Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 87 (1721. - 1740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1740. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-01-10 20:10:03
Üzenet elküldve: 2018-01-10 20:10:03
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Meira//
-Ugyan. *emeli meg picit jobbját.* -Simán Worenth.
~Mondd csak kedves Simán Worenth...~
*Nem kell őt urazni, még akkor sem, ha egyébként nem lenne alaptalan. A hóhajú kedves, barátságos ember, jóformán mindenkivel.*
-Áh, vízmágia. *mosolyog.* -Az egyetlen ág, amiben nem vagyok jártas. Valahogy... mindig kimaradt. Gratulálok!
*Mindig örül, amikor egy ifjú mágus sikeresen varázsol. Tudja, hogy milyen felemelő érzés. Mikor a hórihorgas először varázsolt úgy mosolygott, hogyha nem lett volna füle, körberöhögi a fejét.*
-Én is varázsoltam már néhányszor. Idéztem már meg villámot, áldottam meg amulettet, mesterkardot, mozgattam tárgyakat a levegőben, földbe süppesztettem az ellenfelet, idéztem esőt, lőttem a tenyeremből tűzcsóvát... egyszóval sokfélét. *áll meg a felsorolásban, mert nem akar kérkedni, nem is szokott! Viszont most ez talán kissé annak sikerült, akarata ellenére.
Meira láthatóan beleéli magát a mesélésbe, a lelki szemei előtt megjelenő képet pedig igyekszik megragadni.*
~Van képzelőereje, az biztos.~
-Nem ritka, hogy ami csodálatos és kissé földöntúli, az együtt jár a veszéllyel. Épp ezért az első, amit én tanítani szoktam, a felelősség! Mindig körültekintően és felelősségteljesen válasszuk meg a varázslatunkat!
*Kíváncsian hallgatja Meira történetét.*
-Nocsak. *szaladnak szemöldökei a magasba.* -Emiatt ne emészd magad. Sajnos előfordul, hogy a nagy jó érdekében kénytelenek vagyunk fájdalmat okozni a szeretteinknek. Ilyenkor gondolj bele abba, hogy vajon te mit tennél a barátaid helyében? Jelen esetben ha tudod, hogy az egyik barátod képes jégesőt megidézni nem te is azt tanácsolnád, hogy tegye meg? Függetlenül attól, hogy mi lesz veled? Mert én biztosan, feláldoznám a jó cél érdekében a testi épségemet, ha így legyűrjük a gonoszt. Bolondnak is tartanálak, ha nem félnél tőle! *kuncog egy picit, igyekezvén oldani a feszültséget.* -Én is félek néha. A tudással, ami a birtokomban van, nos... maradjunk annyiban, hogy sok embernek árthatnék.
~És akkor még nagyon, de nagyon finoman fogalmaztam!~
-Akadnak olyan élethelyzetek, amikor elkerülhetetlen. *húzza el kicsit a száját.* -Amikor kénytelen vagy megtenni. Mert nem minden varázslat célzott, viszont nekünk, mágusoknak, van egy különleges képességünk, ami a vérünkben van! Képesek vagyunk befolyásolni a varázslat időtartamát és gyengíteni a hatást. Amikor gyengíted a hatást, azzal valamilyen szinten... célozhatóvá változtathatod! Öhm... ezt úgy értem, hogyha tegyük fel csökkented a jégeső erejét, akkor a hatótávolsága, a sugara is nyilvánvalóan csökken, zsugorodik, így valamilyen szinten ha belegondolsz, célzottabb. Vagy ha egy orkán erejű szél hatását csökkented kisebb szellővé, akkor is ez a végeredmény, amit az imént felvázoltam. Tudom, ez most így talán furcsa és nem is tiszta, pedig így van.
-Ugyan. *emeli meg picit jobbját.* -Simán Worenth.
~Mondd csak kedves Simán Worenth...~
*Nem kell őt urazni, még akkor sem, ha egyébként nem lenne alaptalan. A hóhajú kedves, barátságos ember, jóformán mindenkivel.*
-Áh, vízmágia. *mosolyog.* -Az egyetlen ág, amiben nem vagyok jártas. Valahogy... mindig kimaradt. Gratulálok!
*Mindig örül, amikor egy ifjú mágus sikeresen varázsol. Tudja, hogy milyen felemelő érzés. Mikor a hórihorgas először varázsolt úgy mosolygott, hogyha nem lett volna füle, körberöhögi a fejét.*
-Én is varázsoltam már néhányszor. Idéztem már meg villámot, áldottam meg amulettet, mesterkardot, mozgattam tárgyakat a levegőben, földbe süppesztettem az ellenfelet, idéztem esőt, lőttem a tenyeremből tűzcsóvát... egyszóval sokfélét. *áll meg a felsorolásban, mert nem akar kérkedni, nem is szokott! Viszont most ez talán kissé annak sikerült, akarata ellenére.
Meira láthatóan beleéli magát a mesélésbe, a lelki szemei előtt megjelenő képet pedig igyekszik megragadni.*
~Van képzelőereje, az biztos.~
-Nem ritka, hogy ami csodálatos és kissé földöntúli, az együtt jár a veszéllyel. Épp ezért az első, amit én tanítani szoktam, a felelősség! Mindig körültekintően és felelősségteljesen válasszuk meg a varázslatunkat!
*Kíváncsian hallgatja Meira történetét.*
-Nocsak. *szaladnak szemöldökei a magasba.* -Emiatt ne emészd magad. Sajnos előfordul, hogy a nagy jó érdekében kénytelenek vagyunk fájdalmat okozni a szeretteinknek. Ilyenkor gondolj bele abba, hogy vajon te mit tennél a barátaid helyében? Jelen esetben ha tudod, hogy az egyik barátod képes jégesőt megidézni nem te is azt tanácsolnád, hogy tegye meg? Függetlenül attól, hogy mi lesz veled? Mert én biztosan, feláldoznám a jó cél érdekében a testi épségemet, ha így legyűrjük a gonoszt. Bolondnak is tartanálak, ha nem félnél tőle! *kuncog egy picit, igyekezvén oldani a feszültséget.* -Én is félek néha. A tudással, ami a birtokomban van, nos... maradjunk annyiban, hogy sok embernek árthatnék.
~És akkor még nagyon, de nagyon finoman fogalmaztam!~
-Akadnak olyan élethelyzetek, amikor elkerülhetetlen. *húzza el kicsit a száját.* -Amikor kénytelen vagy megtenni. Mert nem minden varázslat célzott, viszont nekünk, mágusoknak, van egy különleges képességünk, ami a vérünkben van! Képesek vagyunk befolyásolni a varázslat időtartamát és gyengíteni a hatást. Amikor gyengíted a hatást, azzal valamilyen szinten... célozhatóvá változtathatod! Öhm... ezt úgy értem, hogyha tegyük fel csökkented a jégeső erejét, akkor a hatótávolsága, a sugara is nyilvánvalóan csökken, zsugorodik, így valamilyen szinten ha belegondolsz, célzottabb. Vagy ha egy orkán erejű szél hatását csökkented kisebb szellővé, akkor is ez a végeredmény, amit az imént felvázoltam. Tudom, ez most így talán furcsa és nem is tiszta, pedig így van.
1739. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-01-10 17:33:54
Üzenet elküldve: 2018-01-10 17:33:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth//
*Worenth jó nyomon jár, mikor bizonytalanságot érez a lányban, mert Meira bizonytalan is. Magával, a világgal, de még a mágiával kapcsolatban is az utóbbi eset óta, amikor is többet ártott a varázslattal, mint használt.*
- Én is örülök, Worenth úr. *Mosolyodik el kissé. Szereti, mikor kedvesen bánnak vele, foglalkoznak vele, hisz félig még gyerek.*
- Vízmágiát tanulok, de eddig még csak háromszor varázsoltam. Egyszer sikerült mozgatnom a vizet a pohárban, aztán ivás nélkül oltottam szomjamat, a harmadikról pedig inkább ne beszéljünk. Meséljen inkább még ön!
*Noszogatja ismét a mágust, hogy még több bölcsességet halljon tőle, miközben lopva az ősréginek titulált kellékekre pillant. Valóban réginek tűnnek, de amilyen réginek, olyan különlegesnek is. Az a bot pont olyan, mint kedvenc meséiben a varázslók nagy hatalommal bíró mágusbotja. Talán Worenth úré is pont olyan.
Amikor a férfi mesélni kezd, Meira kitüntetett figyelemmel ajándékozza meg őt ismét, s mindent próbál úgy csinálni, ahogy azt mondja. Elképzeli, hogy körülötte nem könyvespolcok és a torony falai vannak, hanem az egész világ közepén ül, lelki szemei előtt pedig meg is jelenik a mindent átszövő pókháló.*
- Hű... *Fejezi ki csodálatát az elképzelt világ láttán. Ahogy Worenth tovább mesél, Meira felemeli a kezét, és ujjával óvatosan megpendíti a képzeletbeli háló egy húrját, majd elképzeli a rezdülést, annak fokozatos tompulását, végül a háló eredeti helyzetbe való visszaállását.*
- Ez egyszerűen hihetetlen!
*Válaszolja végül. Úgy érzi, ebben a pár percben sokkal, de sokkal többet tudott meg a mágiáról, mint a könyvekből olvasva hosszú, hosszú idők alatt.*
- Én is csodálatosnak gondolom, csak tudod, veszélyesnek is.
*Adja a mondatban tudtára azt is a másiknak, hogy semmi akadálya a tegeződésnek. Nagyot sóhajt, majd végül mesélni kezd.*
- Nem olyan rég harcba keveredtünk a társaimmal. Orkok voltak, az artheniori temetőben. A helyzet egyre reménytelenebb volt, én pedig segíteni akartam nekik. Megpróbáltam valamit, egy varázslatot. Az égből jégdarabok kezdtek záporozni, és nem kerültek el senkit. Sem az orkokat, de a barátaimat és engem sem. Mind miattam sérültünk meg. Worenth úr, előfordulhat, hogy egyszer az a mágia öli majd meg a szeretteimet, amit azért tanultam meg, hogy megvédhessem őket? Én, félek tőle...
*Az arckifejezésében őszinte rettegést látni. Rettegést attól az erőtől, amit mindennél jobban csodál, mégis tart tőle, mióta látta, mekkora pusztításra képes egy rosszkor, rossz helyen alkalmazott varázsige.*
*Worenth jó nyomon jár, mikor bizonytalanságot érez a lányban, mert Meira bizonytalan is. Magával, a világgal, de még a mágiával kapcsolatban is az utóbbi eset óta, amikor is többet ártott a varázslattal, mint használt.*
- Én is örülök, Worenth úr. *Mosolyodik el kissé. Szereti, mikor kedvesen bánnak vele, foglalkoznak vele, hisz félig még gyerek.*
- Vízmágiát tanulok, de eddig még csak háromszor varázsoltam. Egyszer sikerült mozgatnom a vizet a pohárban, aztán ivás nélkül oltottam szomjamat, a harmadikról pedig inkább ne beszéljünk. Meséljen inkább még ön!
*Noszogatja ismét a mágust, hogy még több bölcsességet halljon tőle, miközben lopva az ősréginek titulált kellékekre pillant. Valóban réginek tűnnek, de amilyen réginek, olyan különlegesnek is. Az a bot pont olyan, mint kedvenc meséiben a varázslók nagy hatalommal bíró mágusbotja. Talán Worenth úré is pont olyan.
Amikor a férfi mesélni kezd, Meira kitüntetett figyelemmel ajándékozza meg őt ismét, s mindent próbál úgy csinálni, ahogy azt mondja. Elképzeli, hogy körülötte nem könyvespolcok és a torony falai vannak, hanem az egész világ közepén ül, lelki szemei előtt pedig meg is jelenik a mindent átszövő pókháló.*
- Hű... *Fejezi ki csodálatát az elképzelt világ láttán. Ahogy Worenth tovább mesél, Meira felemeli a kezét, és ujjával óvatosan megpendíti a képzeletbeli háló egy húrját, majd elképzeli a rezdülést, annak fokozatos tompulását, végül a háló eredeti helyzetbe való visszaállását.*
- Ez egyszerűen hihetetlen!
*Válaszolja végül. Úgy érzi, ebben a pár percben sokkal, de sokkal többet tudott meg a mágiáról, mint a könyvekből olvasva hosszú, hosszú idők alatt.*
- Én is csodálatosnak gondolom, csak tudod, veszélyesnek is.
*Adja a mondatban tudtára azt is a másiknak, hogy semmi akadálya a tegeződésnek. Nagyot sóhajt, majd végül mesélni kezd.*
- Nem olyan rég harcba keveredtünk a társaimmal. Orkok voltak, az artheniori temetőben. A helyzet egyre reménytelenebb volt, én pedig segíteni akartam nekik. Megpróbáltam valamit, egy varázslatot. Az égből jégdarabok kezdtek záporozni, és nem kerültek el senkit. Sem az orkokat, de a barátaimat és engem sem. Mind miattam sérültünk meg. Worenth úr, előfordulhat, hogy egyszer az a mágia öli majd meg a szeretteimet, amit azért tanultam meg, hogy megvédhessem őket? Én, félek tőle...
*Az arckifejezésében őszinte rettegést látni. Rettegést attól az erőtől, amit mindennél jobban csodál, mégis tart tőle, mióta látta, mekkora pusztításra képes egy rosszkor, rossz helyen alkalmazott varázsige.*
1738. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-01-09 20:36:08
Üzenet elküldve: 2018-01-09 20:36:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Meira//
*Érez némi bizonytalanságot a lány felől, de ezt betudja annak, hogy meg van illetődve. Worenth már rég kinőtt az ilyesmiből, de hát idősebb is bőven, mint Meira.*
-Mostanság sok máguspalántától hallottam, hogy önvédelemből tanul mágiát. *hümmög.* -Ehhez meg kell találni a számodra megfelelő ágat.
*Hirtelen eszébe sem ötlik, hogy lehet, hogy a nő istenhívő. Bár ha az lenne, akkor vélhetően a templomban olvasgatna, viszont attól még nincs kizárva. Lehet kíváncsi is, hogy itt miket talál.*
-Örvendek, Meira. Ó, az már egy ősrégi hacuka. *biccent a széken heverő, hófehér köpenyre.* -Ahogyan a bot is egy ősrégi tárgy. *biccent rá arra is.* -Bizonyos dolgokban a megszokások rabja vagyok, ezért vannak még velem. Hozzám nőttek már.
~Lehet nem ártana már beújítani valamit...~
*Néha belebújik a főnemesi ruháiba, de azon túl mindig a köpenyében mászkál.*
-Igazán? *mosolyog, mert tetszik neki, hogy Meiranak tetszett a beszéde.* -Nos... ezt nagyon nehéz hűen szemléltetni, ezért igyekszem inkább felvázolni, illetve magyarázatot adni arra, mit is jelent az, amit az imént mondtam.
*Széttárja mindkét karját, majd megpróbálja valahogy elmondani a témát. Van egy opciója, hátha sikerrel jár.*
-Képzeld el, hogy ez a terem, amiben most vagyunk, a világ! Egyébként remélem nem bánod, ha tegeződünk. *kanyarodik el egy csipetkét, majd folytatja a fő téma ecsetelését.* -Tudom, hogy nehéz, mégis képzeld el! Most pedig képzeld el, hogy mindezt keresztbe-kasul körbeszövi egy hatalmas pókháló! Ez nem más, mint az energia, ami átszövi a világunkat, jelen van mindenben, mindenütt és mindenkor. Viszont ez láthatatlan, mivel a körülöttünk lévő mágikus energiákat csupán érezzük mi mágusok, de fizikai szemmel nem láthatjuk. Amikor koncentrálunk, a pókháló erős fonala megrezdül... mint mikor egy légy, vagy egyéb bogár ragad bele, és kapálózni kezd. Esetünkben a rezdülés azt szimbolizálja, hogy a mágus sikeresen merített az erőből, kinyerte, mint méhecske a nedűt a virágból. Az energia megmozdul, végül mozgásba lendül, a mágus pedig varázslatok képében megformálja. Majd midőn a varázslat elillant, a pókháló fonala kisimul. A mágikus erő, mivel az egész világot behálózza, kimeríthetetlen, vagy úgy is mondhatjuk, hogy folyvást regenerálja magát.
*Tart egy kis szünetet, majd folytatja. Ha Meiranak kérdése van, akkor természetesen megválaszolja.*
-Messze repít minket, mert ez a tudomány mesterfoka. Sokak számára nem is emberi, hanem egy csoda! Egy megmagyarázhatatlan csoda, ami a semmiből terem elő. Láthatatlan, mert az energiákat ugye nem látjuk. Tapinthatatlan, mert fizikailag nem vagyunk képesek megfogni az energiákat. De mégis megfogjuk, megragadjuk, vagy befogjuk, ahogy tetszik, és általa varázsolunk, aminek már fizikai hatása is van. Ezt pedig már érzékeljük. A víz szomjunkat oltja, a tűz megéget, a föld pedig új termést ad. Csak néhány a csodák közül, amik a rendelkezésünkre állnak.
*Itt egy újabb szüntet tart és Meira arcát kezdi tanulmányozni, mint aki olvasni akar az arckifejezésében.*
-Mit gondolsz minderről, Meira? Érdekelne a véleményed.
*Érez némi bizonytalanságot a lány felől, de ezt betudja annak, hogy meg van illetődve. Worenth már rég kinőtt az ilyesmiből, de hát idősebb is bőven, mint Meira.*
-Mostanság sok máguspalántától hallottam, hogy önvédelemből tanul mágiát. *hümmög.* -Ehhez meg kell találni a számodra megfelelő ágat.
*Hirtelen eszébe sem ötlik, hogy lehet, hogy a nő istenhívő. Bár ha az lenne, akkor vélhetően a templomban olvasgatna, viszont attól még nincs kizárva. Lehet kíváncsi is, hogy itt miket talál.*
-Örvendek, Meira. Ó, az már egy ősrégi hacuka. *biccent a széken heverő, hófehér köpenyre.* -Ahogyan a bot is egy ősrégi tárgy. *biccent rá arra is.* -Bizonyos dolgokban a megszokások rabja vagyok, ezért vannak még velem. Hozzám nőttek már.
~Lehet nem ártana már beújítani valamit...~
*Néha belebújik a főnemesi ruháiba, de azon túl mindig a köpenyében mászkál.*
-Igazán? *mosolyog, mert tetszik neki, hogy Meiranak tetszett a beszéde.* -Nos... ezt nagyon nehéz hűen szemléltetni, ezért igyekszem inkább felvázolni, illetve magyarázatot adni arra, mit is jelent az, amit az imént mondtam.
*Széttárja mindkét karját, majd megpróbálja valahogy elmondani a témát. Van egy opciója, hátha sikerrel jár.*
-Képzeld el, hogy ez a terem, amiben most vagyunk, a világ! Egyébként remélem nem bánod, ha tegeződünk. *kanyarodik el egy csipetkét, majd folytatja a fő téma ecsetelését.* -Tudom, hogy nehéz, mégis képzeld el! Most pedig képzeld el, hogy mindezt keresztbe-kasul körbeszövi egy hatalmas pókháló! Ez nem más, mint az energia, ami átszövi a világunkat, jelen van mindenben, mindenütt és mindenkor. Viszont ez láthatatlan, mivel a körülöttünk lévő mágikus energiákat csupán érezzük mi mágusok, de fizikai szemmel nem láthatjuk. Amikor koncentrálunk, a pókháló erős fonala megrezdül... mint mikor egy légy, vagy egyéb bogár ragad bele, és kapálózni kezd. Esetünkben a rezdülés azt szimbolizálja, hogy a mágus sikeresen merített az erőből, kinyerte, mint méhecske a nedűt a virágból. Az energia megmozdul, végül mozgásba lendül, a mágus pedig varázslatok képében megformálja. Majd midőn a varázslat elillant, a pókháló fonala kisimul. A mágikus erő, mivel az egész világot behálózza, kimeríthetetlen, vagy úgy is mondhatjuk, hogy folyvást regenerálja magát.
*Tart egy kis szünetet, majd folytatja. Ha Meiranak kérdése van, akkor természetesen megválaszolja.*
-Messze repít minket, mert ez a tudomány mesterfoka. Sokak számára nem is emberi, hanem egy csoda! Egy megmagyarázhatatlan csoda, ami a semmiből terem elő. Láthatatlan, mert az energiákat ugye nem látjuk. Tapinthatatlan, mert fizikailag nem vagyunk képesek megfogni az energiákat. De mégis megfogjuk, megragadjuk, vagy befogjuk, ahogy tetszik, és általa varázsolunk, aminek már fizikai hatása is van. Ezt pedig már érzékeljük. A víz szomjunkat oltja, a tűz megéget, a föld pedig új termést ad. Csak néhány a csodák közül, amik a rendelkezésünkre állnak.
*Itt egy újabb szüntet tart és Meira arcát kezdi tanulmányozni, mint aki olvasni akar az arckifejezésében.*
-Mit gondolsz minderről, Meira? Érdekelne a véleményed.
1737. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-01-09 13:42:08
Üzenet elküldve: 2018-01-09 13:42:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth//
*Meira is szívesen koncentrálna annyira, hogy a külvilág legapróbb rezdülése is megzavarhassa abban a borzasztóan nehéz és meglehetősen fárasztó munkában, amivel a a mágiatanulás jár, de sajnos nem így van. Már napok óta csak ül a könyv felett, de képtelen bármit is megérteni belőle, ahhoz túlságosan is máshol kavarognak a gondolatai. Az igazat megvallva a mágus érkezése kisebb felüdülés számára, mert legalább ha itt támadják meg az élőholtak, nem lesz egyedül. Persze, szinte lehetetlen, hogy ilyesmi történjen, de Meira gyermeki lelke nehezen dolgozza fel a temetőnél történteket.*
- Értem! Akkor jó, akkor nem tévedtem, mármint ennek örülök, vagyis...
*Látszik, mennyire szétszórt szegény, így bármire nehéz lenne koncentrálni, nem csupán a varázskönyvek olvasására. Viszont, mikor felvetése bebizonyosodik, csillogó szemekkel, áhitattal bámulja az urat, hiába nem illik az ilyesmi. Abogr mesteren kívül még soha nem látott igazi mágusnak kinéző mágust, de az öreg túl goromba ahhoz, hogy beszélni merjen vele.
Nem is kell több kérdést feltennie, vagy egyáltalán megszólalnia, úgy látszik, a mágiával beletalált a vele szemben ülő egyik kedvenc témájába. Meira csodálva hallgatja végig a bölcs szavakat, habár nem sokat ért belőlük, bármennyire is próbálja kivenni a mondandó lényegét. Egyik kezét arca elé emeli, ökölbe szorítja, kiengedi, majd megint ökölbe szorítja, mintha azt a láthatatlan, tapinthatatlan de mégis megfogható energiát keresné, amiről a mágus beszél.
Ahogy a férfi a mondókájába, úgy Meira annak hallgatásába merül bele, így ő is hirtelen csöppen vissza a valóságba, mikor Worenth, akinek most már a nevét is megtudta, elnézést kér.*
- Nem, semmi baj! Én szívesen hallgatom, tudja, én is igazi mágus szeretnék lenni, hogy megvédhessem magamat, és mindenki mást, aki fontos számomra. *Ha már a szüleit nem tudta megmenteni.* A nevem Meira Sylvaris, mágustanonc vagyok, bár tudom, hogy rajtam nem annyira látszik, mint az Ön öltözetén.
*Neki nincs igazi mágusbotja, csak az az egyszerű fabot, amit magával cipel. Öltözéke a fűzővel, finom anyagú felsővel és a bőrnadrággal is inkább hajaz valami gazdagnegyedi hölgyre, mint egy varázslóra.*
- Tudja, nagyon tetszett nekem, amiről az előbb beszélt, de, hogy őszinte legyek, nem igazán értettem belőle semmit. *Pirul el szégyenében.* Mesélne még, kérem, arról, hogyan képzeljük el a mágiát?
*Meira is szívesen koncentrálna annyira, hogy a külvilág legapróbb rezdülése is megzavarhassa abban a borzasztóan nehéz és meglehetősen fárasztó munkában, amivel a a mágiatanulás jár, de sajnos nem így van. Már napok óta csak ül a könyv felett, de képtelen bármit is megérteni belőle, ahhoz túlságosan is máshol kavarognak a gondolatai. Az igazat megvallva a mágus érkezése kisebb felüdülés számára, mert legalább ha itt támadják meg az élőholtak, nem lesz egyedül. Persze, szinte lehetetlen, hogy ilyesmi történjen, de Meira gyermeki lelke nehezen dolgozza fel a temetőnél történteket.*
- Értem! Akkor jó, akkor nem tévedtem, mármint ennek örülök, vagyis...
*Látszik, mennyire szétszórt szegény, így bármire nehéz lenne koncentrálni, nem csupán a varázskönyvek olvasására. Viszont, mikor felvetése bebizonyosodik, csillogó szemekkel, áhitattal bámulja az urat, hiába nem illik az ilyesmi. Abogr mesteren kívül még soha nem látott igazi mágusnak kinéző mágust, de az öreg túl goromba ahhoz, hogy beszélni merjen vele.
Nem is kell több kérdést feltennie, vagy egyáltalán megszólalnia, úgy látszik, a mágiával beletalált a vele szemben ülő egyik kedvenc témájába. Meira csodálva hallgatja végig a bölcs szavakat, habár nem sokat ért belőlük, bármennyire is próbálja kivenni a mondandó lényegét. Egyik kezét arca elé emeli, ökölbe szorítja, kiengedi, majd megint ökölbe szorítja, mintha azt a láthatatlan, tapinthatatlan de mégis megfogható energiát keresné, amiről a mágus beszél.
Ahogy a férfi a mondókájába, úgy Meira annak hallgatásába merül bele, így ő is hirtelen csöppen vissza a valóságba, mikor Worenth, akinek most már a nevét is megtudta, elnézést kér.*
- Nem, semmi baj! Én szívesen hallgatom, tudja, én is igazi mágus szeretnék lenni, hogy megvédhessem magamat, és mindenki mást, aki fontos számomra. *Ha már a szüleit nem tudta megmenteni.* A nevem Meira Sylvaris, mágustanonc vagyok, bár tudom, hogy rajtam nem annyira látszik, mint az Ön öltözetén.
*Neki nincs igazi mágusbotja, csak az az egyszerű fabot, amit magával cipel. Öltözéke a fűzővel, finom anyagú felsővel és a bőrnadrággal is inkább hajaz valami gazdagnegyedi hölgyre, mint egy varázslóra.*
- Tudja, nagyon tetszett nekem, amiről az előbb beszélt, de, hogy őszinte legyek, nem igazán értettem belőle semmit. *Pirul el szégyenében.* Mesélne még, kérem, arról, hogyan képzeljük el a mágiát?
1736. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-01-09 07:20:00
Üzenet elküldve: 2018-01-09 07:20:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Meira//
*Egyrészről illik köszönni, ha az ember bemegy valahová és ott már tartózkodnak. Másrészről vannak olyan egyének, akiknél a mágikus tekercsek és könyvek bújása, olvasása igencsak intim és zárt "rituálé". Annyira lekötik az embert és lefárasztják mentálisan, hogy kevesen akarnak közben cseverészni, vagy elviselni bárminemű társaságot.*
-Szép napot önnek is, és köszönöm!
*Hófehér köpenyéből kibújik és lerakja egy üres székre, majd a mágusbotot nekitámasztja az asztalnak.*
-Igen? *pillant oda a mágus, majd a kérdés után elmosolyodik. Úgy határoz, hogy a könyvével együtt közvetlenül Meiraval szemben foglal helyet, így nem lesz meg köztük a korábban kigondolt távolság.*
-Van benne tapasztalatom. *mondja szerényen, és helyet is foglal a nővel szemben.* -Nincs itt semmi félreértés, a felvetése helyes.
*Mondjuk Worenth esetében nem kell túlságosan nagy éleslátás ahhoz, hogy ezt bárki megállapítsa, hiszen a külseje is tükrözi elhivatottságát. Hacsak nem egy imposztor, aki kitűnően játssza szerepét, ezzel megtévesztvén oly sok egyént.*
-Tudja, a mágia olyan számomra, mintha a gyermekem lenne. Ez éltet. Nincs is jobb érzés annál, mint mikor a megzabolázott energiát, amit koncentrálunk, életre keltjük! *réved el tekintete pár pillanatra, majd visszavándorol a nőre.* -Oly csoda ez, ami messze repít minket. *nyújtja kezét az ég felé, szimulálva a dolgot.* -Láthatatlan, tapinthatatlan, mégis megfogható és érzékelhető!
*Kicsit túlságosan belement a "rébuszokba", amit meg is mosolyog.*
-Elnézését kérem, kissé elkalandoztam. Worenth Yosden vagyok. Önben kit tisztelhetek?
*Egyrészről illik köszönni, ha az ember bemegy valahová és ott már tartózkodnak. Másrészről vannak olyan egyének, akiknél a mágikus tekercsek és könyvek bújása, olvasása igencsak intim és zárt "rituálé". Annyira lekötik az embert és lefárasztják mentálisan, hogy kevesen akarnak közben cseverészni, vagy elviselni bárminemű társaságot.*
-Szép napot önnek is, és köszönöm!
*Hófehér köpenyéből kibújik és lerakja egy üres székre, majd a mágusbotot nekitámasztja az asztalnak.*
-Igen? *pillant oda a mágus, majd a kérdés után elmosolyodik. Úgy határoz, hogy a könyvével együtt közvetlenül Meiraval szemben foglal helyet, így nem lesz meg köztük a korábban kigondolt távolság.*
-Van benne tapasztalatom. *mondja szerényen, és helyet is foglal a nővel szemben.* -Nincs itt semmi félreértés, a felvetése helyes.
*Mondjuk Worenth esetében nem kell túlságosan nagy éleslátás ahhoz, hogy ezt bárki megállapítsa, hiszen a külseje is tükrözi elhivatottságát. Hacsak nem egy imposztor, aki kitűnően játssza szerepét, ezzel megtévesztvén oly sok egyént.*
-Tudja, a mágia olyan számomra, mintha a gyermekem lenne. Ez éltet. Nincs is jobb érzés annál, mint mikor a megzabolázott energiát, amit koncentrálunk, életre keltjük! *réved el tekintete pár pillanatra, majd visszavándorol a nőre.* -Oly csoda ez, ami messze repít minket. *nyújtja kezét az ég felé, szimulálva a dolgot.* -Láthatatlan, tapinthatatlan, mégis megfogható és érzékelhető!
*Kicsit túlságosan belement a "rébuszokba", amit meg is mosolyog.*
-Elnézését kérem, kissé elkalandoztam. Worenth Yosden vagyok. Önben kit tisztelhetek?
1735. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-01-07 21:07:05
Üzenet elküldve: 2018-01-07 21:07:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth//
*Meira már hosszú napok óta nem hagyta el a mágustornyot. Amióta történt az az eset az ellopott varázsigével, meg a harc az orkokkal, a fejébe vette, hogy sokkal keményebben kell tanulnia, hogy legközelebb jobban meg tudja magát védeni. Az igazság az, hogy azzal a jégviharral többet ártott az egész csapatának, mint segített, emiatt pedig meglehetősen szégyelli magát. Na nem a tanulás az egyetlen, amiért itt rostokol szegény lány. Egyszerűen nem meri elhagyni a tornyot, itt biztonságos. Nincsenek sem élőholtak, s más veszély sem leselkedik rá. A könyvek csendesek, na meg persze porosak, de a bennük rejlő tudás mindezt ellensúlyozza.
Épp egy ilyen olvasásával tölti idejét a fél-elf lány, mikor egy idősebb, legalábbis nála biztosan többet megélt férfi jelenik meg. Az egyik könyvespolchoz sétál, levesz egy könyvet, és a szabad helyek felé indul pont úgy, ahogy mindenki más, aki tanulás céljából érkezik erre a helyre.*
- I-Igen, persze, hogy leülhet. Mármint szép napot, és igen, foglaljon csak helyet!
*Dadogja, mert meglepi, hogy a férfi megszólítja, és engedélyt kér, hogy helyet foglalhasson a környékén. Vajon miért tette? Meira egy jelentéktelen személy, semmi szükség arra, hogy a beleegyezését kérje bárki is. Mindenesetre ahogy felpillant az elfek magasságát súroló emberre, valamiért meg is akad rajta a tekintete.*
~Milyen érdekes köpenye van. Azok a vállán, mintha valamiféle rúnák lehetnek, és a hosszú fehér haj...~
*Gondolkodik magában a férfi mibenlétével kapcsolatban. Hogyha el kéne képzelnie egy igazi varázslót, akkor ez az ember pontosan az lenne, aki Meira fejében is megszületik, mikor a mágus szóra gondol.*
- Elnézést! *Szólítja meg végül a másikat, miután hosszan győzködve saját magát meg meri ezt tenni.* Ön ért a mágiához, igaz? Ne haragudjon, ha nem, akkor biztosan félreértettem valamit.
*Kér is rögtön bocsánatot, még mielőtt a választ megkaphatná, de valószínűleg hiába. Mi másért jönne valaki a mágustoronyba, ha nem azért, mert varázslatokkal foglalkozik. Ő is azért van itt, bármennyire is nem ide valónak tűnik szegény lány.
Persze a kérdés miatt zavarba jön, talán bele is vörösödik. Sikerül annyira zavarba hoznia magát, hogy a kínos pillantást már nem tudja levenni a férfiről, így nagy lila szemeivel pislogva várja, hogy vajon tényleg mágus-e az úr.*
*Meira már hosszú napok óta nem hagyta el a mágustornyot. Amióta történt az az eset az ellopott varázsigével, meg a harc az orkokkal, a fejébe vette, hogy sokkal keményebben kell tanulnia, hogy legközelebb jobban meg tudja magát védeni. Az igazság az, hogy azzal a jégviharral többet ártott az egész csapatának, mint segített, emiatt pedig meglehetősen szégyelli magát. Na nem a tanulás az egyetlen, amiért itt rostokol szegény lány. Egyszerűen nem meri elhagyni a tornyot, itt biztonságos. Nincsenek sem élőholtak, s más veszély sem leselkedik rá. A könyvek csendesek, na meg persze porosak, de a bennük rejlő tudás mindezt ellensúlyozza.
Épp egy ilyen olvasásával tölti idejét a fél-elf lány, mikor egy idősebb, legalábbis nála biztosan többet megélt férfi jelenik meg. Az egyik könyvespolchoz sétál, levesz egy könyvet, és a szabad helyek felé indul pont úgy, ahogy mindenki más, aki tanulás céljából érkezik erre a helyre.*
- I-Igen, persze, hogy leülhet. Mármint szép napot, és igen, foglaljon csak helyet!
*Dadogja, mert meglepi, hogy a férfi megszólítja, és engedélyt kér, hogy helyet foglalhasson a környékén. Vajon miért tette? Meira egy jelentéktelen személy, semmi szükség arra, hogy a beleegyezését kérje bárki is. Mindenesetre ahogy felpillant az elfek magasságát súroló emberre, valamiért meg is akad rajta a tekintete.*
~Milyen érdekes köpenye van. Azok a vállán, mintha valamiféle rúnák lehetnek, és a hosszú fehér haj...~
*Gondolkodik magában a férfi mibenlétével kapcsolatban. Hogyha el kéne képzelnie egy igazi varázslót, akkor ez az ember pontosan az lenne, aki Meira fejében is megszületik, mikor a mágus szóra gondol.*
- Elnézést! *Szólítja meg végül a másikat, miután hosszan győzködve saját magát meg meri ezt tenni.* Ön ért a mágiához, igaz? Ne haragudjon, ha nem, akkor biztosan félreértettem valamit.
*Kér is rögtön bocsánatot, még mielőtt a választ megkaphatná, de valószínűleg hiába. Mi másért jönne valaki a mágustoronyba, ha nem azért, mert varázslatokkal foglalkozik. Ő is azért van itt, bármennyire is nem ide valónak tűnik szegény lány.
Persze a kérdés miatt zavarba jön, talán bele is vörösödik. Sikerül annyira zavarba hoznia magát, hogy a kínos pillantást már nem tudja levenni a férfiről, így nagy lila szemeivel pislogva várja, hogy vajon tényleg mágus-e az úr.*
1734. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-01-07 18:42:53
Üzenet elküldve: 2018-01-07 18:42:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Meira//
*Worenth már igen otthonosan mozog a mágustoronyban, ami aligha meglepő. Noha régóta formálja már a mágiát, mégis a mai napig érzi magában a bizsergést, az izgalmat, mikor idejön. Sosem felejti el, mikor első ízben lépett be Abogr otthonába.*
~Viharos idő volt...~
*Néhány perc leforgása alatt leperegnek lelki szemei előtt a képkockák, és ez mosolyt csal arcára.*
~Azóta sok víz lefolyt a Nagy Artheniori folyón...~
*Nem keresi most fel Abogr mestert, pedig bőven lenne miről beszélniük. Ez nem csak a közelmúltbéli események miatt, hanem egyébként is, saját célból. Van olyan tudás, amit sajnos nem kap meg a pergamenekből, hanem csak magától Abogrtól. Már persze ha van elég pénze, és a mester hajlandó átadni olyat, ami meghaladja a "bárki" számára elérhető tudást.
Leveszi a polcról azt a könyvet, amire szüksége van.*
~Még mindig benne van a szamárfül, amit én hajtottam bele. Nem sokan forgatták, az biztos...~
*Keres magának egy széket, amire letelepedhet, illetve egy asztalt, amire kihajthatja a könyvet. Ekkor tűnik fel neki, hogy nincs teljesen egyedül. Egy nő ücsörög a kényelmes ülőalkalmatosságok egyikén, aki láthatólag igencsak belemerült az olvasásba.*
-Üdvözlöm, hölgyem! *köszön oda halkan.* -Ha nem zavarom, leülnék ide. *biccent rá az egyik székre, ami Meiratól olyan négy-öt méterre van. Azért nem közelebb, mert nem akarja zavarni.*
*Worenth már igen otthonosan mozog a mágustoronyban, ami aligha meglepő. Noha régóta formálja már a mágiát, mégis a mai napig érzi magában a bizsergést, az izgalmat, mikor idejön. Sosem felejti el, mikor első ízben lépett be Abogr otthonába.*
~Viharos idő volt...~
*Néhány perc leforgása alatt leperegnek lelki szemei előtt a képkockák, és ez mosolyt csal arcára.*
~Azóta sok víz lefolyt a Nagy Artheniori folyón...~
*Nem keresi most fel Abogr mestert, pedig bőven lenne miről beszélniük. Ez nem csak a közelmúltbéli események miatt, hanem egyébként is, saját célból. Van olyan tudás, amit sajnos nem kap meg a pergamenekből, hanem csak magától Abogrtól. Már persze ha van elég pénze, és a mester hajlandó átadni olyat, ami meghaladja a "bárki" számára elérhető tudást.
Leveszi a polcról azt a könyvet, amire szüksége van.*
~Még mindig benne van a szamárfül, amit én hajtottam bele. Nem sokan forgatták, az biztos...~
*Keres magának egy széket, amire letelepedhet, illetve egy asztalt, amire kihajthatja a könyvet. Ekkor tűnik fel neki, hogy nincs teljesen egyedül. Egy nő ücsörög a kényelmes ülőalkalmatosságok egyikén, aki láthatólag igencsak belemerült az olvasásba.*
-Üdvözlöm, hölgyem! *köszön oda halkan.* -Ha nem zavarom, leülnék ide. *biccent rá az egyik székre, ami Meiratól olyan négy-öt méterre van. Azért nem közelebb, mert nem akarja zavarni.*
1733. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-12-13 17:55:05
Üzenet elküldve: 2017-12-13 17:55:05
ÚJ
![>Nalalt Estis [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11067_1515197318_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
~Áhá, szóval elementalista.~
*Nem tudta eddig, hogy ezt így mondják, eddig csak régi mágiának vagy elemek erejének ismerte. De most már ezt is tudja. Azt is megtudja, hogy Mogrim még tanulja a mágia tudományát.*
- Értem, akkor még a hosszú út elején áll.
*Nem a kedvét akarja elvenni a gnómnak de azt mindenki tudja, hogy a mágusok élete a legnehezebb ha szeretnének híres varázshasználók lenni.*
- Nalalt Estis, városi nemes.
*Bár a foglalkozása nem nemes de ha Mogrim azt is mondja akkor illendő elárulni mi az övé.*
- Az a thargok földje, nem nagyon jártam még ott. Talán egyszer elnézek a fogadójukba.
*Mogrim felajánlja a segítségét az ismeretszerzés terén a mágiákról. Ezt Nalalt hálásan elfogadja és a hintóba invitálja ahol tudnak nyugodtan beszélgetni. Amikorra végeznek a beszélgetéssel már valamennyire sikerül megismernie a gnómot. Kedvesen elköszön tőle és inasát Kunlalt felszólítja, hogy indulhatnak haza.*
~Áhá, szóval elementalista.~
*Nem tudta eddig, hogy ezt így mondják, eddig csak régi mágiának vagy elemek erejének ismerte. De most már ezt is tudja. Azt is megtudja, hogy Mogrim még tanulja a mágia tudományát.*
- Értem, akkor még a hosszú út elején áll.
*Nem a kedvét akarja elvenni a gnómnak de azt mindenki tudja, hogy a mágusok élete a legnehezebb ha szeretnének híres varázshasználók lenni.*
- Nalalt Estis, városi nemes.
*Bár a foglalkozása nem nemes de ha Mogrim azt is mondja akkor illendő elárulni mi az övé.*
- Az a thargok földje, nem nagyon jártam még ott. Talán egyszer elnézek a fogadójukba.
*Mogrim felajánlja a segítségét az ismeretszerzés terén a mágiákról. Ezt Nalalt hálásan elfogadja és a hintóba invitálja ahol tudnak nyugodtan beszélgetni. Amikorra végeznek a beszélgetéssel már valamennyire sikerül megismernie a gnómot. Kedvesen elköszön tőle és inasát Kunlalt felszólítja, hogy indulhatnak haza.*
1732. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-12-12 10:13:27
Üzenet elküldve: 2017-12-12 10:13:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Elnézve a két férfit furcsának találja, hogy a tündér ilyen félős. Törékeny faj az biztos, talán ezért ilyenek. A tündér elbújik a vélhetően kocsisa mellett, mert tőlük nem messze egy hintó parkol. Legszívesebben megmosolyogná a dolgot de nem kétli azt, hogy a tündérben a félelem komoly traumát okozhat. Ennyire még sosem féltek tőle, azért ilyen mulatságos kissé a helyzet Mogrimnak. Azért a tündér erőt vesz magán és köszönti őt. Elméletileg csak kíváncsiskodók és ezt el is hiszi a kis gnóm. A mágus kérdésre nehéz válaszolnia mert hivatalosan és nem hivatalosan sem még nem mágus, csak tanonc. De amióta megbonyolították a magasabb rendű entitások a dolgot azóta inkább elementáris vonalnak neveti azt, amit tanul, hiszen ez a sziklaszilárd tudomány.*
- Inkább úgy mondanám, hogy elementalista vagyok, de abból is csak tanonc. *Teszi hozzá őszintén. Nem kíván fennhéjázni azzal, ami nincs, meg amúgy sem olyan fajta, aki ilyesmire vetekedjen. Lát némi kíváncsiságot, legalább a tündér tekintetében.*
- Az én nevem Mogrim Jorlin és jelenleg fogadósként dolgozom a Vaskorsó tavernában, Amon Ruadhon. Megkérdezhetem, hogy önök hová valósak? *Kedvesen érdeklődik és egyben bemutatja magát, hátha attól kevésbé tűnik veszélyesnek.*
- Ha ismerkednek az elementáris dolgokkal szívesen megosztok Önökkel, ha érdeklődnek iránta. *Amennyiben beszélgetőpartnerei erre hajlandók akkor néhány szót váltanak erről arról, üzletről és az elementáris tudományról. Ezt megtehetik a hintóban vagy akár kint is. Ha Nalalt nem zárkózik el egy nyílt és barátságos beszélgetéstől akkor egy jót sikerül diskurálniuk mindenféle dologról és a végén Mogrim így válik el tőlük. Sajnos van még dolga pedig szívesen beszélgetne a tündérrel. Talán majd legközelebb. Most elköszön a két férfitól és Cukorfalat hátán elindul hazafelé a Vaskorsóba.*
*Elnézve a két férfit furcsának találja, hogy a tündér ilyen félős. Törékeny faj az biztos, talán ezért ilyenek. A tündér elbújik a vélhetően kocsisa mellett, mert tőlük nem messze egy hintó parkol. Legszívesebben megmosolyogná a dolgot de nem kétli azt, hogy a tündérben a félelem komoly traumát okozhat. Ennyire még sosem féltek tőle, azért ilyen mulatságos kissé a helyzet Mogrimnak. Azért a tündér erőt vesz magán és köszönti őt. Elméletileg csak kíváncsiskodók és ezt el is hiszi a kis gnóm. A mágus kérdésre nehéz válaszolnia mert hivatalosan és nem hivatalosan sem még nem mágus, csak tanonc. De amióta megbonyolították a magasabb rendű entitások a dolgot azóta inkább elementáris vonalnak neveti azt, amit tanul, hiszen ez a sziklaszilárd tudomány.*
- Inkább úgy mondanám, hogy elementalista vagyok, de abból is csak tanonc. *Teszi hozzá őszintén. Nem kíván fennhéjázni azzal, ami nincs, meg amúgy sem olyan fajta, aki ilyesmire vetekedjen. Lát némi kíváncsiságot, legalább a tündér tekintetében.*
- Az én nevem Mogrim Jorlin és jelenleg fogadósként dolgozom a Vaskorsó tavernában, Amon Ruadhon. Megkérdezhetem, hogy önök hová valósak? *Kedvesen érdeklődik és egyben bemutatja magát, hátha attól kevésbé tűnik veszélyesnek.*
- Ha ismerkednek az elementáris dolgokkal szívesen megosztok Önökkel, ha érdeklődnek iránta. *Amennyiben beszélgetőpartnerei erre hajlandók akkor néhány szót váltanak erről arról, üzletről és az elementáris tudományról. Ezt megtehetik a hintóban vagy akár kint is. Ha Nalalt nem zárkózik el egy nyílt és barátságos beszélgetéstől akkor egy jót sikerül diskurálniuk mindenféle dologról és a végén Mogrim így válik el tőlük. Sajnos van még dolga pedig szívesen beszélgetne a tündérrel. Talán majd legközelebb. Most elköszön a két férfitól és Cukorfalat hátán elindul hazafelé a Vaskorsóba.*
1731. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-12-09 18:10:14
Üzenet elküldve: 2017-12-09 18:10:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//A hazaút//
*Taitos bőségesen úszik az időbben amit tanulással tölthet, noha tudja, hogy ez az állapot csak kevés ideig tarthat. Rövid levelet csúsztat a Mágustorony mesterének küszöbére is, amin ez áll:
"Tisztelt Abogr Mester!
Aggasztó, a valóság szövetét feszengető jelenségeket tapasztaltunk démonokkal fűszerezve a Karavánpihenő közelében. Kérem ha erejéböl telik nézzen a jelenségekre, jómagam mágustársaim, Arthenior, vagy a Thargodar klán harcosaival igyekszem visszatérni.
Taitos"
Ezután kicsit értekezéseibe is belevág.*
~Lassan betelik ez a könyv is, vennem kell egy újat.~
*Fordul meg fejében, de ez nem állítja meg, hiszen még oldalak vannak hátra.
"A Napvilág" kezd áhítatosan nagy betűvel jelenlegi tanulmányainak tárgyát firkantva a lapra.
"A Napvilág természetében csillogó, külső fényforrás, ereje az érzékeknek megteremtett tárgyakban, képekben leledzik, míg társ párja a Holdvilág ugyanezen a témakörön a másik oldalként helyezkedik el, az elmét, a felfogást megtestesítve. Ugyanakkor nincsenek olyan messze egymástól. Az álmok és a káprázat, az éji látomás és a délibáb nem külön jelenségek, csupán más szemszögből megfigyeltek. A kérdés csupán az, hogy az érzékekre hatnak-e energiájukkal, vagy közvetlen a megfigyelőre, semmi más."*
-Ideje indulnom.
*Sóhajt fel a rövid eszmefuttatás lejegyzése után, majd utoljára végigmegy a tekercsek sorai között, majd összeszedi holmiját és elindul haza. Valamiért földöntúli nyugalom járja át minden borzalom ellenére.*
~Ez az otthonom, legyen bármilyen is.~
*Fütyörészve lépdel le a lépcsőn.*
*Taitos bőségesen úszik az időbben amit tanulással tölthet, noha tudja, hogy ez az állapot csak kevés ideig tarthat. Rövid levelet csúsztat a Mágustorony mesterének küszöbére is, amin ez áll:
"Tisztelt Abogr Mester!
Aggasztó, a valóság szövetét feszengető jelenségeket tapasztaltunk démonokkal fűszerezve a Karavánpihenő közelében. Kérem ha erejéböl telik nézzen a jelenségekre, jómagam mágustársaim, Arthenior, vagy a Thargodar klán harcosaival igyekszem visszatérni.
Taitos"
Ezután kicsit értekezéseibe is belevág.*
~Lassan betelik ez a könyv is, vennem kell egy újat.~
*Fordul meg fejében, de ez nem állítja meg, hiszen még oldalak vannak hátra.
"A Napvilág" kezd áhítatosan nagy betűvel jelenlegi tanulmányainak tárgyát firkantva a lapra.
"A Napvilág természetében csillogó, külső fényforrás, ereje az érzékeknek megteremtett tárgyakban, képekben leledzik, míg társ párja a Holdvilág ugyanezen a témakörön a másik oldalként helyezkedik el, az elmét, a felfogást megtestesítve. Ugyanakkor nincsenek olyan messze egymástól. Az álmok és a káprázat, az éji látomás és a délibáb nem külön jelenségek, csupán más szemszögből megfigyeltek. A kérdés csupán az, hogy az érzékekre hatnak-e energiájukkal, vagy közvetlen a megfigyelőre, semmi más."*
-Ideje indulnom.
*Sóhajt fel a rövid eszmefuttatás lejegyzése után, majd utoljára végigmegy a tekercsek sorai között, majd összeszedi holmiját és elindul haza. Valamiért földöntúli nyugalom járja át minden borzalom ellenére.*
~Ez az otthonom, legyen bármilyen is.~
*Fütyörészve lépdel le a lépcsőn.*
1730. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-12-07 15:01:38
Üzenet elküldve: 2017-12-07 15:01:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Kulal mellett ácsorogva, szinte kapaszkodik a kabátjába.*
~Az a lépcső nagyon félelmetes.~
*Apró arcizmai remegnek, ahogy közelít a lépcsőhöz és egyben kapaszkodik inasába. Felemeli a lábát, hogy a felhőszerű lépcsőre tegye amikor egy idegen hang megszólítja. Gyorsan visszatántorodik a lépcsőtől és Kunlal mögé bújik.*
~Ki ez és mit akarhat?~
*Bandita támadástól tart, ezért fél annyira. Nagyon nyel amint a hang irányába tekint. Egy kisebb termetű gnómot lát közel hozzájuk.*
- Szervusz!
*Félve odaköszön bár egy gnómtól nem kellene ennyire félnie, de sosem lehet tudni, talán az ilyen alakok a megtévesztés egy kitervelt rablás előtt.*
- Ööö, igazából csak kíváncsiskodni. Te mágus vagy?
*Nem látszik kimondottan mágusnak Mogrim, bár a fajtájából elvileg sokan rendelkeznek jó készséggel a mágikus tudományokhoz.*
*Kulal mellett ácsorogva, szinte kapaszkodik a kabátjába.*
~Az a lépcső nagyon félelmetes.~
*Apró arcizmai remegnek, ahogy közelít a lépcsőhöz és egyben kapaszkodik inasába. Felemeli a lábát, hogy a felhőszerű lépcsőre tegye amikor egy idegen hang megszólítja. Gyorsan visszatántorodik a lépcsőtől és Kunlal mögé bújik.*
~Ki ez és mit akarhat?~
*Bandita támadástól tart, ezért fél annyira. Nagyon nyel amint a hang irányába tekint. Egy kisebb termetű gnómot lát közel hozzájuk.*
- Szervusz!
*Félve odaköszön bár egy gnómtól nem kellene ennyire félnie, de sosem lehet tudni, talán az ilyen alakok a megtévesztés egy kitervelt rablás előtt.*
- Ööö, igazából csak kíváncsiskodni. Te mágus vagy?
*Nem látszik kimondottan mágusnak Mogrim, bár a fajtájából elvileg sokan rendelkeznek jó készséggel a mágikus tudományokhoz.*
1729. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-12-07 13:45:56
Üzenet elküldve: 2017-12-07 13:45:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Cukorfalaton a póniján baktat a rögös úton, melyhez jóravaló hátasa már hozzá van szokva. ~A régi szép időkben még nem ide kellett jönni a gnóm fiának tanulni. Abogr vagy hogy hívják az öreg mágust. Egyszer már jártam nála, elég furcsa figura volt. Most már csak azért is meg kell nézzem, hogy a torony legendákba illő költözése hogyan zajlott.~ Van pár kósza gondolata amelyek felötlenek benne útközben. A póni teszi a dolgát, kis gazdáját szorgosan hordozza és még jó tempót is tud diktálni. Nincs annyira a szomszédban a Vaskorsóhoz képest de azért nem lehetetlen távolság. Ide úgy is akkor fog csak jönni, ha szeretne tanulni valami újat, valami olyat amit még nem ismernek a klánjában és kénytelen megfizetni Abogr mester tudását. ~Azért nem lehetett semmi idereptetni a tornyot úgy cakompakk az egész tornyot. Bárcsak láthattam volna! Azért az mégis jó, hogy Abogr mester kiált az elementáris vonal mellett. Mi lenne velünk nélküle? Akármilyen szeszélyes is az öreg akkor is hálával tartozik neki mindenki, aki nem akarja valami mód elfogadni az új entitásokat.~ Az istenség kifejezéstől is már egyenesen borsódzik a háta. Nem szereti őket, nem bízik bennük, nem tudja mire számíthat tőlük. Inkább bízik a sok ezeréves, tudományokon alapuló elementáris energiában. Cukorfalat hátán baktatva a távolban megpillantja a tornyot.*
- Wow! *Akaratlanul is kicsúszik a csodálkozó szó a száján amint megpillantja teljes egészében a tornyot. Kicsit megsarkallja póniját de csak finoman, hogy mielőbb odaérjenek a toronyhoz.*
- Ez az Cukorfalat, itt vagyunk. *Mérhetetlen örömmel az arcán pattan le a póniról. Meg is köti az állatát egy közeli fához, nehogy elkóboroljon. A torony mellett két személyt pillant meg, az egyik egy jól öltözött tündér. Kíváncsiskodni odamegy hozzájuk.*
- Üdvözlöm Önöket! Tanulni jöttek? *Kérdezi kíváncsian főként a tündér Nalaltra figyelve. Úgy érzi, hogy Ő valami előkelő származású lehet és talán a főnök is a két személy közül.*
*Cukorfalaton a póniján baktat a rögös úton, melyhez jóravaló hátasa már hozzá van szokva. ~A régi szép időkben még nem ide kellett jönni a gnóm fiának tanulni. Abogr vagy hogy hívják az öreg mágust. Egyszer már jártam nála, elég furcsa figura volt. Most már csak azért is meg kell nézzem, hogy a torony legendákba illő költözése hogyan zajlott.~ Van pár kósza gondolata amelyek felötlenek benne útközben. A póni teszi a dolgát, kis gazdáját szorgosan hordozza és még jó tempót is tud diktálni. Nincs annyira a szomszédban a Vaskorsóhoz képest de azért nem lehetetlen távolság. Ide úgy is akkor fog csak jönni, ha szeretne tanulni valami újat, valami olyat amit még nem ismernek a klánjában és kénytelen megfizetni Abogr mester tudását. ~Azért nem lehetett semmi idereptetni a tornyot úgy cakompakk az egész tornyot. Bárcsak láthattam volna! Azért az mégis jó, hogy Abogr mester kiált az elementáris vonal mellett. Mi lenne velünk nélküle? Akármilyen szeszélyes is az öreg akkor is hálával tartozik neki mindenki, aki nem akarja valami mód elfogadni az új entitásokat.~ Az istenség kifejezéstől is már egyenesen borsódzik a háta. Nem szereti őket, nem bízik bennük, nem tudja mire számíthat tőlük. Inkább bízik a sok ezeréves, tudományokon alapuló elementáris energiában. Cukorfalat hátán baktatva a távolban megpillantja a tornyot.*
- Wow! *Akaratlanul is kicsúszik a csodálkozó szó a száján amint megpillantja teljes egészében a tornyot. Kicsit megsarkallja póniját de csak finoman, hogy mielőbb odaérjenek a toronyhoz.*
- Ez az Cukorfalat, itt vagyunk. *Mérhetetlen örömmel az arcán pattan le a póniról. Meg is köti az állatát egy közeli fához, nehogy elkóboroljon. A torony mellett két személyt pillant meg, az egyik egy jól öltözött tündér. Kíváncsiskodni odamegy hozzájuk.*
- Üdvözlöm Önöket! Tanulni jöttek? *Kérdezi kíváncsian főként a tündér Nalaltra figyelve. Úgy érzi, hogy Ő valami előkelő származású lehet és talán a főnök is a két személy közül.*
1728. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-12-06 15:17:14
Üzenet elküldve: 2017-12-06 15:17:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Zárt hintójában érkezik a mágustoronyhoz amit a komornyikja hajt. Nem is baj, hogy zárt mert az időjárás már nagyon hideg lenne szabadtéri lovas utazáshoz. Nem szeret nagy, vastag kelméket magára ölteni. Vékony újaival letörli az ablak üvegét, hogy kiláthasson rajta. A hintó megáll és szíve hevesebben kezd dobogni.*
~Már meg is érkeztünk? Jaj de izgulok!~
*Az előbb letörölt ablakon kitekint és pont a mágustornyot pillantja meg. A hintó ajtaját kinyitja és félve száll ki belőle. Eddig tartott a mágiától és most sem érzi magát annyira biztonságban.*
- Kunlal itt vagy?
*Idegesen és félősen szólítja meg a komornyikot aki rögvest leugrik a kocsis helyéről és odalép az ura mellé.*
- Itt vagyok uram, szeretne bemenni?
*Az inas megkérdezi urát amire a válasz egy fejrázás. Még barátkozik a gondolattal, hogy bemenjen e Kunlal árnyékában megbújva.*
*Zárt hintójában érkezik a mágustoronyhoz amit a komornyikja hajt. Nem is baj, hogy zárt mert az időjárás már nagyon hideg lenne szabadtéri lovas utazáshoz. Nem szeret nagy, vastag kelméket magára ölteni. Vékony újaival letörli az ablak üvegét, hogy kiláthasson rajta. A hintó megáll és szíve hevesebben kezd dobogni.*
~Már meg is érkeztünk? Jaj de izgulok!~
*Az előbb letörölt ablakon kitekint és pont a mágustornyot pillantja meg. A hintó ajtaját kinyitja és félve száll ki belőle. Eddig tartott a mágiától és most sem érzi magát annyira biztonságban.*
- Kunlal itt vagy?
*Idegesen és félősen szólítja meg a komornyikot aki rögvest leugrik a kocsis helyéről és odalép az ura mellé.*
- Itt vagyok uram, szeretne bemenni?
*Az inas megkérdezi urát amire a válasz egy fejrázás. Még barátkozik a gondolattal, hogy bemenjen e Kunlal árnyékában megbújva.*
1727. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-12-03 19:19:01
Üzenet elküldve: 2017-12-03 19:19:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
- Vagyis… rendben, hazamegyek. - *szól mégis Taitos után.*
- Megkeresem a többieket. Ragront majd visszaküldöm hozzád… - *változtatja meg döntését, miután átgondolta, mennyi haszna van, ha itt marad. Amennyire most érzi, még csak a toronyba sem fog feljutni, hogy hallhassa a beszélgetést és a torony urának tanácsait. Talán többet ér, ha most hazatér és megkeresi a többieket, hogy ők is tudjanak erről a hasadásról a valóság szövetén.*
- Kérlek, ígérd meg, hogy nem tűnsz el és legalább üzensz értem! Veled akarok majd tartani, ne hagyj hátra, s főként ne menj egyedül! - *kéri még, majd egy hosszúra nyúló búcsúpillantást követően föltápászkodik a lépcsőről és lebiceg a tó partjára, hogy megkeresse Ragront.
Aztán az állat hátára ülve hazafelé veszi az utat, reménykedve benne, hogy még sötétedés előtt lakott helyre ér, mert a warg aligha fogja vigasztalni és nyugtatgatni, ha elfogja a félelem.*
- Megkeresem a többieket. Ragront majd visszaküldöm hozzád… - *változtatja meg döntését, miután átgondolta, mennyi haszna van, ha itt marad. Amennyire most érzi, még csak a toronyba sem fog feljutni, hogy hallhassa a beszélgetést és a torony urának tanácsait. Talán többet ér, ha most hazatér és megkeresi a többieket, hogy ők is tudjanak erről a hasadásról a valóság szövetén.*
- Kérlek, ígérd meg, hogy nem tűnsz el és legalább üzensz értem! Veled akarok majd tartani, ne hagyj hátra, s főként ne menj egyedül! - *kéri még, majd egy hosszúra nyúló búcsúpillantást követően föltápászkodik a lépcsőről és lebiceg a tó partjára, hogy megkeresse Ragront.
Aztán az állat hátára ülve hazafelé veszi az utat, reménykedve benne, hogy még sötétedés előtt lakott helyre ér, mert a warg aligha fogja vigasztalni és nyugtatgatni, ha elfogja a félelem.*
1726. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-12-02 12:10:04
Üzenet elküldve: 2017-12-02 12:10:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Felsiet a lépcsőn, majd bekopog. Ugyanaz a mogorva alak nyit ajtót és engedi be, mint legutóbb. Besurran, majd a tekercsek felé veszi az irányt. Hamar meg is találja, amit keres. Odaviszi a legközelebbi asztalhoz, a pergament lecsapva rá gyorsan böngészni kezdi. Jóval hosszabb és körülményesebb a leírása, mint ahogy Worenth mester jegyzetein látta... De talán sikerülhet.
~Menni fog... A mester azt mondta a tisztáson, hogy ha az alapok már megvannak, úgy könnyebb lesz.~
Hosszan olvassa, minden egyes szót annyiszor olvas el, míg nem rögzül teljesen.*
A hozzászólás írója (Annulien Raenelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.02 12:10:58
~Menni fog... A mester azt mondta a tisztáson, hogy ha az alapok már megvannak, úgy könnyebb lesz.~
Hosszan olvassa, minden egyes szót annyiszor olvas el, míg nem rögzül teljesen.*
A hozzászólás írója (Annulien Raenelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.02 12:10:58
1725. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-11-20 21:17:42
Üzenet elküldve: 2017-11-20 21:17:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//El//
*Aleimord nem igazán foglalkozik az ittlévőkkel, egyedül csak az öreg Mágusmesternek szenteli a figyelmét. Az őr is eltűnik valamerre, Aleimord helyesli, kivételesen nem lesz dühös. Nem hiszi, hogy itt, az öreg és tapasztalt mágus közelében baja eshetne, és legalább a páncélos fickó sem unja magát halálra. Átolvas egy rakat könyvet, próbál minél több információit megjegyezni, még arannyal is hajlandó fizetni a tudásért. De nem tervezett napokig maradni, és mikor az elf érzi, hogy indulni kell, ha nem akar sötétben hazaérni. Előkeríti a testőrét, majd minden jót kíván a mágusmesternek. Kint, a szabad ég alatt Aleimord végigsimít hófehér paripája nyakán, majd nyeregbe száll, és elvágtatnak, vissza a városba.*
*Aleimord nem igazán foglalkozik az ittlévőkkel, egyedül csak az öreg Mágusmesternek szenteli a figyelmét. Az őr is eltűnik valamerre, Aleimord helyesli, kivételesen nem lesz dühös. Nem hiszi, hogy itt, az öreg és tapasztalt mágus közelében baja eshetne, és legalább a páncélos fickó sem unja magát halálra. Átolvas egy rakat könyvet, próbál minél több információit megjegyezni, még arannyal is hajlandó fizetni a tudásért. De nem tervezett napokig maradni, és mikor az elf érzi, hogy indulni kell, ha nem akar sötétben hazaérni. Előkeríti a testőrét, majd minden jót kíván a mágusmesternek. Kint, a szabad ég alatt Aleimord végigsimít hófehér paripája nyakán, majd nyeregbe száll, és elvágtatnak, vissza a városba.*
1724. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-11-19 20:47:18
Üzenet elküldve: 2017-11-19 20:47:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord, Felthys//
* Szerencsésen megérkezik a Mágustoronyhoz. Nem érték támadások, se egyéb szerencsétlen események. Talán most még minden simábban ment, mint amikor a tündérrel jött erre.
Ismeri már a járást a lebegő lépcsőkön. A kapun beérve három utazót pillant meg akik hasonló cipőben járhatnak, mint ő. *
- Üdvözletem uraim!
* Köszön illendően, majd beljebb halad az épületben. Amint beér megpillantja varázslót is, akit eddig még nem látott, hiszen legutóbb valami köpenyes ember fogadta őt, de az nem a varázsló volt. *
* Szerencsésen megérkezik a Mágustoronyhoz. Nem érték támadások, se egyéb szerencsétlen események. Talán most még minden simábban ment, mint amikor a tündérrel jött erre.
Ismeri már a járást a lebegő lépcsőkön. A kapun beérve három utazót pillant meg akik hasonló cipőben járhatnak, mint ő. *
- Üdvözletem uraim!
* Köszön illendően, majd beljebb halad az épületben. Amint beér megpillantja varázslót is, akit eddig még nem látott, hiszen legutóbb valami köpenyes ember fogadta őt, de az nem a varázsló volt. *
1723. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-11-19 15:16:49
Üzenet elküldve: 2017-11-19 15:16:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Felthys//
*Aleimord úgy hiszi, hogy ő nem tiszteletlen a testőrével. Fizet a férfinek azért, hogy csendben kövesse és megvédje a veszélytől. Nem is keveset. Ez a testőrök dolga, és ha csoda, ha nem, bizony nem ingyen csinálják amit csinálnak. Ez is egy munka, ahogy bármi más is.
Mikor belép a toronyba az elf szemöldöke is felszalad, de nem az utálattal. Egyszersmind vidámság kerül az arcára, és lenyűgözve bámul végig.*
~Elképesztő!~
- Minden tiszteletem!
*Hangosan és udvariasan köszön, hiszen a szülei erre tanították, és ekkor Aleimord kivételesen hallgatott rájuk.
Mondjuk azt nem érti, hogy ez a tökkelütött, aki nemesnek nevezi magát miért jött ide, ha utálja a mágiát, de ezt úgy tűnik nem fogja megérteni. Maradna inkább a kardforgatásnál.
A testőr odaáll az ajtóba, és onnan figyeli Aleimordot.
Még a mágus nem figyel rájuk, addig az elf kíváncsi tekintettel néz körbe, és közelebb merészkedik az idegen polcokhoz.*
*Aleimord úgy hiszi, hogy ő nem tiszteletlen a testőrével. Fizet a férfinek azért, hogy csendben kövesse és megvédje a veszélytől. Nem is keveset. Ez a testőrök dolga, és ha csoda, ha nem, bizony nem ingyen csinálják amit csinálnak. Ez is egy munka, ahogy bármi más is.
Mikor belép a toronyba az elf szemöldöke is felszalad, de nem az utálattal. Egyszersmind vidámság kerül az arcára, és lenyűgözve bámul végig.*
~Elképesztő!~
- Minden tiszteletem!
*Hangosan és udvariasan köszön, hiszen a szülei erre tanították, és ekkor Aleimord kivételesen hallgatott rájuk.
Mondjuk azt nem érti, hogy ez a tökkelütött, aki nemesnek nevezi magát miért jött ide, ha utálja a mágiát, de ezt úgy tűnik nem fogja megérteni. Maradna inkább a kardforgatásnál.
A testőr odaáll az ajtóba, és onnan figyeli Aleimordot.
Még a mágus nem figyel rájuk, addig az elf kíváncsi tekintettel néz körbe, és közelebb merészkedik az idegen polcokhoz.*
1722. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-11-19 08:20:34
Üzenet elküldve: 2017-11-19 08:20:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Aleimord//
*Mikor a férfi megjegyzi, hogy a kölcsönös tiszteleten alapul az ő meglátása, feltűnően testőrére sandít. Nem hinné, hogy szegény harcos olyan szemtelen lenne urával szemben. Mindegy is. Lelkiekben legyint egyet, részéről a téma lezárva. Őt csak a kíváncsiság hajtotta ide, nem pedig az, hogy beszédeket tartson az erkölcsös élet mibenlétéről. Talán pont ezért is van az, hogy az elf második mondatát mintha meg sem hallotta volna, úgy baktat föl a lépcsőn szakadatlan.
Ahogy beér a toronyba, szemöldöke az égnek szalad.
~ Hogy én mennyire utálom a mágiát! ~
Kiált fel fejében, mikor meglepetten konstatálja, hogy a toronyhoz képest nevetségesen hatalmas a tér ott, bent. Könyvek mindenütt, amarra egy csigalépcső, és ha jól látja, az agg öreg is pont ott tesz-vesz tőlük nem messze, ámbátor nem intéz egyelőre egy szót sem feléjük. Nem akarja a mágust megzavarni semmiben, inkább megvárja, hogy az majd előre köszönjön, és akkor biztonsággal köszönhet ő is, hiába, hogy az illem pont ellenkezőleg kívánja.
A mágia túlmutat a fizikán, de az illemen is. Ha a mágus végül nekik szenteli minden figyelmét, majd Felthys egy röpke kérdéssel szólal fel.*
- Üdvözletem. Mondja, földmágiáról szóló könyveket esetleg tudnék-e olvasni, s ha igen, azt hol tehetem meg?
*Kérdezi enyhe mosollyal, majd társára néz kérdőn, hogy amaz vajon mit szeretne itt.*
*Mikor a férfi megjegyzi, hogy a kölcsönös tiszteleten alapul az ő meglátása, feltűnően testőrére sandít. Nem hinné, hogy szegény harcos olyan szemtelen lenne urával szemben. Mindegy is. Lelkiekben legyint egyet, részéről a téma lezárva. Őt csak a kíváncsiság hajtotta ide, nem pedig az, hogy beszédeket tartson az erkölcsös élet mibenlétéről. Talán pont ezért is van az, hogy az elf második mondatát mintha meg sem hallotta volna, úgy baktat föl a lépcsőn szakadatlan.
Ahogy beér a toronyba, szemöldöke az égnek szalad.
~ Hogy én mennyire utálom a mágiát! ~
Kiált fel fejében, mikor meglepetten konstatálja, hogy a toronyhoz képest nevetségesen hatalmas a tér ott, bent. Könyvek mindenütt, amarra egy csigalépcső, és ha jól látja, az agg öreg is pont ott tesz-vesz tőlük nem messze, ámbátor nem intéz egyelőre egy szót sem feléjük. Nem akarja a mágust megzavarni semmiben, inkább megvárja, hogy az majd előre köszönjön, és akkor biztonsággal köszönhet ő is, hiába, hogy az illem pont ellenkezőleg kívánja.
A mágia túlmutat a fizikán, de az illemen is. Ha a mágus végül nekik szenteli minden figyelmét, majd Felthys egy röpke kérdéssel szólal fel.*
- Üdvözletem. Mondja, földmágiáról szóló könyveket esetleg tudnék-e olvasni, s ha igen, azt hol tehetem meg?
*Kérdezi enyhe mosollyal, majd társára néz kérdőn, hogy amaz vajon mit szeretne itt.*
1721. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-11-18 20:57:10
Üzenet elküldve: 2017-11-18 20:57:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Felthys//
~Ez az ember egészen felháborító.~
- Én csak azzal vagyok tiszteletlen, aki velem is az.
*Hosszú, széles mosoly jelenik meg az arcán, hasonlót szokott felvenni, mikor ügyfeleivel tárgyal. Ha tudná ez az alak, hogy Aleimord mennyi szegényen segített már... Jó, persze nem karolta ki őket teljesen, de segített nekik abban, hogy ne teljes nyomorban éljék le az életüket. Nem mintha nem jutott volna haszna belőle, de az már egy más kérdés.*
- Nagyon kedves, de nem kértem előadást az erkölcsös életről, vagy a nemesség mikéntjéről egy vadidegentől. Remélem megérti.
*Csak azért követi a férfit fel a toronyba, mert ő maga is oda akar menni.
Az őr otthagyja a lovakat, és csendben követi a két férfit.*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.18 21:19:35
~Ez az ember egészen felháborító.~
- Én csak azzal vagyok tiszteletlen, aki velem is az.
*Hosszú, széles mosoly jelenik meg az arcán, hasonlót szokott felvenni, mikor ügyfeleivel tárgyal. Ha tudná ez az alak, hogy Aleimord mennyi szegényen segített már... Jó, persze nem karolta ki őket teljesen, de segített nekik abban, hogy ne teljes nyomorban éljék le az életüket. Nem mintha nem jutott volna haszna belőle, de az már egy más kérdés.*
- Nagyon kedves, de nem kértem előadást az erkölcsös életről, vagy a nemesség mikéntjéről egy vadidegentől. Remélem megérti.
*Csak azért követi a férfit fel a toronyba, mert ő maga is oda akar menni.
Az őr otthagyja a lovakat, és csendben követi a két férfit.*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.18 21:19:35
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3529-3548