//Worenth//
*Learon megpróbálj magában az összes felsorolt érvet megcáfolni a maga egyszerű módján. Nem igazi filozófus ő, csupán elgondolkodik az emberek most tanúsított végtelen ostobaságán.*
-Hitet? Én hiszek abban, hogy mindent meg tudunk oldani a saját erőnkből. Vagy ha abból nem is, hát mások karjára támaszkodva biztosan. Reménykedem abban, hogy ez az egész egy jó végben fut ki, eddig pedig reménykedtem az istenek előtt abban, hogy nem fognak értelmes lények újra ilyen felesleges vérontásba. Ebben igazam is volt, mert a nép viszonylagos összefogásban harcolt a démonokkal szemben. Új világnézet? *Húzza fel kérdőn a szemöldökét.*
-Minden nap változnak a nézeteim, nem kell hozzá ilyen drasztikus jelenség. Végül pedig ezek a lények mindent adnak, csak lelki békét nem! Ismersz bárkit is, aki nem rendült volna meg azon, hogy majdnem megsemmisült a mai értelemben vett világunk? Mert én kötve hiszem. Minden amit modntál, az istenek nélkül is elképzelhető, s hogy, hogynem még nyogodalmasabb módon is. *Tény, hogy mindent megváltoztattak. Már csak azért is, mert az embernek nem volt más választása, csak változni. A jósághoz pedig sem isten nem kell, sem semmi más, csupán lelki beállítottság. Ezen isten nem változtat.*
-Csekély az esély, de én reménykedem. Lesz még a világon szabadság és egyenlőség. Csak fel kell nőnünk hozzá! *Még szerencse, hogy Worenth nem mondta ki a fényistenségről gondoltakat, hiszen ezzel Learon megint vitába szált volna.*
-A legjobb az lett volna, ha még a dúlás előtt elrendezik egymás közt az istenek. Mondd, mégis milyen isten az olyan, aki engedi, hogy ezrek haljanak meg, és csak azután jön segíteni? Ugyan olyan gyarló, számító lények, ha engem kérdezel. Hagyták, hogy elég nagy vész legyen, és csak azután jöttek, hogy megcsodálhassuk nagy hatalmukat! *Egy ponton, Learon komolyan elgondolkozik azon, hogy ezeket a gondolatait elmondja a városban is, mielőtt túl fanatikusak lesznek az emberek, de végül lemond erről. Túl gyáva ember ő ahhoz, hogy vállalja az esetleges atrocitásokat... Karja ügyében csak bólint. Egyetért Worenth gondolatával.*
-Biztosan igazad van. Bár volt ma is olyan pillanat amikor elgondolkoztam, hogy így rendkívül unalmas az életem. Eddig egy kulacs kinyitása időbe került. Most meg egy tekerés volt az egész. Fel sem tűnt mennyivel érdekesebbé tette az életem, hogy el kellett gondolkoznom rajta, mit hogyan oldjak meg. *De persze nem is beszél erről tovább, mert egy rendkívül unalmas téma lehetb annak, aki nem élt át hasonlót. Ezután az a tudás, amit átad neki Worenth, elképeszti Learont. Eddig ilyen mélyre nem ásta magát, valószínűleg azért is megy innen egy kicsit döcögősebben a tanulás. Ez viszont teljesen megfelel neki egy időre. Már képes olyan mágiára amivel védekezhet s egy újabb ötlete támad, mivel könnyítheti meg a földön a dolgát új tudásával.*