//A Vashegy árnyéka//
*A tenger hatalmas, a csónak pici és a két alak is egészen apró. Mégis heves a hangjuk, olyan mintha vitatkoznának, de Essfyh nem érti tisztán a szavaikat, főleg miután felébresztik őt az esti őrségre. Kicsit még zavartan pislog a csillagos égre, de végül sikerül felkelnie. Minden apró zajra összerezzen, de próbálja nem túl izgulni a helyzetet. Mikor Kagan ébresztésére kerül sor, kicsit tanácstalanul bámulja az erős arcot. Nem tudja, hogyan is kéne őt szólítania, vagy mit kéne tennie. Hozzáérni nem mer, Kagannak hívni sem meri, viszont a Kagan vezér, vagy az uram olyan bénán hangzik a fejében. Így végül egy halk, rebegő "elnézést" mellett dönt, ami úgy hangzik, mintha csak az időt akarná megkérdezni a férfitól.
Az éjszaka többi részében ő sem tud igazán visszaaludni, így csak összekuporodik, hogy senki se lássa tágra nyílt szemeit a sötétben. Reggel ugyan alig bír feltápászkodni a földről, minden tagja elgémberedett. Szemei is égnek, száját szorosan összepasszírozza, nehogy felnyögjön a zsibongó lábai miatt. Majd minden akadékoskodás nélkül pattan fel a lóra, ami ugyan nem olyan kellemes érzés, de nem akar nyüszögni miatta. Kicsit már várja is, hogy biztonságban vissza érjenek, hiszen ő még nem is volt a házban. Csak látta kívülről, hogy milyen szép, majd el is vágtatott Chiari és Kagan között egy különös jövő felé.*