//Vágyak, csodák, remények//
*Már nyitja is a könyvet és belemerülne a hosszú mondatok szőtte sorokba, amikor megszólal a lány a könyvet magához véve. Mordul egyet és a szeme sarkából figyel, na de nem szívesen engedi el a könyvével a lányt másik helyiségbe, hiszen azt nehezen tudná pótolni.*
-Ülj le itt és olvass, a fények jók, hely van *mutat egy állati prém szőnyegre, hogy talán az megfelelő és mégsem a hideg kőre ülteti le vendégét.* Nem akarok bizalmatlannak tűnni, de nem kevés idő ment el, azt a könyvet megírni, szóval vagy itt olvasod vagy sehol. *A témát lezártnak tekinti és valószínű nem akar senki újat húzni egy itteni mágussal, így ott helyben lapozza majd át a könyvet, amiben kísérleteket ír le.
Első fejezetben egy kutyán végzett teszt van, ahol egy megbűvölt nyakörvet kapott az eb és azzal nagyította fel a gnóm a méretét. Nem csak nagyobb lett, de erősebb is és jó hátasnak is minősült, de ugye még sem ér fel egy lóval, bár hűségesebb állat az tény. Mikor levette a nyakörvet és visszazsugorította eredeti méretére. Tapasztalat, a kutya hamar elbízta magát, hisz erősebb és nagyobb lett társainál, viszont mikor összement is megmaradt ez az érzete és utána csúnyán visszavágtak neki a többiek.
A második fejezetben saját magán végzett kísérletet, mert nem talált megfelelő alanyt. Sikeresen megnőtt emberi méretre, de nem érezte magát többnek ez által. Erősebb lett valamivel, de nem sokkal, így ezt elhanyagolva semmi más nem változott. Könnyebb volt az élet, mert nem takarták el az emberek az utat és látta merre tart mindig a tömegben, de mégsem haladt olyan jól, mint korábban. Kicsi termettel könnyebben átvágott a tömegen és gyorsabban elért a céljához mindig.
A harmadik fejezetben egy lovat zsugorított össze egy kisebb póni méretre és annak a reakcióit jegyezte fel. Eleinte zavart volt, de hamar hozzászokott az új mérethez. Rá jött mit nem csinálhat és hogy már nem kell nagy embereket cipelnie a hátán, akik szétrúgják az oldalát is, csak hogy gyorsabban haladjanak. Most gyerekeket visz a hátán pár lépét és örömet szerez nekik és azok is a póni méretű lónak, mert nem rúgják agyon az oldalát. Az állatot tovább adta agy cirkusznak és ott él tovább.
Negyedik fejezetben egy magas embert zsugorít össze kérésre, aki egy tündér lánnyal kialakult románcuk végett akar összemenni, A karláncárt cserébe, ami ezt megoldotta, tanulmányozhatta őket a mágus. A férfi vesztett erejéből, de boldogan elvolt a tündérlánnyal, ám amikor bajba kerültek, akkor nem volt kéznél egy mágus sem, hogy levegye a megbájolt ékszert és majdnem odavesztek. Firgus szerencsére megfigyelés alatt tartotta a párocskát, így boldog véget ért a dolog, de az ember nem vállalva ezt a kockázatot, inkább visszaadta a karláncot a mágusnak.*