Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 117 (2321. - 2340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2340. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-12-06 16:52:50
Üzenet elküldve: 2018-12-06 16:52:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
*Miközben várakozik, valaki mellé lép, aki látszólag már nyitna is be Abogr szobájába, vele nem törődve, mikor mégiscsak megáll és megszólítja őt.
Megkeresi az idegen arcát, ugyanis elsőre azt hiszi, maga a mester érkezett meg, mert ugyan ki más próbálna ilyen vakmerően bemenni abba a szobába, engedély nélkül? De ez az arc egy másik arc. Mintha az imént elsétált volna mellette, mikor felfelé tartott ide...
Az érdeklődés miatt az a benyomása támad, hogy a férfi valamilyen módon jártas lehet errefelé, esetleg Abogrnak dolgozik.*
- Igen. - *Válaszol kurtán a kérdésre. Többre mondjuk nincs ideje, mert az idegen máris bezörget és beszól az ajtó túloldalára.*
- Krestvir Drelm.... - *Mutatkozik be halkan, megértve a pillantásban és a várakozásban rejlő kérdést. Nincsenek olyan illúziói, hogy Abogr mester emlékezne rá, jóllehet néhányszor megfordult már nála, még a szennyesét is mosta Taitos-al, s takarított a toronyban, de messze van még attól, hogy számon tartsák a nevét. Azért bízik benne, hogy bejut és legalább az üzenetet át tudja adni.*
*Miközben várakozik, valaki mellé lép, aki látszólag már nyitna is be Abogr szobájába, vele nem törődve, mikor mégiscsak megáll és megszólítja őt.
Megkeresi az idegen arcát, ugyanis elsőre azt hiszi, maga a mester érkezett meg, mert ugyan ki más próbálna ilyen vakmerően bemenni abba a szobába, engedély nélkül? De ez az arc egy másik arc. Mintha az imént elsétált volna mellette, mikor felfelé tartott ide...
Az érdeklődés miatt az a benyomása támad, hogy a férfi valamilyen módon jártas lehet errefelé, esetleg Abogrnak dolgozik.*
- Igen. - *Válaszol kurtán a kérdésre. Többre mondjuk nincs ideje, mert az idegen máris bezörget és beszól az ajtó túloldalára.*
- Krestvir Drelm.... - *Mutatkozik be halkan, megértve a pillantásban és a várakozásban rejlő kérdést. Nincsenek olyan illúziói, hogy Abogr mester emlékezne rá, jóllehet néhányszor megfordult már nála, még a szennyesét is mosta Taitos-al, s takarított a toronyban, de messze van még attól, hogy számon tartsák a nevét. Azért bízik benne, hogy bejut és legalább az üzenetet át tudja adni.*
2339. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-12-06 15:56:47
Üzenet elküldve: 2018-12-06 15:56:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
*Zeya gyorsan távozik, Roddnak csak egy okéval válaszol, máshogy nem is tud, hiszen ő is gyorsan elhagyja a tornyot. Uzazd is kilép a toronyból, és rögtön ott találja magát a furcsa lépcső tetején. Fogalma sincs milyen mágia lehet ez, de tetszik neki, mivel a gyors ideérkezése miatt nem tudta jobban megnézni a toronyba vezető lépcsőt. Egy kisgyermek vidámságával léptet lefelé a lépcsőn, már amennyire a mérete engedi. A lépcső utolsó fokait csak átugorja és így érkezik le a földre. Lent lát egy csoportosulást, amit két ember épp elhagy, de egy másik nőt is észrevesz, aki először a csoportot elhagyó két emberrel találkozik, utána a csoporthoz megy, ahol már kevesen vannak, de ő csoportnak nevezi őket és kész. Távolabb észreveszi Zeyát, ahogy a földön űl és Kilvarddal beszél. Nem messze Zeyáéktól Roddot látja egy hangszerrel a kezében. Nem zavarja őket, úgyhogy Uzazd a másik irányba fordul és ott csodálja tovább a tájat. A tópart és a tó elég szép, főleg, hogy ekkorát még nem látott. Elővigyázatosságból előveszi a csatabárdját és így folytatja tovább a sétáját. A tópartról nem messze talál pár virágot, amik megtetszenek neki, de inkább nem nyúl hozzájuk, ki tudja milyen virágok lehetnek ezek. Így, hogy most már egyedűl van ő is a gondolataiba merűl.~Zeya és Rodd szemében látszott a kétség, és mintha egy kicsit a félelem is. A kétség nem jó. A kétség magával hordja a félelmet, önbizalom hiányt és a kételyt, és az a személy akiben felébred a kétség, abból nehéz feloldani a kételyt és társait. A vidámság a legjobb gyógyír mindenre. Persze kell a szomorúság is. Meg kell találni az egyensúlyt és kész. Persze ez mindenkinek másképp megy.~ Uzazd kicsit meglepődik a gondolat menetén, de el is neveti magát.*
-Egy ork aki filozofál.*Röhög tovább magán. A tóban észrevesz néhány halat, és úgy dönt halászik egyet. A tűznek kiás egy kis helyet és körberakja a köveket. Néhány faágból nyársakat készít, amikre majd a halat fogja tenni. A tűzgyújtás könnyen megy, de a halászattal már volt némi baja. Horgászbot hiányában a kardjával halászta ki a halakat. Bár legalább két óráig ügyetlenkedett, azért 25 halat ki tudott fogni. Mindegyiket egymás után megsütötte.
~Lehet, hogy a többieknek is hagynom kellene. Igen, hagyok nekik 6 halat, és majd elosztják egymás között. Hmm. Egy nagylelkű ork. Ma már kétszer is megleptem magamat.~És újra röhögni kezd magán.*
*Zeya gyorsan távozik, Roddnak csak egy okéval válaszol, máshogy nem is tud, hiszen ő is gyorsan elhagyja a tornyot. Uzazd is kilép a toronyból, és rögtön ott találja magát a furcsa lépcső tetején. Fogalma sincs milyen mágia lehet ez, de tetszik neki, mivel a gyors ideérkezése miatt nem tudta jobban megnézni a toronyba vezető lépcsőt. Egy kisgyermek vidámságával léptet lefelé a lépcsőn, már amennyire a mérete engedi. A lépcső utolsó fokait csak átugorja és így érkezik le a földre. Lent lát egy csoportosulást, amit két ember épp elhagy, de egy másik nőt is észrevesz, aki először a csoportot elhagyó két emberrel találkozik, utána a csoporthoz megy, ahol már kevesen vannak, de ő csoportnak nevezi őket és kész. Távolabb észreveszi Zeyát, ahogy a földön űl és Kilvarddal beszél. Nem messze Zeyáéktól Roddot látja egy hangszerrel a kezében. Nem zavarja őket, úgyhogy Uzazd a másik irányba fordul és ott csodálja tovább a tájat. A tópart és a tó elég szép, főleg, hogy ekkorát még nem látott. Elővigyázatosságból előveszi a csatabárdját és így folytatja tovább a sétáját. A tópartról nem messze talál pár virágot, amik megtetszenek neki, de inkább nem nyúl hozzájuk, ki tudja milyen virágok lehetnek ezek. Így, hogy most már egyedűl van ő is a gondolataiba merűl.~Zeya és Rodd szemében látszott a kétség, és mintha egy kicsit a félelem is. A kétség nem jó. A kétség magával hordja a félelmet, önbizalom hiányt és a kételyt, és az a személy akiben felébred a kétség, abból nehéz feloldani a kételyt és társait. A vidámság a legjobb gyógyír mindenre. Persze kell a szomorúság is. Meg kell találni az egyensúlyt és kész. Persze ez mindenkinek másképp megy.~ Uzazd kicsit meglepődik a gondolat menetén, de el is neveti magát.*
-Egy ork aki filozofál.*Röhög tovább magán. A tóban észrevesz néhány halat, és úgy dönt halászik egyet. A tűznek kiás egy kis helyet és körberakja a köveket. Néhány faágból nyársakat készít, amikre majd a halat fogja tenni. A tűzgyújtás könnyen megy, de a halászattal már volt némi baja. Horgászbot hiányában a kardjával halászta ki a halakat. Bár legalább két óráig ügyetlenkedett, azért 25 halat ki tudott fogni. Mindegyiket egymás után megsütötte.
~Lehet, hogy a többieknek is hagynom kellene. Igen, hagyok nekik 6 halat, és majd elosztják egymás között. Hmm. Egy nagylelkű ork. Ma már kétszer is megleptem magamat.~És újra röhögni kezd magán.*
2338. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-12-05 21:59:32
Üzenet elküldve: 2018-12-05 21:59:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
-Hova?
*Szalad fel szemöldöke, mint aki rosszul hallotta.*
~A föld... alá? Artheniorban?~
-No jó.
*Bólint nagyot, még egy hosszú pillantást vetve a lányra, miközben tétován tovább lép. Kérdése akad ezer, de Abogr várja, ő pedig nem késhet még egyszer. Menet közben biccent az ellenkező irányba haladó Roderriegonak.*
-Mindjárt jövök.
*Mormolja, miközben elhaladnak egymás mellett. Reméli, újdonsült útitársai nem lépnek olajra addig, bár Toyezától dióhéjban összefoglalt tervet hallva nem lenne rajta meglepve. Mindenesetre szükség lesz rájuk.
Kettessével szeli a lépcsőfokokat a toronyban és meg sem áll egészen a nagymester szobájáig.*
-Bocsánat.
*Mormogja, miközben eloldalazik egy leány mellett, hogy a kilincs után nyúljon. A mozdulat azonban félbemarad és megfordulva úgy mered Krestvirre, mintha az ebben a minutumban pattant volna ki a padlóból.*
-Segíthetek? Abogr mesterre vár?
*Nem várja meg a választ, három hatalmasat dörömböl az ajtón, csak hogy a mester biztosan meghallja.*
-Mester, itt vagyok!
*Harsogja az ajtóhoz hajolva.*
-És itt van velem...
*Néz a fiatal leányra kérdőn, majd visszafordul az ajtóhoz.*
-Önhöz jött!
*Nyúl a kilincsért, de nem nyitja ki az ajtót azonnal. Nincs emberfia, ki engedély nélkül térhet be Abogrhoz.*
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.05 22:02:42
-Hova?
*Szalad fel szemöldöke, mint aki rosszul hallotta.*
~A föld... alá? Artheniorban?~
-No jó.
*Bólint nagyot, még egy hosszú pillantást vetve a lányra, miközben tétován tovább lép. Kérdése akad ezer, de Abogr várja, ő pedig nem késhet még egyszer. Menet közben biccent az ellenkező irányba haladó Roderriegonak.*
-Mindjárt jövök.
*Mormolja, miközben elhaladnak egymás mellett. Reméli, újdonsült útitársai nem lépnek olajra addig, bár Toyezától dióhéjban összefoglalt tervet hallva nem lenne rajta meglepve. Mindenesetre szükség lesz rájuk.
Kettessével szeli a lépcsőfokokat a toronyban és meg sem áll egészen a nagymester szobájáig.*
-Bocsánat.
*Mormogja, miközben eloldalazik egy leány mellett, hogy a kilincs után nyúljon. A mozdulat azonban félbemarad és megfordulva úgy mered Krestvirre, mintha az ebben a minutumban pattant volna ki a padlóból.*
-Segíthetek? Abogr mesterre vár?
*Nem várja meg a választ, három hatalmasat dörömböl az ajtón, csak hogy a mester biztosan meghallja.*
-Mester, itt vagyok!
*Harsogja az ajtóhoz hajolva.*
-És itt van velem...
*Néz a fiatal leányra kérdőn, majd visszafordul az ajtóhoz.*
-Önhöz jött!
*Nyúl a kilincsért, de nem nyitja ki az ajtót azonnal. Nincs emberfia, ki engedély nélkül térhet be Abogrhoz.*
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.05 22:02:42
2337. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-12-05 18:06:02
Üzenet elküldve: 2018-12-05 18:06:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
*Mikor Abogr mester az onthroikról beszél, figyelmesen hallgatja, hisz egyfelől viszonylag konkrétan válaszol az öreg, másfelől mindig is érdekelték az ismeretlen dolgok. Talán az Elszigetelődés is azért maradt meg az érdeklődése középpontjában, mert annyira kevés dolog az, amit tudni lehet róla. Uzazd lelkesedése nem ragadós, de azért örül neki, hogy velük lesz még valaki, aki történetesen erős és rettenthetetlen, de azért a megfontoltságával kapcsolatosan vannak kérdései, ha nem is kétségei.
Miután lementek a földszintre és lemálház, pár gondolat erejéig rendszerezi magában a helyzetét. Illetve csak próbálja, mert valahogy túl feldúlt ahhoz, hogy megtegye. Zeya valószínűleg már távozott, de ha Uzazd még ott van, akkor nem hagyja ott szó nélkül, hisz egy csapat, ha nem is túl rég óta.*
- Ne haragudj Uzazd, de egy picit szeretném magamban átgondolni a helyzetemet, helyzetünket, meg utána Zeyával is váltanék pár szót kettesben. Később úgy is lesz időnk beszélgetni együtt, még ma, meg persze az úton is. * Kér elnézést és pici időt újdonsült társuktól.
A Ge'tharr tokját magához veszi és kisétál a tópartra. A lépcsőn lejövet egy fiatal hölgyemény biceg el mellette és bólint feléjük. Mosolyogva viszonozza, majd a népesebb társaságra terelődik a figyelme. A Kilvarddal gazdagodott csapatot nem akarja zavarni, nyilván ha varázslóért szalajtottak, akkor nem kis baj lehet náluk, nem hiányzik nekik egy tolakodó félvér. Valami fehérnéppel lehet probléma ha jól látja, mert őt állják körbe, de nem nagyon látszik ijedtnek a társaság, valószínű túl vannak a nehezén.
A tóparton olyan helyet választ, ahonnan a már a meditációs tartásba elhelyezkedett Zeyára és a torony előtti csoportra is rálát. A lányt még nem akarja zavarni, hisz tudja, neki sem volt egyszerű meghozni a döntést és idő kell, amíg a történések lelki hullámverése elcsitul, főleg ha az ember olyan koncentrált, mint a lány és valami váratlan ebbe belerondít. Majd utána odamegy hozzá, hisz ő az utóbbi néhány napjának része lett, talán mindkettőjüknek jót tesz majd a másik társasága. Hátát egy fa törzsének veti és előveszi a hangszerét. Néhány akkord után hangol rajta picit, majd halkan pengetni kezdi. Nem próbál meg gondolkodni, tapasztalatai szerint ilyenkor nem segít, ha az előtte álló problémára koncentrál, jobb, ha valami kézzelfoghatóval foglalkozik. Pont, mint a város főterén néhány napja. Ott látta először Zeyát és Arját. Ha akkor bejött az emberek fürkészése, akkor most sem árthat meg. Az időközben picit lazuló csoportot figyeli, miközben a karcosabb dúr akkordokat szépen lassan molok váltják a keze alatt. A tudatos olvasást próbálja elnyomni és csak a tudatalatti intuícióit hagyja megfogalmazódni. A lány a szokásos - mármint ahogyan a nőket látja ilyenkor – képeket idézi fel benne: bor és ékkő. ~ Egyfelől egy érdekes, talán még egy picit ki nem érlelt édes vörösbor. Nem kiforratlan, hisz ízében telt és a rafinált, huncut gyümölcsös érzetek is be-besurrannak a zamatába, de az igazi hordóban érleléssel nyeri majd el a királyi fenségét. Ráadásul olyan borról beszélünk, amit két-három fajta hordóban is érlelhetünk, és annak megfelelően nemesedik egyik vagy másik irányba. Az ékkő pedig a topáz és határozottan nem a szemei miatt, hanem talán annak ellenére. Talán önbizalomra lenne szüksége, esetleg többre tarthatná magát? Talán a kiforratlanság miatt. ~ Tekintete tovább libben a férfira, aki talán a csoport vezére lehet. Legalább is a többiek az elmúlt pár percben úgy viszonyultak hozzá. Tudatosan biztos valami nagyragadozóra gondolna, de a megérzése más felé viszi. ~ Egy farkasfalka. Persze nem a nagy egész, hanem az, amire a vadászatban az utolsó dicsőséges vagy szégyenletes rész van osztva. Az a pár állat, ami leteríti a felé hajtott, fárasztott nagyvadat. A főnök, vitathatatlanul a csapat vezére, akinek a jelzéseire a többiek hallgatnak. Ő irányít, ő vonja magára a nagyvad figyelmét és persze ő is eszik elsőként, de a végső harapást a kétpengés elf viszi majd be. Ő a csapatban a gyilkos, aki a vad torkára veti magát és átharapva addig szorítja, amíg az ki nem szenved. Állhatatos és vakmerő, mert bármikor lecsaphat egy szarv vagy egy pata. De bízik a vezérben és általa a többiekben. A harmadik ő már nem kölyök, de még csak tanulja a hajszát. Talán még nem is élvezi, de viszi a többiek lendülete és ösztöne. Neki is kialakul majd a rutinnal, de még nem az övé. ~ Picit itt megakad és a pengetés újra keményebbé válik. Nem disszonáns még, de már érződik benne a nyugtalanság feszítette zaklatottság és gyorsabb tempó. ~ Ők egy csapat. Mi meg egy kialakulófélben lévő páros vagyunk, meg két ismeretlen. Mondjuk gondolom ők nem ma kezdték együtt vagy ha igen, akkor ismerik a rendszert, amiben együtt vadásznak. Nekünk közben kell megtanulni majd. Olyan nehéz nem lehet. ~ Tekintete az épp Zeya felé tartó Kilvardra szegeződik. Ha nem zárná ki a tudatos gondolatokat, akkor biztos bosszankodna a férfi érzéketlenségén, hogy a láthatóan befelé figyelő lányt zavarja, de most nem veszi fel a dolgot. Talán kissé megértőbb is lesz vele, mert az első dolog, ami átjön a taláros férfiból, hogy úgy általában képtelen az emberek érzéseit, hangulatait olyan értelemben felmérni, ahogy ezt Rodd vagy akár egy átlagember teszi. Nem úgy béna benne, mint Zeya, aki ezt soha nem tanulta, hanem egyszerűen nincs rá képessége, mint ahogy egy vak sem lát. Ez nem azt jelenti, hogy ne tudná megtanulni a jeleket olvasni, csak ez nála nem természetesen fakad, hanem tudatos dolog, amire koncentrálnia kell, és ha nem figyel oda, úgy robog át a másik érzésein, mint a kővel zacskón dobott tenyészbika a sebtiben állított karámon. A másik, ami beugrik róla az a hód, aki fáradtságos munkával, tervezéssel építi fel a várát és olykor patakokat, olykor folyókat duzzaszt fel vagy terel el. Nem várható el tőle, hogy virtuozitásában költeményeket fog írni, vagy párbajhős lesz, de a szorgos munkájával igenis nagy hatással lehet majd a környezetére. Talán a fantázia hiányzik belőle, de a hódvárhoz precizitás kell és szorgalom, nem élethűre faragott királylányszobor. Uzazdot innen nem látja, de nem tud szabadulni a tekintete benyomásától. ~ Olyan ember, akit orkbőrbe kényszerített valami gonosz varázslat és úgy nőtt fel. Tőlük tanult mindent, de belül érzi, hogy valami nem klappol. Bár ez nem biztos. Sőt akár az egész lehet jó nagy baromság, mint amikor annak a wegtorini lánykának a kereskedő apjára hittem azt, hogy egy kényelmes lajhár, aztán úgy ugrott ki utánam ez erkélyről, mint valami mutatványos, és úgy futott, mint a nyúl. Hogy kapta volna el a szapora mikor rám uszította a három barom fiát. ~ Elmosolyodik azért az emlék szebbik részének a hatására. A lelke picit csitult az elmúlt pár percben, így ha semmi nem történik az elkövetkezőkben, akkor csak játszik kedvére a Ge'tharr-ján. Ha Zeya befejezi a meditálást, akár Kilvard hatására, akár utána, feltéve, hogy újra sikerült elmélyednie, akkor odasétál hozzá és dafke is rámosolyog, miközben megszólítja.*
- Nem zavarok? Ideje volna egy reggelinek, meg közben akár beszélgethetnénk is egyet a történtekről, meg az ez után következőkről.
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.05 18:13:09
*Mikor Abogr mester az onthroikról beszél, figyelmesen hallgatja, hisz egyfelől viszonylag konkrétan válaszol az öreg, másfelől mindig is érdekelték az ismeretlen dolgok. Talán az Elszigetelődés is azért maradt meg az érdeklődése középpontjában, mert annyira kevés dolog az, amit tudni lehet róla. Uzazd lelkesedése nem ragadós, de azért örül neki, hogy velük lesz még valaki, aki történetesen erős és rettenthetetlen, de azért a megfontoltságával kapcsolatosan vannak kérdései, ha nem is kétségei.
Miután lementek a földszintre és lemálház, pár gondolat erejéig rendszerezi magában a helyzetét. Illetve csak próbálja, mert valahogy túl feldúlt ahhoz, hogy megtegye. Zeya valószínűleg már távozott, de ha Uzazd még ott van, akkor nem hagyja ott szó nélkül, hisz egy csapat, ha nem is túl rég óta.*
- Ne haragudj Uzazd, de egy picit szeretném magamban átgondolni a helyzetemet, helyzetünket, meg utána Zeyával is váltanék pár szót kettesben. Később úgy is lesz időnk beszélgetni együtt, még ma, meg persze az úton is. * Kér elnézést és pici időt újdonsült társuktól.
A Ge'tharr tokját magához veszi és kisétál a tópartra. A lépcsőn lejövet egy fiatal hölgyemény biceg el mellette és bólint feléjük. Mosolyogva viszonozza, majd a népesebb társaságra terelődik a figyelme. A Kilvarddal gazdagodott csapatot nem akarja zavarni, nyilván ha varázslóért szalajtottak, akkor nem kis baj lehet náluk, nem hiányzik nekik egy tolakodó félvér. Valami fehérnéppel lehet probléma ha jól látja, mert őt állják körbe, de nem nagyon látszik ijedtnek a társaság, valószínű túl vannak a nehezén.
A tóparton olyan helyet választ, ahonnan a már a meditációs tartásba elhelyezkedett Zeyára és a torony előtti csoportra is rálát. A lányt még nem akarja zavarni, hisz tudja, neki sem volt egyszerű meghozni a döntést és idő kell, amíg a történések lelki hullámverése elcsitul, főleg ha az ember olyan koncentrált, mint a lány és valami váratlan ebbe belerondít. Majd utána odamegy hozzá, hisz ő az utóbbi néhány napjának része lett, talán mindkettőjüknek jót tesz majd a másik társasága. Hátát egy fa törzsének veti és előveszi a hangszerét. Néhány akkord után hangol rajta picit, majd halkan pengetni kezdi. Nem próbál meg gondolkodni, tapasztalatai szerint ilyenkor nem segít, ha az előtte álló problémára koncentrál, jobb, ha valami kézzelfoghatóval foglalkozik. Pont, mint a város főterén néhány napja. Ott látta először Zeyát és Arját. Ha akkor bejött az emberek fürkészése, akkor most sem árthat meg. Az időközben picit lazuló csoportot figyeli, miközben a karcosabb dúr akkordokat szépen lassan molok váltják a keze alatt. A tudatos olvasást próbálja elnyomni és csak a tudatalatti intuícióit hagyja megfogalmazódni. A lány a szokásos - mármint ahogyan a nőket látja ilyenkor – képeket idézi fel benne: bor és ékkő. ~ Egyfelől egy érdekes, talán még egy picit ki nem érlelt édes vörösbor. Nem kiforratlan, hisz ízében telt és a rafinált, huncut gyümölcsös érzetek is be-besurrannak a zamatába, de az igazi hordóban érleléssel nyeri majd el a királyi fenségét. Ráadásul olyan borról beszélünk, amit két-három fajta hordóban is érlelhetünk, és annak megfelelően nemesedik egyik vagy másik irányba. Az ékkő pedig a topáz és határozottan nem a szemei miatt, hanem talán annak ellenére. Talán önbizalomra lenne szüksége, esetleg többre tarthatná magát? Talán a kiforratlanság miatt. ~ Tekintete tovább libben a férfira, aki talán a csoport vezére lehet. Legalább is a többiek az elmúlt pár percben úgy viszonyultak hozzá. Tudatosan biztos valami nagyragadozóra gondolna, de a megérzése más felé viszi. ~ Egy farkasfalka. Persze nem a nagy egész, hanem az, amire a vadászatban az utolsó dicsőséges vagy szégyenletes rész van osztva. Az a pár állat, ami leteríti a felé hajtott, fárasztott nagyvadat. A főnök, vitathatatlanul a csapat vezére, akinek a jelzéseire a többiek hallgatnak. Ő irányít, ő vonja magára a nagyvad figyelmét és persze ő is eszik elsőként, de a végső harapást a kétpengés elf viszi majd be. Ő a csapatban a gyilkos, aki a vad torkára veti magát és átharapva addig szorítja, amíg az ki nem szenved. Állhatatos és vakmerő, mert bármikor lecsaphat egy szarv vagy egy pata. De bízik a vezérben és általa a többiekben. A harmadik ő már nem kölyök, de még csak tanulja a hajszát. Talán még nem is élvezi, de viszi a többiek lendülete és ösztöne. Neki is kialakul majd a rutinnal, de még nem az övé. ~ Picit itt megakad és a pengetés újra keményebbé válik. Nem disszonáns még, de már érződik benne a nyugtalanság feszítette zaklatottság és gyorsabb tempó. ~ Ők egy csapat. Mi meg egy kialakulófélben lévő páros vagyunk, meg két ismeretlen. Mondjuk gondolom ők nem ma kezdték együtt vagy ha igen, akkor ismerik a rendszert, amiben együtt vadásznak. Nekünk közben kell megtanulni majd. Olyan nehéz nem lehet. ~ Tekintete az épp Zeya felé tartó Kilvardra szegeződik. Ha nem zárná ki a tudatos gondolatokat, akkor biztos bosszankodna a férfi érzéketlenségén, hogy a láthatóan befelé figyelő lányt zavarja, de most nem veszi fel a dolgot. Talán kissé megértőbb is lesz vele, mert az első dolog, ami átjön a taláros férfiból, hogy úgy általában képtelen az emberek érzéseit, hangulatait olyan értelemben felmérni, ahogy ezt Rodd vagy akár egy átlagember teszi. Nem úgy béna benne, mint Zeya, aki ezt soha nem tanulta, hanem egyszerűen nincs rá képessége, mint ahogy egy vak sem lát. Ez nem azt jelenti, hogy ne tudná megtanulni a jeleket olvasni, csak ez nála nem természetesen fakad, hanem tudatos dolog, amire koncentrálnia kell, és ha nem figyel oda, úgy robog át a másik érzésein, mint a kővel zacskón dobott tenyészbika a sebtiben állított karámon. A másik, ami beugrik róla az a hód, aki fáradtságos munkával, tervezéssel építi fel a várát és olykor patakokat, olykor folyókat duzzaszt fel vagy terel el. Nem várható el tőle, hogy virtuozitásában költeményeket fog írni, vagy párbajhős lesz, de a szorgos munkájával igenis nagy hatással lehet majd a környezetére. Talán a fantázia hiányzik belőle, de a hódvárhoz precizitás kell és szorgalom, nem élethűre faragott királylányszobor. Uzazdot innen nem látja, de nem tud szabadulni a tekintete benyomásától. ~ Olyan ember, akit orkbőrbe kényszerített valami gonosz varázslat és úgy nőtt fel. Tőlük tanult mindent, de belül érzi, hogy valami nem klappol. Bár ez nem biztos. Sőt akár az egész lehet jó nagy baromság, mint amikor annak a wegtorini lánykának a kereskedő apjára hittem azt, hogy egy kényelmes lajhár, aztán úgy ugrott ki utánam ez erkélyről, mint valami mutatványos, és úgy futott, mint a nyúl. Hogy kapta volna el a szapora mikor rám uszította a három barom fiát. ~ Elmosolyodik azért az emlék szebbik részének a hatására. A lelke picit csitult az elmúlt pár percben, így ha semmi nem történik az elkövetkezőkben, akkor csak játszik kedvére a Ge'tharr-ján. Ha Zeya befejezi a meditálást, akár Kilvard hatására, akár utána, feltéve, hogy újra sikerült elmélyednie, akkor odasétál hozzá és dafke is rámosolyog, miközben megszólítja.*
- Nem zavarok? Ideje volna egy reggelinek, meg közben akár beszélgethetnénk is egyet a történtekről, meg az ez után következőkről.
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.05 18:13:09
2336. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-12-05 11:37:07
Üzenet elküldve: 2018-12-05 11:37:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//nemíroktöbbfejlécetmertminek?//
//Sötét gondolatok//
//A torony előtt//
//Segítségkérés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet nem tartalmaz!//
*Aenae szívesen vitatkozna Nirsszel, meg toporzékolna, de valahogy nyugodt. Túlságosan is. Emiatt a túlzott nyugodtság miatt nem szól vissza valami epéset Nirsnek, mikor az a szakácskönyvek miatt nyafog. Arra sem tromfol, hogy tökéletesen tudja, hogy ha elindulnának, akkor az úton érné őket az éjszaka.
Az oposszum "támadását" meg sztoikus nyugalommal szenvedi el, nem is érti, hogy mi ez most, egy pillanatig értetlenül néz Waldranra, hátha az tudja a választ arra, hogy most mi is történik. Zsebét lehúzza a pénz. Amit természetesen vissza fog adni Waldrannak, mert az mégsem járja, hogy az oposszum csak úgy lefosztja Waldrant és újraosztja a javait. "Visszaadom" tátogja oda nagybátyjának, aztán tényleg elmegy tűzifáért. Hallja a fürdési ajánlatot, de valahogy nem kap az alkalmon, hogy hideg fürdőt vehessen. Hallja maga mögött a női hangot, azt is ahogyan Nirs válaszol a nőnek, de nem fordul meg, hogy megnézze ki is az, pedig a hangot ismerősnek találja.
Becsörtet a fák közé, Nirs közben kiabál utána. A lány szemforgatva áll meg.*
- Tűzifát gyűjtök, Nirs.
*Alibiből le is hajol egy gallyért, hogy megmutassa Nirsnek, hogy mi is az a tűzifa pontosan.*
- Ha az irbisz valóban itt lenne, akkor elmenekült volna a lármázásod elől.
*Elmosolyodik, annyira kedves fiúnak találja Nirst, hogy igazán hosszasan nem is tudna rá haragudni még akkor sem, ha az imént őrültnek nevezte. Ha haragudna rá, akkor is ellágyulna attól, ahogyan a fiú felé nyújtja a virágot. Kicsit meg is lepődik ezen.*
- Óóó, én még soha nem kaptam virágot senkitől.
*Persze tudja ő, hogy Kilvard csak az imént adta oda Nirsnek, de valahogy mégis értékeli a gesztust, sőt talán kicsit túl is értékeli, mert az imént tűzifának nyilvánított gally kiesik a kezéből, de aztán nem marad soká üresen, mert elveszi a virágot és a fiú nyakába borul. Ehhez nyilván szüksége van Nirs asszisztenciájára, már ha a történtek után még hajlandó ilyesmire, ha hajlandó, akkor le kell hajolnia a lányhoz, akinek még így is lábujjhegyre kell állnia, hiszen sokkal alacsonyabb, mint Nirs.*
//nemíroktöbbfejlécetmertminek?//
//Sötét gondolatok//
//A torony előtt//
//Segítségkérés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet nem tartalmaz!//
*Aenae szívesen vitatkozna Nirsszel, meg toporzékolna, de valahogy nyugodt. Túlságosan is. Emiatt a túlzott nyugodtság miatt nem szól vissza valami epéset Nirsnek, mikor az a szakácskönyvek miatt nyafog. Arra sem tromfol, hogy tökéletesen tudja, hogy ha elindulnának, akkor az úton érné őket az éjszaka.
Az oposszum "támadását" meg sztoikus nyugalommal szenvedi el, nem is érti, hogy mi ez most, egy pillanatig értetlenül néz Waldranra, hátha az tudja a választ arra, hogy most mi is történik. Zsebét lehúzza a pénz. Amit természetesen vissza fog adni Waldrannak, mert az mégsem járja, hogy az oposszum csak úgy lefosztja Waldrant és újraosztja a javait. "Visszaadom" tátogja oda nagybátyjának, aztán tényleg elmegy tűzifáért. Hallja a fürdési ajánlatot, de valahogy nem kap az alkalmon, hogy hideg fürdőt vehessen. Hallja maga mögött a női hangot, azt is ahogyan Nirs válaszol a nőnek, de nem fordul meg, hogy megnézze ki is az, pedig a hangot ismerősnek találja.
Becsörtet a fák közé, Nirs közben kiabál utána. A lány szemforgatva áll meg.*
- Tűzifát gyűjtök, Nirs.
*Alibiből le is hajol egy gallyért, hogy megmutassa Nirsnek, hogy mi is az a tűzifa pontosan.*
- Ha az irbisz valóban itt lenne, akkor elmenekült volna a lármázásod elől.
*Elmosolyodik, annyira kedves fiúnak találja Nirst, hogy igazán hosszasan nem is tudna rá haragudni még akkor sem, ha az imént őrültnek nevezte. Ha haragudna rá, akkor is ellágyulna attól, ahogyan a fiú felé nyújtja a virágot. Kicsit meg is lepődik ezen.*
- Óóó, én még soha nem kaptam virágot senkitől.
*Persze tudja ő, hogy Kilvard csak az imént adta oda Nirsnek, de valahogy mégis értékeli a gesztust, sőt talán kicsit túl is értékeli, mert az imént tűzifának nyilvánított gally kiesik a kezéből, de aztán nem marad soká üresen, mert elveszi a virágot és a fiú nyakába borul. Ehhez nyilván szüksége van Nirs asszisztenciájára, már ha a történtek után még hajlandó ilyesmire, ha hajlandó, akkor le kell hajolnia a lányhoz, akinek még így is lábujjhegyre kell állnia, hiszen sokkal alacsonyabb, mint Nirs.*
2335. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-12-04 23:21:03
Üzenet elküldve: 2018-12-04 23:21:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
- Igen. - *Szól közbe ennyit, a feltételezésre válaszolva, miszerint ő mágus. Többre nemigen jut alkalma, mert a férfi már folytatja is. És eléggé aggasztó beszámolót tart a történtekről...*
- Ilyet még nem tapasztaltam és nem is hallottam róla. De ha a Toronyból valaki ezt mondta, ő tudhat valami változásról, ami ezt okozhatta. - *Pillant a lebegő épület felé. Bár ebből a leírásból ő inkább gyanakodna valami nem mágikus eredetű betegségre, nyilván van oka, hogy azt feltételezik, hogy ilyesmiről van szó. De szerencsére Aenae a saját lábán ment az imént, ráadásul Waldran szerint még a közösüléshez is lehet kedve, úgyhogy múló rosszullét lehetett. Azért majd alkalomadtán rákérdez nála, hogy mi történt. Más az, ha első kézből értesül valamiről...
Egyébként Waldran kajánsága és szókimondása csak mérsékelten hozza zavarba, inkább gondolkodik el azon, hogy vajon a múltkor rosszul mérte-e fel Aenae és Pycta viszonyát, ha most egy másik férfival emlegetik úgy, mintha közelebbi kapcsolatban lennének.*
- Inkább a toronyba mennék fel. Beszélnem kell Abogr mesterrel. - *Közli a saját tervét ami se nem fürdés, se nem elf-felügyelet. Amennyiben Aenae-éket most nem kellene zavarnia, Syv felügyelete pedig annyira nem fontos, úgy ez a következő pont, amit el kell végeznie.
Ha pedig Waldran nem tartóztatja, eszerint is cselekedik, s elindul a lépcsők felé.*
//A csibészek//
*A lépcső közelében beszélgetőknek főhajtással köszön, majd ha ebben senki meg nem akadályozza, elindul fölfelé a lépcsőn. Abogr segédjét sajnos még nem ismeri, így nem hozzá megy érdeklődni, hanem egyenesen a mestert igyekszik felkeresni.
Amennyiben sántikálva de szerencsésen felér egészen a szobájához, úgy bekopogtat, s várja, érkezik-e válasz. Közben meg kicsit kellemetlenül érzi magát, hogy éppen egy ilyen üzenettel kell zaklatnia a mestert, miközben ennél fontosabb kérdései is volnának, amiket pedig nem mer feltenni, de ha egyszer ígéretet tett, hát aszerint cselekszik. Egyébként sem biztos benne, hogy egyáltalán tud beszélni Abogr-al, hisz a mestert ritkán lehet csak úgy elérni.*
- Igen. - *Szól közbe ennyit, a feltételezésre válaszolva, miszerint ő mágus. Többre nemigen jut alkalma, mert a férfi már folytatja is. És eléggé aggasztó beszámolót tart a történtekről...*
- Ilyet még nem tapasztaltam és nem is hallottam róla. De ha a Toronyból valaki ezt mondta, ő tudhat valami változásról, ami ezt okozhatta. - *Pillant a lebegő épület felé. Bár ebből a leírásból ő inkább gyanakodna valami nem mágikus eredetű betegségre, nyilván van oka, hogy azt feltételezik, hogy ilyesmiről van szó. De szerencsére Aenae a saját lábán ment az imént, ráadásul Waldran szerint még a közösüléshez is lehet kedve, úgyhogy múló rosszullét lehetett. Azért majd alkalomadtán rákérdez nála, hogy mi történt. Más az, ha első kézből értesül valamiről...
Egyébként Waldran kajánsága és szókimondása csak mérsékelten hozza zavarba, inkább gondolkodik el azon, hogy vajon a múltkor rosszul mérte-e fel Aenae és Pycta viszonyát, ha most egy másik férfival emlegetik úgy, mintha közelebbi kapcsolatban lennének.*
- Inkább a toronyba mennék fel. Beszélnem kell Abogr mesterrel. - *Közli a saját tervét ami se nem fürdés, se nem elf-felügyelet. Amennyiben Aenae-éket most nem kellene zavarnia, Syv felügyelete pedig annyira nem fontos, úgy ez a következő pont, amit el kell végeznie.
Ha pedig Waldran nem tartóztatja, eszerint is cselekedik, s elindul a lépcsők felé.*
//A csibészek//
*A lépcső közelében beszélgetőknek főhajtással köszön, majd ha ebben senki meg nem akadályozza, elindul fölfelé a lépcsőn. Abogr segédjét sajnos még nem ismeri, így nem hozzá megy érdeklődni, hanem egyenesen a mestert igyekszik felkeresni.
Amennyiben sántikálva de szerencsésen felér egészen a szobájához, úgy bekopogtat, s várja, érkezik-e válasz. Közben meg kicsit kellemetlenül érzi magát, hogy éppen egy ilyen üzenettel kell zaklatnia a mestert, miközben ennél fontosabb kérdései is volnának, amiket pedig nem mer feltenni, de ha egyszer ígéretet tett, hát aszerint cselekszik. Egyébként sem biztos benne, hogy egyáltalán tud beszélni Abogr-al, hisz a mestert ritkán lehet csak úgy elérni.*
2334. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-12-04 22:47:46
Üzenet elküldve: 2018-12-04 22:47:46
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//nemíroktöbbfejlécetmertminek?//
//Sötét gondolatok//
//A torony előtt//
//Segítségkérés//
//Krestvir//
//A hozzászólás 16+ jelenetet nem tartalmaz!//
* A nő nem szólal meg, úgyhogy Waldran elmegy mellette, mire követni kezdi. Na ekkor már megtalálja a hangját, és a férfi unokatestvérének a nevét hallva megtorpan, és újra végignéz a nőn, kissé enyhébb tekintettel.*
- Értem. Ezüstszilánk, mi? Akkor varázsló vagy, ha jól sejtem. Nnna... * Nyalogatja meg a foghíját elgondolkodva. Nem tudja, hogy mennyire bízzon meg a nőben, de úgy dönt, hogy egyszer élnek, és ha most elkezd bizalmatlankodni, annak semmi jó nem lesz a vége. *
- Szóval figyelj. Aenaenek volt valami baja az előbb... fura alakokat látott, szédült, aztán rohamot kapott. Fejfájás, meg sebesre vakarta az oldalát. A Toronyból egy tag azt mondta, hogy ezt a környezet teszi, de azért én kételkedem. Arra szeretnélek kérni, hogy maradj itt az elffel. * Int a háta mögé a fejével.* A többiek tűzifáért mentek, én visszamegyek a folyóhoz, hogy lefürödjem az út porát. Jó lenne, ha csoportokban maradnánk, lehetőleg senki ne legyen egyedül, nehogy valaki máson is kijöjjön a roham. Az elf amúgy Syv. Gondoltam itt a torony mellett itt hagyhatom, mert azért csak ránéznek bentről, ha valami furcsát produkál, de ha már itt vagy, akkor felügyelheted te is. De ha fürdeni akarsz, akkor jöhetsz velem is. * Vonja meg a vállát.* Aenae és Nirs most elvannak ketten, utánuk ne menj szerintem. Úgyis visszajönnek majd a fával, majd akkor adsz nekik lötyiket. Ki tudja, lehet, hogy ahogy eltűnnek a szemünk elől közösülni kezdenek a fák között. Hajtja őket a vérük...
* Kaján, foghíjas vigyorral toldja meg az utolsó kijelentést, aztán megindul tovább a fák közé.*
- Szóval jössz velem a folyóhoz, vagy elfezel? * Kérdez még vissza a válla fölött, de nem lassít a léptein. *
//nemíroktöbbfejlécetmertminek?//
//Sötét gondolatok//
//A torony előtt//
//Segítségkérés//
//Krestvir//
//A hozzászólás 16+ jelenetet nem tartalmaz!//
* A nő nem szólal meg, úgyhogy Waldran elmegy mellette, mire követni kezdi. Na ekkor már megtalálja a hangját, és a férfi unokatestvérének a nevét hallva megtorpan, és újra végignéz a nőn, kissé enyhébb tekintettel.*
- Értem. Ezüstszilánk, mi? Akkor varázsló vagy, ha jól sejtem. Nnna... * Nyalogatja meg a foghíját elgondolkodva. Nem tudja, hogy mennyire bízzon meg a nőben, de úgy dönt, hogy egyszer élnek, és ha most elkezd bizalmatlankodni, annak semmi jó nem lesz a vége. *
- Szóval figyelj. Aenaenek volt valami baja az előbb... fura alakokat látott, szédült, aztán rohamot kapott. Fejfájás, meg sebesre vakarta az oldalát. A Toronyból egy tag azt mondta, hogy ezt a környezet teszi, de azért én kételkedem. Arra szeretnélek kérni, hogy maradj itt az elffel. * Int a háta mögé a fejével.* A többiek tűzifáért mentek, én visszamegyek a folyóhoz, hogy lefürödjem az út porát. Jó lenne, ha csoportokban maradnánk, lehetőleg senki ne legyen egyedül, nehogy valaki máson is kijöjjön a roham. Az elf amúgy Syv. Gondoltam itt a torony mellett itt hagyhatom, mert azért csak ránéznek bentről, ha valami furcsát produkál, de ha már itt vagy, akkor felügyelheted te is. De ha fürdeni akarsz, akkor jöhetsz velem is. * Vonja meg a vállát.* Aenae és Nirs most elvannak ketten, utánuk ne menj szerintem. Úgyis visszajönnek majd a fával, majd akkor adsz nekik lötyiket. Ki tudja, lehet, hogy ahogy eltűnnek a szemünk elől közösülni kezdenek a fák között. Hajtja őket a vérük...
* Kaján, foghíjas vigyorral toldja meg az utolsó kijelentést, aztán megindul tovább a fák közé.*
- Szóval jössz velem a folyóhoz, vagy elfezel? * Kérdez még vissza a válla fölött, de nem lassít a léptein. *
2333. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-12-04 22:38:41
Üzenet elküldve: 2018-12-04 22:38:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
*Egy sietős ifjú halad el mellette, s igazítja útba, hogy annál a "nagydarab" fickónál keresse a név birtokosát. Utánanéz egy kicsit Nirsnek, hogy hová megy, s a fák közé lépő alakot női alaknak véli... Ha Waldran itt van, akkor valóban jó eséllyel Aenae lehet az a valaki amott. Vele is beszélnie kell majd, de előbb ennél a Waldrannál volna érdemes bejelentkeznie.
Odafordul a férfihoz, hogy annak barátságtalan pillantásától még inkább elmenjen a kedve attól, hogy szóba álljon vele. Azért csak összeszedi magát, különösképpen hogy nincs ideje totojázni, ugyanis a fickó csak úgy elcsörtet mellette.
Felzárkózik hozzá és követi.*
- Ka...Kagan Thargodar hadúr küldött. Krestvir Drelm vagyok az Ezüstszilánk Szövetségtől. Csatlakozok magukhoz a Karavánpihenő romjainak felderítésénél. Hoztam varázsitalokat... Aenae-nek kellene átadnom. Őt hol találom? - *Menet közben vet egy-két pillantást a számára furcsa kisállatra, egyébként a lába elé néz inkább, minthogy a férfi szemébe tekintene. Oda épp csak pillant egyszer, azt is azért, mert tudja, hogy ezt így illik.*
*Egy sietős ifjú halad el mellette, s igazítja útba, hogy annál a "nagydarab" fickónál keresse a név birtokosát. Utánanéz egy kicsit Nirsnek, hogy hová megy, s a fák közé lépő alakot női alaknak véli... Ha Waldran itt van, akkor valóban jó eséllyel Aenae lehet az a valaki amott. Vele is beszélnie kell majd, de előbb ennél a Waldrannál volna érdemes bejelentkeznie.
Odafordul a férfihoz, hogy annak barátságtalan pillantásától még inkább elmenjen a kedve attól, hogy szóba álljon vele. Azért csak összeszedi magát, különösképpen hogy nincs ideje totojázni, ugyanis a fickó csak úgy elcsörtet mellette.
Felzárkózik hozzá és követi.*
- Ka...Kagan Thargodar hadúr küldött. Krestvir Drelm vagyok az Ezüstszilánk Szövetségtől. Csatlakozok magukhoz a Karavánpihenő romjainak felderítésénél. Hoztam varázsitalokat... Aenae-nek kellene átadnom. Őt hol találom? - *Menet közben vet egy-két pillantást a számára furcsa kisállatra, egyébként a lába elé néz inkább, minthogy a férfi szemébe tekintene. Oda épp csak pillant egyszer, azt is azért, mert tudja, hogy ezt így illik.*
2332. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-12-04 22:17:39
Üzenet elküldve: 2018-12-04 22:17:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//nemíroktöbbfejlécetmertminek?//
//Sötét gondolatok//
//A torony előtt//
//Segítségkérés//
//Krestvir//
//A hozzászólás 16+ jelenetet nem tartalmaz!//
- Átkozott kis geci... * Szitkozódik Waldran, ahogy az oposszum a földre kerül. A kis állat nem rest, és amíg Waldran azzal van elfoglalva, hogy elállítsa a vérzést, addig ügyesen leemeli az oldalán lógó 870 aranyat tartalmazó szütyőt, és sunyi módon az egyetlen emberhez viszi, aki foglalkozott vele a gazdáján kívül, és nem bántotta, aki nem más, mint Kagaenae Thargodar, azaz az egyetlen fiatal lány a közelben.
Mivel a póráz elég hosszú, ezért ha a lány nem söpri le, úgy felugrik a ruháján, és a zsebébe dobja, aztán már szalad is vissza a vérző kezű gazdájához. A férfi csak bólint Nirs szavaira, ő is úgy gondolta, hogy a srác menjen Aenae után, legalább megbeszélik, hogy most mi van kettejük között, meg talán lehiggadnak a tónál. Azért még utánuk szól a nagy távozás közben. *
- Ha akartok fürdeni, akkor most lenne célszerű, az este nagyon hideg lesz a víz. ~ Na nem mintha most nem lenne az.~
* Természetesen a férfi a folyóra gondol, egy percig sem hiszi, hogy a toronyban fognak fürdőzni, dézsákban és meleg vízben. Aki az utat járja, az számoljon némi kellemetlenséggel. *
- Syv, figyelj az állatokra. Megyek, és megfürdök a folyóban, aztán mehetsz te is ha akarsz. * Néz az elfre, aztán elindul a fiatalok után, mert arra van a folyó. Ekkor veszi észre, hogy Nirs valaki ismeretlennel beszélget, Waldrannak pedig már feszülnek is meg az izmai, hogy bármikor íjához kaphasson, és tűpárnává változtassa a nőt. Azonban a fiú felé gesztikulál, és a nő is odafordul, úgyhogy csak szúrós szemmel nézi, tekintetével azt kérdi, hogy "te ki vagy, és mit akarsz". Persze ezt nem ilyen könnyű leolvasni róla, akár "menj a fenébe", és hasonló dolgokat is kivehet Krestvir a nézéséből, mert Waldran nem egy kifejezőművész. Viszont nem akar itt állni, mintha csak lakodalomban lenne, ezért megindul, hogy folytassa útját a folyó felé, azaz az ismeretlen nő felé. *
//nemíroktöbbfejlécetmertminek?//
//Sötét gondolatok//
//A torony előtt//
//Segítségkérés//
//Krestvir//
//A hozzászólás 16+ jelenetet nem tartalmaz!//
- Átkozott kis geci... * Szitkozódik Waldran, ahogy az oposszum a földre kerül. A kis állat nem rest, és amíg Waldran azzal van elfoglalva, hogy elállítsa a vérzést, addig ügyesen leemeli az oldalán lógó 870 aranyat tartalmazó szütyőt, és sunyi módon az egyetlen emberhez viszi, aki foglalkozott vele a gazdáján kívül, és nem bántotta, aki nem más, mint Kagaenae Thargodar, azaz az egyetlen fiatal lány a közelben.
Mivel a póráz elég hosszú, ezért ha a lány nem söpri le, úgy felugrik a ruháján, és a zsebébe dobja, aztán már szalad is vissza a vérző kezű gazdájához. A férfi csak bólint Nirs szavaira, ő is úgy gondolta, hogy a srác menjen Aenae után, legalább megbeszélik, hogy most mi van kettejük között, meg talán lehiggadnak a tónál. Azért még utánuk szól a nagy távozás közben. *- Ha akartok fürdeni, akkor most lenne célszerű, az este nagyon hideg lesz a víz. ~ Na nem mintha most nem lenne az.~
* Természetesen a férfi a folyóra gondol, egy percig sem hiszi, hogy a toronyban fognak fürdőzni, dézsákban és meleg vízben. Aki az utat járja, az számoljon némi kellemetlenséggel. *
- Syv, figyelj az állatokra. Megyek, és megfürdök a folyóban, aztán mehetsz te is ha akarsz. * Néz az elfre, aztán elindul a fiatalok után, mert arra van a folyó. Ekkor veszi észre, hogy Nirs valaki ismeretlennel beszélget, Waldrannak pedig már feszülnek is meg az izmai, hogy bármikor íjához kaphasson, és tűpárnává változtassa a nőt. Azonban a fiú felé gesztikulál, és a nő is odafordul, úgyhogy csak szúrós szemmel nézi, tekintetével azt kérdi, hogy "te ki vagy, és mit akarsz". Persze ezt nem ilyen könnyű leolvasni róla, akár "menj a fenébe", és hasonló dolgokat is kivehet Krestvir a nézéséből, mert Waldran nem egy kifejezőművész. Viszont nem akar itt állni, mintha csak lakodalomban lenne, ezért megindul, hogy folytassa útját a folyó felé, azaz az ismeretlen nő felé. *
2331. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-12-04 21:27:06
Üzenet elküldve: 2018-12-04 21:27:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
*Úgy tűnik, Kilvard gyorsan végez, s éppen őt találja meg a csapatból kérdéseivel. Ráemeli borús, kedvetlen tekintetét. Még nem volt ideje visszanyerni nyugalmát, ezért a szokottnál is mogorvábban dünnyög.*
- Reggel indulunk Artheniorba. Leereszkedünk a föld alá. Javaslom, rendezd el a dolgaid, amennyire lehet, mert nem biztos, hogy visszatérünk.
*A világvége téma ellenére hangszíne viszonylag semlegesen tényközlő, nem csuklik el, nem indulatos. Bár még nem nyugodott bele a sorsába egészen. Nem olyan könnyű összefoglalni azt a sok aggasztó információt, amit hallottak, főleg, míg nem rendezte magában. Úgy érzi, nincs is itt az ideje, hogy felvilágosítsa Kilvardot a részletekről, hacsak nem erősködik.*
- A mestered a szobájában van. Később elmondunk mindent, de most vár téged. Ha sietsz, még ébren találod.
*Nem tartja kizártnak, hogy elszundít a vén mágusmester időközben, de nyilván kíváncsi rá, hogy mit intézett Kilvard. Zeya tekintete a távolabbi csoportosulás felé moccan, mely átrendeződni látszik, majd vissza a férfira.*
- Ott minden rendben?
*Úgy tűnik, Kilvard gyorsan végez, s éppen őt találja meg a csapatból kérdéseivel. Ráemeli borús, kedvetlen tekintetét. Még nem volt ideje visszanyerni nyugalmát, ezért a szokottnál is mogorvábban dünnyög.*
- Reggel indulunk Artheniorba. Leereszkedünk a föld alá. Javaslom, rendezd el a dolgaid, amennyire lehet, mert nem biztos, hogy visszatérünk.
*A világvége téma ellenére hangszíne viszonylag semlegesen tényközlő, nem csuklik el, nem indulatos. Bár még nem nyugodott bele a sorsába egészen. Nem olyan könnyű összefoglalni azt a sok aggasztó információt, amit hallottak, főleg, míg nem rendezte magában. Úgy érzi, nincs is itt az ideje, hogy felvilágosítsa Kilvardot a részletekről, hacsak nem erősködik.*
- A mestered a szobájában van. Később elmondunk mindent, de most vár téged. Ha sietsz, még ébren találod.
*Nem tartja kizártnak, hogy elszundít a vén mágusmester időközben, de nyilván kíváncsi rá, hogy mit intézett Kilvard. Zeya tekintete a távolabbi csoportosulás felé moccan, mely átrendeződni látszik, majd vissza a férfira.*
- Ott minden rendben?
2330. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-12-04 19:54:49
Üzenet elküldve: 2018-12-04 19:54:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//nemíroktöbbfejlécetmertminek?//
//Sötét gondolatok//
//A torony előtt//
//Segítségkérés//
//Krestvir//
//A hozzászólás 16+ jelenetet nem tartalmaz!//
*Kissé ostobán érzi magát. Nagy lendülettel, aggodalommal rontott be a toronyba, hogy segítséget hozzon. Mintha Aenae láthatatlan démonokkal viaskodna, és élete csak azonnali segítséggel, a Mágustoronyból származó segítséggel lenne megmenthető. A torony fura ura pedig kegyes hangulatban lehetett, mert nem dobta ki, nem változtatta gyíkká – bár az állítólag elmúlik – hanem vele küldte azt a férfit, aki mintha kicsit szkeptikusan vizsgálná a lányt, akinek szemlátomást kutya baja. Alighanem Kilvard is így vélheti, mert rövidre zárja a vizitet, és valami virágot Nirs kezébe nyomva és néhány tanács után távozik is.*
- Igen... öhm... *dadogja frappánsan és az iménti érzésnek megfelelően ostobán mered a gazra* Úgy lesz. És köszönjük.
*Azon szinte meg sem lepődik, hogy Kilvard is ismeri Kagant. Van valaki Lanawinen, aki nem? Amikor pedig a kis csapat ismét magára marad, és Waldran is megküzdött az emberevő oposszummal, Nirs fújtat egyet.*
- Ennyi időre semmi értelme bemenni. *kezd bele egy kis duzzogásba* Nem szakácskönyveket akartam olvasni odabent, hogy egy este alatt megtanuljak tucatnyi receptet.
*Ráadásul Aenae sem akar bemenni, pedig ketten talán meggyőzhették volna Waldrant, hogy kicsivel többet kéne maradni egy éjszakánál. És mivel éppen duzzog, rossz néven veszi a vele konkuráló Aenae hisztit.*
- Nem akarsz bemenni, de kint sem akarsz maradni. Jóóó. *húzza el egy kicsit gúnyosan a szót* Ha most indulnánk tovább, akkor az úton érne minket az éjszaka.
*Próbál okoskodni, bizonyára Waldran es Syv is egyetért vele.*
- Akkor már jobb itt éjszakázni, a Mágustorony alatt mégis biztonságosabb, mint a semmi közepén.
*Aztán Aenae úgy dönt, hogy dafke az ellenkezőjét teszi, mint amit Waldran mondott. Nekiindul egyedül. Grimaszolva néz utána, aztán Waldranék felé pillant.*
- Utána megyek. Hogy ne legyen egyedül.
*El is indul, még mindig kezében szorongatva a kis csokor gyógynövényt. Alit valamivel távolabb ezzel int Waldran felé, amikor egy ismeretlen leányzó érdeklődik felőle.*
- Arra van. Az a nagydarab. *gesztikulál egy kicsit Krestvirnek, aztán lohol tovább Aenae után. Az eszébe sem jut, hogy ki lehet az, aki a Vashegytől ilyen távol is nevén keresi a thargot.*
- Állj már meg! Hallod?
*Aenae biztos hallja, elég hangosan kajabál hozzá. Amikor beéri, és ha a lány némi figyelmet szentel neki, értetlenkedve néz.*
- Mit csinálsz? Waldran most mondta, hogy egyedül nem mászkáljunk. Erre mit csinálsz? És ha az az irbisz tényleg itt kóborol?
*Csak most veszi észre, hogy még mindig markában szorongatja a szerencsétlen ezüstcsörgőt. Kuncogni kezd, és a növényt sután Aenae felé nyújtja.*
- Virág... neked.
//nemíroktöbbfejlécetmertminek?//
//Sötét gondolatok//
//A torony előtt//
//Segítségkérés//
//Krestvir//
//A hozzászólás 16+ jelenetet nem tartalmaz!//
*Kissé ostobán érzi magát. Nagy lendülettel, aggodalommal rontott be a toronyba, hogy segítséget hozzon. Mintha Aenae láthatatlan démonokkal viaskodna, és élete csak azonnali segítséggel, a Mágustoronyból származó segítséggel lenne megmenthető. A torony fura ura pedig kegyes hangulatban lehetett, mert nem dobta ki, nem változtatta gyíkká – bár az állítólag elmúlik – hanem vele küldte azt a férfit, aki mintha kicsit szkeptikusan vizsgálná a lányt, akinek szemlátomást kutya baja. Alighanem Kilvard is így vélheti, mert rövidre zárja a vizitet, és valami virágot Nirs kezébe nyomva és néhány tanács után távozik is.*
- Igen... öhm... *dadogja frappánsan és az iménti érzésnek megfelelően ostobán mered a gazra* Úgy lesz. És köszönjük.
*Azon szinte meg sem lepődik, hogy Kilvard is ismeri Kagant. Van valaki Lanawinen, aki nem? Amikor pedig a kis csapat ismét magára marad, és Waldran is megküzdött az emberevő oposszummal, Nirs fújtat egyet.*
- Ennyi időre semmi értelme bemenni. *kezd bele egy kis duzzogásba* Nem szakácskönyveket akartam olvasni odabent, hogy egy este alatt megtanuljak tucatnyi receptet.
*Ráadásul Aenae sem akar bemenni, pedig ketten talán meggyőzhették volna Waldrant, hogy kicsivel többet kéne maradni egy éjszakánál. És mivel éppen duzzog, rossz néven veszi a vele konkuráló Aenae hisztit.*
- Nem akarsz bemenni, de kint sem akarsz maradni. Jóóó. *húzza el egy kicsit gúnyosan a szót* Ha most indulnánk tovább, akkor az úton érne minket az éjszaka.
*Próbál okoskodni, bizonyára Waldran es Syv is egyetért vele.*
- Akkor már jobb itt éjszakázni, a Mágustorony alatt mégis biztonságosabb, mint a semmi közepén.
*Aztán Aenae úgy dönt, hogy dafke az ellenkezőjét teszi, mint amit Waldran mondott. Nekiindul egyedül. Grimaszolva néz utána, aztán Waldranék felé pillant.*
- Utána megyek. Hogy ne legyen egyedül.
*El is indul, még mindig kezében szorongatva a kis csokor gyógynövényt. Alit valamivel távolabb ezzel int Waldran felé, amikor egy ismeretlen leányzó érdeklődik felőle.*
- Arra van. Az a nagydarab. *gesztikulál egy kicsit Krestvirnek, aztán lohol tovább Aenae után. Az eszébe sem jut, hogy ki lehet az, aki a Vashegytől ilyen távol is nevén keresi a thargot.*
- Állj már meg! Hallod?
*Aenae biztos hallja, elég hangosan kajabál hozzá. Amikor beéri, és ha a lány némi figyelmet szentel neki, értetlenkedve néz.*
- Mit csinálsz? Waldran most mondta, hogy egyedül nem mászkáljunk. Erre mit csinálsz? És ha az az irbisz tényleg itt kóborol?
*Csak most veszi észre, hogy még mindig markában szorongatja a szerencsétlen ezüstcsörgőt. Kuncogni kezd, és a növényt sután Aenae felé nyújtja.*
- Virág... neked.
2329. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-12-04 17:59:00
Üzenet elküldve: 2018-12-04 17:59:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
*A toronyba vezető lépcsősortól nem messze, csaknem pontosan a part mellett emelkedik ki a vízből. Ám mivel jól tudja, ez mennyire meglepő és ijesztő lehet, arra azért ügyelt, hogy kellően távol legyen az úttól, egy olyan területen, ahol a növényzetet nem ritkították ki. Ez persze azzal is jár, hogy most át kell verekednie magát az iszamós talajon és a sáson, különféle futónövényeken, bokrokon, de még mindig jobb, mintha valaki ijedtségében megtámadta volna.
Mikor végre kikecmereg egy tisztább részre, fáradtan néz körül. Föl a toronyra, majd pedig a környékre. Már sötétedik, úgyhogy nehezen veszi ki az alakokat, de mintha ott távolabb volna egy kisebb csoportosulás... Ők lennének a tharg csapat?
Nem szívesen húzza az időt, mielőbb szeretne behúzódni valami világos helyre, de ezt muszáj ellenőriznie.
Elindul hát a táborozók felé, akik pedig egy alaposan felmálházott, fekete köpönyeges-csuklyás, alacsony alakot láthatnak közeledni a tó felől.
~Waldrant keresem, itt van? Waldrant keresem, itt van?~ Ismételgeti magában a kérdést, amit majd fel szándékozik tenni, ha elért hozzájuk. Eléggé feszült ugyanis, hogy ismét idegenek közé kell mennie, s beszélnie kell velük.*
- Üdv! - *Mondja alig hallhatóan, de legalább a meghajlásból sejthetik, hogy amúgy éppen köszöntötte őket.*
- Waldrant keresem... itt van? - *Emeli fel a hangját, de fele olyan határozottra sem sikerül, mint szerette volna. Közben Aenae-t keresi tekintetével, de egyelőre nem látja. Talán ő volt az, akit messziről látott félrevonulni korábban.
Vagy ez nem is a tharg csapat és hiába is keresi itt Waldrant vagy a lányt...*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.04 18:01:03
*A toronyba vezető lépcsősortól nem messze, csaknem pontosan a part mellett emelkedik ki a vízből. Ám mivel jól tudja, ez mennyire meglepő és ijesztő lehet, arra azért ügyelt, hogy kellően távol legyen az úttól, egy olyan területen, ahol a növényzetet nem ritkították ki. Ez persze azzal is jár, hogy most át kell verekednie magát az iszamós talajon és a sáson, különféle futónövényeken, bokrokon, de még mindig jobb, mintha valaki ijedtségében megtámadta volna.
Mikor végre kikecmereg egy tisztább részre, fáradtan néz körül. Föl a toronyra, majd pedig a környékre. Már sötétedik, úgyhogy nehezen veszi ki az alakokat, de mintha ott távolabb volna egy kisebb csoportosulás... Ők lennének a tharg csapat?
Nem szívesen húzza az időt, mielőbb szeretne behúzódni valami világos helyre, de ezt muszáj ellenőriznie.
Elindul hát a táborozók felé, akik pedig egy alaposan felmálházott, fekete köpönyeges-csuklyás, alacsony alakot láthatnak közeledni a tó felől.
~Waldrant keresem, itt van? Waldrant keresem, itt van?~ Ismételgeti magában a kérdést, amit majd fel szándékozik tenni, ha elért hozzájuk. Eléggé feszült ugyanis, hogy ismét idegenek közé kell mennie, s beszélnie kell velük.*
- Üdv! - *Mondja alig hallhatóan, de legalább a meghajlásból sejthetik, hogy amúgy éppen köszöntötte őket.*
- Waldrant keresem... itt van? - *Emeli fel a hangját, de fele olyan határozottra sem sikerül, mint szerette volna. Közben Aenae-t keresi tekintetével, de egyelőre nem látja. Talán ő volt az, akit messziről látott félrevonulni korábban.
Vagy ez nem is a tharg csapat és hiába is keresi itt Waldrant vagy a lányt...*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.04 18:01:03
2328. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-12-03 20:10:14
Üzenet elküldve: 2018-12-03 20:10:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//nemíroktöbbfejlécetmertminek?//
//Sötét gondolatok//
//A torony előtt//
//Segítségkérés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem kell hát...
*Nem igazán Kilvardnak válaszol, arca annyira elrévedő, hogy egyértelműen nem a férfira figyel. Aztán megrázza magát.*
- Őizééé... Kösz. Észben tartom.
*A virágra néz, amit Kilvard Nirsnek ad. Nem mintha különösebben szüksége lenne arra a gazra, de vitatkozni nem fog, nem lenne értelme, valahogy férfiakkal nemigen lehet. Náluk kevésbé csak nőkkel lehet, de nő csak ő van itt, magával meg ritkán keveredik vitába.*
- Viszlát.
*Kilvard búcsúzik, Aenae meg kifejezetten örül annak, hogy a férfi végre lelép, nagyon kellemetlennek találta a kérdezősködést, bár mindenkitől annak találta volna, csak ismerősöktől talán jobban viselte volna az ilyesmit. Waldran végre elengedi, ez pedig alkalmat ad arra, hogy felugorhasson, talán kicsit hevesebben is, mint az indokolt lenne, de hát nagyon mehetnékje van, indul is a lova irányába, Nirsnek csak a fejét rázza, hogy nem akar bemenni. A rossz tapasztalat ugyebár. De aztán megtorpan.*
- Tesséééék? És akkor itt fogunk aludni? Szabad ég alatt?
*Ő ugyan reménykedett érkezésükkor, hogy a toronyban van hálóhely, de azóta már deklarálta, hogy nem megy be.*
- Miért nem mehetünk ma tovább?
*Pukkancskodik, mert alapvetően egy pukkancs, de azért belátja, hogy logikus nem menni már tovább, csak hát itt sem akar maradni.*
- Gyűjtök inkább tűzifának valót.
*Jelenti be és irányt vált a lovától, mindezt úgy csinálja, mintha Waldran az imént nem mondott volna semmit arról, hogy senki ne csatangoljon egyedül. Csak az oposszumos intermezzora fordul meg, de csak a dolog végét látja, mikor Waldran lerakja az állatot, aztán trappol is elfelé.*
//nemíroktöbbfejlécetmertminek?//
//Sötét gondolatok//
//A torony előtt//
//Segítségkérés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem kell hát...
*Nem igazán Kilvardnak válaszol, arca annyira elrévedő, hogy egyértelműen nem a férfira figyel. Aztán megrázza magát.*
- Őizééé... Kösz. Észben tartom.
*A virágra néz, amit Kilvard Nirsnek ad. Nem mintha különösebben szüksége lenne arra a gazra, de vitatkozni nem fog, nem lenne értelme, valahogy férfiakkal nemigen lehet. Náluk kevésbé csak nőkkel lehet, de nő csak ő van itt, magával meg ritkán keveredik vitába.*
- Viszlát.
*Kilvard búcsúzik, Aenae meg kifejezetten örül annak, hogy a férfi végre lelép, nagyon kellemetlennek találta a kérdezősködést, bár mindenkitől annak találta volna, csak ismerősöktől talán jobban viselte volna az ilyesmit. Waldran végre elengedi, ez pedig alkalmat ad arra, hogy felugorhasson, talán kicsit hevesebben is, mint az indokolt lenne, de hát nagyon mehetnékje van, indul is a lova irányába, Nirsnek csak a fejét rázza, hogy nem akar bemenni. A rossz tapasztalat ugyebár. De aztán megtorpan.*
- Tesséééék? És akkor itt fogunk aludni? Szabad ég alatt?
*Ő ugyan reménykedett érkezésükkor, hogy a toronyban van hálóhely, de azóta már deklarálta, hogy nem megy be.*
- Miért nem mehetünk ma tovább?
*Pukkancskodik, mert alapvetően egy pukkancs, de azért belátja, hogy logikus nem menni már tovább, csak hát itt sem akar maradni.*
- Gyűjtök inkább tűzifának valót.
*Jelenti be és irányt vált a lovától, mindezt úgy csinálja, mintha Waldran az imént nem mondott volna semmit arról, hogy senki ne csatangoljon egyedül. Csak az oposszumos intermezzora fordul meg, de csak a dolog végét látja, mikor Waldran lerakja az állatot, aztán trappol is elfelé.*
2327. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-12-03 19:36:11
Üzenet elküldve: 2018-12-03 19:36:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//nemíroktöbbfejlécetmertminek?//
//Sötét gondolatok//
//A torony előtt//
//Segítségkérés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi feltesz néhány kérdést, ad valami virágot, elmondja hogy teát kell főzni belőle, és már megy is. *
~ Sok hűh semmiért... szerencse, hogy itt az oposszumom. Ha már lószart se segített, legalább Lószar velünk van. ~
* Sóhajt egyet, aztán elengedi Aenae kezét, mert minek szorongatja még mindig, ha már látszólag jól van, meg az "orvos" szerint sincs probléma. Azért óvatosan végigsimít a karján, ahogy ezt megteszi, amolyan bátorítóan, de akár azt is jelentheti, hogy "bocsi amiért lefogtalak". *
- Azért jöttünk, mert megyünk tovább. * Válaszol Nirs szavaira egyszerűen, aztán felnéz az égre. *
- De még nem ma. Ma még itt maradunk. * Villantja a sárga szempárt Aenaere, aztán megvonja a vállát. *
- Holnap aztán tovább megyünk. Reggel indulunk, ahogy ide is. Addig van időtök bemenni, de ha nem akartok, akkor nem kell. Viszont messzire senki ne menjen, és ha lehet, akkor maradjunk párban. Ki tudja, hogy mi ez az egész. Ha tényleg valami furcsa van a levegőben, akkor bármelyikünkön kijöhet, és ne legyen egyedül senki, aki éppen sokkot kap. * Osztja ki az utasításokat, és ahogy ezzel megvan, a nyakában remegő oposszumhoz nyúl, aki az előbbi pár pillanatot annak feszültsége miatt kissé stresszesen élte meg. Épp annyira, hogy Waldrant megharapja amikor közel kerül hozzá a keze. *
- Az anyádat! * Rivall rá a férfi, és kegyetlenül elkapja az állatot, aztán akármennyire is vergődik az a mancsában, nem törődik vele, leteszi a földre azért is. Persze bármilyen brutálisnak is tűnik a mozdulat, azért igyekszik nem fájdalmat okozni az állatnak. Ha már a fűben van, akkor hagyja, hogy megnyugodjon, persze a póráz továbbra is rajta. *
//nemíroktöbbfejlécetmertminek?//
//Sötét gondolatok//
//A torony előtt//
//Segítségkérés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi feltesz néhány kérdést, ad valami virágot, elmondja hogy teát kell főzni belőle, és már megy is. *
~ Sok hűh semmiért... szerencse, hogy itt az oposszumom. Ha már lószart se segített, legalább Lószar velünk van. ~
* Sóhajt egyet, aztán elengedi Aenae kezét, mert minek szorongatja még mindig, ha már látszólag jól van, meg az "orvos" szerint sincs probléma. Azért óvatosan végigsimít a karján, ahogy ezt megteszi, amolyan bátorítóan, de akár azt is jelentheti, hogy "bocsi amiért lefogtalak". *
- Azért jöttünk, mert megyünk tovább. * Válaszol Nirs szavaira egyszerűen, aztán felnéz az égre. *
- De még nem ma. Ma még itt maradunk. * Villantja a sárga szempárt Aenaere, aztán megvonja a vállát. *
- Holnap aztán tovább megyünk. Reggel indulunk, ahogy ide is. Addig van időtök bemenni, de ha nem akartok, akkor nem kell. Viszont messzire senki ne menjen, és ha lehet, akkor maradjunk párban. Ki tudja, hogy mi ez az egész. Ha tényleg valami furcsa van a levegőben, akkor bármelyikünkön kijöhet, és ne legyen egyedül senki, aki éppen sokkot kap. * Osztja ki az utasításokat, és ahogy ezzel megvan, a nyakában remegő oposszumhoz nyúl, aki az előbbi pár pillanatot annak feszültsége miatt kissé stresszesen élte meg. Épp annyira, hogy Waldrant megharapja amikor közel kerül hozzá a keze. *
- Az anyádat! * Rivall rá a férfi, és kegyetlenül elkapja az állatot, aztán akármennyire is vergődik az a mancsában, nem törődik vele, leteszi a földre azért is. Persze bármilyen brutálisnak is tűnik a mozdulat, azért igyekszik nem fájdalmat okozni az állatnak. Ha már a fűben van, akkor hagyja, hogy megnyugodjon, persze a póráz továbbra is rajta. *
2326. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-12-03 16:38:03
Üzenet elküldve: 2018-12-03 16:38:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Sötét gondolatok//
~ Jó. Jó, ne is érjen hozzád az a semmirekellő a mocskos kezével. Nem kell nekünk a segítsége, jól vagyunk így is. Én segítek neked. Segítek és soha többet nem bánthat senki. Senki. Most már minden rendben lesz. ~
*Szférákon túli nyugalom és boldogság szállja meg Kagaenae elméjét, minden rendben a világban, minden a helyén van. Azokra az ezüstcsörgő virágokra nincs is szükség, hisz miért volna. De a szavai és a göcögése, az nem tetszik neki, tényleg jobb szeretné távol tudni magát ettől a helytől és a toronytól is.
De Nirs is csak kellemetlenkedik. Miért nem akarja hagyni, hogy elhagyják ezt a helyet.*
~ Úgy van, menjünk innen, menjünk jó messzire. Csak innen el. Innen el. ~
~ Jó. Jó, ne is érjen hozzád az a semmirekellő a mocskos kezével. Nem kell nekünk a segítsége, jól vagyunk így is. Én segítek neked. Segítek és soha többet nem bánthat senki. Senki. Most már minden rendben lesz. ~
*Szférákon túli nyugalom és boldogság szállja meg Kagaenae elméjét, minden rendben a világban, minden a helyén van. Azokra az ezüstcsörgő virágokra nincs is szükség, hisz miért volna. De a szavai és a göcögése, az nem tetszik neki, tényleg jobb szeretné távol tudni magát ettől a helytől és a toronytól is.
De Nirs is csak kellemetlenkedik. Miért nem akarja hagyni, hogy elhagyják ezt a helyet.*
~ Úgy van, menjünk innen, menjünk jó messzire. Csak innen el. Innen el. ~
2325. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-12-02 18:50:28
Üzenet elküldve: 2018-12-02 18:50:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
*Végül nagyot sóhajt és lassan felemelkedik a lány mellől.*
-Irbiszt, mi?
*Simít végig szakállán, de nem nagyon tudja mire vélni a dolgot.* ~Irbiszt, meg egy férfit. Miért ne lehetne valóság?~
-Nos kisasszony... Ha hasogat a feje vagy nyugtalanítják a gondolatok...
*Túr bele a zsebébe és húzza elő a füvészmestertől kapott ezüstcsörgő virágok egyikét.*
-Tessék. Megnyugtatja az idegeket. Ha újra hasonló érné, főzzenek neki teát. Hatásos.
*Mormogja és nyújtja át a virágot Nirsnek.*
-Sok minden okozhatta ezt a sokkot. Épp az imént... Nos, ijesztő dolgok történnek világunkban. Kerüljék Artheniort, még az eddigieknél is jobban.
*Fordul vissza a lányhoz egy pillanatra.*
-Add át üdvözletem atyádnak. Egy nagy zsák pénzzel tartozom még neki.
*Rötyög egyet a szakálla alatt, majd a társasághoz fordul.*
-Minden jót.
*Fordul sarkon, hogy visszasiethessen Abogrhoz.
//A csibészek//
Talán még nem maradt le mindenről. Tozeyát pillantja meg a fiatal leány törökülésben várakozik a Torony előtt, hamar oda is lép hozzá.*
-Nos? Mindenki kész? Hol van Abogr?
*Néz körül a közelükben, mintha a Nagymester bármelyik bozót mögött rejtőzhetne. Roppantul aggasztja a tudat, hogy alighanem lemaradt az eligazításról.*
-Hová kell mennünk?
*Fordul vissza Tozeyához, bár van egy sanda gyanúja.*
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.02 18:51:39
*Végül nagyot sóhajt és lassan felemelkedik a lány mellől.*
-Irbiszt, mi?
*Simít végig szakállán, de nem nagyon tudja mire vélni a dolgot.* ~Irbiszt, meg egy férfit. Miért ne lehetne valóság?~
-Nos kisasszony... Ha hasogat a feje vagy nyugtalanítják a gondolatok...
*Túr bele a zsebébe és húzza elő a füvészmestertől kapott ezüstcsörgő virágok egyikét.*
-Tessék. Megnyugtatja az idegeket. Ha újra hasonló érné, főzzenek neki teát. Hatásos.
*Mormogja és nyújtja át a virágot Nirsnek.*
-Sok minden okozhatta ezt a sokkot. Épp az imént... Nos, ijesztő dolgok történnek világunkban. Kerüljék Artheniort, még az eddigieknél is jobban.
*Fordul vissza a lányhoz egy pillanatra.*
-Add át üdvözletem atyádnak. Egy nagy zsák pénzzel tartozom még neki.
*Rötyög egyet a szakálla alatt, majd a társasághoz fordul.*
-Minden jót.
*Fordul sarkon, hogy visszasiethessen Abogrhoz.
//A csibészek//
Talán még nem maradt le mindenről. Tozeyát pillantja meg a fiatal leány törökülésben várakozik a Torony előtt, hamar oda is lép hozzá.*
-Nos? Mindenki kész? Hol van Abogr?
*Néz körül a közelükben, mintha a Nagymester bármelyik bozót mögött rejtőzhetne. Roppantul aggasztja a tudat, hogy alighanem lemaradt az eligazításról.*
-Hová kell mennünk?
*Fordul vissza Tozeyához, bár van egy sanda gyanúja.*
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.02 18:51:39
2324. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-12-02 18:00:54
Üzenet elküldve: 2018-12-02 18:00:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
//A torony előtt//
*Kényelmetlenül érinti a megszólítás melegsége. Tán részben ennek köszönhető, hogy olyan sietve és mogorván hagyja maga mögött a toronyszobát, miután átesnek még némi egyeztetésen és fogadkozáson. Épp elég zaklatott anélkül is, hogy ilyesmivel zavarba hozzák.
Úgy tűnik, senki sem akar igazán beszélgetni, de mindannyian kimennek az épületből. Nem sok kedve van lemászni a ködlépcsőn, még mindig feszültté válik tőle, ám akarata erősebb félelmeinél. Röviden felméri az idegeneket. Ha valaki pillantásával találkozik, biccent felé. Tekintete aztán Kilvardot keresi a csoportosulásban, vajon nincs-e szüksége segítségre. Nem lép viszont közelebb. Látja, hogy vannak épp elegen, ezért hacsak nem szólítja a férfi, nem gerjeszt több feszültséget kíváncsiskodásával, elvonul a tópartra egy nyugodt helyet keresni.
Törökülésbe helyezkedik, kardját tokjával leveszi és keresztbe fekteti az ölében, egyik kezét rajta tartva. A legfontosabb most, hogy rendezze a zűrzavart a fejében és a lelkében. Ha ehhez csatlakoznának társai, nem bánja. Rodd mellett már kezdett hozzászokni az ilyesmihez. Ha sokáig nem jelentkeznek, akkor viszont maga indul a keresésükre.*
//A torony előtt//
*Kényelmetlenül érinti a megszólítás melegsége. Tán részben ennek köszönhető, hogy olyan sietve és mogorván hagyja maga mögött a toronyszobát, miután átesnek még némi egyeztetésen és fogadkozáson. Épp elég zaklatott anélkül is, hogy ilyesmivel zavarba hozzák.
Úgy tűnik, senki sem akar igazán beszélgetni, de mindannyian kimennek az épületből. Nem sok kedve van lemászni a ködlépcsőn, még mindig feszültté válik tőle, ám akarata erősebb félelmeinél. Röviden felméri az idegeneket. Ha valaki pillantásával találkozik, biccent felé. Tekintete aztán Kilvardot keresi a csoportosulásban, vajon nincs-e szüksége segítségre. Nem lép viszont közelebb. Látja, hogy vannak épp elegen, ezért hacsak nem szólítja a férfi, nem gerjeszt több feszültséget kíváncsiskodásával, elvonul a tópartra egy nyugodt helyet keresni.
Törökülésbe helyezkedik, kardját tokjával leveszi és keresztbe fekteti az ölében, egyik kezét rajta tartva. A legfontosabb most, hogy rendezze a zűrzavart a fejében és a lelkében. Ha ehhez csatlakoznának társai, nem bánja. Rodd mellett már kezdett hozzászokni az ilyesmihez. Ha sokáig nem jelentkeznek, akkor viszont maga indul a keresésükre.*
2323. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-12-01 19:18:19
Üzenet elküldve: 2018-12-01 19:18:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A csibészek//
*Tozeya, mielőtt távozik, egy fáradt mosollyal lesz gazdagabb. A mosolyban minden benne van, a köszönet, a hála és az elgyötörtség, még talán némi aggodalom is, de ez csak egy pillanatra ül ki az öreg arcára.*
- Jól van, kedvesem. *Bólint Abogr, s szemével végig kíséri a lány távozását, majd miután becsukja az ajtót, immár a többieken tartja tekintetét. Roddon egy kicsit tovább, mintha észlelné annak vívódását, de ezúttal, ha tudja is, hogy a férfi mire gondol, nem szól közbe, összefonja kezét hasa előtt, s hátradől a széken, türelmesen vár. Nem telik bele pár perc, s szuszogása egyre mélyül és hosszabbodik, mikor Rodd kérdez, immár kismértékű hortyogás is hallatszik az öreg felől.*
- Hogy... mi?! Jah! *Kapja fel fejét.* Az jó. A barlangászás jó. *Bólogat, eleinte úgy tűnik meg sem hallotta a férfi érdeklődő kérdését. De aztán kiderül, hogy mégis, mielőtt pillái ismét elnehezülnének. Iszik egy kortyot, majd ismét felnéz:*
- Keveset tudunk az onthroikról, de nem ők robbantottak. *Rázza meg fejét, csak úgy leng a szakálla.* Nem is ők tüzelték fel a népet, de ebben még szükségem van némi információra, mielőtt kétes feltételezésekbe bocsátkoznék. Hogy fejlettek-e? Nos, ez megközelítés kérdése. A maguk nemében egy teljesen más gondolkodású egyedek, bár inkább közösség, mint egyéniség bármelyikük is, ha érted mire gondolok. *Kacsint Roddra a homályos megfogalmazás után.*
- Köszönöm neked is Rodd! *Majd az orkra néz, aki láthatóan nem különösebben zavartatja magát egy kis kalandtól.*
- Ez nagyszerű! *Kiált fel az öreg az asztalra csapva.* Ez a beszéd! Nem kell rögtön megijedni, meg ilyenek, igaz? *Csóválja a fejét hitetlenül, mintha nem épp most mesélte volna el a világvégét.* Jól van Uzazd, tudtam, hogy rád kell találnom. Te leszel a csapatban az erő! *Bólogat Abogr.* Természetesen mindnyájan kaptok egy szobát a toronyban, ez a minimum. Aztán, ha készen vagytok, megbeszéltetek mindent, gyertek hozzám. *Majd immár elfordul.* Hol a csudában késlekedik Kilvard? Egy hascsikarást ennyi ideig tart meggyógyítani? Adjon neki szenet, vagy gipszet, az majd megszilárdít mindent. *Méltatlankodik, még akkor is, mikor már mindenki elhagyja a szobáját.*
*Tozeya, mielőtt távozik, egy fáradt mosollyal lesz gazdagabb. A mosolyban minden benne van, a köszönet, a hála és az elgyötörtség, még talán némi aggodalom is, de ez csak egy pillanatra ül ki az öreg arcára.*
- Jól van, kedvesem. *Bólint Abogr, s szemével végig kíséri a lány távozását, majd miután becsukja az ajtót, immár a többieken tartja tekintetét. Roddon egy kicsit tovább, mintha észlelné annak vívódását, de ezúttal, ha tudja is, hogy a férfi mire gondol, nem szól közbe, összefonja kezét hasa előtt, s hátradől a széken, türelmesen vár. Nem telik bele pár perc, s szuszogása egyre mélyül és hosszabbodik, mikor Rodd kérdez, immár kismértékű hortyogás is hallatszik az öreg felől.*
- Hogy... mi?! Jah! *Kapja fel fejét.* Az jó. A barlangászás jó. *Bólogat, eleinte úgy tűnik meg sem hallotta a férfi érdeklődő kérdését. De aztán kiderül, hogy mégis, mielőtt pillái ismét elnehezülnének. Iszik egy kortyot, majd ismét felnéz:*
- Keveset tudunk az onthroikról, de nem ők robbantottak. *Rázza meg fejét, csak úgy leng a szakálla.* Nem is ők tüzelték fel a népet, de ebben még szükségem van némi információra, mielőtt kétes feltételezésekbe bocsátkoznék. Hogy fejlettek-e? Nos, ez megközelítés kérdése. A maguk nemében egy teljesen más gondolkodású egyedek, bár inkább közösség, mint egyéniség bármelyikük is, ha érted mire gondolok. *Kacsint Roddra a homályos megfogalmazás után.*
- Köszönöm neked is Rodd! *Majd az orkra néz, aki láthatóan nem különösebben zavartatja magát egy kis kalandtól.*
- Ez nagyszerű! *Kiált fel az öreg az asztalra csapva.* Ez a beszéd! Nem kell rögtön megijedni, meg ilyenek, igaz? *Csóválja a fejét hitetlenül, mintha nem épp most mesélte volna el a világvégét.* Jól van Uzazd, tudtam, hogy rád kell találnom. Te leszel a csapatban az erő! *Bólogat Abogr.* Természetesen mindnyájan kaptok egy szobát a toronyban, ez a minimum. Aztán, ha készen vagytok, megbeszéltetek mindent, gyertek hozzám. *Majd immár elfordul.* Hol a csudában késlekedik Kilvard? Egy hascsikarást ennyi ideig tart meggyógyítani? Adjon neki szenet, vagy gipszet, az majd megszilárdít mindent. *Méltatlankodik, még akkor is, mikor már mindenki elhagyja a szobáját.*
2322. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-30 19:48:43
Üzenet elküldve: 2018-11-30 19:48:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//nemíroktöbbfejlécetmertminek?//
*Lehet, hogy a helynek van ilyen rossz kisugárzása. Most már őt is eszementnek nevezik. Csak míg Aenae esetében ez a kérdés teljesen adekvát volt, hiszen ő volt az aki irbiszeket vízionált. De Syv kérdése teljesen meglepi. Nem is érti a felháborodást. Természetesen eszébe sem jut, hogy az elpuhult délen ne a testi fenyítés lenne a bevett mód az asszonyok megregulázására. Mielőtt azonban valami csípős módon visszavághatna a barátságtalan hang miatt, Syv mintha kicsit enyhültebben folytatná. Ettől aztán Nirs sem érzi már olyan súlyosnak az iménti, sértésként elkönyvelt megjegyzést.*
- Igen, ez lehet. *bólint rá Syv megjegyzésére, amivel az elf tulajdonképpen kimondta a fiú gondolatát.
Közben a toronyból érkezett férfi Aenae mellé guggol, és kérdezni kezdi, a lány pedig válaszolgat. Nirs is igyekszik erre figyelni. Az a sebhely persze az ő figyelmét sem kerülhette el, csak nem akart rákérdezni. Most már tudja az eredetét is. Természetes, hogy közelebb lép, hogy megkérdezhesse: ki volt az az elvetemült aki ilyet tett Aenae-vel, és merre találja, hogy kitaposhassa belőle a szuszt. De ezt a kérdést sem tudja feltenni, mert a lány Waldrantól kérdez, mi meglepi a tudásszomjas ifjút.*
- Nem akarsz bejönni? *néz úgy a lányra, mintha azon még mindig valami révület ülne. Mivel ilyesmit beszél, ez egyáltalán nem elképzelhetetlen.*
- Akkor minek jöttünk idáig?
//nemíroktöbbfejlécetmertminek?//
*Lehet, hogy a helynek van ilyen rossz kisugárzása. Most már őt is eszementnek nevezik. Csak míg Aenae esetében ez a kérdés teljesen adekvát volt, hiszen ő volt az aki irbiszeket vízionált. De Syv kérdése teljesen meglepi. Nem is érti a felháborodást. Természetesen eszébe sem jut, hogy az elpuhult délen ne a testi fenyítés lenne a bevett mód az asszonyok megregulázására. Mielőtt azonban valami csípős módon visszavághatna a barátságtalan hang miatt, Syv mintha kicsit enyhültebben folytatná. Ettől aztán Nirs sem érzi már olyan súlyosnak az iménti, sértésként elkönyvelt megjegyzést.*
- Igen, ez lehet. *bólint rá Syv megjegyzésére, amivel az elf tulajdonképpen kimondta a fiú gondolatát.
Közben a toronyból érkezett férfi Aenae mellé guggol, és kérdezni kezdi, a lány pedig válaszolgat. Nirs is igyekszik erre figyelni. Az a sebhely persze az ő figyelmét sem kerülhette el, csak nem akart rákérdezni. Most már tudja az eredetét is. Természetes, hogy közelebb lép, hogy megkérdezhesse: ki volt az az elvetemült aki ilyet tett Aenae-vel, és merre találja, hogy kitaposhassa belőle a szuszt. De ezt a kérdést sem tudja feltenni, mert a lány Waldrantól kérdez, mi meglepi a tudásszomjas ifjút.*
- Nem akarsz bejönni? *néz úgy a lányra, mintha azon még mindig valami révület ülne. Mivel ilyesmit beszél, ez egyáltalán nem elképzelhetetlen.*
- Akkor minek jöttünk idáig?
2321. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-29 11:42:30
Üzenet elküldve: 2018-11-29 11:42:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
//A torony előtt//
//Segítségkérés//
- Hát egy heg. Mint bármelyik heg.
*A flegma vállrándítást ültében, összekuporodva is tökéletesen tudja produkálni, valószínűleg még fejen állva is ragyogóan meg tudná csinálni, meg egyáltalán bármilyen élet- és testhelyzetben.*
- Régebben megtámadott egy bolond, meg akart ölni, mert a belső hangjai azt mondták neki.
*És megint megrántja a vállát, ha így visszaemlékszik, akkor bizony sokat viszketett a seb, míg gyógyult. Viszont akkor mindig meg tudta állni, hogy ne vakarja, de most olyan erős volt az inger, hogy simán leverte az önuralmát. Mutogatni természetesen nem fogja a heget, ami a szegycsontjától a gerincéig húzódik, és hát elől olyan testrészei is kilátszanának, amiket nem akar mutogatni. Maximum Nirsnek, de neki is csak bizonyos helyzetekben. A fiúra néz, elpirul kicsit a gondolatra, hogy emez hogy is juthatott eszébe pont most.*
- A parton egy alakot láttam. Talán férfi, de nemtom. Emitt meg egy nagyra nőtt macskát, irbiszt talán. Élnek errefelé irbiszek?
*Kérdezi összehúzott szemmel, fejét kicsit körbe fordítva, hátha megint meglátja vagy az alakot vagy a macskát.*
- Waldran, nem megyünk már innen? Én asszem, hogy inkább nem is akarok bemenni...
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.29 11:54:45
//Sötét gondolatok//
//A torony előtt//
//Segítségkérés//
- Hát egy heg. Mint bármelyik heg.
*A flegma vállrándítást ültében, összekuporodva is tökéletesen tudja produkálni, valószínűleg még fejen állva is ragyogóan meg tudná csinálni, meg egyáltalán bármilyen élet- és testhelyzetben.*
- Régebben megtámadott egy bolond, meg akart ölni, mert a belső hangjai azt mondták neki.
*És megint megrántja a vállát, ha így visszaemlékszik, akkor bizony sokat viszketett a seb, míg gyógyult. Viszont akkor mindig meg tudta állni, hogy ne vakarja, de most olyan erős volt az inger, hogy simán leverte az önuralmát. Mutogatni természetesen nem fogja a heget, ami a szegycsontjától a gerincéig húzódik, és hát elől olyan testrészei is kilátszanának, amiket nem akar mutogatni. Maximum Nirsnek, de neki is csak bizonyos helyzetekben. A fiúra néz, elpirul kicsit a gondolatra, hogy emez hogy is juthatott eszébe pont most.*
- A parton egy alakot láttam. Talán férfi, de nemtom. Emitt meg egy nagyra nőtt macskát, irbiszt talán. Élnek errefelé irbiszek?
*Kérdezi összehúzott szemmel, fejét kicsit körbe fordítva, hátha megint meglátja vagy az alakot vagy a macskát.*
- Waldran, nem megyünk már innen? Én asszem, hogy inkább nem is akarok bemenni...
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.29 11:54:45
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3499-3518