Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 131 (2601. - 2620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2620. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-07 20:48:50
Üzenet elküldve: 2019-07-07 20:48:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis kerülő//
//Mágustorony felé//
//Naty és Quantall mindenki mást keresve//
*A lány szavaira a fiú igyekszik bátorítón rámosolyogni. Ő még kevésbé lenne alkalmas diplomata szerepére.*
-Szinte biztos vagyok benne, hogy a mester is kedvelni fog téged. Olyan természeted van, hogy jó a környezetedben lenni. Észrevetted már? Jobb kedvre derítesz másokat.
*Nem túl jó benne, hogy miket szokás ilyenkor mondani, de azért próbálkozik. Korábban nem is volt hasonló helyzetben, hogy akárkit bátorítson. Főleg egy nőt. A lány figyelmeztetésére ő is előrébb hajol és izgatottan felszólal.*
-Igen! Az ott a mester tornya. Jól látszik rajta mekkora hatalma is lehet. Ismeretlen valószínűleg levegő mágia repteti. Ugye Arthenior a levegő mágia központja. Nagyon izgalmas!
*Csillog is a szeme hisz ő igazi tudós és imádja az ilyesmit. Azt, is csak késve veszi észre, hogy a másik leszállt a lováról, de követi és vezeti az állatot. A kérdésre ő is fülelni kezd és bólint.*
-Igen.
*Majd követi ő is a hangokat.*
//Mágustorony felé//
//Naty és Quantall mindenki mást keresve//
*A lány szavaira a fiú igyekszik bátorítón rámosolyogni. Ő még kevésbé lenne alkalmas diplomata szerepére.*
-Szinte biztos vagyok benne, hogy a mester is kedvelni fog téged. Olyan természeted van, hogy jó a környezetedben lenni. Észrevetted már? Jobb kedvre derítesz másokat.
*Nem túl jó benne, hogy miket szokás ilyenkor mondani, de azért próbálkozik. Korábban nem is volt hasonló helyzetben, hogy akárkit bátorítson. Főleg egy nőt. A lány figyelmeztetésére ő is előrébb hajol és izgatottan felszólal.*
-Igen! Az ott a mester tornya. Jól látszik rajta mekkora hatalma is lehet. Ismeretlen valószínűleg levegő mágia repteti. Ugye Arthenior a levegő mágia központja. Nagyon izgalmas!
*Csillog is a szeme hisz ő igazi tudós és imádja az ilyesmit. Azt, is csak késve veszi észre, hogy a másik leszállt a lováról, de követi és vezeti az állatot. A kérdésre ő is fülelni kezd és bólint.*
-Igen.
*Majd követi ő is a hangokat.*
2619. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-07 15:41:03
Üzenet elküldve: 2019-07-07 15:41:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis kerülő//
//Mágustorony felé//
//Naty és Quantall mindenki mást keresve//
*Azért akár hogy is nyugtatja Quantall, Natalayda tart Abogr mestertől. Könnyelmű ajánlat volt a részéről, hogy ezt a segítséget felajánlotta.*
- Ha mondod, elhiszem, de nem lettem nyugodtabb *süti le a szemét szomorkásan. Érdekes fordulat, hogy ami annak idején olyan jól ment neki, most kínba hozza, s régebben harcolni sosem indult volna, ellenben a templom felszabadításánál egy percet sem gondolkodott. Változnak az idők.*
- Akkor már nem is vagyunk olyan messze. Nézd csak! *Előttük látóhatáron belül magasodik a torony, s egy idő után ahogy közelednek, a tó vize is meg-megcsillan a távolabbi fák alatt.*
- A többiek biztosan ideértek már *jegyzi meg ahogy a ló nyakára hajolva kutatja a társaikat, akiknek lovai bizonyosan itt legelnek valahol. Azon túl pedig, hogy haladnak előre, Quantall biztosan hamarabb meghallja, és jobban ki tudja venni, de Natalayda is hallja már a beszélgetés foszlányait.*
- Mintha arrafelé beszélgetnének *lábát átvetve lendül le a lóról, s immár gyalogosan halad a hangok felé, Quantall felé pillantva olykor.*
- Ugye hallod? *reméli hogy igen és nem őt sütötte meg a napmeleg. Mindenesetre jól esik a fák közti tiszta levegő, mely mentes az ingovány pukkadozó bűzétől. Mélyet szippant belőle, ahogy a part felé halad.*
//Mágustorony felé//
//Naty és Quantall mindenki mást keresve//
*Azért akár hogy is nyugtatja Quantall, Natalayda tart Abogr mestertől. Könnyelmű ajánlat volt a részéről, hogy ezt a segítséget felajánlotta.*
- Ha mondod, elhiszem, de nem lettem nyugodtabb *süti le a szemét szomorkásan. Érdekes fordulat, hogy ami annak idején olyan jól ment neki, most kínba hozza, s régebben harcolni sosem indult volna, ellenben a templom felszabadításánál egy percet sem gondolkodott. Változnak az idők.*
- Akkor már nem is vagyunk olyan messze. Nézd csak! *Előttük látóhatáron belül magasodik a torony, s egy idő után ahogy közelednek, a tó vize is meg-megcsillan a távolabbi fák alatt.*
- A többiek biztosan ideértek már *jegyzi meg ahogy a ló nyakára hajolva kutatja a társaikat, akiknek lovai bizonyosan itt legelnek valahol. Azon túl pedig, hogy haladnak előre, Quantall biztosan hamarabb meghallja, és jobban ki tudja venni, de Natalayda is hallja már a beszélgetés foszlányait.*
- Mintha arrafelé beszélgetnének *lábát átvetve lendül le a lóról, s immár gyalogosan halad a hangok felé, Quantall felé pillantva olykor.*
- Ugye hallod? *reméli hogy igen és nem őt sütötte meg a napmeleg. Mindenesetre jól esik a fák közti tiszta levegő, mely mentes az ingovány pukkadozó bűzétől. Mélyet szippant belőle, ahogy a part felé halad.*
2618. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-06 23:06:55
Üzenet elküldve: 2019-07-06 23:06:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Démonölők//
//Mágustorony felé//
//Nataly és Quantall nélkül//
//A mágustorony közelében//
//Alyo, Carsaadi, Kresi, Laor, Frandr'd//
//Waldriafejléchalmozó//
-Bájitalok? Mármint... tényleg léteznek olyan italok, amitől mágikusan begyógyulnak a sebeid?
~Lassan már meg sem lepődök.~
*Frandr nem érti a mágiát, a világot sem nagyon, és semmi baja nincs ezzel. Viszont kezdi úgy érezni, hogy ez nem túl jó, ugyanis úgy néz ki, ebben a világban még a sebeket sem úgy kezelik, mint a pusztán tették.
Krestvir válaszára Frandrnek még pár kérdése lesz. Ugyanis, akármit is mondjanak itt nyugaton a népéről, ha egyáltalán tudnak róluk, Frandr nem barbár, aki bármilyen terv nélkül csatába rohan. Ők pedig úgy tűnik, épp erre készülnek.*
-Tehát... Nem tudjuk, hányan vannak, és nincs igazi módunk a visszavonulásra?
*Itt egyáltalán nem magára gondol. Valójában egyetlen dologra gondol mindig csatánál: minél kevesebben haljanak meg a sajátjai közül. Ehhez pedig fontos a visszavonulás is. Persze a fő cél mindig az, hogy a népet tartsák életben, de a népnek a harcosok is tagjai.*
-Ha ez egy siker-vagy-halál küldetés, akkor tudni szeretném, mi számít sikernek. Ha nem az, akkor szeretném tudni, hogy mire számítunk, mi fog történni, és hogy akarunk túlélni, mikor elfogynak a mágikus fegyvereink. Nem hiszem, hogy el tudnék menekíteni egy sebesültet olyan lények ellen, amikről az a Quantall beszélt, ha nem tudom megölni őket.
*Teljesen logikusnak találja a kérdéseit, és nem úgy teszi fel őket, mint valaki, aki kritizálja a haditervet, hanem arra számít, hogy csak ő nem ismeri eléggé jól a körülményeket. Ez látszódhat abból is, hogy a haja színe egyszerű barna, arcára se ül ki nagy kétkedés, vagy bosszankodás.
Úgy tűnik, Krestvir nem tudja a választ Laor kérdésére Abogr-ral kapcsolatban.*
-Asszem elmentek lovat venni. Mintha azt mondták volna, majd utolérnek minket a toronynál.
*Ezután, ha a kérdésére választ kap, előveszi fokosát, és rutinosan átnézi, hogy van-e bármi baj vele, bár szinte soha sincs, hiszen mindig ügyel a felszerelése állapotára. Látva, hogy nem csorba, és a feje sem fenyeget azzal, hogy egy alkalmatlan pillanatban lerepül a nyélről, visszateszi övére.
Ezután ellenőrzi a páncélja szíjait és a pajzsának nyelét, majd, a szokásosnál óvatosabban a kardját is megnézi.
Semmivel sem talál problémát, ám valamennyire babonás, így biztos benne, hogy ha egy csata előtt nem ellenőrizné a felszerelését, akkor megbánná.
Ez a folyamat nem tart egy percig sem, és ezután Frandr már csak várja, hogy végül elindulnak-e, és ha igen, hova.*
//Mágustorony felé//
//Nataly és Quantall nélkül//
//A mágustorony közelében//
//Alyo, Carsaadi, Kresi, Laor, Frandr'd//
//Waldriafejléchalmozó//
-Bájitalok? Mármint... tényleg léteznek olyan italok, amitől mágikusan begyógyulnak a sebeid?
~Lassan már meg sem lepődök.~
*Frandr nem érti a mágiát, a világot sem nagyon, és semmi baja nincs ezzel. Viszont kezdi úgy érezni, hogy ez nem túl jó, ugyanis úgy néz ki, ebben a világban még a sebeket sem úgy kezelik, mint a pusztán tették.
Krestvir válaszára Frandrnek még pár kérdése lesz. Ugyanis, akármit is mondjanak itt nyugaton a népéről, ha egyáltalán tudnak róluk, Frandr nem barbár, aki bármilyen terv nélkül csatába rohan. Ők pedig úgy tűnik, épp erre készülnek.*
-Tehát... Nem tudjuk, hányan vannak, és nincs igazi módunk a visszavonulásra?
*Itt egyáltalán nem magára gondol. Valójában egyetlen dologra gondol mindig csatánál: minél kevesebben haljanak meg a sajátjai közül. Ehhez pedig fontos a visszavonulás is. Persze a fő cél mindig az, hogy a népet tartsák életben, de a népnek a harcosok is tagjai.*
-Ha ez egy siker-vagy-halál küldetés, akkor tudni szeretném, mi számít sikernek. Ha nem az, akkor szeretném tudni, hogy mire számítunk, mi fog történni, és hogy akarunk túlélni, mikor elfogynak a mágikus fegyvereink. Nem hiszem, hogy el tudnék menekíteni egy sebesültet olyan lények ellen, amikről az a Quantall beszélt, ha nem tudom megölni őket.
*Teljesen logikusnak találja a kérdéseit, és nem úgy teszi fel őket, mint valaki, aki kritizálja a haditervet, hanem arra számít, hogy csak ő nem ismeri eléggé jól a körülményeket. Ez látszódhat abból is, hogy a haja színe egyszerű barna, arcára se ül ki nagy kétkedés, vagy bosszankodás.
Úgy tűnik, Krestvir nem tudja a választ Laor kérdésére Abogr-ral kapcsolatban.*
-Asszem elmentek lovat venni. Mintha azt mondták volna, majd utolérnek minket a toronynál.
*Ezután, ha a kérdésére választ kap, előveszi fokosát, és rutinosan átnézi, hogy van-e bármi baj vele, bár szinte soha sincs, hiszen mindig ügyel a felszerelése állapotára. Látva, hogy nem csorba, és a feje sem fenyeget azzal, hogy egy alkalmatlan pillanatban lerepül a nyélről, visszateszi övére.
Ezután ellenőrzi a páncélja szíjait és a pajzsának nyelét, majd, a szokásosnál óvatosabban a kardját is megnézi.
Semmivel sem talál problémát, ám valamennyire babonás, így biztos benne, hogy ha egy csata előtt nem ellenőrizné a felszerelését, akkor megbánná.
Ez a folyamat nem tart egy percig sem, és ezután Frandr már csak várja, hogy végül elindulnak-e, és ha igen, hova.*
2617. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-06 21:47:04
Üzenet elküldve: 2019-07-06 21:47:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
- Alkimista vagy, igaz? - *Kérdezi Riritől, megerősítést várva, hogy helyes a feltételezése. A szavai és a kinézete alapján nem gondolja, hogy sokat konyítana a harchoz az apró tündér.*
- Ha jól gondolom, harcban egyébként sem vennéd sok hasznát a tőrnek, akkor pedig fölösleges elbájolnom és biztonságosabb is, ha nem teszem, nehogy magadban tegyél kárt vele véletlenül. - *Mondja el a maga véleményét, zárásként fejet hajtva a tündér felé. Ha van is sértő a szavaiban, ő azt nem tudatosítja. Egyébként pedig készen áll, hogy varázsoljon. Ha Riri mégis úgy döntene, akkor nem fogja megtagadni. Különösen, hogy Frandr hozzászólása alapján nem volna teljesen értelmetlen a dolog, bár az ő véleménye szerint, ha valaki meg is sérül, lesz erre jobb módszerük is, italokkal, vagy varázslattal.
Majd a férfi részéről érkeznek kérdések is, amikre sajnos ő sem tud rendes választ adni.*
- Nem tudom. És igen. Bár azt az élőholt állatot sikerült elüldözni, de voltak ott apróbb lények, amik követtek, futnom kellett előlük. Úgy hiszem, ha menekülnünk kell, akkor nem hagynak majd minket harc nélkül távozni. - *Ad feleletet legjobb tudása szerint.
És kezdi lassan elérni a határát, túl sok már a rá szegeződő tekintetekből és figyelemből. Ráadásul kezd szürkülni, amitől megint csak feszült lesz. Idegesen dörgöli meg a homlokát és igazgatja meg a csuklyáját, tekintetét leszegve.
Azonban tudja, hogy most nincs helye a gyengeségeinek, ezért igyekszik sorra venni a feladatokat, amik még ma várnak rá. Így vetül pillantása Alyo tegezére, majd pedig arcára, mivel megérzi, hogy a nő őt nézi, s így egy pillanatra valóban sikerül a nőnek tekintetét az ő tekintetébe fúrnia. Azonban a lány szinte azonnal félrenéz, mert ez egy hosszú nap volt, Alyo pillantása pedig túlságosan is élénk. Próbál inkább a nő mondandójára összpontosítani.*
- Fájna? Nem fáj, csak ha magadat sebzed meg vele. - *Feleli zavartan.*
- Uh! - *Sóhajt fel a manó, fejét csóválva.*
- Úgy érti, mennyibe kerülne! - *Ad egy finom öklöst a lány halántékára, hogy helyreigazítsa a szerinte félrecsúszott kerekeit.*
- Oh. - *Úgy tűnik, beválik az eszében forgó fogaskerekekre mért ütés, mert hirtelen elkezd neki rémleni, hogy hallotta már ezt a kifejezést a piacon. Most megint kicsit zavarba jön és ostobának érzi magát, de az arckifejezése nem sokat változik.*
- Nem kerül semmibe. *Igazítja ki sürgősen a tévedését és ad rendes választ.*
- Ez mindannyiunknak fontos és jobb előre felkészülni, mert a varázslat kimerít és harc közben nem biztos, hogy lesz időm vagy módom rá, hogy megtegyem. - *Teszi hozzá, Alyo kezeihez beszélve, majd pedig kinyúl a nyílvesszőért, mikor a nő elkezd vele babrálni, mert azt hiszi, bájolásra akarja átadni.
Később Laor vonja magára a figyelmét. És megint csak gondba kerül, hogy miként értelmezze a férfi kérdését. Láthatóan körülnéz, ami a társaságnak talán értelmetlen mozdulatnak tűnik, de ő a szóban forgó vénembert keresi. Viszont nem lát itt senkit rajtuk kívül, úgyhogy lázasan gondolkodik, kire célozhat a férfi.
Talán Valuryent látta, mikor búcsúztak? Róla érdeklődik? Az elf ugyan nem tűnt vénnek, de elfeknél nehéz az ilyesmit megmondani. Rá gondolva még jobban összezavarodik, mert megint eszébe jut, miként köszönt el tőle a férfi, ám gyorsan le is állítja a gondolatmenetét és visszakanyarodik az eredeti témához. Hámozza tovább a lehetőségeket, kikre célozhatott Laor ezzel a leírással, majd megtalálja a legkézenfekvőbb magyarázatot.*
- Abogr mesterre gondolsz? - *Teszi fel - magában szinte diadalittasan - a kérdést, mert szinte teljesen biztos benne, hogy helyesen gondolkodott. Abogr elég vénnek látszik, s van is értelme, hogy róla érdeklődjön Laor.
Erről aztán felmerül benne, hogy milyen terveik voltak az öreg mágussal kapcsolatban, és ismét körülnéz.*
- Quantall és Natalayda hol vannak?
- Alkimista vagy, igaz? - *Kérdezi Riritől, megerősítést várva, hogy helyes a feltételezése. A szavai és a kinézete alapján nem gondolja, hogy sokat konyítana a harchoz az apró tündér.*
- Ha jól gondolom, harcban egyébként sem vennéd sok hasznát a tőrnek, akkor pedig fölösleges elbájolnom és biztonságosabb is, ha nem teszem, nehogy magadban tegyél kárt vele véletlenül. - *Mondja el a maga véleményét, zárásként fejet hajtva a tündér felé. Ha van is sértő a szavaiban, ő azt nem tudatosítja. Egyébként pedig készen áll, hogy varázsoljon. Ha Riri mégis úgy döntene, akkor nem fogja megtagadni. Különösen, hogy Frandr hozzászólása alapján nem volna teljesen értelmetlen a dolog, bár az ő véleménye szerint, ha valaki meg is sérül, lesz erre jobb módszerük is, italokkal, vagy varázslattal.
Majd a férfi részéről érkeznek kérdések is, amikre sajnos ő sem tud rendes választ adni.*
- Nem tudom. És igen. Bár azt az élőholt állatot sikerült elüldözni, de voltak ott apróbb lények, amik követtek, futnom kellett előlük. Úgy hiszem, ha menekülnünk kell, akkor nem hagynak majd minket harc nélkül távozni. - *Ad feleletet legjobb tudása szerint.
És kezdi lassan elérni a határát, túl sok már a rá szegeződő tekintetekből és figyelemből. Ráadásul kezd szürkülni, amitől megint csak feszült lesz. Idegesen dörgöli meg a homlokát és igazgatja meg a csuklyáját, tekintetét leszegve.
Azonban tudja, hogy most nincs helye a gyengeségeinek, ezért igyekszik sorra venni a feladatokat, amik még ma várnak rá. Így vetül pillantása Alyo tegezére, majd pedig arcára, mivel megérzi, hogy a nő őt nézi, s így egy pillanatra valóban sikerül a nőnek tekintetét az ő tekintetébe fúrnia. Azonban a lány szinte azonnal félrenéz, mert ez egy hosszú nap volt, Alyo pillantása pedig túlságosan is élénk. Próbál inkább a nő mondandójára összpontosítani.*
- Fájna? Nem fáj, csak ha magadat sebzed meg vele. - *Feleli zavartan.*
- Uh! - *Sóhajt fel a manó, fejét csóválva.*
- Úgy érti, mennyibe kerülne! - *Ad egy finom öklöst a lány halántékára, hogy helyreigazítsa a szerinte félrecsúszott kerekeit.*
- Oh. - *Úgy tűnik, beválik az eszében forgó fogaskerekekre mért ütés, mert hirtelen elkezd neki rémleni, hogy hallotta már ezt a kifejezést a piacon. Most megint kicsit zavarba jön és ostobának érzi magát, de az arckifejezése nem sokat változik.*
- Nem kerül semmibe. *Igazítja ki sürgősen a tévedését és ad rendes választ.*
- Ez mindannyiunknak fontos és jobb előre felkészülni, mert a varázslat kimerít és harc közben nem biztos, hogy lesz időm vagy módom rá, hogy megtegyem. - *Teszi hozzá, Alyo kezeihez beszélve, majd pedig kinyúl a nyílvesszőért, mikor a nő elkezd vele babrálni, mert azt hiszi, bájolásra akarja átadni.
Később Laor vonja magára a figyelmét. És megint csak gondba kerül, hogy miként értelmezze a férfi kérdését. Láthatóan körülnéz, ami a társaságnak talán értelmetlen mozdulatnak tűnik, de ő a szóban forgó vénembert keresi. Viszont nem lát itt senkit rajtuk kívül, úgyhogy lázasan gondolkodik, kire célozhat a férfi.
Talán Valuryent látta, mikor búcsúztak? Róla érdeklődik? Az elf ugyan nem tűnt vénnek, de elfeknél nehéz az ilyesmit megmondani. Rá gondolva még jobban összezavarodik, mert megint eszébe jut, miként köszönt el tőle a férfi, ám gyorsan le is állítja a gondolatmenetét és visszakanyarodik az eredeti témához. Hámozza tovább a lehetőségeket, kikre célozhatott Laor ezzel a leírással, majd megtalálja a legkézenfekvőbb magyarázatot.*
- Abogr mesterre gondolsz? - *Teszi fel - magában szinte diadalittasan - a kérdést, mert szinte teljesen biztos benne, hogy helyesen gondolkodott. Abogr elég vénnek látszik, s van is értelme, hogy róla érdeklődjön Laor.
Erről aztán felmerül benne, hogy milyen terveik voltak az öreg mágussal kapcsolatban, és ismét körülnéz.*
- Quantall és Natalayda hol vannak?
2616. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-05 12:04:29
Üzenet elküldve: 2019-07-05 12:04:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
* Bár Laor nem tudja a kérdésére a választ, szerencsére Krestvir gyorsan felvilágosítja a lányt, amire ő csak bólogat és bólogat. *
- Nagyon ritka eset, hogy a betegemet kelljen megvágnom. Általában bájitalokkal gyógyítok, most pedig nagyon sok van nálam, de bármi előfordulhat. Szerintetek bűvöljük meg, vagy nem kell? - * kéri ki a többiek véleményét, mert ő nem igazán tud döntést hozni az ügyben. Egyrészt biztos tartaléknak tartaná a tőrét, ha esetleg valakinek gyorsan oda kell passzolnia, mert a csatában épp kilökték a kezéből a kést, de lehet, hogy a végén még valakiben kárt tesz, még akkor is, ha neki nincsenek ügyetlen kezei ha orvosi dolgokra kerül a sor. Aztán a többiek kérdéseiben már nem igazán tud segíteni, így azokat csendben figyeli és próbál minden kis információt megjegyezni, mert soha nem lehet tudni, mikor jön jól egy apró infomorzsa. *
* Bár Laor nem tudja a kérdésére a választ, szerencsére Krestvir gyorsan felvilágosítja a lányt, amire ő csak bólogat és bólogat. *
- Nagyon ritka eset, hogy a betegemet kelljen megvágnom. Általában bájitalokkal gyógyítok, most pedig nagyon sok van nálam, de bármi előfordulhat. Szerintetek bűvöljük meg, vagy nem kell? - * kéri ki a többiek véleményét, mert ő nem igazán tud döntést hozni az ügyben. Egyrészt biztos tartaléknak tartaná a tőrét, ha esetleg valakinek gyorsan oda kell passzolnia, mert a csatában épp kilökték a kezéből a kést, de lehet, hogy a végén még valakiben kárt tesz, még akkor is, ha neki nincsenek ügyetlen kezei ha orvosi dolgokra kerül a sor. Aztán a többiek kérdéseiben már nem igazán tud segíteni, így azokat csendben figyeli és próbál minden kis információt megjegyezni, mert soha nem lehet tudni, mikor jön jól egy apró infomorzsa. *
2615. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-01 21:23:09
Üzenet elküldve: 2019-07-01 21:23:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
*Alyo tökéletes érzéketlenséggel piszkálja a fogai közül a reggeli őzet, erre kisujja körmét használja és igen elmerül ebben. Azonban megérzi, ha nézik, ezért seszínű tekintete belefúródik Krestvirébe. Nem igyekszik igazán leplezni azt, hogy mennyire nem kedveli Krestvirt. Persze nem ismeri, de ez nem is számít, egyszerűen csak nem kedveli a fajtáját, szóval nem Krestvirnek szól, hanem úgy globálisan a mágusnépnek.*
- Jaja, gondolom, hogy elbájolhatsz. Aztán az mennyibe fájna nekem?
*Kérdezi, közben kihúz egy vesszőt a tegezből és hanyag mozdulattal kezdi igazgatni a vessző végén a tollakat. Elgondolkodik azon, hogy esetleg az íj idegére illessze-e a nyilat és nyegle mozdulattal kipróbálja, hogy elég feszes-e, de végül úgy dönt, hogy ez mégis túlzás lenne.*
*Alyo tökéletes érzéketlenséggel piszkálja a fogai közül a reggeli őzet, erre kisujja körmét használja és igen elmerül ebben. Azonban megérzi, ha nézik, ezért seszínű tekintete belefúródik Krestvirébe. Nem igyekszik igazán leplezni azt, hogy mennyire nem kedveli Krestvirt. Persze nem ismeri, de ez nem is számít, egyszerűen csak nem kedveli a fajtáját, szóval nem Krestvirnek szól, hanem úgy globálisan a mágusnépnek.*
- Jaja, gondolom, hogy elbájolhatsz. Aztán az mennyibe fájna nekem?
*Kérdezi, közben kihúz egy vesszőt a tegezből és hanyag mozdulattal kezdi igazgatni a vessző végén a tollakat. Elgondolkodik azon, hogy esetleg az íj idegére illessze-e a nyilat és nyegle mozdulattal kipróbálja, hogy elég feszes-e, de végül úgy dönt, hogy ez mégis túlzás lenne.*
2614. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-24 19:37:38
Üzenet elküldve: 2019-06-24 19:37:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
*Kerstvir magyarázatától sem lesz okosabb, de ez nem a mágus hibája. Laornak, ahogy egy valamirevaló harcoshoz illik, semmi érzéke nincs a mágiához. Sohasem fogja megérteni, hogy miként lehet puszta szavakkal vagy kézmozdulatokkal láthatatlan energiákat összpontosítani, hogy ezáltal varázslat szülessen. Így aztán azt sem érti, hogy a tőrébe ágyazott mágia miként és honnan tudja, hogy mikor kell aktivizálódnia, de nem is töri rajta sokat a fejét. A lényeg, hogy Krestvir tudja. Aztán egy kicsit szórakozottan figyeli ahogy a mágus összpontosítani kezd, és feljebb csúszik a szemöldöke, amikor a fegyvere pengéje egy pillanatra felragyog.*
- Köszönöm. *veszi vissza a fegyverét, biztos ami biztos a pengét nem érintve és egy kis ideig úgy vizsgálgatja, mintha most látná először. A tőr a hüvelyébe kerül, Laor pedig úgy gondolja, hogy a mágia érthetetlen és ronda dolog. Kivéve amikor őket szolgálja, mert akkor csak érthetetlen. Néha tud pragmatikusan is gondolkodni.
Frandr kérdéseire nem válaszol, azokra a mágus tudhatja a feleletet. Amíg Alyo eldönti, hogy kér-e a mágikus támogatásból, a torony felé sandít, aztán a fejével is biccent abba az irányba.*
- A vénemberrel van dolgunk?
*A kérdés természetesen Krestvirnek szól, és valahol a lelke mélyén sejti, hogy ha beszélniük kell majd a mágusmesterrel, a torony ura tisztában lesz akár tiszteletlennek is nevezhető megjegyzéseivel. Hogy hogyan, amikor szavai nem juthattak el a falakon belülre, arra a válasz egyszerű. Mágia. És a választól függ a hogyan tovább is. Ha Abogr mestert nem érdekli kis expedíciójuk, akár indulhatnak is tovább.*
*Kerstvir magyarázatától sem lesz okosabb, de ez nem a mágus hibája. Laornak, ahogy egy valamirevaló harcoshoz illik, semmi érzéke nincs a mágiához. Sohasem fogja megérteni, hogy miként lehet puszta szavakkal vagy kézmozdulatokkal láthatatlan energiákat összpontosítani, hogy ezáltal varázslat szülessen. Így aztán azt sem érti, hogy a tőrébe ágyazott mágia miként és honnan tudja, hogy mikor kell aktivizálódnia, de nem is töri rajta sokat a fejét. A lényeg, hogy Krestvir tudja. Aztán egy kicsit szórakozottan figyeli ahogy a mágus összpontosítani kezd, és feljebb csúszik a szemöldöke, amikor a fegyvere pengéje egy pillanatra felragyog.*
- Köszönöm. *veszi vissza a fegyverét, biztos ami biztos a pengét nem érintve és egy kis ideig úgy vizsgálgatja, mintha most látná először. A tőr a hüvelyébe kerül, Laor pedig úgy gondolja, hogy a mágia érthetetlen és ronda dolog. Kivéve amikor őket szolgálja, mert akkor csak érthetetlen. Néha tud pragmatikusan is gondolkodni.
Frandr kérdéseire nem válaszol, azokra a mágus tudhatja a feleletet. Amíg Alyo eldönti, hogy kér-e a mágikus támogatásból, a torony felé sandít, aztán a fejével is biccent abba az irányba.*
- A vénemberrel van dolgunk?
*A kérdés természetesen Krestvirnek szól, és valahol a lelke mélyén sejti, hogy ha beszélniük kell majd a mágusmesterrel, a torony ura tisztában lesz akár tiszteletlennek is nevezhető megjegyzéseivel. Hogy hogyan, amikor szavai nem juthattak el a falakon belülre, arra a válasz egyszerű. Mágia. És a választól függ a hogyan tovább is. Ha Abogr mestert nem érdekli kis expedíciójuk, akár indulhatnak is tovább.*
2613. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-24 02:12:20
Üzenet elküldve: 2019-06-24 02:12:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
*Frandr hangulata valamennyire érthető módon jelenleg nem teljesen stabil, és ilyenkor hajlamos hangot adni jelentéktelen problémáknak is. Viszont mikor Laor jogosan leereszkedő mondatára majdnem kicsúszik a száján valami, rájön, hogy semmi értelme nincs folytatni ezt.
Riri megjegyzésére már el is mosolyodik.*
~Úgy tűnik, szeret gondoskodni az emberekről.~
*Neki valahogy a saját fiával sosem ment ez. Na persze nem is volt normális apja, akiről példát vehetett volna. Aztán persze elvesztett minden lehetőséget, hogy felneveljen egy gyereket.
A lépcső további részén már nem annyira zavarja a magasság, kezd hozzászokni, bár még mindig óvatos, hogy hova lép.
Leérve ismét találkoznak Krestvirrel. Átveszi kardját, majd, látván, hogy ugyanabban a fizikai állapotban van, amilyenben odaadta, belecsúsztatja kardhüvelyébe.
Riri kérdésére elgondolkozik egy kicsit.*
-Sebek kiégetésére hasznos lehet akkor is.
*Nem tudja persze, hogy a mágusok más gyógymódokat részesítenek-e előnyben, de azt tudja, hogy egy forró fémpenge gyakran nagyon fontos kelléke a harctéri orvoslásnak. Azt pedig már ő is leszűrte, hogy Riri leginkább ezért van itt.
Krestvir viszont annyira szakszerűen válaszolja meg Riri kérdését, hogy Frandr csak a lényeget érti.*
-És... Hány démonra számíthatunk?
*Azt gondolja, hogy ez a legjobb alkalom ezt megkérdezni. Ugyanis abból, amit eddig sikerült leszűrnie a démonszakértők magyarázataiból, nem úgy tűnik, hogy elég mágikus fegyverük lesz akkor sem, ha csak egyszer kell leszúrni egy démont ahhoz, hogy meghaljon, amiben Frandr kétkedik.
Ezután egy másik praktikus kérdést is feltesz.*
-Ha jól értettem, ezek azt az átjárót, vagy mit őrzik. Mikor visszavonultatok, üldöztek titeket?
*Hát igen, akármennyire is forrófejű tud lenni bizonyos helyzetekben, Frandr szereti ismerni az esélyeit és a lehetőségeit, mielőtt csatába megy. És jelen esetben nem túlságosan sok reményt fűz ahhoz, hogy első próbálkozásra megnyerjék a csatát, így a visszavonulásnál tudni akarja, mire számíthat.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.06.30 03:59:47, a következő indokkal:
Kérésre.
*Frandr hangulata valamennyire érthető módon jelenleg nem teljesen stabil, és ilyenkor hajlamos hangot adni jelentéktelen problémáknak is. Viszont mikor Laor jogosan leereszkedő mondatára majdnem kicsúszik a száján valami, rájön, hogy semmi értelme nincs folytatni ezt.
Riri megjegyzésére már el is mosolyodik.*
~Úgy tűnik, szeret gondoskodni az emberekről.~
*Neki valahogy a saját fiával sosem ment ez. Na persze nem is volt normális apja, akiről példát vehetett volna. Aztán persze elvesztett minden lehetőséget, hogy felneveljen egy gyereket.
A lépcső további részén már nem annyira zavarja a magasság, kezd hozzászokni, bár még mindig óvatos, hogy hova lép.
Leérve ismét találkoznak Krestvirrel. Átveszi kardját, majd, látván, hogy ugyanabban a fizikai állapotban van, amilyenben odaadta, belecsúsztatja kardhüvelyébe.
Riri kérdésére elgondolkozik egy kicsit.*
-Sebek kiégetésére hasznos lehet akkor is.
*Nem tudja persze, hogy a mágusok más gyógymódokat részesítenek-e előnyben, de azt tudja, hogy egy forró fémpenge gyakran nagyon fontos kelléke a harctéri orvoslásnak. Azt pedig már ő is leszűrte, hogy Riri leginkább ezért van itt.
Krestvir viszont annyira szakszerűen válaszolja meg Riri kérdését, hogy Frandr csak a lényeget érti.*
-És... Hány démonra számíthatunk?
*Azt gondolja, hogy ez a legjobb alkalom ezt megkérdezni. Ugyanis abból, amit eddig sikerült leszűrnie a démonszakértők magyarázataiból, nem úgy tűnik, hogy elég mágikus fegyverük lesz akkor sem, ha csak egyszer kell leszúrni egy démont ahhoz, hogy meghaljon, amiben Frandr kétkedik.
Ezután egy másik praktikus kérdést is feltesz.*
-Ha jól értettem, ezek azt az átjárót, vagy mit őrzik. Mikor visszavonultatok, üldöztek titeket?
*Hát igen, akármennyire is forrófejű tud lenni bizonyos helyzetekben, Frandr szereti ismerni az esélyeit és a lehetőségeit, mielőtt csatába megy. És jelen esetben nem túlságosan sok reményt fűz ahhoz, hogy első próbálkozásra megnyerjék a csatát, így a visszavonulásnál tudni akarja, mire számíthat.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.06.30 03:59:47, a következő indokkal:
Kérésre.
2612. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-22 20:08:51
Üzenet elküldve: 2019-06-22 20:08:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A mágus ott él benned//
*A másik vagy nagyon más elveket vall mint Aborath vagy teljesen elbeszélnek egymás mellett.*
-Csak azért meglepő mert azért az ilyen hagyományokat és filozófiákat szokás tisztelni és megőrizni.
*Nem vádló a hangja csak tényeket közöl. Attól se válik mogorvábbá az ábrázata mikor a másik közli, hogy ő nem ért egyet az erdei fajtársakkal. A kérdésre mindenesetre Aborath mintha természetesre lenne úgy válaszol.*
-Elég drasztikus példa, de igen. Igyekezném megmenteni és nem a megölése lenne számomra az egyetlen megoldás. Őrült gyilkos vagy csak beteg ember. Ugyan az.
*Elég naiv gondolat, de Aborath ebben hisz. Az apja nem véletlenül taníttatta elfekkel és törpékkel mielőtt mágusnak ment volna. Kell egyfajta filozófiai alap, ami meggátolja, hogy felelőtlen kezekbe kerüljön komoly hatalom. A további szavakra is csak lassan megrázza a fejét.*
-Úgy tűnik félreértettük egymást. Mikor, azt mondtam, hogy sokakat vesztett én elsősorban a halottakra gondoltam. Ezért mondtam az élet tiszteletét. Ami nem, azt jelenti, hogy mindenkit szeretünk hanem, hogy igyekezzük óvni az életet magát. A halál pedig akárkié is, de illően beszélünk róla. De nem akarom zavarni. Jó olvasást.
*Ezzel ha nem akadályozza a másik akkor távozik és folytatja a tanulást.*
*A másik vagy nagyon más elveket vall mint Aborath vagy teljesen elbeszélnek egymás mellett.*
-Csak azért meglepő mert azért az ilyen hagyományokat és filozófiákat szokás tisztelni és megőrizni.
*Nem vádló a hangja csak tényeket közöl. Attól se válik mogorvábbá az ábrázata mikor a másik közli, hogy ő nem ért egyet az erdei fajtársakkal. A kérdésre mindenesetre Aborath mintha természetesre lenne úgy válaszol.*
-Elég drasztikus példa, de igen. Igyekezném megmenteni és nem a megölése lenne számomra az egyetlen megoldás. Őrült gyilkos vagy csak beteg ember. Ugyan az.
*Elég naiv gondolat, de Aborath ebben hisz. Az apja nem véletlenül taníttatta elfekkel és törpékkel mielőtt mágusnak ment volna. Kell egyfajta filozófiai alap, ami meggátolja, hogy felelőtlen kezekbe kerüljön komoly hatalom. A további szavakra is csak lassan megrázza a fejét.*
-Úgy tűnik félreértettük egymást. Mikor, azt mondtam, hogy sokakat vesztett én elsősorban a halottakra gondoltam. Ezért mondtam az élet tiszteletét. Ami nem, azt jelenti, hogy mindenkit szeretünk hanem, hogy igyekezzük óvni az életet magát. A halál pedig akárkié is, de illően beszélünk róla. De nem akarom zavarni. Jó olvasást.
*Ezzel ha nem akadályozza a másik akkor távozik és folytatja a tanulást.*
2611. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-19 13:48:11
Üzenet elküldve: 2019-06-19 13:48:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
*Kilencedik is érdeklődve méricskéli a társaságot, de egyébként nyugton van. Egész hamar ráérzett, hogy mikor beszélnek a nagyok fontos dolgokról, s mikor nem jó őket zavarni. Persze közben elunja magát, olyannyira, hogy a fák felé kezd sasolni, hogy a holló merre lopja a napot. Annyira már nem haragszik rá, megkergetni egész jó volt.
Krestvir átveszi a tőrt Laortól, majd a kérdéseket is fogadja.*
- Ezt nehezen tudnám gyorsan elmagyarázni. De a varázslatot az én akaratom irányítja, tehát leginkább az én szándékommal és az életerővel áll összefüggésben. Másképp itatja át a mágia azt, aki rendelkezik életerővel, a varázslat ezt felismeri. A kötszerben nem fog kárt tenni, de ha véletlenül megvágod magadat, vagy egy sebet tágítanál ki vele, hogy eltávolíts egy nyílhegyet, akkor a varázslat meg fog sebezni téged, vagy akit gyógyítanál. Vagyis a varázslat akkor szabadul fel, ha a fegyverrel sebet ejtesz valakin. - *Ad feleletet, azt pedig már ráhagyja a tündérre, hogy a hallottak alapján miként dönt a tőr elbájolásáról.*
- Most kérek egy kis időt... - *Szól aztán, a többiek pedig kitalálhatják, hogy miért kéri a türelmüket. Laor tőrét a két tenyerére fekteti, majd láthatóan összpontosításba kezd és halkan mormolja a varázsigét, hacsak valaki nem zavarja meg.
Amennyiben a varázslat sikerül, a tőr egy alig észrevehető pillanatra fölragyog a nap izzó fényével, majd ki is alszik.
Ha pedig így történik, a tőrt visszaadja Laornak, egyébként kis pihenőt követően újra próbálkozik majd. Bárhogy is legyen, a társaság szótlan tagjára emeli tekintetét, röviden felmérve a felszerelését.*
- Egy-egy nyílvesszőt, vagy kést is elbájolhatok... - *Jegyzi meg, nem Alyora, inkább a tegezére pillantva.*
A varázsló kezébe vesz egy fegyvert, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására a felszerelésbe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul, és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat (3).
*Kilencedik is érdeklődve méricskéli a társaságot, de egyébként nyugton van. Egész hamar ráérzett, hogy mikor beszélnek a nagyok fontos dolgokról, s mikor nem jó őket zavarni. Persze közben elunja magát, olyannyira, hogy a fák felé kezd sasolni, hogy a holló merre lopja a napot. Annyira már nem haragszik rá, megkergetni egész jó volt.
Krestvir átveszi a tőrt Laortól, majd a kérdéseket is fogadja.*
- Ezt nehezen tudnám gyorsan elmagyarázni. De a varázslatot az én akaratom irányítja, tehát leginkább az én szándékommal és az életerővel áll összefüggésben. Másképp itatja át a mágia azt, aki rendelkezik életerővel, a varázslat ezt felismeri. A kötszerben nem fog kárt tenni, de ha véletlenül megvágod magadat, vagy egy sebet tágítanál ki vele, hogy eltávolíts egy nyílhegyet, akkor a varázslat meg fog sebezni téged, vagy akit gyógyítanál. Vagyis a varázslat akkor szabadul fel, ha a fegyverrel sebet ejtesz valakin. - *Ad feleletet, azt pedig már ráhagyja a tündérre, hogy a hallottak alapján miként dönt a tőr elbájolásáról.*
- Most kérek egy kis időt... - *Szól aztán, a többiek pedig kitalálhatják, hogy miért kéri a türelmüket. Laor tőrét a két tenyerére fekteti, majd láthatóan összpontosításba kezd és halkan mormolja a varázsigét, hacsak valaki nem zavarja meg.
Amennyiben a varázslat sikerül, a tőr egy alig észrevehető pillanatra fölragyog a nap izzó fényével, majd ki is alszik.
Ha pedig így történik, a tőrt visszaadja Laornak, egyébként kis pihenőt követően újra próbálkozik majd. Bárhogy is legyen, a társaság szótlan tagjára emeli tekintetét, röviden felmérve a felszerelését.*
- Egy-egy nyílvesszőt, vagy kést is elbájolhatok... - *Jegyzi meg, nem Alyora, inkább a tegezére pillantva.*
A varázsló kezébe vesz egy fegyvert, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására a felszerelésbe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul, és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat (3).
2610. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-18 09:14:26
Üzenet elküldve: 2019-06-18 09:14:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//A mágus ott él benned//
*A férfi szavait hallva értetlenül néz fel az egyik könyvből.*
- Nem értem, hogy ez miért meglepő. A városban születtem, nőttem fel és éltem több, mint nyolcvan évet.
*Nem úgy tűnik, mintha ezt sértésnek venné, talán nem is érti, hogy ez miért lenne az. Egyszerű tény, semmi más.*
- Ezzel nem értek egyet az erdei elfekkel. Egy őrült gyilkos életét is megmentenéd, ha tudnád, hogy utána sokkal többek életét veszi el? *ráncolja a homlokát.* Nem azt mondtam, hogy aki nem kedvel, tűnjön el, vagy múljon el. Bánom is én, hol vannak és mit csinálnak. Arra utaltam, hogy úgy bánok másokkal, ahogyan ők velem. Nyilván nem fogom átölelni és üdvözölni a volt jegyesemet, miután tönkretette a családom és megkínoztatta a húgomat. Viszont ha az állítólagos feleségem szívességet kérne tőlem, rám számítana. Én is számíthatta rá, mikor szükség volt. Ez így működik. Nem fogok mosolyogni valakire, és bolond módjára ünnepleni, miközben az első adandó alkalommal leköp és a hátamba szúrja a kését.
*Nem érti, hogy ezt miért kell magyaráznia, számára ez teljesen egyértelmű.*
*A férfi szavait hallva értetlenül néz fel az egyik könyvből.*
- Nem értem, hogy ez miért meglepő. A városban születtem, nőttem fel és éltem több, mint nyolcvan évet.
*Nem úgy tűnik, mintha ezt sértésnek venné, talán nem is érti, hogy ez miért lenne az. Egyszerű tény, semmi más.*
- Ezzel nem értek egyet az erdei elfekkel. Egy őrült gyilkos életét is megmentenéd, ha tudnád, hogy utána sokkal többek életét veszi el? *ráncolja a homlokát.* Nem azt mondtam, hogy aki nem kedvel, tűnjön el, vagy múljon el. Bánom is én, hol vannak és mit csinálnak. Arra utaltam, hogy úgy bánok másokkal, ahogyan ők velem. Nyilván nem fogom átölelni és üdvözölni a volt jegyesemet, miután tönkretette a családom és megkínoztatta a húgomat. Viszont ha az állítólagos feleségem szívességet kérne tőlem, rám számítana. Én is számíthatta rá, mikor szükség volt. Ez így működik. Nem fogok mosolyogni valakire, és bolond módjára ünnepleni, miközben az első adandó alkalommal leköp és a hátamba szúrja a kését.
*Nem érti, hogy ezt miért kell magyaráznia, számára ez teljesen egyértelmű.*
2609. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-17 19:52:36
Üzenet elküldve: 2019-06-17 19:52:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
*Tehát félútról visszafordulnak a lépcsőről, és kis kajánsággal állapítja meg, hogy a tündérhez hasonlóan Frandr sem szereti a magasságot. Próbál úgy baktatni mögöttük, hogy szükség esetén legalább egyiküket elkaphassa, ha mégis lepottyannának. Aztán rájön, hogy ez felesleges. Ririt még csak meg tudná tartani, de ő biztos a szárnyait használná, Frandr meg okvetlen magával rántaná. Ehhez semmi kedve, mint ahogy utánuk ugrani a vízbe. De nem történik baleset, probléma nélkül leérnek a feljáró aljába azt leszámítva, hogy a harcosnak megint nem tetszik valami. Laor pislog kettőt lassan, aztán hasonló lassúsággal adja meg a kívánt választ.*
- Azért, mert abban maradtunk, hogy a Mágustoronynál találkozunk. Feltételeztem, hogy nem a tó partján fognak minket várni, hanem odabent. De tévedtem. Megfelel?
*A maga részéről piszlicsáré dolognak tartja, hogy pár lépcsőfokot meg kellett mászniuk feleslegesen, olyasminek ami miatt nem kell panaszos szót ejteni. Frandrt azonban más fából faraghatták. Reméli, hogy a kardját is olyan jól forgatja, mint amilyen ügyesen talál okot a panaszkodásra. Odalent aztán újfent megcsodálja Krestvir manóját, és még mindig nem tudja hová tenni a kis lényt. Ilyenről még csak nem is hallott, nemhogy látott volna. Sajnos azonban nem ez a legnagyobb baj. Krestvir ugyanis nem szolgál jó hírekkel. Egy kicsit bizonytalanul is néz a mágusra, mert egyáltalán nem biztos benne, hogy Taitos hiányát könnyen tudják majd venni azon az elátkozott vidéken. De végül nem teszi szóvá. Ha Krestvir egyedül jött, arról biztos tud a synmirai mester is. És ha szerinte ez így jól van, akkor Laor sem fog akadékoskodni. Amikor pedig a fegyverek megbabonázásról esik szó, elgondolkodik egy kicsit, és végül a tőrét nyújtja át. Arra gondol, hogy a kardot biztosan többet kell majd forgatnia, és hiba lenne egy gyengébb ellenfél ellen elpazarolni a mágiát. Meg az is eszébe jut, hogy az a különleges fegyver talán mágia nélkül is megfelelően hatásos lesz.*
- Ezt nem tudom. *vakarja meg a tarkóját a tündér kérdésére, és segítségkérőn pislog Krestvir felé. Ezzel le is marad Alyo csúnya pillantásáról.*
- Honnan tudja a mágiád, hogy egy darab sült húsba vág bele, vagy kötélbe, vagy egy démonba?
*Itt már vigyorog egy kicsit, mert ha Krestvir mágiája olyan, mint a gazdája, akkor a tőre a manó hangján fog tépelődni, amikor használni szeretné.*
*Tehát félútról visszafordulnak a lépcsőről, és kis kajánsággal állapítja meg, hogy a tündérhez hasonlóan Frandr sem szereti a magasságot. Próbál úgy baktatni mögöttük, hogy szükség esetén legalább egyiküket elkaphassa, ha mégis lepottyannának. Aztán rájön, hogy ez felesleges. Ririt még csak meg tudná tartani, de ő biztos a szárnyait használná, Frandr meg okvetlen magával rántaná. Ehhez semmi kedve, mint ahogy utánuk ugrani a vízbe. De nem történik baleset, probléma nélkül leérnek a feljáró aljába azt leszámítva, hogy a harcosnak megint nem tetszik valami. Laor pislog kettőt lassan, aztán hasonló lassúsággal adja meg a kívánt választ.*
- Azért, mert abban maradtunk, hogy a Mágustoronynál találkozunk. Feltételeztem, hogy nem a tó partján fognak minket várni, hanem odabent. De tévedtem. Megfelel?
*A maga részéről piszlicsáré dolognak tartja, hogy pár lépcsőfokot meg kellett mászniuk feleslegesen, olyasminek ami miatt nem kell panaszos szót ejteni. Frandrt azonban más fából faraghatták. Reméli, hogy a kardját is olyan jól forgatja, mint amilyen ügyesen talál okot a panaszkodásra. Odalent aztán újfent megcsodálja Krestvir manóját, és még mindig nem tudja hová tenni a kis lényt. Ilyenről még csak nem is hallott, nemhogy látott volna. Sajnos azonban nem ez a legnagyobb baj. Krestvir ugyanis nem szolgál jó hírekkel. Egy kicsit bizonytalanul is néz a mágusra, mert egyáltalán nem biztos benne, hogy Taitos hiányát könnyen tudják majd venni azon az elátkozott vidéken. De végül nem teszi szóvá. Ha Krestvir egyedül jött, arról biztos tud a synmirai mester is. És ha szerinte ez így jól van, akkor Laor sem fog akadékoskodni. Amikor pedig a fegyverek megbabonázásról esik szó, elgondolkodik egy kicsit, és végül a tőrét nyújtja át. Arra gondol, hogy a kardot biztosan többet kell majd forgatnia, és hiba lenne egy gyengébb ellenfél ellen elpazarolni a mágiát. Meg az is eszébe jut, hogy az a különleges fegyver talán mágia nélkül is megfelelően hatásos lesz.*
- Ezt nem tudom. *vakarja meg a tarkóját a tündér kérdésére, és segítségkérőn pislog Krestvir felé. Ezzel le is marad Alyo csúnya pillantásáról.*
- Honnan tudja a mágiád, hogy egy darab sült húsba vág bele, vagy kötélbe, vagy egy démonba?
*Itt már vigyorog egy kicsit, mert ha Krestvir mágiája olyan, mint a gazdája, akkor a tőre a manó hangján fog tépelődni, amikor használni szeretné.*
2608. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-17 13:55:33
Üzenet elküldve: 2019-06-17 13:55:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A mágus ott él benned//
*Igencsak érdekes, hogy pont a másik tesz fel egy ilyen kérdést és Aborath-nak kell egy olyan példát felhoznia ami a másik szájából kéne, hogy elhangozzon.*
-Tudja én Aglanthol mester mellett tanultam sokáig aki egy ismert tanító az erdei elfek közt. Ott úgy gondolkodnak, hogy minden élet értékes és érdemes a a létezésre. Az én világképemhez igencsak városi a gondolkodása Sayqueves úr.
*Nem sértésként mondta csak egy megállapítás volt. Aborath sajnálja, hogy a magas elf kultúra és filozófia így sínylődik és saját népe se ismeri. Azon, hogy miféle lány házasságába ment bele és mi van a jegyesével kicsit értetlenül néz. Nem nagyon érti a dolgot. Most akkor nem sajnálja a jegyesét vagy hálás neki amiért összeházasodtak és megmentette a húgát. Zavaros történet. Bár Aborath tudja, hogy nemesi körökben nem ritka az ilyesmi. Neki is egy ilyen intrika miatt kellett jó időre elhagynia a várost amibe véletlenül csöppent bele. A következő szavakra viszont Aborath egyből kizárja a félreértést.*
-Távol álljon tőlem, hogy pletykáljak magáról. Előkelőbb szórakozások mulattatnak nem az ilyen kicsinyesek. De örülök, hogy azért maradtak ilyen személyek akikkel tud beszélni.
*Igencsak érdekes, hogy pont a másik tesz fel egy ilyen kérdést és Aborath-nak kell egy olyan példát felhoznia ami a másik szájából kéne, hogy elhangozzon.*
-Tudja én Aglanthol mester mellett tanultam sokáig aki egy ismert tanító az erdei elfek közt. Ott úgy gondolkodnak, hogy minden élet értékes és érdemes a a létezésre. Az én világképemhez igencsak városi a gondolkodása Sayqueves úr.
*Nem sértésként mondta csak egy megállapítás volt. Aborath sajnálja, hogy a magas elf kultúra és filozófia így sínylődik és saját népe se ismeri. Azon, hogy miféle lány házasságába ment bele és mi van a jegyesével kicsit értetlenül néz. Nem nagyon érti a dolgot. Most akkor nem sajnálja a jegyesét vagy hálás neki amiért összeházasodtak és megmentette a húgát. Zavaros történet. Bár Aborath tudja, hogy nemesi körökben nem ritka az ilyesmi. Neki is egy ilyen intrika miatt kellett jó időre elhagynia a várost amibe véletlenül csöppent bele. A következő szavakra viszont Aborath egyből kizárja a félreértést.*
-Távol álljon tőlem, hogy pletykáljak magáról. Előkelőbb szórakozások mulattatnak nem az ilyen kicsinyesek. De örülök, hogy azért maradtak ilyen személyek akikkel tud beszélni.
2607. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-17 12:07:06
Üzenet elküldve: 2019-06-17 12:07:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
*Alyo bizalmatlan, különösen mágusokkal szemben, főleg azóta, ami a Vérkertben történt. A Mágustorony sem a kedvenc úti célja, egyáltalán nincsen semmi olyan a kedvenc úti céljai között, ahol valaha is járt Aoneerrel. Márpedig itt jártak, még a kikötői balhé előtt, Alyo bokája belesajdul a kikötői mészárlása gondolatába. Hiszen ő barbárhoz képest végtelenül pacifista, nehezen vette be a gyomra, hogy mennyit kellett gyilkolnia akkor. Tulajdonképpen az egész Laor hibája. Ha Laor akkor puszta heccből nem küldi Aoneer után, akkor megkímélte volna egy csomó szenvedéstől. Vet Laorra egy sanda pillantást, aztán inkább félrevonul, mert ő aztán be nem teszi a Mágustoronyba. Mellkasa előtt összefont karokkal áll Guba mellett és pofákat vág. A mágusokat sem bírja, a helyet sem bírja és Laor pofáját sem bírja. Sokkal szívesebben lenne Waldrannal vagy Rellel. Esetleg mindkettővel egyszerre.*
*Alyo bizalmatlan, különösen mágusokkal szemben, főleg azóta, ami a Vérkertben történt. A Mágustorony sem a kedvenc úti célja, egyáltalán nincsen semmi olyan a kedvenc úti céljai között, ahol valaha is járt Aoneerrel. Márpedig itt jártak, még a kikötői balhé előtt, Alyo bokája belesajdul a kikötői mészárlása gondolatába. Hiszen ő barbárhoz képest végtelenül pacifista, nehezen vette be a gyomra, hogy mennyit kellett gyilkolnia akkor. Tulajdonképpen az egész Laor hibája. Ha Laor akkor puszta heccből nem küldi Aoneer után, akkor megkímélte volna egy csomó szenvedéstől. Vet Laorra egy sanda pillantást, aztán inkább félrevonul, mert ő aztán be nem teszi a Mágustoronyba. Mellkasa előtt összefont karokkal áll Guba mellett és pofákat vág. A mágusokat sem bírja, a helyet sem bírja és Laor pofáját sem bírja. Sokkal szívesebben lenne Waldrannal vagy Rellel. Esetleg mindkettővel egyszerre.*
2606. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-16 18:35:05
Üzenet elküldve: 2019-06-16 18:35:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//A mágus ott él benned//
- Ők sem sajnálnának engem, egy pillanatra sem, akkor én miért tenném? *válaszol a férfi visszakérdezésére.*
- Remélem, nem futok össze a volt jegyesemmel. Kellemetlen lenne. Bár a lányt jobban sajnálom, aki belement a házasságba, hogy a húgomat megmentsük. Mindenesetre sosem lett elhálva, így nem is érvényes. Ha találkoznánk egyszer újból, lenne mit meghálálnom neki, annak ellenére, hogy nem sikerült a problémát megoldani.
*Az a nő tényleg önzetlenül cselekedett, a saját jövőjét kockáztatva egy idegenért.*
- Van pár, ám azt jól megtanultam, hogy mindenkinek megvan a saját baja. Akik rólam pletykálnak és a családomról főként olyan dolgokat, amit csak kitaláltak, gyakran jobban sajnálom, mint magamat.
*Szavait és arcán hallani, hogy őszintén beszél.*
- Ők sem sajnálnának engem, egy pillanatra sem, akkor én miért tenném? *válaszol a férfi visszakérdezésére.*
- Remélem, nem futok össze a volt jegyesemmel. Kellemetlen lenne. Bár a lányt jobban sajnálom, aki belement a házasságba, hogy a húgomat megmentsük. Mindenesetre sosem lett elhálva, így nem is érvényes. Ha találkoznánk egyszer újból, lenne mit meghálálnom neki, annak ellenére, hogy nem sikerült a problémát megoldani.
*Az a nő tényleg önzetlenül cselekedett, a saját jövőjét kockáztatva egy idegenért.*
- Van pár, ám azt jól megtanultam, hogy mindenkinek megvan a saját baja. Akik rólam pletykálnak és a családomról főként olyan dolgokat, amit csak kitaláltak, gyakran jobban sajnálom, mint magamat.
*Szavait és arcán hallani, hogy őszintén beszél.*
2605. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-16 03:09:56
Üzenet elküldve: 2019-06-16 03:09:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A mágus ott él benned//
*A másik is megerősíti, hogy sokat veszített. Ezt ki is fejti. Aborath csak bólogat. Arra, hogy nem kár értük viszont felvonja a szemöldökét.*
-Nem?
*Ez talán csak egy rosszul fogalmazott mondat. Mindenesetre akárhogy is, de figyelhetne jobban is arra a másik, hogy mit mondd. Még érzéketlennek gondolják. És az érzéketlenség egy tűzvarázslóban nagyon veszélyes dolog. Arra is csak egy kérdő tekintetet ad, hogy a lázadás előtt és után többet veszített volna. Amit ki is fejt a másik és igencsak rosszul kezdi ismét, de ahogy kifejti a mágusnak igazat kell neki adnia. Ha ilyen személy volt a jegyese akkor megérdemelte a sorsát. A történet pedig csak egyre reménytelenebb irányba halad. A másik szabadkozására Aborath csak legyint.*
-Ugyan. Igaz csak egy idegen vagyok, de ha szeretne beszélni róla akkor nyugodtan. Ha jól értettem már nincs sok személy akikkel meg tudja.
*Ha a másik nem él a lehetőséggel akkor se zavartatja magát Aborath. Miután leégett a dohánya kiönti a pipájából az ablakon és visszatér a könyvének a tanulmányozásához.*
*A másik is megerősíti, hogy sokat veszített. Ezt ki is fejti. Aborath csak bólogat. Arra, hogy nem kár értük viszont felvonja a szemöldökét.*
-Nem?
*Ez talán csak egy rosszul fogalmazott mondat. Mindenesetre akárhogy is, de figyelhetne jobban is arra a másik, hogy mit mondd. Még érzéketlennek gondolják. És az érzéketlenség egy tűzvarázslóban nagyon veszélyes dolog. Arra is csak egy kérdő tekintetet ad, hogy a lázadás előtt és után többet veszített volna. Amit ki is fejt a másik és igencsak rosszul kezdi ismét, de ahogy kifejti a mágusnak igazat kell neki adnia. Ha ilyen személy volt a jegyese akkor megérdemelte a sorsát. A történet pedig csak egyre reménytelenebb irányba halad. A másik szabadkozására Aborath csak legyint.*
-Ugyan. Igaz csak egy idegen vagyok, de ha szeretne beszélni róla akkor nyugodtan. Ha jól értettem már nincs sok személy akikkel meg tudja.
*Ha a másik nem él a lehetőséggel akkor se zavartatja magát Aborath. Miután leégett a dohánya kiönti a pipájából az ablakon és visszatér a könyvének a tanulmányozásához.*
2604. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-13 23:07:53
Üzenet elküldve: 2019-06-13 23:07:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
* Nem gondolja ő, hogy a nyavalya, ami itt a magasban rája jött, olyan nagyon ragályos lesz. Ha tudta volna, akkor próbálja bemagyarázni magának, hogy semmi baja. Amikor visszafordulnak akkor lesz igazán kellemetlen a dolog, mert lefelé meredekebb és ijesztőbb, az pedig nem segít, hogy a társai felfedezték, hogy kicsit zavarja a magasság, mert így még azon is aggódhat, hogy gondot okoz másoknak. *
- Nem, nem, semmi baj, csak kicsit magas, ez minden - * mosolyodik Laor felé, hátrafordulva amitől kicsit meg is billen. De tényleg csak egy parányit, ha rendes talajon lennének, rendes magasságban, akkor észre sem venné, így viszont kicsit felnyög, s ezután igyekszik tényleg úgy menni, mint ló a szemellenzőbe, csak az előtte lévő hátát nézi, és próbálja jókor megemelni a lábát.
Ennek a dolognak csak akkor lesz vége, mikor meglátja, hogy Frandr elkapta tőle az a vackot, s most ő is sápadt és merev. *
- Ha félsz és szeretnéd, megfoghatom a kezed - * tesz ajánlatot a harcosnak, olyan első anyás reakcióként, amit akkor mond a szülő a kölyöknek amikor nem gondolkodik, és lehet, hogy amúgy valami nagyon égő jön ki a száján, ha nem csak ketten fültanúi a dolgoknak.
Akárhogy is legyen, csak leérnek, s ekkor már őszinte mosollyal inthet a varázsló leánykának és édes kis barátjának.
Ami Taitossal történt arra a tündér szomorú pofit vág, örült volna, ha velük tart, de így tényleg jobb, ha igaz, hogy a romoktól baja lesz.
A fegyver kérdésre aztán csak zavartan tekint előbb a lányra aztán Laorra. *
- Nekem csak egy tőröm van, de az is inkább egyéb dolgok vágására, nem húséra és csontéra. Ha megbűvöljük, és el szeretnék vágni vele valami anyagot, hogy kötést csináljak belőle, akkor is ér az, hogy elillan belőle a mágia?
* Nem gondolja ő, hogy a nyavalya, ami itt a magasban rája jött, olyan nagyon ragályos lesz. Ha tudta volna, akkor próbálja bemagyarázni magának, hogy semmi baja. Amikor visszafordulnak akkor lesz igazán kellemetlen a dolog, mert lefelé meredekebb és ijesztőbb, az pedig nem segít, hogy a társai felfedezték, hogy kicsit zavarja a magasság, mert így még azon is aggódhat, hogy gondot okoz másoknak. *
- Nem, nem, semmi baj, csak kicsit magas, ez minden - * mosolyodik Laor felé, hátrafordulva amitől kicsit meg is billen. De tényleg csak egy parányit, ha rendes talajon lennének, rendes magasságban, akkor észre sem venné, így viszont kicsit felnyög, s ezután igyekszik tényleg úgy menni, mint ló a szemellenzőbe, csak az előtte lévő hátát nézi, és próbálja jókor megemelni a lábát.
Ennek a dolognak csak akkor lesz vége, mikor meglátja, hogy Frandr elkapta tőle az a vackot, s most ő is sápadt és merev. *
- Ha félsz és szeretnéd, megfoghatom a kezed - * tesz ajánlatot a harcosnak, olyan első anyás reakcióként, amit akkor mond a szülő a kölyöknek amikor nem gondolkodik, és lehet, hogy amúgy valami nagyon égő jön ki a száján, ha nem csak ketten fültanúi a dolgoknak.
Akárhogy is legyen, csak leérnek, s ekkor már őszinte mosollyal inthet a varázsló leánykának és édes kis barátjának.
Ami Taitossal történt arra a tündér szomorú pofit vág, örült volna, ha velük tart, de így tényleg jobb, ha igaz, hogy a romoktól baja lesz.
A fegyver kérdésre aztán csak zavartan tekint előbb a lányra aztán Laorra. *
- Nekem csak egy tőröm van, de az is inkább egyéb dolgok vágására, nem húséra és csontéra. Ha megbűvöljük, és el szeretnék vágni vele valami anyagot, hogy kötést csináljak belőle, akkor is ér az, hogy elillan belőle a mágia?
2603. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-13 14:04:01
Üzenet elküldve: 2019-06-13 14:04:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//A mágus ott él benned//
- Sokat *bólint kicsit határozatlanul.* A városi rezidenciámat és néhány "barátot", akik a lázadás után el is tűntek. Nem kár értük, ha engem kérdezel. *A barát szót erős hangsúlyozással mondja, hogy nyomatékosíthassa.* De a lázadás előtt és után többet veszítettem.
*Egy pillanatra megáll, és a férfire néz. Megpróbálja leolvasni az arcáról, hogy mennyire ismerheti a pletykákat, de nem igazán jár sikerrel.*
- A lázadás előtt a jegyesem, akiért szintén nem kár, tekintve, hogy az alvilági barátaival sikeresen széttépte a családom. Aztán a húgom is, akit az alvilági barátai elraboltak és megkínoztak. A pletykák, amik azt terjesztik, hogy a saját húgommal kavarok, csak mert meg akartam menteni az életét. Egy életre meggyűlölt, mert le kellett vágnunk az egész karját, hogy életben maradjon. Megutált, majd elszökött, azóta pedig biztos, hogy halott. Aztán a lázadás után, mikor a szüleim meghaltak. Annyira ki voltam, hogy elkezdtem halálra éheztetni magamat, és... *Hirtelen felpillant, mert eszébe jut, hogy egy idegennek sorolja éppen a bajait, akinek amúgy sincs köze hozzá.* Elnézést, bizonyára nem érdekel, nem terhellek ezzel, felejtsd el, amit mondtam.
*Inkább ellép az ablaktól, majd visszamegy az asztalhoz, hogy újra elmerülhessen a könyvben.*
- Sokat *bólint kicsit határozatlanul.* A városi rezidenciámat és néhány "barátot", akik a lázadás után el is tűntek. Nem kár értük, ha engem kérdezel. *A barát szót erős hangsúlyozással mondja, hogy nyomatékosíthassa.* De a lázadás előtt és után többet veszítettem.
*Egy pillanatra megáll, és a férfire néz. Megpróbálja leolvasni az arcáról, hogy mennyire ismerheti a pletykákat, de nem igazán jár sikerrel.*
- A lázadás előtt a jegyesem, akiért szintén nem kár, tekintve, hogy az alvilági barátaival sikeresen széttépte a családom. Aztán a húgom is, akit az alvilági barátai elraboltak és megkínoztak. A pletykák, amik azt terjesztik, hogy a saját húgommal kavarok, csak mert meg akartam menteni az életét. Egy életre meggyűlölt, mert le kellett vágnunk az egész karját, hogy életben maradjon. Megutált, majd elszökött, azóta pedig biztos, hogy halott. Aztán a lázadás után, mikor a szüleim meghaltak. Annyira ki voltam, hogy elkezdtem halálra éheztetni magamat, és... *Hirtelen felpillant, mert eszébe jut, hogy egy idegennek sorolja éppen a bajait, akinek amúgy sincs köze hozzá.* Elnézést, bizonyára nem érdekel, nem terhellek ezzel, felejtsd el, amit mondtam.
*Inkább ellép az ablaktól, majd visszamegy az asztalhoz, hogy újra elmerülhessen a könyvben.*
2602. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-12 09:39:10
Üzenet elküldve: 2019-06-12 09:39:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A mágus ott él benned//
*Hát nem épp a legkellemesebb beszélgetőpartnert találta Aborath. Bár a mágusok amúgy se arról híresek, de akkor is nem épp a legkellemesebb. Kézfogáskor is mintha egy döglött halat kapott volna a kezébe kicsit olyan érzése volt Aborath-nak, de ez nem látszott rajta. Ahogy az sem, hogy felismerte a nevet. Igen mint olyan személy aki ezekben a körökben mozog hozzá is eljutott a pletyka, de udvariatlan volna szóba hozni.*
-Oh! Gondolom sokat vesztett a lázadás során ön is. Sajnálom. Nem tudja véletlenül, hogy mi a helyzet azóta a városban? Továbbra is veszélyes visszatérni?
*Hát nem épp a legkellemesebb beszélgetőpartnert találta Aborath. Bár a mágusok amúgy se arról híresek, de akkor is nem épp a legkellemesebb. Kézfogáskor is mintha egy döglött halat kapott volna a kezébe kicsit olyan érzése volt Aborath-nak, de ez nem látszott rajta. Ahogy az sem, hogy felismerte a nevet. Igen mint olyan személy aki ezekben a körökben mozog hozzá is eljutott a pletyka, de udvariatlan volna szóba hozni.*
-Oh! Gondolom sokat vesztett a lázadás során ön is. Sajnálom. Nem tudja véletlenül, hogy mi a helyzet azóta a városban? Továbbra is veszélyes visszatérni?
2601. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-11 20:15:22
Üzenet elküldve: 2019-06-11 20:15:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
*Végül a tharg csapat elér hozzájuk, s ha egyébként nehezen is szedte össze magát, ez most kizökkenti érzelmeiből és gondolataiból és segít a jelenre összpontosítania.*
- Üdv, Laor! - *Hajol meg a férfi felé. Hogy a mosolyt viszonozza-e, azt esetében nehéz volna megmondani, mert még csak rá sem néz a férfi arcára hosszabban, de az a fintorgós vonás változatlanul megmarad az ő ábrázatán, azt nézhetni mosolynak is.*
- Üdv! - *Hajol meg a többiek felé is. Kilencedik meg kapaszkodás közben dudorászva integet.
Mikor érkezik az első kérdés Laortól, akkor a lány mégiscsak fölpillant rá egy rövid időre, aztán megrázza a fejét, jelezve, hogy szerinte nem késtek.
A másik kérdésnél aztán már félrevonja tekintetét Laor válla felé, ahhoz beszél színtelen hangján.*
- Taitos mester később érkezik, de az is lehet, hogy nem tud velünk tartani. - *Közli egy - talán bocsánatkérő - biccentés kíséretében. Már elgondolkozott rajta, hogy mi volna a helyes, s ugyan nem biztos benne, hogy jól döntött, de ezután folytatja...*
- Mint meséltem, a korábbi vezetőnket, Worenth mestert megszállta egy démon, mikor a romoknál járt. Mikor ezt a démont elűzték, valamilyen - valószínűleg - ártó varázslatot szórt a közelében tartózkodókra, így Taitos mesterre is, aminek látható jele egy folt a homlokon. Eddig ennek nem mutatkozott hatása, de mielőtt eljöttem, Taitos mester rosszul érezte magát, fájdalmai voltak és a varázsereje is cserben hagyta egy időre. Sajnos nem zárhatjuk ki, hogy valamilyen módon befolyásolhatnák a romoknál átjött lények, ezért amekkora segítség volna az ereje, legalább annyira kockázatos is lehetne, ha a sötétség elragadná. Ellátogat a templomba, keres megoldást és remélhetőleg, ha megtalálta, utánunk tud jönni. De az is lehetséges, hogy távol kell maradnia a romoktól, ezért jobb, ha az ő segítségével nem számolunk. - *Fejezi be a magyarázatot, s amennyire megrázó ez számára, annyira tárgyilagos, és igyekszik is rövidre zárni a témát.*
- A kardot elbájolta, a többi fegyvert én fogom. - *Közli egy hirtelen váltással, s már vándorol is át tekintete Laor válláról a földre, ahol ott pihen az összehajtott pokrócon Frandr kardja. Majd pedig hajol érte, de közben észreveszi, hogy még mindig ott tartja kezében a Valuryentől kapott rügyező ágat. Ez egy pillanatra megzavarja, de utána folytatja a mozdulatsort, épp csak félrerakja az ágat, és a kardot fogja meg a helyébe.*
- Tessék! Ha használja, az első alkalommal, mikor érintkezik az ellenfelével a penge, égési sérüléseket okoz számára azon felül, amit egyébként a támadása okozna. - *Adja át a kardot Frandrnek.
Ha a férfi átvette, akkor hátrébb lép tőle és szétnéz a többiek között, valamint igyekszik valamivel hangosabban beszélni, hogy ezzel is jelezze, ez most mindannyiuknak szól.*
- Szeretném, ha megmutatnák a fegyvereiket és döntenének, hogy szeretnék-e, hogy elbájoljam, vagy sem. Mivel a varázslat csak egy alkalommal szabadul fel a fegyverből, ezért jó volna, ha csak olyan ellenféllel szemben használnák, ahol indokolt, vagyis ahol nem elég egy egyszerű fegyver. Ez azért is fontos, mert legutóbbi tapasztalatunk szerint az erőnkhöz mérten mindig erősebb ellenfelekkel kellett szembenéznünk a romoknál. Valószínű, ha elbájolt fegyverekkel támadunk az egyszerű élőholtakra, akkor utána már csak olyan lények jönnek ellenünk, amiken nem fog az egyszerű fegyver, sőt, az elbájolt fegyverekkel is nehéz lesz őket legyőzni. Fontos, hogy minél gyengébbnek látszódjunk a lehetőségekhez mérten. De azért felkészültnek kell lennünk. A legelőnyösebb az volna, ha akinek két fegyvere van, az az egyiket átadná nekem elbájolásra, s kizárólagosan a másik fegyverét használná, amíg nincs szükség a mágikusan felerősítettre. - *Hosszan beszél, szokatlanul hosszan, de ezek véleménye szerint szükséges tudnivalók, s a többiek döntése is fontos.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.11 20:18:00
*Végül a tharg csapat elér hozzájuk, s ha egyébként nehezen is szedte össze magát, ez most kizökkenti érzelmeiből és gondolataiból és segít a jelenre összpontosítania.*
- Üdv, Laor! - *Hajol meg a férfi felé. Hogy a mosolyt viszonozza-e, azt esetében nehéz volna megmondani, mert még csak rá sem néz a férfi arcára hosszabban, de az a fintorgós vonás változatlanul megmarad az ő ábrázatán, azt nézhetni mosolynak is.*
- Üdv! - *Hajol meg a többiek felé is. Kilencedik meg kapaszkodás közben dudorászva integet.
Mikor érkezik az első kérdés Laortól, akkor a lány mégiscsak fölpillant rá egy rövid időre, aztán megrázza a fejét, jelezve, hogy szerinte nem késtek.
A másik kérdésnél aztán már félrevonja tekintetét Laor válla felé, ahhoz beszél színtelen hangján.*
- Taitos mester később érkezik, de az is lehet, hogy nem tud velünk tartani. - *Közli egy - talán bocsánatkérő - biccentés kíséretében. Már elgondolkozott rajta, hogy mi volna a helyes, s ugyan nem biztos benne, hogy jól döntött, de ezután folytatja...*
- Mint meséltem, a korábbi vezetőnket, Worenth mestert megszállta egy démon, mikor a romoknál járt. Mikor ezt a démont elűzték, valamilyen - valószínűleg - ártó varázslatot szórt a közelében tartózkodókra, így Taitos mesterre is, aminek látható jele egy folt a homlokon. Eddig ennek nem mutatkozott hatása, de mielőtt eljöttem, Taitos mester rosszul érezte magát, fájdalmai voltak és a varázsereje is cserben hagyta egy időre. Sajnos nem zárhatjuk ki, hogy valamilyen módon befolyásolhatnák a romoknál átjött lények, ezért amekkora segítség volna az ereje, legalább annyira kockázatos is lehetne, ha a sötétség elragadná. Ellátogat a templomba, keres megoldást és remélhetőleg, ha megtalálta, utánunk tud jönni. De az is lehetséges, hogy távol kell maradnia a romoktól, ezért jobb, ha az ő segítségével nem számolunk. - *Fejezi be a magyarázatot, s amennyire megrázó ez számára, annyira tárgyilagos, és igyekszik is rövidre zárni a témát.*
- A kardot elbájolta, a többi fegyvert én fogom. - *Közli egy hirtelen váltással, s már vándorol is át tekintete Laor válláról a földre, ahol ott pihen az összehajtott pokrócon Frandr kardja. Majd pedig hajol érte, de közben észreveszi, hogy még mindig ott tartja kezében a Valuryentől kapott rügyező ágat. Ez egy pillanatra megzavarja, de utána folytatja a mozdulatsort, épp csak félrerakja az ágat, és a kardot fogja meg a helyébe.*
- Tessék! Ha használja, az első alkalommal, mikor érintkezik az ellenfelével a penge, égési sérüléseket okoz számára azon felül, amit egyébként a támadása okozna. - *Adja át a kardot Frandrnek.
Ha a férfi átvette, akkor hátrébb lép tőle és szétnéz a többiek között, valamint igyekszik valamivel hangosabban beszélni, hogy ezzel is jelezze, ez most mindannyiuknak szól.*
- Szeretném, ha megmutatnák a fegyvereiket és döntenének, hogy szeretnék-e, hogy elbájoljam, vagy sem. Mivel a varázslat csak egy alkalommal szabadul fel a fegyverből, ezért jó volna, ha csak olyan ellenféllel szemben használnák, ahol indokolt, vagyis ahol nem elég egy egyszerű fegyver. Ez azért is fontos, mert legutóbbi tapasztalatunk szerint az erőnkhöz mérten mindig erősebb ellenfelekkel kellett szembenéznünk a romoknál. Valószínű, ha elbájolt fegyverekkel támadunk az egyszerű élőholtakra, akkor utána már csak olyan lények jönnek ellenünk, amiken nem fog az egyszerű fegyver, sőt, az elbájolt fegyverekkel is nehéz lesz őket legyőzni. Fontos, hogy minél gyengébbnek látszódjunk a lehetőségekhez mérten. De azért felkészültnek kell lennünk. A legelőnyösebb az volna, ha akinek két fegyvere van, az az egyiket átadná nekem elbájolásra, s kizárólagosan a másik fegyverét használná, amíg nincs szükség a mágikusan felerősítettre. - *Hosszan beszél, szokatlanul hosszan, de ezek véleménye szerint szükséges tudnivalók, s a többiek döntése is fontos.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.11 20:18:00
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3505-3524