//A könyv//
*Másnap reggel szokás szerint fáradtan ébred. Már több napja lehet itt a toronynál és még elképzelni sem tudja, hogy mennyit lesz. Természetesen annyit, amennyit csak kell, hiszen jelenleg nincs más dolga, sőt igazából csak ez az egy dolga van. Maradhatott volna a koszos kikötőben is, hogy bütykölgessen és csinálja azt, amit eddig csinált, de lehet, hogy akkor az egész élete semmit nem ért volna. Hiszen a tudomány mindig fejlődést kíván. A fejlődés pedig kemény munkával, és ha kell, akkor bizonyosan vándorúttal is. Ahogyan Grem esetében is történik, mivel a továbblépés és fejlődés érdekében tovább kellett, hogy haladjon és kilépjen a komfortzónájából. Ennek érdekében hagyta el a kikötő területét és indult meg a torony irányába. Habár ami itt várt rá azt a legmerészebb álmában sem gondolta volna. Sok évet töltött az iskolapadban és ilyen formán több száz tekercset, könyvet olvasott el, de nem gondolta volna, hogy valaha is megszenved majd a mágiával. Ez övön aluli volt. Azonban bármennyire is kesereg a jelen helyzet az, hogy bizony még mindig itt kell dekkolnia és a kiszabott feladatokat végrehajtania. Azonban a felfedezés, a tanulás és a fejlődés áldozatokkal jár. A gnóm pontosan tudja ezt, csak éppenséggel nincs kedve hozzá. Kinek is lenne, aki tudja milyen sok áldozatot hozott már meg az életében. Amikor a régi időkben az iskolapadban tanulmányozta a számokat, vagy készített kréta esetleg szénrajzokat sokkalta lelkesebb volt. Az energiája szinte mindenre elegendőnek tűnt. Akkor még elhitte magáról, hogy mindent megtanulhat, kikutathat és megérthet a világon és a környezetében. Természetesen ez az évek múlásával alábbhagyott. Be kellett látnia, hogy a dolgok egyre bonyolultabbak, hogy a gnómoknak is vannak korlátjaik és, hogy bizonyos folyamatokat képtelenség megérteni. A legfájdalmasabb viszont az volt, hogy nem érthet meg mindent pusztán azért, mert sem ideje, sem pedig energiája nem lesz rá. Ez némiképp csalódottsággal töltötte el, de amikor felfedezte, hogy ezzel mindenki más így van, akkor rájött, hogyan lehet mégis elégedett az életben. Ennek pusztán egy útja volt, mégpedig a specializáció. Ez adott neki egy plusz löketet arra, hogy tudja a helyét a világban. Két igen gyakorlati tudományt választott magának. Az egyik az orvos, a másik a mechanika volt. Természetesen ennek a kettőnek az ötvözetéből létre is jött a számára olya kedves orvosmechanika, amely abban csúcsosodott ki, hogy szerencsétlenül járt városlakóknak protéziseket, művégtagokat készített. A mai nap kutatás tehát egy átértékelő elmélkedés, amely ha nem is könnyen, de azért érzékelteti pozitív hatását. Ilyen formán segít Gremnek, hogy kitarthasson a fejlődésben. A sok eltelt nap, az olvasgatásnak és elmélkedésnek, csak lesz valami hozadéka. Előbb utóbb a mágia is megadja a titkait és rejtett valóságok feltárulnak az idős gnóm előtt. Ennek tükrében teszi le az éppen aktuálisan, olvasgatott könyvét és vág bele egy teljesen új témába.*