzel Meira is tisztában van. Nem jön mindig jól ki belőle az ember.*
-Olyan, amilyet azelőtt álmunkban sem képzeltünk volna. Minden képzeletet felülmúló erővel rendelkezett mindaddig. *és ezen a ponton megemeli mutató ujját.* -Amíg meg nem jelentek a magukat istenségnek nevezett, nagy erejű entitások és segítőik, a félistenek. A Fekete Lovas, a Grombari rémség, a Grombari pusztító, amolyan félisten volt.
*Ez szent meggyőződése, ugyanis olyan erők munkálkodtak a dögben, ami bőven túlszárnyalja a halandók szintjét.*
-Igen, de ha nem haragszol, én inkább hátrébb mennék.
*Azzal hátrál is tisztességesen, mert nem akar "barackot" a fejére. Természetesen megvédhetné magát tőle játszi könnyedséggel, de így egyszerűbb.
Meira sikerrel jár, Worenth pedig összecsapja két tenyerét.*
-Ez igen! Így kell ezt csinálni! Immáron tökéletesen tisztában vagy a képességeddel, és az is kiderült, hogy a mágusok drága vére ott csörgedezik a te ereidben is. Menjünk vissza a toronyba? Folytassuk az olvasást?
1747. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-01-14 15:39:22
Üzenet elküldve: 2018-01-14 15:39:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth//
- Én abban a házban lakom pár napja, talán már több mint egy hatja, de én sem ismerek még igazán semmit. Csak azt tudom, melyik az én szobám, hol aludhatok, és azt, hogy használhatom a konyhát.
*Nevet fel játékosan. Tényleg fogalma sincs arról, hogy a Namos Ház miképpen tartja fenn magát, kik vezetik ténylegesen és hogyan. Ő csak ott van annak reményében, hogy gyorsabban és hatékonyabban tanulhat mágiát, mint egyedül.*
- Én nagyon félek a haláltól. Főleg azóta... *Csendesedik el. Kicsit elgondolkozik azon, hogy folytassa-e.* Főleg azóta, mióta végignéztem, ahogy a szüleim elégtek a saját házunkban, de ez most már nem számít! *Mosolyodik el újra.* Tovább léptem, és vannak céljaim, amiket el fogok érni.
*Szóval valóban a háló tartja össze a tornyot. Megvan hát Meira első sikerélménye is a mai napra. Ezek szerint sikerült megérteni azt, amiről még benn a toronyban beszélgettek. Reméli, hogy ezek után sokkal könnyebb dolga lesz azokkal a bonyolult varázskönyvekkel is.
A friss levegőre érve Worenth Mester hamar a szemléltetésbe kezd, illetve a szem elől eltűnésbe. Mihelyst Meira kimondja, hogy figyelni fog arra, ne tévessze szem elől a mágust, már meg is történik. Forgolódik egy ideig, de sehol nem látja, csak akkor, mikor Worenth tesz azért a mozgolódással, hogy észrevegye.*
- Ó! Megvagy!
*Ez olyasmi, mint egy bújócska magasabb szinten, ami kifejezetten tetszik Meirának. Aztán egyik pillanatról a másikra újra előtűnik a mágus a semmiből.*
- Azt hiszem értem! Szóval az akaraterőddel elérted, hogy ne maradj így egy órán keresztül, hanem előbb megszűnjön a varázslat, de mi történik akkor, ha valaki nem mágusnak született, csak varázslatokat használ, ahogy benn mondtad? Akkor ő egy órán keresztül így maradna, ha akar, ha nem?
*Az azért elég kellemetlen lehet. Most már szinte imádkozik, hogy ő is képes legyen így befolyásolni a mágiát. A Grombari csata, amiről még mindig fogalma sincs, hogy mi is volt valójában, továbbra is lenyűgözi. Újabb bizarr és izgalmas történet, újabb hőstett, de egyben félelmetes is.*
- Mégis milyen erős lény lehetett az, ha félig a földbe zárva is nagy erőfeszítés kell a legyőzéséhez? Hihetetlen, hogy ilyen lények is köztünk élnek.
*Bele is borzong az elképzelésbe. Neki már az élőholtak is sok volt, hát még a démonok.*
- Mi, hogy én? Én nem is tudom. A jégesővel próbáljam meg?
*Másra nem igazán képes, hiába hívja őt Iriana a jegek úrnőjének. Az a jégvihar az egyetlen látványos varázslata.
Nem várja meg a választ, hanem kicsit közelebb lép a tó medréhez, és koncentrálni kezd. A jobb esetek közé tartozik, ha a varázslata nem sikerül, akkor csak néhány nagyon kínos pillanatban lesz része. A legrosszabb, ami történhet, hogy ő nem mágus, csak mágiahasználó, akkor hamarosan diónyi jégdarabokkal zúdítja el saját magukat.
//Aktív képességhasználat: Oszlatás//
Persze nem ez a célja. Ha a varázslat sikeresnek bizonyul, akkor minden erejével arra gondol, hogy a jég ne túl intenzíven, a toronyot elkerülve csak a tómederbe essen, majd rövid idő után teljesen megszűnjön.*
- Na? Mit szólsz?
*Kérdezi boldogan, ha a varázslatát és annak irányítását is sikeresen végre tudja hajtani, ha nem, akkor csak kínosan nevet, mert akkor nem csak az oszlatással, hanem magával a varázslással is problémái vannak.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a mágiahasználó harminc lépéses körzetében diónyi jégdarabok kezdenek hullani az égből, nagy hevességgel, könnyebb sebeket okozva (3). A hatás egy körig tart.
- Én abban a házban lakom pár napja, talán már több mint egy hatja, de én sem ismerek még igazán semmit. Csak azt tudom, melyik az én szobám, hol aludhatok, és azt, hogy használhatom a konyhát.
*Nevet fel játékosan. Tényleg fogalma sincs arról, hogy a Namos Ház miképpen tartja fenn magát, kik vezetik ténylegesen és hogyan. Ő csak ott van annak reményében, hogy gyorsabban és hatékonyabban tanulhat mágiát, mint egyedül.*
- Én nagyon félek a haláltól. Főleg azóta... *Csendesedik el. Kicsit elgondolkozik azon, hogy folytassa-e.* Főleg azóta, mióta végignéztem, ahogy a szüleim elégtek a saját házunkban, de ez most már nem számít! *Mosolyodik el újra.* Tovább léptem, és vannak céljaim, amiket el fogok érni.
*Szóval valóban a háló tartja össze a tornyot. Megvan hát Meira első sikerélménye is a mai napra. Ezek szerint sikerült megérteni azt, amiről még benn a toronyban beszélgettek. Reméli, hogy ezek után sokkal könnyebb dolga lesz azokkal a bonyolult varázskönyvekkel is.
A friss levegőre érve Worenth Mester hamar a szemléltetésbe kezd, illetve a szem elől eltűnésbe. Mihelyst Meira kimondja, hogy figyelni fog arra, ne tévessze szem elől a mágust, már meg is történik. Forgolódik egy ideig, de sehol nem látja, csak akkor, mikor Worenth tesz azért a mozgolódással, hogy észrevegye.*
- Ó! Megvagy!
*Ez olyasmi, mint egy bújócska magasabb szinten, ami kifejezetten tetszik Meirának. Aztán egyik pillanatról a másikra újra előtűnik a mágus a semmiből.*
- Azt hiszem értem! Szóval az akaraterőddel elérted, hogy ne maradj így egy órán keresztül, hanem előbb megszűnjön a varázslat, de mi történik akkor, ha valaki nem mágusnak született, csak varázslatokat használ, ahogy benn mondtad? Akkor ő egy órán keresztül így maradna, ha akar, ha nem?
*Az azért elég kellemetlen lehet. Most már szinte imádkozik, hogy ő is képes legyen így befolyásolni a mágiát. A Grombari csata, amiről még mindig fogalma sincs, hogy mi is volt valójában, továbbra is lenyűgözi. Újabb bizarr és izgalmas történet, újabb hőstett, de egyben félelmetes is.*
- Mégis milyen erős lény lehetett az, ha félig a földbe zárva is nagy erőfeszítés kell a legyőzéséhez? Hihetetlen, hogy ilyen lények is köztünk élnek.
*Bele is borzong az elképzelésbe. Neki már az élőholtak is sok volt, hát még a démonok.*
- Mi, hogy én? Én nem is tudom. A jégesővel próbáljam meg?
*Másra nem igazán képes, hiába hívja őt Iriana a jegek úrnőjének. Az a jégvihar az egyetlen látványos varázslata.
Nem várja meg a választ, hanem kicsit közelebb lép a tó medréhez, és koncentrálni kezd. A jobb esetek közé tartozik, ha a varázslata nem sikerül, akkor csak néhány nagyon kínos pillanatban lesz része. A legrosszabb, ami történhet, hogy ő nem mágus, csak mágiahasználó, akkor hamarosan diónyi jégdarabokkal zúdítja el saját magukat.
//Aktív képességhasználat: Oszlatás//
Persze nem ez a célja. Ha a varázslat sikeresnek bizonyul, akkor minden erejével arra gondol, hogy a jég ne túl intenzíven, a toronyot elkerülve csak a tómederbe essen, majd rövid idő után teljesen megszűnjön.*
- Na? Mit szólsz?
*Kérdezi boldogan, ha a varázslatát és annak irányítását is sikeresen végre tudja hajtani, ha nem, akkor csak kínosan nevet, mert akkor nem csak az oszlatással, hanem magával a varázslással is problémái vannak.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a mágiahasználó harminc lépéses körzetében diónyi jégdarabok kezdenek hullani az égből, nagy hevességgel, könnyebb sebeket okozva (3). A hatás egy körig tart.
1746. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-01-13 20:12:09
Üzenet elküldve: 2018-01-13 20:12:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Meira//
-Valamelyest. Behatóan nem, szóval nem ismerem a rendszerüket és a szervezetük felépítését, csak Eralilt ismerem. Érdekes. *húzza végig ujját párszor az állán.*
~Nocsak-nocsak. Eralil Namos... csak nem remete lettél?~
*Szívesen felkeresné a hajdani mágustusa győztesét és váltana vele pár szót, de ez aligha lehetséges.*
-Igen, kicsit mindkettő. *mosolyog, mert tényleg izgalmas, de nem veszélytelen.* -A halál az élet természetes része. Ezt mondták a szerzetesek, akikkel temettük a többieket. Lehet, hogy természetes, de nem ebben a formában! Ebben a formában mészárlás, amit én mélységesen megvetek.
*Persze a szerzeteseket más tésztából gyúrják, ők másképpen szemlélik a világot, így nem tehet nekik szemrehányást.*
-Igen! A háló tartja egyben a tornyot, mint a ragasztó.
*Worenth először nem válaszol Meira szavaira, hanem inkább magában mosolyog.*
-Erre! *mozgolódik kicsit, de nem túl feltűnően azért.* -Ez a varázslat több mint egy órán keresztül tart engem rejtve. De persze nem hagyom, hogy addig szenvedj, inkább... *lép kicsit közelebb Meira felé.*
//Oszlatás//
-Megszüntetem. Üdv újra! *nevet.*
-És, hogy hogyan csináltam? Egyszerűen az akaraterőmmel befolyásoltam. Tökéletes pontossággal végre tudom ezt hajtani. Ezt érezni kell. Mintha... parancsolnál neki. Puszta akaraterő kérdése. A Grombari csatában a főellenséget, a Fekete Lovast egy futóhomok varázslattal elsüllyesztettem a földbe. De, befolyásoltam a hatást, így nem süppedt el teljesen, ahogyan alapvetően történnie kellene, hanem csak derékig. Ha a föld alá temettem volna, azzal csak időt nyertünk volna a menekülésre, de mi le akartuk győzni. Gondoltam, ha a fél teste a földben van, úgy jobban sebezhető. Ezért nagyon fontos, hogy megtanuld ezt használni! Ha jól sejtem, rajtad a sor. *lép oda Meirahoz, és megnyugtatóan a vállára helyezi kezét.* -Pallérozd az akaraterődet és koncentrálj. Menni fog! Ha nem először, hát majd másodjára. *mondja, majd kitárja karját, ezzel biztatva Meirat.*
-Valamelyest. Behatóan nem, szóval nem ismerem a rendszerüket és a szervezetük felépítését, csak Eralilt ismerem. Érdekes. *húzza végig ujját párszor az állán.*
~Nocsak-nocsak. Eralil Namos... csak nem remete lettél?~
*Szívesen felkeresné a hajdani mágustusa győztesét és váltana vele pár szót, de ez aligha lehetséges.*
-Igen, kicsit mindkettő. *mosolyog, mert tényleg izgalmas, de nem veszélytelen.* -A halál az élet természetes része. Ezt mondták a szerzetesek, akikkel temettük a többieket. Lehet, hogy természetes, de nem ebben a formában! Ebben a formában mészárlás, amit én mélységesen megvetek.
*Persze a szerzeteseket más tésztából gyúrják, ők másképpen szemlélik a világot, így nem tehet nekik szemrehányást.*
-Igen! A háló tartja egyben a tornyot, mint a ragasztó.
*Worenth először nem válaszol Meira szavaira, hanem inkább magában mosolyog.*
-Erre! *mozgolódik kicsit, de nem túl feltűnően azért.* -Ez a varázslat több mint egy órán keresztül tart engem rejtve. De persze nem hagyom, hogy addig szenvedj, inkább... *lép kicsit közelebb Meira felé.*
//Oszlatás//
-Megszüntetem. Üdv újra! *nevet.*
-És, hogy hogyan csináltam? Egyszerűen az akaraterőmmel befolyásoltam. Tökéletes pontossággal végre tudom ezt hajtani. Ezt érezni kell. Mintha... parancsolnál neki. Puszta akaraterő kérdése. A Grombari csatában a főellenséget, a Fekete Lovast egy futóhomok varázslattal elsüllyesztettem a földbe. De, befolyásoltam a hatást, így nem süppedt el teljesen, ahogyan alapvetően történnie kellene, hanem csak derékig. Ha a föld alá temettem volna, azzal csak időt nyertünk volna a menekülésre, de mi le akartuk győzni. Gondoltam, ha a fél teste a földben van, úgy jobban sebezhető. Ezért nagyon fontos, hogy megtanuld ezt használni! Ha jól sejtem, rajtad a sor. *lép oda Meirahoz, és megnyugtatóan a vállára helyezi kezét.* -Pallérozd az akaraterődet és koncentrálj. Menni fog! Ha nem először, hát majd másodjára. *mondja, majd kitárja karját, ezzel biztatva Meirat.*
1745. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-01-13 14:37:32
Üzenet elküldve: 2018-01-13 14:37:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth//
- Ó, ismered a Namos Házat? *Csillannak fel szemei a hír hallatán.* Milyen kicsi a világ, vagyis... annyira mégsem. Soha nem találkoztam Eralil mesterrel. Engem a párom kísért el a Namos Házba, mikor meséltem neki, hogy mágus szeretnék lenni. Ott Bato mester fogadott minket, és vett a szárnyai alá még néhány olyan lelkes újonccal, mint én. Eralil mesterről annyit tudok, hogy a szobája hosszú ideje üresen áll. Azt mondják, eltűnt, és senki nem tud róla semmit.
*Meséli, miközben már a számára még néha-néha kicsit szédületet keltő lépcsősoron kacskaringóznak lefelé.
Személy szerint nem tud sokat Eralil mesterről, valamiért nem is beszélnek sokat róla a Namos Házban, kerülik a témát. Ki tudja mi történt vele. Meira nagyon kíváncsi volt a hatalmas mágusra, de soha nem jöhetett el a nap, hogy láthassa is, legalábbis még nem. Egyébként néha érdekes pillanatokat hoz az élet, hisz Worenth hasonlóan néz ki, mint ahogy Meira elképzelte Eralil mestert. Hosszú, ősz haj, idősödő úr, mágusköpeny és bot. Minden megvan benne, ami a lány számára kimeríti a mágus szó definícióját.*
- Részt venni egy démonokkal való csatában, megvédeni a Templomot, híres személyekkel találkozni. Izgalmasnak és veszélyesnek tűnik az életed. Tudod, irigyellek is, meg nem is. Néha arra vágyom, hogy én is megmenthessem az egész várost a veszedelemtől, de képtelen lennék végignézni, ahogy annyian meghalnak.
*Rázza meg a fejét, nem akar többet erről beszélni.
A toronyból kiérve hatalmasat nyújtózkodik. Jól esik neki a friss levegő, bár kissé fázik. Még jó, hogy nem szoknyában van, mert akkor nem csak kicsit fázna, így azért tűrhető.*
- Eddig nehezen tudtam elképzelni, hogyan lebeghet a torony a tó fölött, de amit benn meséltél a mágiáról segített ebben is. Most már úgy képzelem el, hogy a torony a hatalmas pókháló szálain ül, amiket nem látunk. Ugye így van?
*Mosolyodik el. Nagyon örül annak, hogy ma igazán hasznos dolgot tanulhatott, ami biztosan segít majd neki további tanulmányaiban.*
- Figyelni fogok, nagyon figyelni! *Bólint. Persze, amennyire Meira szerencsétlen, bármennyire is nyitja nagyra szemeit, mikor a varázsige véget ér, teljesen szem elől téveszti a mágust.*
- Hé! Hová tűntél?
*Fordul meg párszor saját tengelye körül, így most már azt sem tudja, melyik volt az eredeti irány, amerre nézett.*
- Jó, azt hiszem, tényleg nem tudom, hol vagy. *Vallja be kínosan.*
- Ó, ismered a Namos Házat? *Csillannak fel szemei a hír hallatán.* Milyen kicsi a világ, vagyis... annyira mégsem. Soha nem találkoztam Eralil mesterrel. Engem a párom kísért el a Namos Házba, mikor meséltem neki, hogy mágus szeretnék lenni. Ott Bato mester fogadott minket, és vett a szárnyai alá még néhány olyan lelkes újonccal, mint én. Eralil mesterről annyit tudok, hogy a szobája hosszú ideje üresen áll. Azt mondják, eltűnt, és senki nem tud róla semmit.
*Meséli, miközben már a számára még néha-néha kicsit szédületet keltő lépcsősoron kacskaringóznak lefelé.
Személy szerint nem tud sokat Eralil mesterről, valamiért nem is beszélnek sokat róla a Namos Házban, kerülik a témát. Ki tudja mi történt vele. Meira nagyon kíváncsi volt a hatalmas mágusra, de soha nem jöhetett el a nap, hogy láthassa is, legalábbis még nem. Egyébként néha érdekes pillanatokat hoz az élet, hisz Worenth hasonlóan néz ki, mint ahogy Meira elképzelte Eralil mestert. Hosszú, ősz haj, idősödő úr, mágusköpeny és bot. Minden megvan benne, ami a lány számára kimeríti a mágus szó definícióját.*
- Részt venni egy démonokkal való csatában, megvédeni a Templomot, híres személyekkel találkozni. Izgalmasnak és veszélyesnek tűnik az életed. Tudod, irigyellek is, meg nem is. Néha arra vágyom, hogy én is megmenthessem az egész várost a veszedelemtől, de képtelen lennék végignézni, ahogy annyian meghalnak.
*Rázza meg a fejét, nem akar többet erről beszélni.
A toronyból kiérve hatalmasat nyújtózkodik. Jól esik neki a friss levegő, bár kissé fázik. Még jó, hogy nem szoknyában van, mert akkor nem csak kicsit fázna, így azért tűrhető.*
- Eddig nehezen tudtam elképzelni, hogyan lebeghet a torony a tó fölött, de amit benn meséltél a mágiáról segített ebben is. Most már úgy képzelem el, hogy a torony a hatalmas pókháló szálain ül, amiket nem látunk. Ugye így van?
*Mosolyodik el. Nagyon örül annak, hogy ma igazán hasznos dolgot tanulhatott, ami biztosan segít majd neki további tanulmányaiban.*
- Figyelni fogok, nagyon figyelni! *Bólint. Persze, amennyire Meira szerencsétlen, bármennyire is nyitja nagyra szemeit, mikor a varázsige véget ér, teljesen szem elől téveszti a mágust.*
- Hé! Hová tűntél?
*Fordul meg párszor saját tengelye körül, így most már azt sem tudja, melyik volt az eredeti irány, amerre nézett.*
- Jó, azt hiszem, tényleg nem tudom, hol vagy. *Vallja be kínosan.*
1744. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-01-12 15:59:16
Üzenet elküldve: 2018-01-12 15:59:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Meira//
~Namos Ház? Nocsak.~
-Mondd csak. Mik a hírek a Namos Ház környékén? Mert őszintén szólva, jó ideje már semmit sem hallottam felőlük. A vészterhes időkben igyekeztem felvenni a kapcsolatot Eralil mesterrel, de sajnos nem sikerült.
*Legalább most megtudhat pár dolgot róluk. Nem bizalmas információkra kíváncsi, csak arra, hogy úgymond élnek e még.
Az elnyújtott mondatok nem zavarják. Sokaknak idegesítő, de a mágus is általában bőven szokta kifejteni véleményét, nem az a szűkszavú ember.*
-Igen, nos... ügyes volt, ez tény.
~Anyaként megbukott, mikor Azilra hagyta a lányát, de a varázsláshoz értett.~
-Ott voltam. *bólint.* -Közvetlenül a sűrűjében! Van már a hátam mögött bőven a rosszból. *húzza el kicsit a száját.* -De még itt vagyok! *mosolyog aztán.* -Nem sokkal később, mikor Artheniorba jöttem, megtámadták a Templomot. Egy fekete ruhás, cilinderes mágus. A harc végén, midőn győzedelmeskedtünk, Amos Theniorral volt alkalmam elbeszélgetni. Gratulált és tanított is. Na persze, akkor még közel sem mozogtam ennyire otthonosan a mágiában. Hiqel, Wegtoren város főmágusa pedig adott egy apró követ, amivel elvileg lehet kommunikálni. A cilinderes megszökött és úgy volt, hogyha jelez, akkor a nyomába eredünk és... megállítjuk. Nem volt kellemes a harcok után, sok jó szerzetest temettünk el.
*A legutóbbi kis kirándulását északon, az egykori karavánpihenő romjainál már meg sem említi, mert az még hosszasabb mese lenne.
Megmosolyogja Meira elszántságát. Lehet, hogy gyermeteg, mégis vannak ambíciói. Ambíció nélkül az egész fabatkát sem ér!*
-Akkor valószínű. Nekem a nagybátyám mágus volt, az őseim közül többen is. Én már gyermekkoromban éreztem valamiféle... vibrációt. Tudtam, hogy fogékony vagyok az energiák koncentrálására. De a komolyabb tanulmányaimat sokkal később kezdtem el.
*Hogy miért, arra csak akkor akar kitérni, ha Meira rákérdez, egyébként nem.*
-Legyen hát! *bólint.* -Csak utánad!
*Odakint kellemes levegő tölti meg a hóhajú tüdejét.*
~Abogr tornya dohos.~
-A mai napig. *fordul vissza, mikor már pár lépéssel maga mögött hagyja a toronyba vezető legalsó lépcsőfokot.* -Megcsodálom. *nézi a Lihanechi tó felett lebegő otthont.* -Igazán impozáns. Na de jöjjön a szemléltetés! *dörzsöli össze tenyerét.* -Először is azt mutatom be neked, hogy hogyan kell egy tartósabb varázslatot megszüntetni.
~Melyik legyen? Melyik is, melyik is? Á, tudom már!~
-Kicsit arrébb sétálok. Aztán figyelj, mert könnyen szem elől téveszthetsz. *kacsint, majd pár lépéssel távolabb megy Meirától, majd mormolni kezd egy varázsigét.
Amennyiben sikerrel jár, akár még az is megeshet, hogy egyik pillanatról a másikra elvarázsolja magát Meira szemei elől.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására bőre és ruhaszíne kaméleonszerűen a körülötte lévő természethez, tárgyakhoz válik hasonlatossá a következő három körre.
~Namos Ház? Nocsak.~
-Mondd csak. Mik a hírek a Namos Ház környékén? Mert őszintén szólva, jó ideje már semmit sem hallottam felőlük. A vészterhes időkben igyekeztem felvenni a kapcsolatot Eralil mesterrel, de sajnos nem sikerült.
*Legalább most megtudhat pár dolgot róluk. Nem bizalmas információkra kíváncsi, csak arra, hogy úgymond élnek e még.
Az elnyújtott mondatok nem zavarják. Sokaknak idegesítő, de a mágus is általában bőven szokta kifejteni véleményét, nem az a szűkszavú ember.*
-Igen, nos... ügyes volt, ez tény.
~Anyaként megbukott, mikor Azilra hagyta a lányát, de a varázsláshoz értett.~
-Ott voltam. *bólint.* -Közvetlenül a sűrűjében! Van már a hátam mögött bőven a rosszból. *húzza el kicsit a száját.* -De még itt vagyok! *mosolyog aztán.* -Nem sokkal később, mikor Artheniorba jöttem, megtámadták a Templomot. Egy fekete ruhás, cilinderes mágus. A harc végén, midőn győzedelmeskedtünk, Amos Theniorral volt alkalmam elbeszélgetni. Gratulált és tanított is. Na persze, akkor még közel sem mozogtam ennyire otthonosan a mágiában. Hiqel, Wegtoren város főmágusa pedig adott egy apró követ, amivel elvileg lehet kommunikálni. A cilinderes megszökött és úgy volt, hogyha jelez, akkor a nyomába eredünk és... megállítjuk. Nem volt kellemes a harcok után, sok jó szerzetest temettünk el.
*A legutóbbi kis kirándulását északon, az egykori karavánpihenő romjainál már meg sem említi, mert az még hosszasabb mese lenne.
Megmosolyogja Meira elszántságát. Lehet, hogy gyermeteg, mégis vannak ambíciói. Ambíció nélkül az egész fabatkát sem ér!*
-Akkor valószínű. Nekem a nagybátyám mágus volt, az őseim közül többen is. Én már gyermekkoromban éreztem valamiféle... vibrációt. Tudtam, hogy fogékony vagyok az energiák koncentrálására. De a komolyabb tanulmányaimat sokkal később kezdtem el.
*Hogy miért, arra csak akkor akar kitérni, ha Meira rákérdez, egyébként nem.*
-Legyen hát! *bólint.* -Csak utánad!
*Odakint kellemes levegő tölti meg a hóhajú tüdejét.*
~Abogr tornya dohos.~
-A mai napig. *fordul vissza, mikor már pár lépéssel maga mögött hagyja a toronyba vezető legalsó lépcsőfokot.* -Megcsodálom. *nézi a Lihanechi tó felett lebegő otthont.* -Igazán impozáns. Na de jöjjön a szemléltetés! *dörzsöli össze tenyerét.* -Először is azt mutatom be neked, hogy hogyan kell egy tartósabb varázslatot megszüntetni.
~Melyik legyen? Melyik is, melyik is? Á, tudom már!~
-Kicsit arrébb sétálok. Aztán figyelj, mert könnyen szem elől téveszthetsz. *kacsint, majd pár lépéssel távolabb megy Meirától, majd mormolni kezd egy varázsigét.
Amennyiben sikerrel jár, akár még az is megeshet, hogy egyik pillanatról a másikra elvarázsolja magát Meira szemei elől.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására bőre és ruhaszíne kaméleonszerűen a körülötte lévő természethez, tárgyakhoz válik hasonlatossá a következő három körre.
1743. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-01-12 15:18:01
Üzenet elküldve: 2018-01-12 15:18:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth//
- Igen, az nekem is feltűnt, hogy a kezdő mágusok szívesen kezdik tanulmányaikat a vízággal. A Namos Házban megismertem néhány hasonlóan lelkes újoncot, mint én vagyok, és valóban többen is a vízmágia felé indultunk el, meg pontosan, ahogy mondod, a levegőág a másik legkedveltebb.
*Látszik, hogy Meira kezd feloldódni a társaságban, mert egyre inkább előkerülnek a hosszú és félig értelmetlen mondatai. Ő igazán szeret beszélni, és sokszor az egyszerűbb dolgokat is hosszú körmondatban adja a másik tudtára függetlenül attól, hogy beszélgetőpartnere beérné-e az egyszerűbb válasszal, vagy sem. Mindenesetre ebből legalább látszik, hogy Meira most igazán lelkes.*
- A vízmágia valóban sokrétű. *Bólogat, hogy ezt már tudja.* Segíthetek vele magamon, másokon, de ha arra van szükség, rombolni is tudok vele.
*Sorolgatja, hogy szerinte mi mindenre jó, ha a mágus uralkodni tud a víz fölött, de mikor meghallja Worenth példáit, az amúgy is nagy lila szemei kikerekednek.*
- Hogy egy csapat démonlovast?! Micsoda ereje lehetett a varázslónak, és mindenképp bátor cselekedet volt. Én már a még nem is látott élőholtaktól is rettegek, nem tudom, sikerült-e volna szembeszállnom velük. Ezek szerint te is ott voltál, mikor ez történt. Bár, nem csodálom, biztosan nehezebb időket is megéltél már a korodat tekintve.
*Nem, egyáltalán nem akarta öregnek nevezni a mágust, de ez most valahogy így csúszott ki a száján. A következőkben megint csak hallgat, és magában mélyen elgondolkozik azon, hogy ő most mágus, vagy csak mágiahasználó. Eszébe jut néhány régebbi emlék és néhány pillanat az életéből, ami alapján talán dönteni tud.*
- Rendben van! Megígérem, hogy nem fogja kedvemet szegni, és egyszer majd én is egy olyan jégfallal fogom megmenteni Artheniort a démonoktól.
*Aranyos. Ez annak a tipikus esete, mikor valaki a mesében szereplő hőst fogadja példaképéül, és rá akar hasonlítani. Nagy szavak ezek egy kislánytól, de legalább a motivációja újra a régi.*
- Én azt hiszem, mágus vagyok. Azért gondolom így, mert már gyerekkoromban úgy éreztem, hogy nekem a mágiával kell foglalkoznom az életemben, és soha egy pillanatra sem gondoltam ezt másképp.
*Nem egy megcáfolhatatlan érv, de legalább több a semminél. Azt valóban csak homályosan érti még mindig, hogy hogyan kell elképzelni a varázslat gyengítését, de mikor Worenth felajánlja neki, hogy megmutatja, mint egy játszani vágyó kislány, lelkesen pattan fel a székéből, és fel is kiáltana, ha nem venné észre magát időben, hogy azt itt talán nem illik.*
- Szeretném, ha megmutatnád! Menjünk, menjünk! Ez egy nagyon jó ötlet.
*Lelkendezik halkabban, mint ahogy azt pár pillanattal ezelőtt tervezte. Már rohanna is le a lépcsőkön, de a már említett illem miatt inkább megvárja a férfit, hogy vele együtt menjenek ki a torony elé.*
- Igen, az nekem is feltűnt, hogy a kezdő mágusok szívesen kezdik tanulmányaikat a vízággal. A Namos Házban megismertem néhány hasonlóan lelkes újoncot, mint én vagyok, és valóban többen is a vízmágia felé indultunk el, meg pontosan, ahogy mondod, a levegőág a másik legkedveltebb.
*Látszik, hogy Meira kezd feloldódni a társaságban, mert egyre inkább előkerülnek a hosszú és félig értelmetlen mondatai. Ő igazán szeret beszélni, és sokszor az egyszerűbb dolgokat is hosszú körmondatban adja a másik tudtára függetlenül attól, hogy beszélgetőpartnere beérné-e az egyszerűbb válasszal, vagy sem. Mindenesetre ebből legalább látszik, hogy Meira most igazán lelkes.*
- A vízmágia valóban sokrétű. *Bólogat, hogy ezt már tudja.* Segíthetek vele magamon, másokon, de ha arra van szükség, rombolni is tudok vele.
*Sorolgatja, hogy szerinte mi mindenre jó, ha a mágus uralkodni tud a víz fölött, de mikor meghallja Worenth példáit, az amúgy is nagy lila szemei kikerekednek.*
- Hogy egy csapat démonlovast?! Micsoda ereje lehetett a varázslónak, és mindenképp bátor cselekedet volt. Én már a még nem is látott élőholtaktól is rettegek, nem tudom, sikerült-e volna szembeszállnom velük. Ezek szerint te is ott voltál, mikor ez történt. Bár, nem csodálom, biztosan nehezebb időket is megéltél már a korodat tekintve.
*Nem, egyáltalán nem akarta öregnek nevezni a mágust, de ez most valahogy így csúszott ki a száján. A következőkben megint csak hallgat, és magában mélyen elgondolkozik azon, hogy ő most mágus, vagy csak mágiahasználó. Eszébe jut néhány régebbi emlék és néhány pillanat az életéből, ami alapján talán dönteni tud.*
- Rendben van! Megígérem, hogy nem fogja kedvemet szegni, és egyszer majd én is egy olyan jégfallal fogom megmenteni Artheniort a démonoktól.
*Aranyos. Ez annak a tipikus esete, mikor valaki a mesében szereplő hőst fogadja példaképéül, és rá akar hasonlítani. Nagy szavak ezek egy kislánytól, de legalább a motivációja újra a régi.*
- Én azt hiszem, mágus vagyok. Azért gondolom így, mert már gyerekkoromban úgy éreztem, hogy nekem a mágiával kell foglalkoznom az életemben, és soha egy pillanatra sem gondoltam ezt másképp.
*Nem egy megcáfolhatatlan érv, de legalább több a semminél. Azt valóban csak homályosan érti még mindig, hogy hogyan kell elképzelni a varázslat gyengítését, de mikor Worenth felajánlja neki, hogy megmutatja, mint egy játszani vágyó kislány, lelkesen pattan fel a székéből, és fel is kiáltana, ha nem venné észre magát időben, hogy azt itt talán nem illik.*
- Szeretném, ha megmutatnád! Menjünk, menjünk! Ez egy nagyon jó ötlet.
*Lelkendezik halkabban, mint ahogy azt pár pillanattal ezelőtt tervezte. Már rohanna is le a lépcsőkön, de a már említett illem miatt inkább megvárja a férfit, hogy vele együtt menjenek ki a torony elé.*
1742. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-01-12 07:05:55
Üzenet elküldve: 2018-01-12 07:05:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Meira//
*Sajnos nem mindenkinél természetes a tisztelet megadása az idősebb és talán bölcsebb felé, de Meirat megtanították az illemre.*
-A vízág igen kedvelt a máguspalánták körében, ahogyan a levegőág is. Utóbbit az entitások megjelenése előtt könnyű volt tanulni a Templomban, de mostanra elmosódtak a határok az ágak között.
~Ami tökre jó!~
-A vízmágiával szinte bármit csinálhatsz. Mindenre jó, mint a tészta! Láttam olyat, aki egy csapat démonlovast állított meg egy jégfallal!
*Na jó, ez ebben a formában némi túlzás, mindenesetre Chiari trükkje anno a Grombari ütközetben látványos és hasznos volt.*
-Mondhatni, volt rá időm. *mosolyog szerényen.* -És alkalmam mindezeket kipróbálni, ami jó, mert így megtudtam, hogy milyen szintet képviselek.
~Olyat, amilyet kevesen mások.~
-Tudnod kellett, mivel megtanultad. Ami persze nem jelenti azt, hogy éles helyzetben nem törik bele a nyelved a varázsigébe, vagy nem rontod el az olyan aprócska, finom mozdulatokat, ami a varázslathoz szükségeltetik. A mágusok bejönnek a toronyba és megvásárolják a tekercseket, amik az adott igét, vagy mozdulatsorokat tartalmazzák. Némely ige rövid, könnyű, míg a másik hosszú, bonyolult, nehéz. Némely mozdulat apró, némely kombinált, összetett. Ezért van az, hogy hiába van birtokukban az adott varázslat "leírása", attól még nem biztos, hogy sikerül is megidézni. Én még mindig azt mondom neked, hogy emiatt ne búsulj, és ami a legfontosabb... ne szegje kedved!
*Azért említi a varázslatok ártó oldalát, hogy több szemszögből is bemutathassa a mágiát. Mert bizony van ilyen oldala is, ez elől pedig nem dughatják homokba a fejüket.*
-Az attól függ, hogy mágus vagy e, vagy csak mágiahasználó. *sandít kicsit a nőre.* -A kettő között égető a különbség! Az elsőnél már annak születsz, a véredben van. A másodiknál csak azzá avanzsálódsz. Aki mágusnak született, azokban megvan a képesség, hogy befolyásolják vagy bármikor megszüntessék a varázslat idejét. Hogy is mondjam, ezt... érezni kell! Nehéz körülírni. Mintha beszélnél a varázslatnak, hogy csitulj, vagy redukálódj. Persze mondanom sem kell, hogy nem fizikailag! Az ilyesfélét... nagyon nehéz leírni. *pillant már-már bocsánatkérően Meirara, amiért nem tudja teljes pontossággal elmondani.*
-Jobb lenne, ha megmutatnám, és közben elmagyaráznám. Úgy talán szemléltetőbb. Mit szólsz? Aztán megpróbálhatnád te is. Menjünk ki a torony elé. Abogr mester nem örülne, ha rumlit csinálnánk.
*Sajnos nem mindenkinél természetes a tisztelet megadása az idősebb és talán bölcsebb felé, de Meirat megtanították az illemre.*
-A vízág igen kedvelt a máguspalánták körében, ahogyan a levegőág is. Utóbbit az entitások megjelenése előtt könnyű volt tanulni a Templomban, de mostanra elmosódtak a határok az ágak között.
~Ami tökre jó!~
-A vízmágiával szinte bármit csinálhatsz. Mindenre jó, mint a tészta! Láttam olyat, aki egy csapat démonlovast állított meg egy jégfallal!
*Na jó, ez ebben a formában némi túlzás, mindenesetre Chiari trükkje anno a Grombari ütközetben látványos és hasznos volt.*
-Mondhatni, volt rá időm. *mosolyog szerényen.* -És alkalmam mindezeket kipróbálni, ami jó, mert így megtudtam, hogy milyen szintet képviselek.
~Olyat, amilyet kevesen mások.~
-Tudnod kellett, mivel megtanultad. Ami persze nem jelenti azt, hogy éles helyzetben nem törik bele a nyelved a varázsigébe, vagy nem rontod el az olyan aprócska, finom mozdulatokat, ami a varázslathoz szükségeltetik. A mágusok bejönnek a toronyba és megvásárolják a tekercseket, amik az adott igét, vagy mozdulatsorokat tartalmazzák. Némely ige rövid, könnyű, míg a másik hosszú, bonyolult, nehéz. Némely mozdulat apró, némely kombinált, összetett. Ezért van az, hogy hiába van birtokukban az adott varázslat "leírása", attól még nem biztos, hogy sikerül is megidézni. Én még mindig azt mondom neked, hogy emiatt ne búsulj, és ami a legfontosabb... ne szegje kedved!
*Azért említi a varázslatok ártó oldalát, hogy több szemszögből is bemutathassa a mágiát. Mert bizony van ilyen oldala is, ez elől pedig nem dughatják homokba a fejüket.*
-Az attól függ, hogy mágus vagy e, vagy csak mágiahasználó. *sandít kicsit a nőre.* -A kettő között égető a különbség! Az elsőnél már annak születsz, a véredben van. A másodiknál csak azzá avanzsálódsz. Aki mágusnak született, azokban megvan a képesség, hogy befolyásolják vagy bármikor megszüntessék a varázslat idejét. Hogy is mondjam, ezt... érezni kell! Nehéz körülírni. Mintha beszélnél a varázslatnak, hogy csitulj, vagy redukálódj. Persze mondanom sem kell, hogy nem fizikailag! Az ilyesfélét... nagyon nehéz leírni. *pillant már-már bocsánatkérően Meirara, amiért nem tudja teljes pontossággal elmondani.*
-Jobb lenne, ha megmutatnám, és közben elmagyaráznám. Úgy talán szemléltetőbb. Mit szólsz? Aztán megpróbálhatnád te is. Menjünk ki a torony elé. Abogr mester nem örülne, ha rumlit csinálnánk.
1741. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-01-11 00:17:02
Üzenet elküldve: 2018-01-11 00:17:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth//
- Simán csak Worenth. Rendben!
*Mindig is illemre tanították, így számára magától értetődő, hogy a nála sokkal idősebb férfiaknak úr megszólítás jár, de ha Worenthnek nem tetszik, akkor mellőzni fogja.*
- Igen, a vízmágiát kezdtem el tanulmányozni. Barátságosnak tűnt. Nem túl veszélyesnek, de mégis hasznosnak.
*Most már nem ez a véleménye, de amikor elkezdte, akkor még ilyen gondolatokkal döntött a vízmágiák mellett.*
- Ez rengeteg alkalom, és nagyon sokféle varázslat, Worenth Mester! Le vagyok nyűgözve.
*Ha az úr megszólítás nem játszik, akkor Meira kitalál egy másikat, ezen ne múljon. Az viszont tény, hogy nehéz elhinni, hogy valaki ennyire tudja irányítani a természet erőit, Worenth mégis élő példa rá, persze csak, ha igazat mond, de az a lehetőség, hogy hazudik, Meirának meg sem fordul a fejében.
Igen, a képzelőereje igazán hatékony, mint minden gyermeki léleknek. Sajnos neki még nem volt ideje felnőnie, ami néha előny, de sajnos sokszor hátrány. Most éppen előny.
Ezek után kissé komorabb hangulatban meséli el a történetét. Muszáj tanácsot kérnie valakitől, valakitől aki már sokat tapasztalt a varázslatok világában, mert ha nem teszi, a végén még túlságosan félni fog, és nem mer többé varázsolni.*
- Nem tudom. *Válaszolj azt illetően, hogy ő mit tanácsolna egy ilyen helyzetben.* Van egy tündér, ő a jegek úrnőjének hív engem, bár addig az alkalomig még én sem tudtam, hogy képes vagyok a jégesőre. Önbizalmat adott nekem, és emiatt mertem használni, mikor úgy éreztem szükség van rá, de végül nem úgy sikerült, ahogy arra számítottam.
*Az azért megnyugtatja, hogy nem csak ő fél a benne rejlő erőtől. Mondjuk attól ő még nem lesz előrébb, főleg úgy nem, hogy megerősítést kap arra, a varázslatokkal sokaknak ártani lehet. Ő nem akar ártani senkinek, csak megvédeni magát és szeretteit, de még nem tudatosult benne, hogy a két dolog egymás nélkül nem működik.*
- Befolyásolni, gyengíteni a hatását?
*Kapja fel a fejét, mikor a sorok között erre a két fontos szóra eszmél fel.*
- Én erről még soha nem is hallottam. Tényleg mindenki képes rá? Én is?
*Milyen jól is jött volna neki, ha ezen tudás birtokában van akkor, mikor észrevette, hogy a jégeső irányítása kicsúszott a kezéből, és a mágia nem pont úgy sült el, ahogy azt ő tervezte.*
- Ezt hogyan kell csinálni? Mármint... Arra kell gondolnom, hogy szűnjön meg a varázslat, vagy hogyan kell ezt elképzelni?
*Érti annak a lényegét, amiről a Mester mesél neki, csak azt nem tudja, hogy a gyakorlatban hogyan kivitelezhető ez az egész. A pohárban lévő víz irányítása egyszerű volt, de egy jégvihar esetében már nehéz elképzelni. Ebben már Meira csodás képzelőereje sem segít.*
- Simán csak Worenth. Rendben!
*Mindig is illemre tanították, így számára magától értetődő, hogy a nála sokkal idősebb férfiaknak úr megszólítás jár, de ha Worenthnek nem tetszik, akkor mellőzni fogja.*
- Igen, a vízmágiát kezdtem el tanulmányozni. Barátságosnak tűnt. Nem túl veszélyesnek, de mégis hasznosnak.
*Most már nem ez a véleménye, de amikor elkezdte, akkor még ilyen gondolatokkal döntött a vízmágiák mellett.*
- Ez rengeteg alkalom, és nagyon sokféle varázslat, Worenth Mester! Le vagyok nyűgözve.
*Ha az úr megszólítás nem játszik, akkor Meira kitalál egy másikat, ezen ne múljon. Az viszont tény, hogy nehéz elhinni, hogy valaki ennyire tudja irányítani a természet erőit, Worenth mégis élő példa rá, persze csak, ha igazat mond, de az a lehetőség, hogy hazudik, Meirának meg sem fordul a fejében.
Igen, a képzelőereje igazán hatékony, mint minden gyermeki léleknek. Sajnos neki még nem volt ideje felnőnie, ami néha előny, de sajnos sokszor hátrány. Most éppen előny.
Ezek után kissé komorabb hangulatban meséli el a történetét. Muszáj tanácsot kérnie valakitől, valakitől aki már sokat tapasztalt a varázslatok világában, mert ha nem teszi, a végén még túlságosan félni fog, és nem mer többé varázsolni.*
- Nem tudom. *Válaszolj azt illetően, hogy ő mit tanácsolna egy ilyen helyzetben.* Van egy tündér, ő a jegek úrnőjének hív engem, bár addig az alkalomig még én sem tudtam, hogy képes vagyok a jégesőre. Önbizalmat adott nekem, és emiatt mertem használni, mikor úgy éreztem szükség van rá, de végül nem úgy sikerült, ahogy arra számítottam.
*Az azért megnyugtatja, hogy nem csak ő fél a benne rejlő erőtől. Mondjuk attól ő még nem lesz előrébb, főleg úgy nem, hogy megerősítést kap arra, a varázslatokkal sokaknak ártani lehet. Ő nem akar ártani senkinek, csak megvédeni magát és szeretteit, de még nem tudatosult benne, hogy a két dolog egymás nélkül nem működik.*
- Befolyásolni, gyengíteni a hatását?
*Kapja fel a fejét, mikor a sorok között erre a két fontos szóra eszmél fel.*
- Én erről még soha nem is hallottam. Tényleg mindenki képes rá? Én is?
*Milyen jól is jött volna neki, ha ezen tudás birtokában van akkor, mikor észrevette, hogy a jégeső irányítása kicsúszott a kezéből, és a mágia nem pont úgy sült el, ahogy azt ő tervezte.*
- Ezt hogyan kell csinálni? Mármint... Arra kell gondolnom, hogy szűnjön meg a varázslat, vagy hogyan kell ezt elképzelni?
*Érti annak a lényegét, amiről a Mester mesél neki, csak azt nem tudja, hogy a gyakorlatban hogyan kivitelezhető ez az egész. A pohárban lévő víz irányítása egyszerű volt, de egy jégvihar esetében már nehéz elképzelni. Ebben már Meira csodás képzelőereje sem segít.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3507-3526